A rendszerváltás hatását vizsgáló kutatások

2.6.2.1. A demokrácia szociális reprezentációja

Erős Ferenc és kollégái (Erős és mtsai, 1996; Plichtová és Erős, 1997; Plichtová és Erős, 1997; Marková és mtsai, 1998) arra voltak kíváncsiak, hogy a rendszerváltás milyen hasonlóságokat és milyen különbségeket eredményezett a volt szocialista országokban.

Két egymást követő kutatásban tárták fel a demokrácia fogalmának szociális reprezentációját a rendszerváltó poszt-szocialista országokban. Az első kutatásban, amely 1992 és 1996 között zajlott kelet- és nyugat-európai (magyar, lengyel, szlovák, bolgár, illetve angol, skót és francia) válaszadók vettek részt, a második kutatásban, amely 1994 és 1996 között zajlott csak kelet-európaiak (magyar, lengyel, cseh, szlovák, bolgár).

A gondosan megtervezett kutatás mindkét esetben három részből állt: egy szabad asszociációs részből, egy kérdőíves felvételből, majd kiválasztott résztvevőkkel egy mélyinterjúból. Az első részben egy előzetesen összeállított, 35 politikai fogalomból álló szó-listát (például kapitalizmus, pénz, szocializmus, nemzet, szabadság, demokrácia stb.) mutattak be a válaszadóknak. Az első eszükbe jutó szót le kellett írniuk, majd az volt a feladatuk, hogy megmondják, mennyiben segít az adott fogalom a demokrácia szó megmagyarázásában. Az asszociációs feladatot követő kérdőív elsősorban a társadalmi-politikai változások percepciójára kérdezett rá (személyes szabadság, munka- és anyagikörülmények, személyes felelősség, politikai érdeklődés és aktivitás, stb.). A minta minden országban gondosan tervezett volt: 300-300 résztvevő, azonos arányban férfiak és nők, két korosztályi csoport (fiatal felnőttek és középkorú felnőttek) és két különböző

75

iskolai végzettség csoport (érettséginél kevesebb és legalább érettségizettek). A kérdőíves vizsgálatot mélyinterjús vizsgálat követte, amelynek során a résztvevők szabadon kifejthették, hogy miként látják a demokrácia helyzetét országukban (Erős, 2002).

A vizsgálat egyik meglepő eredménye az volt, hogy a demokrácia, az individuum és a közösség – az asszociációk alapján feltárt – szocális reprezentációja Keleten és Nyugaton nagyon hasonló volt, annak ellenére, hogy az egyes országok között történelmükben és hagyományaikban jelentős különbségek voltak (Erős, 2002). A válaszok egyfajta közös európai individualisztikus-liberális tradíció meglétére utaltak. Ugyanakkor az interjúk rámutattak jelentősebb különbégekre is. Ezen belül a magyar résztvevőkre volt leginkább jellemző a világosan tagolt reprezentációk hiánya, és a rendszerváltással kapcsolatos elégedetlenség. A poszt-szocialista – demokratikus – társadalom számos súlyos problémáját sorolták fel: zűrzavaros, átmeneti állapot, romló közbiztonság, nehéz gazdasági problémák, munkanélküliség stb. Abban azonban nem volt lényegi különbség például az angol és magyar résztvevők között, hogy mennyire élnek a mindennapi életük során a demokratikus állampolgári jogaikkal. Mindkét csoportban egyfajta érdektelenség mutatkozott a közügyek iránt, a demokráciáról vallott formális tudás és a mindennapi élet demokratikus állapolgári magatartásának a gyakorlata teljesen elvált egymástól.

A poszt-szocialista országokon belüli összehasonlítások rámutattak arra, hogy a rendszerváltás hatásai eltérőek attól függően, hogy maga a szocialista rendszer milyen jellegzetességekkel bírt az adott országban. A szlovák-magyar összehasonlítás (Plichtova és Erős, 1997) feltárta, hogy a szlovákok nagyobb része érezte úgy, hogy megnőtt a személyes szabadsága a rendszerváltás után, és ez összhangban volt azzal, hogy Magyarországon a Kádár-éra alatt viszonylagosan nagyobb szabadság volt, mint Csehszlovákiában, vagyis a rendszerváltás kevésbé drámai változásokat hozott a magyarok szabadságérzetében, mint a szlovákokéban. A magyarok nagyobb személyes felelősséget – vagyis nagyobb személyes kontrollt – ígényeltek volna az életükben, mint a szlovákok. A médiával kapcsolatban ugyancsak a szlovákok éltek meg nagyobb változást, a magyarok pedig nagyobb nyitottságot mutattak elsősorban az európai és a nemzetközi politika iránt. Ugyanakkor abban, hogy milyennek látják a mindennapi életükben bekövetkezett változásokat a rendszerváltás hatására, nem volt lényegi különbség a magyar és szlovák résztvevők között.

