3. Cigányok és az iskola
3.7. Segítségnyújtás roma programokban
Útravaló Ösztöndíjprogram
Az Útravaló Ösztöndíjprogram célja a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, köztük roma tanulók iskolai sikerességének elősegítése, motivációjuk és önértékelésük erősítése mentori támogatással.
Roma lányok korai iskolaelhagyásának megelőzése
A program a hátrányokkal küzdő, elsősorban roma lányok iskolai lemorzsolódásának csökkentését és továbbtanulási esélyeik növelését célozza. További cél a lemorzsolódással veszélyeztetett lányok tanulási motivációjának és családjaik tanulást szorgalmazó magatartásának erősítése, családalapítási és gyermekvállalási életkoruk későbbre halasztása, egészségi állapotuk javítása, valamint áldozattá válásuk valószínűségének csökkentése.
3.7. S EGÍTSÉGNYÚJTÁS ROMA PROGRAMOKBAN
Azon szakemberek képzéséhez, akik romák integrációjával, roma programokkal foglalkoznak, tisztában kell lenniük azzal is, hogy – az előítéleteken kívül – milyen nehézségek akadályozhatják a bejutást, a sikeres integrációt. Ha a segítő személyek, mentorok valós segítséget szeretnének nyújtani, úgy szükségük lesz egy precíz, ok-okozati összefüggést leíró rendszerre, melyen keresztül a segítségnyújtás elvégezhető. Mint korábban is említettük, csak komplexen lehet egy embert tekinteni, hiszen a problémákra, azokat lecsupaszítva, nem lehet megfelelő segítséget adni, a fejlődés mértéke és iránya nem lehet ellentétes az egyén egyéb irányú
◼ képességeivel.
◼ adottságaival.
◼ helyzetével.
◼ elképzeléseivel.
Ezzel együtt figyelemmel kell lennünk arra, hogy a feltárt problémák megoldási időrendje, a reintegráció kapcsán releváns, az kihatással van az élethelyzet változásra, illetve azok időrendje szinergikus hatással lehetnek az egyén élethelyzetének változására. Ennek megfelelően mindenképpen szükséges a vertikális és horizontális tényezőket egységesen szemlélni. A munkaerő-piaci hátrányoknak vannak külső és belső tényezők, melyek csak együttesen értelmezhetők.
3.7.1. Tudáshiány és tudásszerzés
Talán nem kell különösebb belátási képesség ahhoz, hogy felmérjük: a modern társadalom, valamint az ehhez kapcsolódó modern munkaerő-piac alapvető elvárása, hogy jól képzett, szakmájában elméleti és gyakorlati ismeretekkel is rendelkező munkavállalókra van szüksége.
Így a munkaerő-piaci adaptációja annak lesz sikeres, aki képes kielégíteni ezeket az elvárásokat. Milyen hátrányok értelmezhetők itt:
◼ nem rendelkezik 8 általános végzettséggel
◼ nincs szakképzettsége
◼ nincs piacképes, használható, művelhető szakképesítése
◼ nincsenek szakmáját kiegészítő ismeretei
◼ nincs szakmájához köthető gyakorlata
A munkaerő-piaci képzéseket pályaorientációs technikák alkalmazásával segíthetjük elő. A munkavállalók pályaorientációja csak abban az esetben lehet eredményes, ha holisztikus módon történik az egyéni életút egyengetése. Ennek alapvető feltétele, hogy az orientációban részt vevő személy:
◼ megmaradt, meglévő képességeit.
◼ személyiségét.
◼ érdeklődését.
◼ jelenlegi körülményeit.
◼ korábbi munkatapasztalatait.
◼ a helyi munkaerő-piac realitásait,
◼ valamint az elérhető képzési irányokat egyszerre képes figyelembe venni.
