4. Konfliktus és konfliktuskezelés
4.5. A konfliktusok speciális megnyilvánulási formája: a bántalmazás
“Úgy kell cselekednem másokkal, ahogyan szeretném, hogy velem is cselekedjenek!”
Platón A kortársbántalmazásra két kifejezést használunk. A bullying vagy szekírozás és a mobbing vagy pszichoterror. A mobbing, jelentése: egy csoportnak az egyénnel szemben tartósan, hosszú időn keresztül alkalmazott lelki terrorja. (Iskolára, munkahelyre vonatkoztatva is használják a kifejezést.) A bullying kifejezés fordítása a magyar szakirodalomban szekírozás, zaklatás.
A kortársbántalmazás, iskolai zaklatás meghatározásaiban közös, hogy a nyílt vagy rejtett formában megjelenő agresszió rendszeresen visszatérő, folyamatos viselkedési sorozatnak tekinthető, mely esetenként komoly pszichés károkozással jár.
Az iskolai zaklatás négy ismertető jegye: az egyenlőtlen erőviszonyok, a fájdalom okozás szándéka, a másik feletti hatalom, és a rendszeresség. (Coloroso, 2014)
4.5.1. A kortársbántalmazás formái
A bántalmazás lehetséges formái:
◼ Fizikai erőszak (verés)
◼ Viselkedéses erőszak (tönkretenni valakinek a használati tárgyait)
◼ Verbális erőszak (gúnyolódás, csúfolódás, megalázás, megszégyenítés)
◼ Kapcsolati (szociális) erőszak (kirekesztés, kibeszélés)
Érdemes már a verbálisan megjelenő agresszióra felfigyelni, hiszen a kezdeti verbális agresszió később átcsaphat fizikai erőszakba. Az érzelmi bántalmazásnak tekinthető kirekesztés, csúfolódás lélektani hatásai nem csupán az áldozatra nézve károsak, hanem a többi tanuló (szemlélő) biztonságérzetét is aláássák.
Az érzelmi bántalmazás nem csak a kortársak részéről érheti a tanulót az iskolában, hanem a pedagógus kritikus, cinikus, megalázó, meggondolatlan szavai is komoly károkat okoznak. Ezek az agresszívnek tekinthető kommunikációs minták azután nem kívánatos mintaként szolgálhatnak a zaklató viselkedésű diákoknak.
Amikor a pedagógus/segítő/felnőtt szemlélő szerepbe kerülve nem reagál a nyílt vagy burkolt agresszió megjelenésére, akkor jóváhagyja azt, valamint egyúttal magára hagyja az áldozatot.
A bántalmazás legújabb formája a cyberbullying. Meghatározását tekintve a cyberbullying olyan ellenséges, zaklató és ismétlődő károkozó magatartást jelent, melyet valamilyen elektronikus eszköz közvetít. Megjelenési formái: bántó, gyűlölködő tartalmak küldése, pletykák online terjesztése, valamint megszégyenítő képek, videók megosztása az interneten.
A bántalmazások online formái a nagy nyilvánosság, a menekülés lehetetlensége, a térben, időben kiterjesztett fenyegetettség miatt az áldozatoknak komoly érzelmi károkat okoznak. A zaklató, támadó sokszor névtelen, ismeretlen marad. A bántalmazók viselkedésében az anonimitás, a személyes közvetlen kontaktus hiánya miatt még kevésbé érvényesül a kontroll.
Az elkövetők (gyakran lányok) bagatellizálva élik meg tettük súlyát. Az internetes zaklatás a
4.5. A konfliktusok speciális megnyilvánulási formája: a bántalmazás | 85
kiszolgáltatottság, a védekezésképtelenség révén az áldozatoknak nagy érzelmi károkat okoz.
Az elkövetők és az áldozatok átfedést mutatnak a bullying elkövetőivel és áldozataival.
A cyberbullying megjelenési formái:
1. Konkrét személy ellen irányuló internetes zaklatás, rágalmazás, befeketítés
2. Internet, mobiltelefon segítségével szövegek, képi tartalmak továbbítása, melyek alkalmasak egy személy megzavarására és kínos szituáció előidézésére.
3. Mobiltelefonnal fotózott kellemetlen képek internetes terjesztése 4. Nem valós info terjesztése egy másik személyről
5. Konkrét személy nevében kommunikál másokkal
6. Sexting (mások meztelen képeinek terjesztése a világhálón)
Amint a cyberbullying esetében is látjuk az iskolai zaklatás nem feltétlenül az iskolában zajlik, viszont az iskolai kortárs közösségre vezethető vissza és hatással van az iskolai légkörre.
