5.1. Bevezető
Ebben a fejezetben a versengés fogalmának értelmezésére és kulturális konstrukciójára vonatkozó vizsgálatot egy egészen más módszer alkalmazásával - az asszociációs módszerrel - Japán és Magyarország mellett, kiterjesztjük négy másik országra, az Egyesült Királyságra, Kínára, Indiára és Törökországra. Clifford Geertz (1973/2001) szerint a kultúra fogalma szemiotikai jellegű. Úgy véli, hogy az ember a jelentések maga szőtte hálójában függő „állat”.
A kultúra ez a háló és ennek az elemzése nem törvénykereső kísérleti tudomány, hanem a jelentés nyomába szegődő értelmező tudomány.
A 4. fejezetben ismertetett vizsgálatban nyílt kérdéseket tettünk fel a versengéssel kapcsolatban és a kérdésekre érkező szabad leírásokat tartalomelemeztük, kategorizáltuk, és elemeztük kvantitatív módon. A szabadon megfogalmazott válaszok tükrözték azt, ahogyan az adott kultúrkörben a versengésről beszélni, nyilatkozni, véleményt formálni szoktak.
Egyrészt a tudatosság által megformált, másrészt a szociális elvárásokat nem tudatos módon magukba foglaló válaszokkal dolgoztunk. A személyes és a társadalmilag kívánatos keveredése a mindennapi élet természetes működése, és az így létrejött nézetek megismerése informatív a társadalomtudós számára. A kultúra a „társadalmilag kívánatos” formájában fejti ki hatását az egyénre, hiszen mind a családi, mind az intézményes szocializáció ezeket a normákat, elvárásokat közvetíti az egyén felé. Egy-egy jelenséggel kapcsolatos normatív, társadalmilag kívánatos közfelfogás valóban formatív erejű a jelenség jelentésének a megalkotásában, és ez meghatározza annak a jelenségnek a percepcióját és értelmezését és a vele kapcsolatos viselkedést is.
A jelen 5. fejezetben a jelentés feltárásához egy más módszerrel, a tudatos megfontolásokat kevésbé lehetővé tevő asszociatív technikával közelítettünk. Azt feltételeztük, hogy így kiegészítő és az eddigieket más szintre helyező tudásra teszünk szert. Az európai országok közül egy nyugat-európai, évszázados demokratikus és szabad piaci hagyományokkal rendelkező országot, az Egyesült Királyságot és egy gyors gazdasági növekedést mutató, az Európai Unióba belépni igyekvő, az utóbbi évtizedben gyors társadalmi és politikai változáson keresztülmenő, nem zsidó-keresztény európai hagyományokon nyugvó, Európát és Ázsiát összekötő országot, Törökországot vettük be. Azt, hogy a poszt-szocialista, gazdaságilag a többi országhoz képest kevésbé fejlett vagy gazdaságilag kevésbé fejlődő Magyarországon nevelkedő magyar egyetemisták milyen jelentést tulajdonítanak a versengésnek, ezeknek az országoknak a tükrében vizsgáljuk. A kínai és indiai minta bevonása a japán mellé azért látszott szükségesnek, hogy legyen a japán mellett egy másik, bizonyos kulturális mutatóiban (konfucianizmus) hasonló kelet-ázsiai ország, Kína, amely ugyanakkor politika- és gazdaságtörténetében nagyon eltérő Japántól, és legyen egy olyan ázsiai ország, amely nem konfuciánus hagyományokkal bír, viszont rapid gazdasági fejlődést mutat, mint India. A három ország Ázsia három nagyhatalma.
A Japánnal és Magyarországgal kapcsolatos, a versengéskutatás szempontjából releváns ismereteket már ismertettük a 4. fejezetben, itt most röviden bemutatjuk a másik négy ország bizonyos jellemzőit, illetve ismét felhasználjuk azokat a kulturális összehasonlító kutatásokat,
194
amelyekben ezeknek az országoknak mindegyike, vagy legtöbbje részt vett, és amelyek a versengés értelmezése szempontjából használható eredményekre jutottak.