3.7.2. Mobilitási problémák
A mobilitás nem mást fed le, mint hogy az adott személy milyen messzire hajlandó elutazni azért, hogy munkát találjon. Ennek a távolságnak többféle összetevője van, melyre egyrészt a család, másrészt az anyagi viszonyok is kihatással vannak. Megfigyelhető, hogy míg Magyarországon viszonylag kicsi a munkaerő vándorlási kedv, addig a többi európai államban sokkal nagyobb a mobilitási mutató, az amerikai kontinens fejlettebb részének szokásairól nem is beszélve. A mobilitási kedv is kétfelé választható. Egyrészt van a gazdasági mobilitás, ahol a szegényebb területekről a gazdagabbak felé indul el a munkaerő áramlása, másrészről az egzisztenciális mobilitás, ahol a jól jövedelmező, jobb karrier lehetőségekkel kecsegtető állásajánlatok miatt történik meg a lakóhely megváltoztatása (a második nálunk még meglehetősen gyermekcipőben jár). Az egzisztenciális mobilitás egyik fajtája a vendégmunka, mely nyomokban, de kezd elterjedni hazánkban is. A mobilitás másik összetevője a munkaidő időtartamának és felépítésének kérdése, melyről gyakorta feledkeznek meg, és mely legalább annyira súlyos probléma, mint maga az utazás, utaztatás. A mobilitási problémákról akkor beszélünk, ha:
◼ a településen nincs vállalható munkahely
◼ a családtól való távol tartózkodás, költözés nem megoldható
◼ a településről, 45 percnyi utazásra nincs fellelhető munkahely
◼ a személy egészségügyi okok miatt nem képes az utazásra
◼ a személy csak meghatározott időkeretben képes munkát vállalni
3.7.3. Rehabilitálás kérdései
A rehabilitás, vagyis a rehabilitáció mértéke nagyon lényeges kérdés az elhelyezkedés, az elhelyezhetőség szempontjából. A rehabilitációnál megkülönböztetjük az orvosi rehabilitációt, a munkaerő-piaci rehabilitációt, és érdemes lenne a további fogalmakat is bevezetni, hiszen a
3.7. Segítségnyújtás roma programokban | 69
rehabilitáció nem csak az egészségváltozással kapcsolatos fogalomkörön értelmezhető, hanem egyéb esetekben is. Rehabilitációs problémákról akkor beszélünk, ha:
◼ munkaerő-piaci értelemben a rehabilitációja nem teljes [megmaradt képességeit nem képes teljes egészében kihasználni]
◼ nem képes ellátni a szakmájához kapcsolódó összes tevékenységet
◼ megmaradt képességei nem illeszkednek a munkáltatói elvárásokhoz
◼ állapota az emberekben ellenérzést vált ki [hiányzó testrészek, hegek, stb.]
◼ munka mellett folyamatos vagy részleges kezelésre szorul.
3.7.4. Kompetenciák
A kompetencia fogalmát az EU Bizottsága 2003-ban kezdte kibontani, és akkor egy nyolc pontból álló programsort fogadtak el, mely tényező mentén képzelik el a kompetencia fogalmát. Ezek a következők:
1. Anyanyelvi kommunikáció 2. Kommunikáció idegen nyelven 3. Alapkompetenciák
a. Számtan b. Matematika
c. Tudomány és technika/technológia 4. Informatika
5. Tanulási képesség
6. Társadalmi kompetenciák
a. Interperszonális és állampolgári kompetenciák b. Állampolgári kompetenciák
7. Vállalkozói kompetenciák 8. Kulturális tudatosság
Ezek a kompetenciák mind olyan területek, melyek szükségesek, de nem elégségesek a munkahelyen való megmaradáshoz. Ezekhez a kompetenciákhoz csatlakoznak még azok a kiegészítő képességek, melyek lehetővé teszik a szakmában történő munkavégzést, a munkahelyi integrációt. Kompetenciabéli problémákról akkor beszélhetünk munkaerő-piaci tekintetben, ha az egyén:
◼ kommunikációs képességei nem tökéletesek
◼ adaptációs, tanulási képességei csorbultak
◼ tudományos-technológiai ismeretei, képességei korlátozottak
◼ álláskeresési, megtartási ismeretei korlátozottak
◼ munkavégzéshez kapcsolódó képességei nem kielégítőek, de fejleszthetők
Képességfejlesztő foglalkozásokon az egyes, kompetencia alapú képességek fejlesztése, a munkavégzéshez kapcsolódó, szükséges kompetenciákra kell, hogy hangsúlyt fektetni. Az egyes munkakörök kiegészítő kompetenciáit meghatározva kell a fejlesztési irányokat kijelölni, az elvárható minimális mértéket meghatározni, és a lemaradottakat felzárkóztatni.
3.7.5. Személyes háttér
A háttér nem más, mint az a befolyásoló mező, melyet a család, vagy éppen a családhoz való tartozás jelent az egyes ember számára. A család lehet pozitív segítségnyújtó, és belső indíttatásával segítheti az egyént a munkaerőpiacon, de lehet visszahúzó erő is, és saját szabályrendszerével akadályozhatja az elhelyezkedést, a munkában maradást. A családdal kapcsolatos attitűdünk nagyban befolyásolja a munkához való hozzáállásunkat. A család-munkahely konfliktus egészséges megoldása, ideális esetben, egy nyugalmi helyzetet képes teremteni az egyén körül, de bármelyik elvárásának a túlhangsúlyozása, súlyos nehezítő körülményként vetül a munkavállalásra.
3.7.6. Negatív tapasztalatok
A munkavállalás, munkakeresés alatt, nagyon sok negatív élmény érheti az egyéneket, melyek feldolgozásához, rendezéséhez, és a munkáltatókhoz kapcsolódó attitűd megváltozásához hozzá kell járulnia a munkaerő-piaci programoknak is. Sajnos erre viszonylag kevés energiát és időt szánnak a humán szakemberek, pedig a téma súlyosságát jelzi, hogy évről évre több ember fordul el a vállalkozói szférában történő munkavállalástól, és igyekszik a jóval kisebb jövedelmezőséget jelentő közszféra felé, még akkor is, ha az ottani munkavégzés csak szezonális, vagy eseti jellegű. A for-profit szervezetek megjelenése nagyon sok konfliktust okozott a paternalista munkahelyi hagyományokhoz szokott munkavállalói rétegeknek, és ezeket a hagyományokat nagyon sokszor a következő generációk is örökölték.