2.6.2.2. Bizalom és szociális támogatottság

Robin Goodwin angol professzor vezetésével Kósa Éva, Nguyen Luu Lan Anh, George Nizharazde és Tatjana Emelyanova közreműködésével 1995-1996-ban zajlott a társadalmi változások személyes kapcsolatokra és szociális támogatottságra gyakorolt hatásának a vizsgálata a Soros Alapítvány támogatásával. A vizsgálatsorozat három kelet-európai országban (Magyarország és a volt Szovjetunió két köztársasága: Oroszország és Grúzia) zajlott. A vizsgálatban mindhárom országban 150-en vettek részt, akik három különböző társadalmi réteget reprezentáltak: 50 egyetemi hallgató, 50 fizikai munkás és 50 kisvállalkozó képezte a mintát. Goodwin, Nguyen Luu és mtsai (1999) a vizsgálatról elsőként megjelent tanulmánya a személyes kapcsolatokon belüli intimitásra és nyitottságra vonatkozó eredményeket foglalta össze. Két kédőívet használtak, a Kulturális Torzítások kérdőívet (Dake, 1992), amely a fatalizmust, a hierarchiát, az egalitarianizmust és az individualizmust vizsgálja, valamint egy saját kialakítású, az intim megnyílás mérésére vonatkozó kérdőívet. A résztvevőknek fel kellett sorolniuk, hogy

76

milyen témákat a legnehezebb megbeszélniük a barátaikkal, szerelmükkel, szüleikkel és ismerőseikkel. A Kulturális Torzítások kérdőív nem talált semmilyen különbséget az általa mért dimenziókban a három minta között. A megnyílás tekintetében viszont a magyarok szignifikánsan nyíltabbak voltak a kapcsolataikban, mint az oroszok vagy a grúzok (kivételt képzett az ismerősöknek való megnyílás). A magyarok a szexuális élet kivételével könnyebben nyíltak meg politikai, pénzügyi, személyes érzelmek, családi problémák tekintetében, mint a másik két nemzet tagjai. Mindhárom mintában a fiatalok nyitottabbak voltak, de a foglalkozási csoportok között nem volt lényeges különbség. A szerzők nem adtak elmélyültebb kulturális magyarázatot az eredményeikre.

A munkatársak Kósa Éva vezetésével magyarul (Kósa és mtsai, 1999) és Robin Goodwin vezetésével angolul (Goodwin és mtsai, 2001) a vizsgálatsorozat szociális támogatottságra vonatkozó kutatási eredményeit foglalták össze. A résztvevőkkel többféle kérdőívet vettek fel, hogy feltárják a kontroll helyét, a kapcsolatokról vallott nézeteiket, az individualizmus-kollektivizmus mértékét, az egalitariánus értékeiket, a szociális támogatottságuk mértékét, a mentális egészségüket, a kapcsolataikkal való elégedettségüket. Az eredmények ismertetése során a kutatók nem annyira a kulturális különbségek elemzését, hanem sokkal inkább a mindhárom mintára jellemző összefüggéseket helyezték a középpontba. Általános összefüggésnek bizonyult, hogy azok, akik fiatalabbak, nagyobb belső kontrollal rendelkeznek, kollektivista beállítottságúak és képzettebbek, azoknak nagyobb a szociális támogatottsága. A társas támogatottság kulturától függetlenül a mentális egészség biztos előrejelzője volt, a jobb mentális egészség pedig a jobb minőségű társas kapcsolatokkal járt együtt. Ennek némiképp ellentmond, hogy a legnagyobb társas támogatottságról Grúziában számoltak be, ugyanakkor a mentális egészséggel kapcsolatos problémák ugyancsak ott voltak a legmarkánsabbak. Mindhárom országban a legnegatívabban az alacsony szintű társas támogatottságban részesülők élték át a rendszerváltással együtt járó eseményeket, az összefüggés a legerősebbnek a magyar mintában bizonyult. A munkások értékelték a legnegatívabban, a vállakozók a legpozitívabban a rendszerváltást. A három ország közül leginkább a grúzok értékelték negatívan a társadalmi változásokat. Az eredményekre adott magyarázatok ugyancsak kevéssé ágyazódtak az összehasonlított országok kulturális sajátosságaiba.