5.1.1 Anglia (Egyesült Királyság)
Anglia nyugati, kapitalista demokrácia, Európa egyik legnagyobb gazdasága, amelynek miután elvesztette a gyarmatait alkalmazkodnia kellett ahhoz, hogy a világ egyik vezető gazdasági és katonai hatalmából egy kevésbé befolyásos szerepbe került. Rubinstein az 1990-es évek elején azt írta, hogy a szabad piac és a dinamikus kapitalizmus következtében létrejövő felfelé mobilitás támogatásának intellektuális hagyománya teljesen kifejlett formában csak az USA-ban és Nagy-Britanniában található meg, és ezeknek az országoknak kevesebb antikapitalista kulturális hagyománya van, mint lényegében bármely más társadalomnak a világon (Rubinstein, 1993). Paxman (1998) szerint Anglia volt a bölcsője az egyéni szabadságjogoknak, amelyek teret adtak a versengésnek. Az angol társadalom önképe szerint Anglia egy olyan erősen civilizált ország, amely hisz a fair play-ben (Rubinstein, 1993) és a törvény erejében (Paxman, 1998) és mindez erősen versengő társadalmat eredményez, amelyben azonban a versengést implicit és explicit szabályok kontrollálják (Fülöp és mtsai, 2007). Rubinstein (1993) úgy vélte, hogy a brit társadalom erősebben támogatja az üzleti életet, a vállalkozást és a kapitalizmust, mint más európai országok. Smart, Read és Hutchings (2004) elemezték a versengésre és együttműködésre vonatkozó tudományos és sajtó szövegeket Angliában. 2004 szeptemberének egy vasárnapján. A legnagyobb angol napilapokat átnézve összesen 160 referenciát találtak a versengésre és csak 24-et az együttműködésre és kollaborációra. A sajtó a versengésről leginkább a teljesítmény keretében beszélt, arról, hogy a versengés magasabb sztenderdekhez és teljesítményhez vezet.
A teljesítményre vonatkozó fejtegetéseket arra vonatkozó megállapítások kísérték, hogy a versengés természetes része a világnak. A karakter téma is szorosan kapcsolódott a versengéshez. Ez olyan fejtegetéseket jelentett, amelyek a versengés személyiségépítő szerepéről szólnak például arról, hogy megtanítja a gyerekeket győzni és veszíteni. A sajtó a versengést ugyancsak gyakran összekötötte a gazdasággal és arról értekezett, hogy az angol iskolák versengésellenes kultúrája lerontja az angol gazdaság teljesítményét.
Anglia a Hofstede-vizsgálatban (1980) erősen individualista, maszkulin, sikerorientált társadalomnak bizonyult. A szervezeti környezetet a kis hatalmi távolság jellemezi: az angolok körében a hatalom egyenlő elosztása preferált. Az angol IBM dolgozók bizonytalanság kerülés szintje alacsony volt, és inkább rövidtávú tervezés jellemezte őket. A GLOBE Study (House és mtsai, 2004) is alacsony csoportkollektivizmust, de közepes átlagú intézményi kollektivizmust talált. A legfrissebb vizsgálatok szerint mind az angol serdülőket mind az angol felnőtteket erős autonómiára törekvés (Becker és mtsai, 2013, benyújtott kézirat), markánsan független szelf-konstrukció és alacsony kontextualitás jellemzi (Owe és mtsai, 2012). A GLOBE Study alapján a teljesítmény-orientáció szintje átlagos volt. A World Values Survey mindkét fordulójában (1999-2004 és 2005-2008) a szekularitáshoz magas poszt-materialista, önkifejezési értékek társultak.
