A lelki egészséget támogató személyiségtényezők

6.2.1. Reziliencia

A reziliencia jelentése lelki rugalmasság, lelki edzettség. A rugalmasság az a képesség, ahogy a változásokra reagálunk. A rezilienciát fejlesztő tényezők közé sorolhatjuk a másokkal való jó kapcsolat fenntartását (család, barátok), a pozitív gondolkodást, a megváltoztathatatlan dolgok elfogadását, a reális célok kitűzését. Továbbá a lelki edzettséget segítő tényezők közé tartozik a pozitív önértékelés kialakítása, a hosszú távú stratégiai gondolkodás, a problémák tágabb kontextusba való helyezése, önmagunk testi, lelki karbantartása. Amennyiben ismerjük a lelki ellenálló képesség összetevőit, ezen tényezők fejlesztésével a gyermekkorban megalapozható az egészséges személyiségfejlődést. (Kállai, Varga, Oláh, 2007) A reziliens gyerekek, fiatalok krízis kezelése, traumatizáló eseményekre való reagálása adaptívabb.

Az ellenálló személyiséget rugalmasság, kötődés, társas támasz, belső kontroll, szociabilitás, aktív, feladatorientált megküzdési stratégiák és jó kommunikációs készség jellemzi.

6.2.2. Empátia

Az empátia meghatározására számos definíció született. A legegyszerűbben a beleérzés, együttérzés, beleélés fogalmai írják le az empátiát. Az empátiára tekinthetünk érzelmi szinkronizációs jelenségként. Kohut szerint az empátia megismerési mód, mely pszichológiai állapotok észlelésére szolgál. Akkor alkalmazzuk, amikor pszichológiai természetű információkat gyűjtünk. A továbbiakban az empátia komplex folyamat együttesként való meghatározását használjuk, mely szerint az empátia a nonverbális és metakommunikatív jelek felfogásának, tudatosításának és visszajelzésének képessége.

(Buda, 1993)

Az empátia tehát több lépcsős folyamat. A másik ember kimondatlan érzelmi tartalmainak felfogása, tudatosítása (megnevezés, értelmezés) és visszajelzése a folyamat egésze. (Buda, 1993) Az empátia nem passzív figyelés, hallgatás, megértés, hanem aktív folyamat, a megértett anyag feldolgozása, rendezése, visszajelzése, tisztázása. Az empátiás működés -mint az aktív hallgatás, értő figyelem feltétele-, aktív folyamat: felfog, strukturál, visszajelez.

Az empátiával célunk egy tartalmasabb, mélyebb emberi viszonyulás kialakítása, fenntartása. (Segítő-fejlesztő-nevelő cél.) (Buda, 1993)

Az empátia feltétele az érzelmi érzékenység. Davitz szerint az érzelmi érzékenység úgy határozható meg, hogy hányféle érzelmi jelet képes valaki azonosítani (mekkora kapacitással bír). Az érzelmi érzékenység egyénre jellemző stabil tulajdonság. Egyének közt nagy különbségek lehetnek az érzelmi érzékenység tekintetében (ki mennyire differenciáltan képes érzékelni a metakommunikatív jelzéseket). Szintén egyének közötti különbségeket és egyénen belüli stabilitást mutatnak a dekódolási hibák (pl. kedves mosolyt gúnyos mosolyként értelmez), illetve az, hogy ki melyik kommunikációs csatornára érzékenyebb. (Gondoljunk itt például a telefonos lelki segély munkatársainak gyakorlatban kifinomult vokális csatorna iránti érzékenységére.)

6.2. A lelki egészséget támogató személyiségtényezők | 143

Az affektus figyelem az érzelmi jelentések befogadása iránti készenlétet jelenti. Ez az adott kommunikációs helyzetben mutatott teljesítmény (mennyire használjuk ki a rendelkezésre álló kapacitást). Az affektus figyelem mértéke időben az egyénen belül változik. Ennek oka a figyelem fáradása. A segítő kapcsolat az affektus figyelmet komolyan igénybe veszi. A telítődés (direkt kliens kontaktusok nagy száma), fáradás kapcsán a figyelmi teljesítmény csökken.

Az empátia feltétele:

◼ akaratlagos odafordulás a másik felé (figyelem)

◼ érzelmi érzékenység

◼ időtényező

Az empátia kialakulásában jelentős szerepe van a korai anya-gyermek kapcsolat minőségének, az anya gyermekére való megfelelő ráhangolódásának, a gyermek empátiás tapasztalatainak.

