• Nem Talált Eredményt

3. Cigányok és az iskola

3.4. Romák és az oktatás

3.4. R OMÁK ÉS AZ OKTATÁS

A roma népesség iskolázottságáról az első adat 1893-ból való. Ekkor a korabeli Magyarország területén élő 280 000 cigány ember 95%-a analfabéta volt. Ez hosszú ideig nem nagyon változott. Az 1961-es párthatározat volt az, amely a cigányság helyzetének javítását tűzte ki célul, így megindult a cigány gyermekek tömeges beiskolázása. Ebből a célból országszerte cigányiskolákat, cigányosztályokat hoztak létre. A nyolcvanas évek végére csaknem teljes körűvé vált a beiskolázottságuk. 43,7%-uk (a nem cigány gyermekek 89%-a) befejezte a nyolc osztályt. A kilencvenes évek elejére ez az arány 45- 50%-ra emelkedett (a többségi társadalomban 100%). Problémát jelentett, hogy míg a 70- 80-as években az általános iskola elvégzése egyértelműen felemelkedést jelentett, a későbbiekben az általános iskolai végzettség már nem jelentett előnyt. A 90-es években a 11 középfokú oktatásban való részvétel a többségi társadalomban szinte általánossá vált, a cigányság esetében még a nyolc osztály elvégzése is csak cél maradt. Ezen időszak pozitívuma, hogy a felsőoktatásba is bekerültek a cigány hallgatók (~2%). (Szabóné, Kármán, 2008).

3.4.1. Iskolai lemorzsolódás

A rendszerváltás után két egymással ellentétes tendencia érvényesült a cigány gyerekek iskoláztatása terén. A 80-as évek közepe óta folyamatosan csökkent az iskolaköteles korba lépő évfolyamok létszáma; a kilencvenes évek elejétől kezdve ez már a középfokú iskolákban is éreztette hatását. Ezzel párhuzamosan bevezették a közoktatás normatív finanszírozását, amely a középfokú iskolákat is abban tette érdekelté, hogy minél nagyobb létszámot érjenek el, és a beíratkozott tanulókat lehetőleg minél nagyobb arányban meg is tartsák. Mindez növelte a hátrányos helyzetű, az iskoláztatás terén korábban versenyképtelen társadalmi csoportok (így többek között a cigányság) gyerekeinek bejutási esélyeit a középfokra, illetve ezen belül az érettségit adó középiskolákba, és valamelyest csökkentette a korábban nagyon magas arányú lemorzsolódás veszélyét.

Az Európai Bizottság oktatási prioritásai közé tartozik annak elérése, hogy 2020-ra EU-szerte 10% alá csökkenjen az iskolát túl korán elhagyók aránya. Az Európai Bizottság a tagállamokkal együtt azon dolgozik, hogy átfogó stratégiák megvalósításával visszaszorítsa az iskolai lemorzsolódást, továbbá hogy intervenciós és kompenzációs kezdeményezésekkel bevonja az oktatási és képzési rendszerbe az iskolákból túl korán kikerülő fiatalokat.

Az iskolai lemorzsolódás, valamint a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztettség, a szegénység és a rossz egészségi állapot között. Sok oka van annak, hogy a fiatalok egy része tanulmányait félbehagyva kimarad az iskolából. Személyes és családi gondok, tanulási nehézségek, illetve a társadalmi-gazdasági problémák egyaránt szerepet játszhatnak a korai iskolaelhagyásban. Fontos tényező az említetteken túl az oktatási rendszer szerkezete, az iskolákban uralkodó légkör, valamint a tanárok és a diákok közötti viszonyrendszer.

Az Európa Tanács a korai iskolaelhagyással kapcsolatban hármas szakpolitikai javaslatot fogalmazott meg:

1. A megelőzést célzó szabályozás lényege, hogy még a probléma kialakulása előtt csökkentse a korai iskolaelhagyás kockázatát.