5.1.2. Törökország
Törökország a kelet és nyugat közötti hídként helyezkedik el mind földrajzilag, mind kulturálisan, mind gazdaságilag és politikailag (Kabasakal és Bodur, 2007). Nyugati gazdasági és politikai berendezkedés, demokrácia, liberalizálódó gazdaság, iparosodás
195
jellemzi. Keveredik benne a modernitás, a hagyomány és a szekularizált iszlám. Az Ifjúság és Történelem című (Youth and History, Angvik és von Borris, 1997), az 1990-es években európai gimnazistákkal végzett kutatási program eredményei szerint a török gimnazisták vallják magukat az európai középiskolások közül a legvallásosabbnak. A válaszadók 97 százaléka muzulmán vallású. Hofstede (1980) vizsgálatában a törökök erősen kollektivistának bizonyultak, és a csoportkollektivizmus szintje a GLOBE Study-ban (House, és mtsai, 2004) is magasnak bizonyult, az intézményes kollektivizmus szintje ugyanakkor inkább alacsony volt. Az európai fiatalok között a török fiatalokat jellemezték leginkább az olyan konzervatív értékek mint a család, a nemzet és a vallás, de az egyik legmagasabbra értékelték a véleményszabadságot és a demokráciát is. Ugyanakkor az európai fiatalok között a török gimnazisták értékelték a legalacsonyabbra a pénzt és gazdagságot és ők hittek a legkevésbé abban, hogy a gazdagsághoz a kemény munka vezet (Youth and History, Silier, 1997). Becker és mtsai legújabb vizsgálatában (2013, benyújtott kézirat) a török serdülők inkább a közösségbe ágyazottságot hangsúlyozták az autonómiával szemben, és önértékelésüknek fontos forrása volt a gondoskodás/mások javára cselekvés. Ezzel a kombinációval az itt összehasonlított országok közül a legnagyobb kollektivitást mutatták. A török serdülők kontextualizmus és csoport-kollektivizmus értéke is a legmagasabb volt az itt vizsgált hat ország serdülői között. A török felnőtteknél is ezzel összhangban erős volt a kontextualitás (Owe és mtsai, 2012). A GLOBE Study alapján magas hatalmi távolság, rövid időperspektíva és a teljesítményorientáció az átlagosnál lényegesen alacsonyabb szintje jellemzi a törököket.
A World Values Survey mindkét hullámában (1999-2004 és 2005-2008) a tradicionális értékekhez erős túlélési értékek társultak. Green és mtsai (2005) vizsgálatában, amelyben az önmagára támaszkodás és a versengés kombinációját vizsgálták a törökök jórészt versengők voltak, egy nagy csoportjuk önmagára támaszkodó, egy másik nagy csoportjuk pedig kölcsönösen függő versengő. Az önmagára támaszkodó nem-versengők voltak a harmadik legnagyobb csoport, így az önmagára támaszkodás és a versengés jellemzőbbnek bizonyult a teljes mintát tekintve, mint a kölcsönös függés és a nem-versengés. A törökökre mindezek alapján nagyon erős kollektivitás és tradicionalitás, nagyon erős önmagukra támaszkodás és nagyon erős túlélési és materiális értékek és versengés jellemző. Olyan jellemzők, amelyeket a korábbi szakirodalom összeegyeztethetetlennek tekintett (lásd 1. fejezet).
2004-ben az Európai Unió megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat Törökországgal, de az állampolgárok között erősödik az a nézet is, hogy inkább az iszlám országokkal kéne partneri viszonyt kiépítenie az országnak az Európai Unió helyett. A nyugati és keleti irányultság tehát erősen keveredik. A gazdaság, az 1980-as években megindult neo-liberalizációja óta lényegében folyamatosan növekszik, de nagyon nagyok a jövedelmi különbségek (Kabasakal és Bodur, 2007). Jelenleg az országot gazdasági stabilitás és a világon az egyik legnagyobb gazdasági növekedési ráta jellemzi (lásd később).