Nguyen Luu és munkatársai (Nguyen Luu, és mtsai, 1999) a vizsgálat egy másik részéről is beszámoltak. Ebben a vizsgálati személyekkel felvett interjúk és az újságok elemzése alapján nyert adatokat dolgozták fel. Az interjúk két kérdéskört vizsgáltak: hogyan reagáltak a diákok, munkások és vállalkozók a rendszerváltás óta életükben bekövetkezett változásokra, és hogyan befolyásolta a rendszerváltás a munkájukat, társas életüket és az otthoni környezetüket. A cikkben a szerzők nem tértek ki az interjúelemzés módszereire, és csak nagyon általánosságban mozogva ismeretették a legfőbb tartalmi elemeket.

Ezekből többek között kiderült, hogy a magyar vállalkozók leginkább a magas adókra, a grúzok pedig a korrupcióra panaszkodnak. A vállalkozók minhárom országban úgy érezték, hogy a munka mellett kevés idejük marad a barátokra és a családra. A verseny jelenlétét a munka világában leginkább a magyarok hangsúlyozták. A munkások mindhárom országban leszakadásról, stresszről, társadalmi feszültségekről számoltak be, barátságaik egy jelentős része a munkahelyre koncentrálódott, és nekik is kevés idejük jutott a családra. A diákok is kritikusak voltak. A magyarok a kulturális hanyatlást, az oroszok a gazdasági nehézségeket emelték ki. A társas életet leginkább a grúz diákok tudták beilleszteni az idejükbe, a magyarok és oroszok közül viszont sokan panaszkodtak a nagy mennyiségű tanulnivalóra, amely sem a barátokra, sem a családra nem hagy elég

77

időt. Az interjúk alapján egyik országban egyik foglalkozási csoport sem volt maradéktalanul elégedett a rendszerváltás következményeivel.

A vizsgálat egy további részében médiaelemzést is alkalmaztak. Kiválogatták azokat a napilapokat és regionális lapokat, amelyeket leginkább olvastak a vállalkozók, munkások és egyetemisták. Azokat a cikkeket elemezték belőlük, amelyek a társas kapcsolatokról, a családtagok közötti kapcsolatról és a nemi szerepekről szóltak. A módszertant és az eredményeket csak nagyon nagy általánosságban ismertették a szerzők, de ezekből kiderült, hogy az orosz újságok sokat írnak a szegényekről, a vesztesekről, a (csecsen) háborúból hazatérőkről. A grúzok pozitívabb emberi kapcsolati mintákat írtak le, például azt, hogy miként támogatják, segítik egymást az emberek. Az 1995-1996-ban – mintegy másfél évtizede – megjelenő magyar újságok megosztott társadalomról, a rendszerváltás következtében kialakuló pszichés feszültségekről, a társadalmi kohézió hiányáról, az asszertív/ambíciózus nőkről, generációs konfliktusokról, alacsony gyermekszületési számról és az anyagilag mind nehezebb továbbtanulásról szóltak. A vitatott kérdésekben a magyar újságokban az egyház is állást foglalt.

2.6.2.3. HIV/AIDS veszély percepciója és kockázatos szexuális magatartás

Ugyancsak a Soros Alapítvány támogatásával Robin Goodwin, Nguyen Luu Lan Anh, Alexandra Kozlova, Anna Kwiatkowska, George Nizharadze és Anu Realo 1995-től kezdődően egy nagyobb átfogó vizsgálatsorozatot végeztek, amelyből számos publikáció született magyar és angol nyelven (Nguyen és mtsai, 2000, 2003; Goodwin és mtsai, 2002, 2003). A vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgálja, miként percipiálják a rendszerváltás után az egyes kelet-európai országokban (így például Oroszországban) gyorsan terjedő HIV/AIDS veszélyt, és milyen szexuális magatartás jellemző az egészségügyi dolgozókra és üzletemberekre Közép-Kelet-Európa rendszerváltó országaiban. A vizsgálatban minden országból (Észtország, Grúzia, Lengyelország, Magyarország, Oroszország) 100 felnőtt személy vett részt, 50 üzletember, és 50 egészségügyi dolgozó (orvos és ápoló), akik az AIDS-ről professzionális ismeretekkel kellett, hogy rendelkezzenek.