2. A beavatkozást alkalmazó szabályozás célja, hogy az oktatás és képzés minőségének emelésével, a korai jelzőrendszer jelzéseire adott reakciókkal és célzott – egyéni, csoport vagy intézményi szintű – támogatásokkal próbálják elkerülni a lemorzsolódást.

3. A kompenzáció célja, hogy a korai iskolaelhagyókat vagy az iskolarendszerbe visszavezetve, vagy alternatív körülmények között végzettséghez segítse, munkaerő-piaci és így társadalmi integrációjukat megalapozza. 10

3.4.2. Korai iskolaelhagyók adatai régiónként

A korai iskolaelhagyók régiónkénti alakulását idősorosan vizsgálva azt látjuk, hogy a 2007 és 2014 közötti időszakban a korai iskolaelhagyók száma az amúgy is magas arányokkal jellemezhető Észak-Magyarország régióban növekedett a legtöbbet, míg a Közép-Magyarország régióban csökkent a legmarkánsabban. A Nyugat-Dunántúl és a Dél-Alföld régióban lényegében stagnálás mutatható ki.

3-1. táblázat: A korai iskolaelhagyók aránya 2007 és 2014 között régiók szerint

Forrás: Eurostat Database

Az alábbi ábrán az látszik, hogy a nemzetközi gyakorlattól jelentősen eltérő mértékben az iskolák az adott intézményben lezajló, és többnyire csak a pedagógusok bevonására épülő megoldásokat alkalmazzák nagy gyakorisággal. Az is probléma, hogy ritkán került sor speciális szakemberek vagy olyan megoldások alkalmazására, amelyek képesek lehetnének az iskolai tanítás hatékonyságának növelésére. 11

10 Helyzetelemzés és további kutatásra javasolt irányok a korai iskolaelhagyás problémájának hatékony kezelése érdekében. FSZK-OFI Tempus, Budapest. 8. o

11 KORAI ISKOLAELHAGYÓK ÉS ÚJRAKEZDŐ TANULÓK – Mayer József – OFI – 2016. 46. oldal

3.4. Romák és az oktatás | 59

3-1. ábra: Az iskolai lemorzsolódás csökkentése érdekében alkalmazott módszerek

(Forrás: Az iskolai lemorzsolódás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Nyíregyháza, 2005. 77. o.) A cigány gyermekek igen magas hányada szegregált körülmények között tanult (1991-ben 32%, 2008-ban 61%). Ez nem csak cigány többségű általános iskolákat és osztályokat, valamint homogén cigány osztályokat jelentett, hanem gyógypedagógiai osztályokat és speciális iskolákat is (míg az összes általános iskolás 3,6%-a részesült gyógypedagógiai oktatásban, addig ez az arány a cigány általános iskolások között 23,2% volt, 2004-ben 799 homogén cigány gyógypedagógiai osztály működött hazánkban). (Szabóné, Kármán, 2008). Ennek a gyakorlatnak a nyomai még ma is fellelhetők.

3.4.3. Mit értünk iskolai lemorzsolódás alatt?

A lemorzsolódással veszélyeztetett tanuló fogalma a köznevelési törvény 2015. januári módosításával jelent meg, és a meghatározás szerint azok a diákokat takarja, akiknek az adott tanévben a tanulmányi átlageredménye közepes teljesítmény alatti vagy a megelőző tanévi átlageredményéhez képest legalább 1,1 jeggyel romlott az átlaga.

Fontos szerepe van a család, mint támogató környezet és szocializációs színtér nézőpontját ismerni az iskoláról, a képzettségi motivációval kapcsolatban megérthetjük, hogy milyen környezetből érkeznek a tanulók.

„A roma társadalom többsége tisztában van az iskola szocializációs szerepével és a tudástőke megszerzésnek fontosságával. Ugyanakkor a többség azt is gondolja, hogy az igazán fontos dolgokat a családban tanulhatják meg a gyerekek, és hogy a leleményesség fontosabb, mint az, amit az iskolában lehet megtanulni.” (Marketing Centrum, 2009:35.o.)