5.1.3. Kína
Kína a világ legnagyobb népességű országa. Jelenlegi gazdasági berendezkedését Chen (2000) kommunista alapokra épülő alternatív „konfuciánus kapitalizmusnak” nevezte. Kínát szocialista piacgazdaságnak vagy „állam kapitalistának” is nevezik (Gittings, 2005). A kapitalizmus nem demokratikus politikai berendezkedéssel társul, hanem autokratikus és központi irányítással, és az állam maga is befolyásos piaci szereplő. Hofstede (1980) az 1970-es években nem tudott adatot gyűjteni Kínában, azokban az években az IBM nem volt jelen az országban. A Kínai Kommunista Párt csak 1978 decemberében határozott az ország gazdasági nyitásáról. Ezért Hofstede Kínára vonatkozó első adatai valójában Hong Kongban
196
gyűjtött adatok voltak, amelyeknek a kiterjesztése az akkori kommunista Kínára meglehetősen megkérdőjelezhető volt. A 2001-ben megjelenő könyvében megtalálható adatai szerint (Hofstede, 2001) Kínára erős kollektivizmus, nagy hatalmi távolság, erős maszkulinitás és hosszú távú gondolkodás jellemző. A GLOBE-Study ezt megerősítette (House és mtsai, 2004). A GLOBE-Studyban mért további dimenzió, a teljesítményorientáció, az itt összehasonlított hat ország közül Kínában volt a legmagasabb, magasan átlag feletti átlaggal.
Green és mtsai (2005) vizsgálatában, amelyben az önmagára támaszkodás és a versengés kombinációját vizsgálták, a kínai válaszadók a 20 vizsgált ország közül a legmagasabb értéket érték el az önmagára támaszkodó (individualista) versengésben. A válaszadók legnagyobb csoportja önmagára támaszkodó versengő volt. Egy következő nagy csoport az önmagára támaszkodó nem-versengő volt, vagyis e vizsgálat szerint a kínaiakat az erős önmagára támaszkodás (individualizmus) és kevésbé az interdependencia (kollektivizmus) jellemezte.
Becker és mtsai a 4. fejezetben ismertetett vizsgálatában (benyújtott kézirat, 2013), bár a kínai serdülők az autonómiával szemben inkább a közösségbe ágyazottságot hangsúlyozták, önértékelésük mégis inkább a keménységre és én-központúságra támaszkodott a gondoskodással és mások javára cselekvéssel szemben. Owe és mtsai (2012) vizsgálatában a kínai serdülőkre a közepes kontextualizmus és autonómia, a kínai felnőttekre viszont a magasabb kontextualizmus és csoport-kollektivitás volt jellemező. Az adatok tehát erős kollektivizmusra és markánsan jelenlévő individualizmusra is utalnak. A Városi Kínai Középiskolai Tanulók Felmérése (Urban Chinese Middle School Student’s Survey), melyet Kína öt nagyvárosában vettek fel összesen majdnem 6000 13 és 17 év közötti diákkal (pl.
Peking, Shanghai, Guangzhou, stb.) azt mutatta, hogy 2005-ben a kínai serdülőket viszonylag magas kollektivizmus és viszonylag magas individualizmus jellemezte. Míg az 1987 és 2005 között történt felmérések alapján a kollektivizmus szintje többé-kevésbé állandó volt, az individualisztikus értékorientáció növekedett (Zheng, 2006). Továbbá azt is kimutatták, hogy három generációt nézve, míg a nagymama, az anya és a serdülő gyermek kollektivizmus szintje alapvetően egyforma volt, az individualizmus szintje generációról generációra nőtt (Zheng és mtsai, 2005). A felmérés továbbá drámai változást mutatott a kínai fiatalok nézetrendszerében 1987 és 2005 között. Míg 1987-ben majdnem az összes válaszadó (95%) hitt a kommunizmusban és a marxizmusban, 2005-re csak 1.1 százalék válaszolta ezt, és a válaszadók 87 százaléka jelezte, hogy nincs konkrét meggyőződése (Zheng, 2006).
Kína a World Values Survey negyedik felmérésekor (1999 és 2004), majd az ötödik felmérésekor (2005 és 2008) is, szekuláris és túlélési értékekkel volt jellemezhető. A materiális, túlélési értékekkel való egyetértés a második felvétel adatai alapján még erőteljesebbé vált. A Kínával kapcsolatos versengéskutatásokról még bővebben lesz szó a 10.
fejezetben.