3.7.7. Segítők az iskolában
Nagyon fontos beszélni az egyén, a pedagógus helyzetéről is. Az alapképzésben viszonylag kevés szó esik arról, miként kell megközelíteni a roma-integrációt, milyen módszertani és kommunikációs felkészültséget igényel ez a munka. A gyakorlatok jellemzően válogatott
„gyerekanyagot” biztosító gyakorló iskolákban vannak, ahol nem igazán jelenik meg a cigány-kérdés. A képzés végeztével aztán sokk-ként éri a pályakezdőket a helyzet. Még több évtizedes tapasztalattal is nehéz kezelni a növekvő arányban megjelenő hátrányos helyzetű cigány tanulókat – valamint szüleiket.
Az iskola megnövekvő feladatát abban látom, hogy az integráció folyamatot új alapokra helyezze, a helyi közösség erejét felhasználva és a közösség fejlődését is támogatva. Ez túlmutat az iskola jelenlegi tevékenységén, de meghatározó jellegű lehet. Ezen a területen az iskola nem lehet „magányos hős”, széleskörű együttműködésre van szükség, (család bölcsőde, óvoda, iskolák, közművelődési intézmények, gyermekvédelem, szociális munka), amelyben az iskola vezető szerepet kell vállaljon, mert a folyamat megvalósítása pedagógiai módszereket, eljárásokat kíván. A cigány etnikumhoz tartozó tanulók arányának gyors növekedése a közoktatási vezető szempontjából is komoly kihívás, amely új helyzetet teremt, pedagógiai-módszertani ismereteket, innovatív szemléletet és kooperációra való képességet egyaránt igényel.
A roma tanulók iskolai helyzete évtizedekre visszamenően problémásnak tekinthető. A többségi társadalomtól eltérő életmódjuk, szociokulturális hátterük, értékrendjük és szokásaik miatt a roma tanulók komoly hátrányokkal indulnak. Ennek köszönhetően az elmúlt évtizedekben hallottunk már roma gyerekekkel feltöltött „kisegítő iskolai” osztályokról, és
3.7. Segítségnyújtás roma programokban | 71
szegregált, a többségi tanulóktól külön szervezett osztályokról egyaránt. A jelen oktatáspolitikai törekvései egyértelműen a roma tanulók felzárkóztatását és integrációját célozzák, a hátránycsökkentés feladata már a bölcsőde szintjén is megjelenik, és a köznevelés egészére jellemző. A hiányzó mintákat és motivációs bázist azonban az iskola nem tudja pótolni, azokat a tanuló a családból hozza – vagy nem. A ma középiskolás roma generációnak nehéz dolga van, ők azok, akik eljutnak ugyan a középiskolába, de nincs előttük (vagy csak elvétve akad) megfelelő minta a tanulás, pályaválasztás terén.
Itt kerülnek képbe az iskolai szociális segítők, akik ennek az új, széleskörű együttműködésnek az összekötő kapcsai az iskola és a különböző ellátások között, híd a szülő – gyermek – pedagógus között és professzionális tudásával támogatója az iskolában tanulók fejlesztésének, fejlődésének, a meghatározásra kerülő célok elérésének.
I RODALOMJEGYZÉK
Tananyag a TÁMOP 1.3.1. kiemelt projekt 3.1 alprojekt roma referensek és roma civil szervezetek közös képzéséhez – Szerző: Gaál Roland, Foglalkoztatási Hivatal Budapest 2011.
Ambrus P.(2001): Cigányság és iskola Iskolakultúra Pécs 8. 7-12.
Babusik F.(2005): Az esélyegyenlıség korlátai Magyarországon L’Harmattan Kiadó Budapest Cserti Cs. T.(2002): A cigány népesség története és szociokulturális helyzete Magyarországon a kutatások tükrében In: A roma közösség kultúrája és iskolai pszichológiája (szerk): László J.,Forray R. PTE BTK. Pszichológiai Intézet – Romológia Tanszék Pécs
Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek BWP 2006/6. Corvinus Egyetem
Babusik Ferenc: Késői kezdés, lemorzsolódás – Cigány fiatalok az általános iskolában Papp Z. Attila: Roma tanulók az általános iskolában
Pik Katalin: Cigány gyerekek és az óvoda esete 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről.
2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól.
Boreczky Ágnes (2014): Multikulturalizmus- multikulturális pedagógia. In: Gordon Győri János (szerk. 2014): Tanárok interkulturális nézetei és azok hatása az osztálytermi munkára- A multikulturális és interkulturális szemlélet elméleti alapjai és történeti vonatkozásai az oktatásban. 21-35.o. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó
Hüse Lajos (2015): Roma tanulók iskolai attitűdjeit befolyásoló tényezők. Nyíregyháza, IMI Print Kft
KIM Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság (2011): Nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia- mélyszegénység, gyermekszegénység, romák.