A rivális szerepének értelmezése

Ahogyan azt korábban már kifejtettük, a nyugati pszichológia hagyományos paradigmája szerint a versengés mindig érdek-konfliktust tételez fel a független riválisok között (például Deutsch, 1949). Ez a fajta gondolkodás a dialektikusságon alapul, a győzelem és vesztés paradigmán, amelyben a riválisok kölcsönösen kizáró kapcsolatban vannak egymással. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a japán versengéskoncepció szerint számos olyan versengési helyzet van, amikor a résztvevők érdekei valójában megegyeznek, azonosak, ezért nem kiiktatni akarják egymást, hanem kölcsönösen megtartani és így valójában harmonikus egységet képeznek a riválisukkal.

Az általunk elemzett kérdésekre adott válaszok esetében külön figyelmet fordítottunk arra, hogy azok tartalmaznak-e a rivális lehetséges szerepére, funkciójára vonatkozó megállapítást.

Amennyiben erre explicit utalás történt azt megfelelően kategorizáltuk, de jelöltük a rivális szerepét akkor is, ha a válaszból arra következtetni lehetett. Például, ha valaki a versengést háborúként fogja fel, akkor ott a riválisok nem barátok, és nem is motiváló ágensek, hanem legyőzendő ellenségek.

A japánok esetében a két leggyakoribb funkció a motivátor/inspirátor és a partner volt. A motivátor egy csaknem személytelen szerep, valaki olyan, akit fel lehet használni az fejlesztésére vagy az motiválására. Kitayama és Markus (1997) kapcsolatban történő én-fejlesztő folyamatról beszélnek.

176

 Japán példák a rivális mint motivátor/inspirátor szerepre: „Megesik, hogy nincs kedvem valamihez, és akkor csak rá kell gondolnom a riválisomra, aki biztosan csinálja azt a dolgot és akkor ebből energiát nyerek a folytatásra, mert nem akarom, hogy elém kerüljön.” vagy „A személy, aki segíti az ön-fejlődésünket.” vagy „Valaki, aki fejleszt engem és motivál engem arra, hogy erőfeszítést tegyek.”

A rivális mint partner/barát kifejezetten pozitív érzelmi kapcsolatot implikál, szemben a fenti szereppel, amely inkább semleges. A japánok gyakran utalnak a barátságos versengésre.

 A rivális mint partner/barátra japán példa: „Fejlesztjük egymást a barátommal, és élvezzük azt, hogy versengünk egymással.” vagy „A versengés és a versenytársam nélkül magányosnak érezhetem magam.”

Ezek a kijelentések jól illusztrálják a versengő személy és a partnere közötti kölcsönös függést. A versengési partner része az én-meghatározásnak, a tőle való elidegenedés, az én-től való elidegenedés is.

Semleges szerepet tulajdonít a riválisnak az is, aki elsősorban arra használja a versengést, hogy önmagát értékelje, hogy a versengés során lezajló összehasonlítás révén tanuljon önmagáról. A társas összehasonlítás elméletből kölcsönözve a fogalmat (Festinger, 1954) ezt a szerepet összehasonlítási másiknak neveztük.

 A rivális mint összehasonlítási másikra magyar példa: „Azzal, hogy másokkal összehasonlítom magam, megtudom, hogy mennyire vagyok jó valamiben és mennyire vagyok rossz valamiben. Az a másik személy a sztenderd.”

A rivális mint ellenség koncepciója szerint a rivális egy olyan valaki, akit le kell győzni, padlóra kell tenni (átvitt értelemben), akit mint egy akadályt el kell hárítani.

 A rivális mint ellenségre magyar példa: „A versengésben rombolják egymást a felek.”

vagy „A versengés az embereket egymás ellen fordítja.” vagy „A versengés célja nem a győzelem, hanem az ellenség legyőzése.”