5.1.4. India
Indiával kapcsolatban - Gandhi és Nehru hagyománya alapján (Meredith, 2008) - abban a kevés, a versengést és együttműködést vizsgáló kísérleti kulturális összehasonlító vizsgálatban, amelyet a múlt század hetvenes éveiben indiaiak részvételével végeztek azt várták, hogy az indiaiak erősen kooperatívak lesznek (például Alcock, 1970). Ahogy Sundberg és mtsai (1970) írták, az individuális szelfnek az indiai kultúrában kevés jelentősége volt, leginkább a családi kapcsolatok, a család szolgálata állt a középpontban. Az indiai családi rendszerben az ego-szükségleteket és a dominanciára törekvést nem erősítette a
197
családi szocializáció. Mindebből arra következtettek, hogy az indiaiakat a versengés kevésbé motiválja. Ugyanakkor a kísérleti kulturális összehasonlító vizsgálatokban – bizonyos szituatív feltételek esetén - az indiaiak a kanadaiakhoz képest versengőbbnek bizonyultak (lásd 3. fejezet). A legújabb vizsgálatok szerint az indiai felnőtteket erős kontextualizmus és kölcsönösen függő szelfkonstrukció jellemzi, mely mutatók magas kollektivizmusra utalnak (Owe mtsai, 2012).
Hofstede (1980) adatai szerint India kollektivista kultúra nagy hatalmi távolsággal. Az indiaiakra a hosszú távú idői orientáció jellemző, kevéssé törekednek a bizonytalanság kerülésre, és inkább maszkulinak. A GLOBE-study (House és mtsai, 2004) eredményei soktekintetben összhangban vannak ezzel, kiemelkedően magas csoportkollektivizmust, magas intézményi kollektivizmust, és nagy hatalmi távolságot mutatnak. A teljesítményorientáció mértéke Kínához hasonlóan az indiaiak esetében is átlagon felülinek bizonyult. A World Values Survey alapján Indiát a tradicionális és a túlélési értékek jellemezték mind az 1999-2004, mind a 2005-2008 felvételek során. Indiában mára a világ egyik legintenzívebb versengést igénylő iskolarendszere alakult ki. Az indiai szülők egyértelműen a jó iskolázásban látják annak zálogát, hogy gyerekeik jól fizető állásokban fognak boldogulni az életben (Dutt, 2007). A szülők erős nyomást gyakorolnak a gyerekeikre, hogy a vizsgákon jól teljesítsenek, és az elit iskolába való bekerülés csak versenyvizsgákkal lehetséges (Beautrais, 2006).
Rohwer (1995) a múlt század kilencvenes éveiben még mint közeli múltról ír arról, hogy 1991-ben India fokozatosan befejezte a központi tervezésen alapuló gazdaságot, számos gazdasági reformot kezdeményezett és megindult a piaci verseny útján, de már akkor úgy fogalmazott, hogy a „teknős kilép a páncéljából” (181. old.), vagyis India hamarosan az ázsiai kontinens meghatározó nagyhatalma lesz mind gazdasági, mind geopolitikai értelemben.
Meredith (2007) egy évtizeddel később a „The Elephant and the Dragon. The Rise of India and China and What it matters for All of Us” című könyvében arról ír, hogy Kína és India fejlődő országból szuperhatalmakká fejlődnek, a leggyorsabban növekedő országok a világon.
Az USA, Japán és Európa nem tudja növekedésben felvenni a versenyt. Miközben az USA-ban, Japánban és Angliában nehezebb álláshoz jutni, Kínában és Indiában egyre többen jutnak álláshoz, mert a munkalehetőségek Kínába és Indiába vándorolnak, a globalizáció eredményeképpen az amerikai vagy angol munkás nem azért veszíti el a munkáját, mert a vállalata tönkremegy, hanem azért mert olcsóbb munkaerőt alkalmaz Indiában vagy Kínában, vagy más ázsiai országban. A verseny tehát globális színtéren zajlik. Ugyanez a verseny kiterjed a magasan iskolázott rétegekre is. Mind Indiában, mind Kínában évente többen kapnak diplomát, mint az USA-ban és Európában együttvéve (Meredith, 2007). A nagy vállalatokban ma a legnagyobb verseny a tehetségekért folyó verseny (Hámori, 2008). Kína és India nagyon nagy számokban produkálja a kiemelkedő képességű és képzettségű, magasan versenyképes munkaerőt (Meredith, 2007).