Hazai viszonylatban a kulturális különbségek kérdése az oktatásban elsősorban a cigány tanulók kapcsán merül föl. A cigány családok a többségi társadalomban megszokottól és elfogadottól eltérő szocializációja, átadott kultúrája és értékrendje részben feszültségeket szül, másrészt pedig tetemes hátrányt jelent a többségi iskolákban tanuló cigány gyermekek

számára. Ennek feloldásában segíthet a kultúraazonos pedagógia, amely közelíti egymáshoz, harmonizálja a családi és az iskolai kultúrát. Lényeges eleme, hogy a tanárok terepmunka szerűen feltérképezik a családok életkörülményeit, így könnyebben megtalálhatják a tanulók kultúrájához, stílusához jobban alkalmazkodó tanítási módszereket (Boreczky, 2014).

Komplex Alapprogram

Komplex Alapprogram célja:

◼ A végzettség nélküli iskolaelhagyásra vonatkozó stratégia prevenciós célú beavatkozásainak megalapozása;

◼ a lemorzsolódás megelőzésére alkalmas, tanulást támogató pedagógiai módszerek kidolgozása, és országos elterjesztése az alapfokú oktatásban résztvevők számára,

◼ a pedagógiai szemléletváltás elősegítését szolgáló pedagógusképzési és továbbképzési tartalmak megújítása.

Napjainkban az érettségi már-már alapelvárásként jelenik meg a többségi társadalomban.

Ezzel egyidejűleg a cigány tanulók esetében ez messze nem jellemző. A roma gyerekek részvétele az oktatásban a 90-es évek második felétől határozottan megnőtt, ami nem csak azt jelenti, hogy általános iskolai tanulmányaikat viszonylag jó eséllyel befejezik, hanem azt is, hogy lényegesen többen kezdenek közülük középfokú tanulmányokat, jellemzően szakiskolákban. Ez a tendencia nagyrészt demográfiai hullámvölgynek és a 14 gyereklétszámtól függő oktatásfinanszírozás (fejkvóta) bevezetésének köszönhető, mert így az iskolák érdekeltté váltak abban, hogy a beiratkozó gyerekek számát növeljék, és lehetőség szerint akadályozzák meg tanulóik lemorzsolódását. Ennek érdekében több hazai és nemzetközi program is született.

3.4.4. Felzárkózás segítő programok

Az EU 2020 stratégia

Az Európa 2020 az Európai Unió 10 évre szóló növekedési stratégiája, a 2000-ben megkezdett Lisszaboni Stratégia folytatása, annak tapasztalatait beépítő új, közösségi gazdaságpolitikai célrendszer és ahhoz tartozó intézkedésterv. Célja nem csupán a válság leküzdése, a stratégia az uniós növekedési modell hiányosságait hivatott megszüntetni, és az intelligensebb, fenntarthatóbb és befogadóbb növekedés feltételeit kívánja megteremteni. Az esélyegyenlőség szempontjából releváns célkitűzések, melyeket 2020-ra az EU egészének teljesítenie kell két területen is megjelenik. Az oktatásban a lemorzsolódási arányt 10% alá kell csökkenteni. A szegénység/társadalmi kirekesztés ellen ható intézkedések sora pedig azt célozza, hogy legalább 20 millióval csökkenjen azok száma, akik nyomorban és társadalmi kirekesztettségben élnek, illetve akik esetében a szegénység és a kirekesztődés reális veszélyt jelent.