(Béres-Deák és mtsai, 2016)
4.5.2. Szerepek
Három alapvető szerep jelenik meg a bántalmazó közösségben. A zaklató, a szemlélők és az áldozat.
A zaklató
Az elkövetőt gyakran jellemzi az empátia, megértés hiánya (mentalizációs deficit), fölénykereső, agresszív magatartás. A zaklatók szeretnek uralkodni mások felett, erősen vágynak a figyelemre, saját igényeik, vágyaik dominálnak, ezzel szemben nehezükre esik az áldozat szerepébe képzelni magukat., áldozataik szükségleteivel, jogaival, érzéseivel nem foglalkoznak. Gyakori, hogy nem vállalják a felelősséget tetteikért. Áldozataikat hibáztatják, bírálják. Saját viselkedésük hatásaira a kevéssé látnak rá. (Coloroso,2014) A zaklató magatartása tanult magatartás. A tanulási folyamatban a környezeti hatások, modellek (a környezet részéről eltűrt vagy támogatott agresszió, médiahatások) komoly szerepet játszanak. A zaklatóknak meg kell neki tanítani, hogyan ne zaklassa társait. Ehhez új szemléletmód, készségegyüttesek kialakítása szükséges pl. szociális , kommunikációs készségek fejlesztése.
A szemlélők (kívülállók)
A szemlélők (a közösség többsége), akik sodródnak az eseményekkel, passzivitásuk kiszolgálja a bántalmazót. Bár nem feltétlen tartják helyesnek a bántalmazó viselkedését, egy részük képes látni a helyzet által hordozott problémát, érdemben mégsem szállnak szembe az agresszorral. A fenti viselkedésük célja az önvédelem, alkalmazkodás a torzult helyzethez. Nem szállnak szembe a hangadóval, hogy ne kerüljenek ők az áldozat szerepébe. A szemlélők passzív magatartása legalizálja a bántalmazó viselkedést. A bántalmazás prevenciós programok egy része a szemlélőket bevonva, passzivitásukat, jelző aktivitásba fordítva próbálja a hatékonyságot fokozni. A felismerés, tudatosítás, cselekvés kulcskérdés lehet a prevencióban.
A zaklatási eseményeket jelezni kell, annak érdekében, hogy a zaklató ne folytathassa a bántalmazó viselkedést. A gyerekek akkor tudják, hogy érdemes jelezni, ha szövetségesként
tekinthetnek a felnőttre. Mi a különbség az árulkodás és a jelzés között? Az árulkodás, ha egy gyereket bajba sodor, bár senki nem volt veszélyben. A jelzés, ha ezzel segít egy bajba jutott társán. (Coloroso, 2014)
Újabb vizsgálatok szerint a szemlélők csoportja nem homogén. A szakirodalom a szemlélők csoportjában megkülönböztet segítő beavatkozókat, akik békítő vagy segítségkérő módon beavatkozni próbálnak, csatlakozó beavatkozókat, akik a zaklató viselkedése mellé állnak illetve a tényleges szemlélőket. (Vassné Figula, 2008)
A zaklatások észlelése a szemlélőkben is számos negatív érzést kelthet.:bűntudat, lelkiismeret furdalás, tehetetlenség, félelem, bizonytalanság.
A szemlélők között lehetnek ún. rejtőzködők, akik, bár a közösség számára nem nyilvánvaló, de hasonló helyzetben vannak, mint amiért az áldozatok a zaklatásban részesülnek. (Béres-Deák és mtsai, 2016) A rejtőzködőkre, szemlélőként is fokozottan negatív hatást gyakorolhat a bántalmazás.
Az áldozat
Az áldozatok nem ritkán a csoport peremhelyzetű, magányos egyénei, akik valamilyen látható, feltűnő módon különböznek az érvényes normáktól. Pl. beszéd, alkat, bőrszín, méretek, testi hibák, szemüveg, származás, gátolt viselkedés, a lazaság hiánya, szociális készségek fejletlensége, testi ügyetlenség, gyengébb képességek, hátrányos szociális helyzet. A szegényesebb pszichoszociális alkalmazkodó készség mellett az áldozatokra jellemző a bizonytalanság, szorongás, alacsony önértékelés. Gyakran magányosak, izolálódnak a közösségben. (Nansel és mtsai, 2001)
Az áldozatok nem mindig passzív elszenvedői a zaklatási eseményeknek. Vannak ún. provokáló áldozatok, aki nyugtalan természetüknél fogva gyakran kezdeményeznek verekedést. Az áldozatok más része az őket ért támadásra reagálnak védekezésként vagy megtorlásként agresszióval. Őket nevezi az irodalom agresszív áldozatoknak. (Nansel és mtsai, 2001)
Az áldozatok többnyire nem változtatnak a viselkedési formáikon (rugalmatlan viselkedés?, ellenállás?, dac?), melyek a többséget ellenségeskedésre ingerlik.