India kulturális értelemben nagyon összetett társadalom, több mint 20 főbb nyelvet beszélnek benne, a népesség hét nagyobb valláshoz tartozik, a gazdasági fejlődés is régiónként különbözik (Rohwer, 1995). Az ebben a fejezetben ismertetett vizsgálatot Nyugat-Bengálban, Kalkuttában végeztük, amely még az indiai átlagos gazdasági fejlődés üteménél is magasabb gazdasági növekedési statisztikákkal rendelkezik és a virágzó információ technológiai ipar egyik legfőbb központja. Kalkuttát India „kulturális fővárosának” tartják és Nyugat-Bengál élen jár a sport elterjedtsége terén is (http://en.wikipedia.org/wiki/West_Bengal ).
198
Ha két, a jelenlegi vizsgálat szempontjából releváns mutató mentén rendezzük az általunk vizsgált országokat akkor a következő kép rajzolódik ki. A GLOBE Study (felvétel a 1990-es években) teljesítményorientáció átlagai alapján a hat általunk vizsgált országot sorba rendezve az látható, hogy a legnagyobb teljesítménymotiváció a kínaiakat és indiaiakat jellemzi, a
5.2. A versengés kulturális jellegzetességei és a gazdasági növekedés
A 3. fejezetben a versengés és együttműködés kulturális különbségeit vizsgáló kísérleti kutatások során tipikusan a középosztálybeli, gazdagabb, nagyvárosi gyerekeket találták a kutatók versengőbbnek, szemben a szegény, falusi, alacsonyabb modernitású környezetből származó gyerekekkel. Mindez azt sugallta, hogy minél gazdagabb, minél nagyvárosibb, minél modernebb, minél nyugatibb közegben szocializálódik valaki, annál versengőbb lesz.
Az eredményeket úgy értelmezték, hogy a szegények nem engedhetik meg maguknak a versengést csak az együttműködést, a versengés az a gazdagok kiváltsága. Az 1970-es években az amerikai és a nyugati gazdaság fejlettségét elsősorban a protestáns munkaetikával kötötték össze. E kettő összekapcsolása eredetileg Max Weber /1904/1982/ munkásságával kezdődött. A protestáns munkaetika alapértéke a kemény munkával elért siker. Ez pedig összekapcsolódik a másokkal való összehasonlítással és versengéssel (Alcock, 1970). Crowne (1966) úgy vélte, hogy a protestáns munkaetikával összefüggésben lévő gazdasági versengés kifejezetten üdvözlendő. A kísérleti összehasonlító vizsgálatokban tapasztalt eredményeket, mely szerint a „nyugati” (anglo-amerikai) résztvevők erősebb versengési késztetést demonstráltak, ennek az etikának tulajdonították.
Az a nézet, hogy az erős versengés a gazdaságilag fejlett és gazdagabb társadalmakra jellemző pont a fordítottjára változott a 21. században. A 4. fejezetben a japán és magyar összehasonlító vizsgálat bevezetőjében ismertettünk számos olyan makromutatók elemzésén alapuló vizsgálatot, amely a gazdaságilag kevésbé fejlett országokban talált nagyobb versengési késztetést, míg a fejlett nyugat-európai és angolszász kultúrán belül bizonyos
199
visszafogottságot, a materiális értékek iránti nagyobb közömbösséget azonosított (Lynn, 1991; Inglehart és Baker, 2000; Van de Vliert, 2011). Kérdés, hogy akkor valóban összefügg-e összefügg-egy társadalom gazdasági hösszefügg-elyzösszefügg-etösszefügg-e, növösszefügg-ekösszefügg-edésösszefügg-e, vagy rösszefügg-ecösszefügg-esszióba kösszefügg-erülésösszefügg-e az egyének/állampolgárok versengési késztetésének a mértékével. A szűkös erőforrások hipotézise azt tételezi, hogy az emberek a gazdaságilag kedvezőtlen körülmények között versengenek az erőforrások megszerzéséért (Inglehart és Baker, 2000). Basabe és Ros (2005) azt találták, hogy a gazdasági fejlettség poszt-materializmussal, vagyis a protestáns munkaetika és az utilitarista típusú individualizmus hanyatlásával, ugyanakkor az önkifejezési értékek felerősödésével és a versengési késztetés csökkenésével jár együtt.