Az empátiás készséget fejlesztő hatások:

◼ korai harmonikus anya-gyermek kapcsolat

◼ elfogadó, értő figyelmet adó, meleg családi légkör (az empátia megtapasztalása)

◼ szoros, érzelmileg telített emberi kapcsolatok

◼ élettapasztalatok, feldolgozott élethelyzetek

◼ Az empátiát akadályozó tényezők:

◼ betegség (regresszív működés, a figyelem önmagára irányul)

◼ félelem, szorongás (beszűkíti a figyelmet)

◼ nagy feszültséggel járó szükségletek (pl. érzelmi viharok)

◼ az interakciós partner indulatos, vagy merev szerepviselkedése

◼ a kiégés az empátiás működés tartós kimerüléséhez vezethet, közönyös, cinikus attitűdöket eredményezve

Az empátia az érzelmi intelligencia fontos összetevője. Meghatározza a kapcsolati érzékenységet és viselkedést, csökkenti a konfliktusokat, valamint az agressziót. Az empátia hiánya növeli az interperszonális konfliktusok gyakoriságát

6.2.3. Mentalizáció

A mentalizáció kifejezés jelentése önmagunk és mások mentális állapotaira (érzés, gondolat, szándék) való figyelés képessége, valamint a viselkedést ennek fényében történő értelmezése.

A mentalizációt az empátiától az különíti el, hogy mentalizálni önmagunkkal is képesek lehetünk. A mentalizálás több, mint az empátia, mert „ha mentalizálunk, akkor nemcsak másokkal, hanem saját magunkkal is empatizálunk.” (Allen, Fonagy, Bateman, 2011. 318. o) Az empátiához hasonlóan a mentalizáció is az érzelmi intelligencia része.

A gyerekek mentális állapota erősen függ a szülő gyermek kapcsolat minőségétől és benne a szülő mentalizációs képességétől. A gyermek akkor tud a szülőre, mint biztos alapra támaszkodni, ha a szülő képes őt mentalizálni és ezáltal megfelelően reagálni rá. A biztonságos kötődési kapcsolat és a mentalizálás, egymást segítik a fejlődésben. Vizsgálatok bizonyítják, hogy az olyan szülőnek, aki nem tudja mit él át gyermeke egy traumatikus

esemény után, nagyobb eséllyel lesz zavart viselkedésű gyermeke. A negatív hatás háromszor nagyobb kisgyerekeknél, mint kamaszoknál. (Allen, Fonagy, Bateman, 2011) A korai traumatizációk (bántalmazás, elhanyagolás, szülői patológiák) megzavarhatják a kötődési kapcsolatot és a mentalizációs képesség fejlődését. A szülők erőszakos, fenyegető, agresszív viselkedése a nem mentalizáló szülői munkamódot jelzi. Látható, hogy a mentalizálás mentalizálást szül, viszont a sérült mentalizálás sérült mentalizálást von maga után. A mentalizáció hiányában az érzelem és önszabályozás, az agressziókezelés hiányosságai, valamint interperszonális problémák jelenhetnek meg. A megfelelő mentalizáció hiányában létrejövő következményes károk a közösségi beilleszkedésre negatívan hatnak.

6.2.4. Érzelmi intelligencia (EQ)

Az érzelmi intelligencia az a képesség, amellyel megértjük magunk és mások érzelmit, ezáltal hatékonyabban kezelhetjük a társas helyzeteket. Az érzelmi intelligencia önmagunk érzéseinek felismerése, valamint annak tudatosítása, hogy milyen hatást gyakorol az adott érzelem önmagunkra és társas környezetünkre. Az érzelmi intelligencia összefüggést mutat az érzelmek felismerésének képességével, az önismerettel, hosszabb távon egy ember életbeli sikeres teljesítményével. Továbbá az érzelmi intelligencia összefüggést mutat a konfliktuskezelés hatékonyságával, valamint a társas népszerűséggel. (Aronson, 2009) Az érzelmi intelligencia készségegyüttes, melyet személyes és szociális kompetenciákból tevődik össze. Személyes kompetenciák, melyek az érzelmi intelligenciához hozzájárulnak:

az érzelmi tudatosság, az önértékelés, magabiztosság, az önkontroll, az egyenesség, a rugalmasság, a kezdeményezőkészség és az optimizmus. Az érzelmi intelligencia szolgálatába állítható szociális kompetenciák: az empátia, mások megértése, emberekkel bánás, mások fejlesztése, kommunikáció, csapatmunka, konfliktuskezelés, változások generálásának képessége, vezetés képessége, másokra hatás képessége, kötődések kialakítása. (Grész, 2014)

Az érzelmekről való gondolkodás, az önmegfigyelés, az érzések tudatosítása, hatásukról való gondolkodás az érzelmi intelligencia fejlesztésének módja.

6.2.5. Hatékony kommunikáció

Thomas Gordon szerint a hatékony kommunikáció, a hatékony nevelés jó módszere, ha az érintett felek közötti kommunikációban a vesztes kommunikáció helyett győztes-győztesre helyzetre törekszünk. A probléma megoldás vagy a kommunikáció területén a győztes-győztes (win-win) helyzet a felek számára a legkielégítőbb, legtöbb elégedettségre okot adó megoldást. Ezért a kommunikációs és problémakezelési helyzetekben, ha lehetséges érdemes a győztes-győztes megoldásra törekednünk. A nem megfelelő (agresszív, bizonytalan) kommunikáció konfliktusok forrása.

A hatékony (egészséges) kommunikáció jellemzői:

◼ kölcsönös

◼ nyílt

◼ aktív