3.4. Romák és az oktatás | 61

Nemzeti Reform Program

Az Európa 2020 stratégia megvalósításának legfontosabb eszközét tagállami szinten a nemzeti reformprogramok jelentik, melyeket a tagállamoknak minden év áprilisában, a stabilitási/konvergencia programokkal együtt kell elkészíteniük. A nemzeti reformprogramok rögzítik az uniós kiemelt célok alapján megfogalmazott nemzeti célokat, továbbá ismertetik, hogyan kívánják a kormányok a célokat teljesíteni, illetve a növekedést hátráltató akadályokat leküzdeni. A dokumentumok azt is meghatározzák, hogy kik, mikor, milyen intézkedéseket hoznak majd, s hogy ennek milyen költségvetési vonzatai lesznek. A Nemzeti Reform Program az esélyegyenlőségi célcsoportok helyzete javításának szempontjából közvetlen jelentőséggel bíró célkitűzéseket és intézkedéseket tett.

Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia

A Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia (NTFS) az Európai Bizottság által 2011-ben jóváhagyott „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című dokumentumban foglaltakhoz illeszkedik. Az NTFS a szegénység elleni fellépés érdekében megfogalmazott felzárkózáspolitikát helyezi középpontba, emellett hangsúlyos célja a roma közösségek kirekesztése ellen ható folyamatok megelőzése, felszámolása. A stratégia célja, hogy a szegénység szempontjából meghatározó problématerületek – gyermekszegénység, romák helyzete, hátrányos helyzetű térségek – hosszú távú elképzeléseinek integrálását, kiegészítését, egységes célrendszerben történő kezelését kívánja előmozdítani, figyelemmel, a többi, a társadalmi felzárkózás szempontjából releváns stratégiára, így a gazdaságfejlesztéssel és foglalkoztatáspolitikára, a vidékfejlesztésre, az egészségügyi, szociálpolitikai, közigazgatási elképzelésekre.

„Legyen jobb a gyerekeknek!” Nemzeti Stratégia

A Legyen Jobb a Gyerekeknek Nemzeti Stratégia szükségességét elsősorban az indokolta, hogy csökkentse a gyermekek és családjaik nélkülözését, javítsa a gyermekek fejlődési esélyeit. A törvény minden gyerekre kiterjed, de értelemszerűen azoknak a gyerekeknek kell prioritást kapniuk, akiknek érdekei a legjobban sérülnek, akiknél a nélkülözések a legjobban korlátozzák fejlődésüket. A Nemzeti Stratégia másik fontos indoka a szegénységi ciklus megszakításának szükségessége, a gyermekek és a társadalom közös távlati érdeke.

Roma Integráció Évtizede Program

Az Országgyűlés 2007. június 25-én fogadta el a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervről szóló 68/2007. (VI. 28.) OGY határozatot, amely a Kormány feladatául tűzi, hogy a Stratégiai Terv végrehajtására készítsen rövid távú, kétéves időszakokra szóló intézkedési terveket. A Stratégiai Terv négy prioritási területen (oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és egészségügy), az egyenlő bánásmód érvényesítésével kapcsolatban, továbbá a kultúra, a média és a sport területén határoz meg átfogó célokat, a célokhoz kapcsolódó konkrét feladatokat, az ezekhez rendelt mutatókat, továbbá a feladatok eléréséhez szükséges intézkedéseket. A nemek közötti esélyegyenlőség megteremtését a négy prioritási területen megfogalmazottakhoz kapcsolódó feladatokon és intézkedéseken keresztül kívánja megvalósítani.

Nemzeti Ifjúsági Stratégia

Az Országgyűlés 2009-ben fogadta a Nemzeti Ifjúsági Stratégiáról készült dokumentumot (88/2009. (X. 29.) OGY határozat). A Stratégia az ifjúsági korosztályokkal kapcsolatos állami felelősség összefoglalása a 2009-2024. időszakra vonatkozóan. Részletezi az ifjúságpolitika hosszú távú társadalmi céljait, megvalósításukhoz az egyes területeken a horizontális és specifikus célokat, valamint ezekhez kapcsolódó részcélokat határoz meg. A Stratégia megvalósítása kétéves cselekvési tervek mentén történik, a 2012-2013. évi cselekvési tervről az 1590/2012. (XII. 27.) Korm. határozat rendelkezik.