Hofstede (2001) az individualizmus - kollektivizmust összekötötte a gazdasági mutatókkal és szoros összefüggést talált az individualizmus és egy nemzet gazdagsága között. Egész pontosan azt találta, hogy minél gazdagabb egy nemzet, annál erősebb az individualizmus és nem fordítva, vagyis nem az individualizmus eredményez nagyobb gazdagságot, hanem a gazdagság eredményez nagyobb individualizmust (Hofstede és Bond, 1988). Michael Bond (1988) Kelet-Ázsiában (Hong Kong, Taiwan, Dél-Korea, Japán) azonosította az általa Konfucianista Dinamizmusnak nevezett érték-dimenziót, amelyen belül a kitartás (kemény munka) volt a legfontosabb érték (amelyet a protestáns etikára emlékeztetőnek tartott). Ez a mutató szoros összefüggést mutatott a gazdasági növekedéssel (Hofstede és Bond, 1988).
David McClelland (1961, 1969, 1987) - annak idején sok kritikával illetett (például Mansner, 1963; Lee, 1968) - kutatásai alapján annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a gazdasági növekedés erős összefüggésben van a társadalmat jellemző teljesítménymotivációval, illetve a protestáns munkaetikával. McClelland feltételezte, hogy bizonyos értelemben indirekt módszerekkel, projektív technikával, például mesék és bizonyos történelmi időszakok írásos dokumentumaiban a teljesítmény utalások lejelölésével, következtetni lehet egy kultúrában a teljesítménymotiváció szintjére és annak változásait össze lehet vetni a gazdasági mutatók változásaival. A görög civilizáció virágzását és hanyatlását például kapcsolatba tudta hozni a görög irodalom és történetírás műveiben a teljesítményre történő utalások számával. Azt állította, hogy a gazdasági növekedést megelőzik a társadalomban a nagy teljesítmény szükségletet jelölő utalások, míg a gazdasági hanyatlást megelőzi az, ha a teljesítmény szükséglet lecsökken a társadalomban. A lecsökkent teljesítménymotivációval elvész az a pszichikus energia, amely a gazdaság komolyabb fejlődéséhez kell. A teljesítménymotiváció lecsökkenése szoros kapcsolatban áll a siker valószínűségével, a siker kiváltó értékével. Ha a siker valószínűsége túlságosan nagy, akkor a
David McClelland (1961, 1969, 1987) - annak idején sok kritikával illetett (például Mansner, 1963; Lee, 1968) - kutatásai alapján annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a gazdasági növekedés erős összefüggésben van a társadalmat jellemző teljesítménymotivációval, illetve a protestáns munkaetikával. McClelland feltételezte, hogy bizonyos értelemben indirekt módszerekkel, projektív technikával, például mesék és bizonyos történelmi időszakok írásos dokumentumaiban a teljesítmény utalások lejelölésével, következtetni lehet egy kultúrában a teljesítménymotiváció szintjére és annak változásait össze lehet vetni a gazdasági mutatók változásaival. A görög civilizáció virágzását és hanyatlását például kapcsolatba tudta hozni a görög irodalom és történetírás műveiben a teljesítményre történő utalások számával. Azt állította, hogy a gazdasági növekedést megelőzik a társadalomban a nagy teljesítmény szükségletet jelölő utalások, míg a gazdasági hanyatlást megelőzi az, ha a teljesítmény szükséglet lecsökken a társadalomban. A lecsökkent teljesítménymotivációval elvész az a pszichikus energia, amely a gazdaság komolyabb fejlődéséhez kell. A teljesítménymotiváció lecsökkenése szoros kapcsolatban áll a siker valószínűségével, a siker kiváltó értékével. Ha a siker valószínűsége túlságosan nagy, akkor a