Az áldozatok a helyzetükkel való megküzdéshez kialakítanak néhány sajátos viselkedési mintát, így próbálnak a maguk módján megküzdeni nehéz helyzetükkel. Néhányan aktívan harcolnak az áldozat szerep ellen: a gyanakvó mindenütt rosszindulatot, gonoszságot feltételez, túl óvatos, bizalmatlan, a dicsekvő célja jobbnak feltűnni /hátha úgy elfogadnak/
Anyagi javakat, (valós vagy kitalált) hőstetteket erősen hangsúlyoznak. Arrogánsok, megjátszott öntudattal, fölébe próbálnak kerekedni a többieknek. Ez a viselkedés a többiekben visszatetszést kelt. Mások a népszerűség / jótékony figyelem kedvéért önként vállalnak bizonyos szerepeket pl. az osztály bohóca. Vannak akik szövetségeseket keresve (megvásárolt barátságok, tanárokkal való fokozott kapcsolatkeresés) próbálják magányos helyzetüket oldani. Megint mások a menekülést választják, ebben az esetben az áldozat kerüli az érintkezést a csoporttal, hogy csökkentse az őt ért stresszhatást. A menekülés irányulhat a csoportból kifelé (hiányzás, lógás, betegség, közösségváltás), vagy a zaklatást passzívan tűrő személyek esetén befelé, ahol a fantáziavilágba menekülve éli ki a benne felhalmozódott ellenséges indulatokat. (Dambach, 2001)
4.5. A konfliktusok speciális megnyilvánulási formája: a bántalmazás | 87
4.5.3. A bántalmazás okai
A kortársbántalmazás okai között szerepel az intolerancia. Az el nem fogadás hátterében társadalmi hozzáállás, frusztrációk, előítéletek, a félelem /legjobb védekezés a támadás, fölénykeresés/ állhatnak. A bántalmazás oki tényezői között említhetjük az unatkozó, iskolai sikerekben gátolt tanulók ingerkereső, feltűnni vágyó viselkedését.
A bántalmazás a közösségen belül tulajdonképpen a bűnbakképzés klasszikus dinamikáját követi, a közösségben keletkező feszültség kanalizálódik el a bántalmazáson keresztül. A közösség előnyei tehát az agresszió levezetése, a feszültség csökkenése, unaloműzés, szórakozás /ingerkeresés/, valamint a félelmek leküzdése.
A bántalmazás eseteiben gyakori, hogy mind a zaklató, mind az áldozat részéről találhatunk hiányokat a szociális készségek területén. A jó társas készségek, beilleszkedés, barátságos, kedves viselkedés, az önbizalom segítenek az áldozattá válás elkerülésében. A szociális készségek fejlesztése, a társak iránti érzékenyítés alapvető fontossággal bír a bántalmazás kezelésében.
A bántalmazás ellenszerei (Coloroso,2014):
◼ önbizalom
◼ barátságos viselkedés
◼ beilleszkedési képesség
◼ egy igazi barát
4.5.4. A bántalmazás hatásai
A bántalmazás komoly pszichés károkat okoz. Hatásai nem ritkán igen hosszú távon is érezhetőek.
Az áldozatok a többnyire tartós bántalmazás nyomán komoly pszichés stresszt szenvednek el, szubjektív szenvedésük is igen nagy mértékű. Kirekesztettségük révén számos sajátos viselkedéses jegy, súlyosabb esetben akár klinikai jelentőségű tünet is megjelenhet náluk. Az áldozatokra jellemző lehet a bántalmazás nyomán:
◼ Sértődékeny
◼ Agresszív
◼ Nehezen viselik el a kritikát
◼ Folyton elismerésre vágynak
◼ Csoportban nem mernek megszólalni
◼ Csökkent önértékelés
◼ Gyakoribb betegségek
◼ Pszichoszomatikus tünetek, fejfájás
◼ Szorongás
◼ Depresszió
◼ Öngyilkosság
◼ Tartós hiányzás az iskolából /menekülés/
◼ Iskola elutasítás
◼ Közösségváltás