A versenytárs észlelt szerepének felfogása is kulturális különbséget tárt fel. A magyar válaszok csaknem a felében történt utalás a versenytársra, mint ellenséges ágensre és ez szignifikánsan gyakrabban fordult elő a magyaroknál, mint a japánoknál. A magyar egyetemisták a riválist ugyancsak szignifikánsan gyakrabban tekintették összehasonlítási másiknak. Ezzel szemben a japánok szignifikánsan gyakrabban tekintették a válaszaik alapján a riválist motivátor/inspirátornak, valamint partnernek/barátnak. Az eredmények a 16.

táblázatban láthatók.

16. táblázat. A versengési partner észlelt szerepe

Válasz

A válaszadók hány százaléka említette (%)

Fisher-féle egzakt próba Magyar Japán

Ellenség 44 24 .000**

Összehasonlítási másik 39 13 .000**

Motivátor/inspirátor 35 48 .005**

Partner/barát 3 24 .000**

* p<.05; ** p<.01

177 4.7.7. A versengés negatív következményei

A válaszok tartalmaztak állításokat a versengés negatív következményeire vonatkozóan is. A magyar és japán válaszadók által említett negatív következmények a következők voltak:

konfliktus, megszállott győzelemre törekvés, stressz/szorongás, beképzeltség/mások lenézése, kudarcélmény, immoralitás, agresszió, általában káros következmények, a vesztes feladja, alsóbbrendűség érzése, negatív érzelmek, megkülönböztetett bánásmód a győztesekkel és a vesztesekkel. Az eredményeket a 16. táblázat mutatja.

17. táblázat. A versengés negatív következményei – ahogyan a magyar és a japán válaszadók észlelik

Válasz

A válaszadók hány százaléka említette (%)

Fisher-féle egzakt próba Magyar Japán

Konfliktus, kapcsolatok megromlása 22 12 .005**

Megszállott győzelemre törekvés 3 22 .000**

Stressz, szorongás 14 8 .034*

Beképzeltség/mások lenézése 14 15 n.s.

Kudarc 14 0 .000**

Immoralitás 10 1 .000**

Agresszió 9 1 .000**

Káros hatású (általában véve) 1 8 .000**

A vesztes feladja 2 10 .000**

Alsóbbrendűség érzés a vesztesben 8 10 n.s.

Negatív érzelmek 5 9 n.s.

Győztesek és vesztesek közti különbségtétel / Megkülönböztetett bánásmód a győztesekkel és a vesztesekkel

4 8 n.s.

Önzés 6 4 n.s.

* p<.05; ** p<.01

A magyar válaszadók szignifikánsan gyakrabban említették azt, hogy a versengő felek között konfliktus alakul ki, és megromlik a kapcsolatuk. Ugyancsak gyakrabban utaltak a versengés által keltett stresszre illetve szorongásra, arra, hogy a versengéssel együtt járhat a kudarc is, hogy a versengésben a felek immorális eszközöket alkalmaznak egymással szemben, és arra hogy a versengés agressziót okoz.

A japán válaszadók többször adták válaszként a következőket: megszállottság a győzelem iránt; a versengés általában vett káros hatása; és azt, hogy a vesztes feladja.

Nem volt különbség a magyar és japán válaszadók között a beképzeltség/mások lenézése, a vesztesben kialakuló alsóbbrendűségi érzés, általában a versengéssel járó negatív érzelmek, a győzteseknek és veszteseknek kijáró megkülönböztetett bánásmód és az önzés megemlítése tekintetében.

Azokat a negatív következményeket, amelyeket csak ötnél kevesebb százalékban említettek, nem tűntettük fel a táblázatban, azokat csak felsoroljuk: kimerülés és a motiváció elvesztése;

néha a vesztes a jobb; rossz hatás az életvitelre, rossz hatás az egészségre, és produktivitás

178

csökkenés. Ezeknek az említési arányában nem volt különbség a japán és magyar válaszadók között.