A mind kvalitatív mind kvantitatív módszereket alkalmazó kutatás négy szakaszból állt.

Az első szakaszban félig struktúrált interjúkat folytattak a HIV/AIDS-ről, annak eredetéről és terjedéséről, és a résztvevőket szabadon asszociáltatták az AIDS szóra (Goodwin és mtsai, 2003). A második szakaszban az egyéni reprezentációt vizsgálták, valamint felvették a Schwartz Személy Profilok értékskálát (Schwartz, 1997), a Fatalisztikus Kulturális Értékek kérdőívet (Dake, 1992), valamint az Anu Realo és munkatársai (1997) által kidolgozott ESTCOL Kollektivizmus skálát, a bizalomra vonatkozó Bizalom-skálát és az irreális optimizmust (Weinstein, 1987) mérő skálát.

Felmérték a szexuális viselkedést és a HIV fertőzés veszélyétől való félelmet is. A harmadik és negyedik szakaszban a kutatás kísérletet tett arra, hogy az eredményeket egy szélesebb társadalmi-kulturális közegben értelmezhetővé tegye. Ezért a harmadik szakaszban azt vizsgálták, hogy az egyes országokban az újságok hogyan jelenítik meg az HIV/AIDS-t. A negyedik szakaszban a nemi szerepeket, a sztereotipizálást és a személyiség különböző aspektusait igyekeztek feltárni.

78

Nguyen Luu és mtsai (2000, 2003) a vizsgálat második szakaszáról, az értékeket a középpontba helyező kutatás eredményeiről számoltak be angol és magyar nyelven. A különböző nemzetiségű válaszadók értékei eltértek egymástól. A változás iránt leginkább az észtek voltak nyitottak és legkevésbé a grúzok; a magyarok, oroszok és lengyelek közöttük helyezkedtek el. Az önmeghaladás (egyetemesség, egyenlőség, béke, jóakarat értékei) leginkább a grúzokat jellemezte és legkevésbé az oroszokat. A magyarok vallották a hedonizmust mint értéket a leginkább magukénak, a lengyelek a legkevésbé. A kollektivizmus mértékében is voltak a nemzetek között eltérések. A legkollektivistábbak a grúzok voltak és a legkevésbé kollektivisták az észtek. A HIV-ről a legtöbb ismeretettel az észtek, a legkevesebbel pedig a grúzok és oroszok rendelkeztek. Az eredményekre a kutatók ebben az esetben sem adnakk elmélyült, kulturális beágyazottságú magyarázatot.

A vizsgálat számos általános, és mindegyik mintára érvényes összefüggést tárt fel. Az üzletemberek vallották magukénak leginkább a változásra való nyitottságot és az ápolónők a legkevésbé, viszont az önmeghaladás értékeivel leginkább az ápolónők és a legkevésbé az üzletemberek rendelkeztek. Nemzetiségtől függetlenül az üzletemberek voltak a legindividualistábbak és az ápolónők a legkevésbé. Érdekes módon az AIDS-ről való tudás semmilyen összefüggést nem mutatott a szexuális viselkedéssel (például az óvszerhasználattal). A szexuális magatartás és a kockázatos szexualitás összefüggést mutatott mind a kollektivizmus mértékével, mind a leginkább preferált értékekkel. Az erősebben kollektivisztikus válaszadók és az önmeghaladás értékeivel jellemezhetők kevesebb szexuális partnerrel rendelkeztek (vagyis kevésbé sodorták magukat veszélybe), a hedonizmusban és a változásra való nyitottságban magas értékekkel rendelkező személyek viszont több partnerről számoltak be, és gyakrabban kaptak nemi betegséget, vagyis rájuk inkább jellemző volt a kockázatos szexuális viselkedés. Az eredmények inkább a foglalkozási csoport (társadalmi státusz) és az értékek meghatározó szerepére világítottak rá a kockázatos szexuális magatartás esetében, mintsem a nemzeti hovatartozáséra.

2.6.2.4. Az igazságos világba vetett hit.

Claudia Dalbert és a korán elhúnyt Sallay Hedvig 1996-ban publikálták (Dalbert és Sallay, 1996) 1990-ben, közvetlenül a rendszerváltás után kezdődő vizsgálatsorozatuk eredményeit az igazságos világba vetett hitről (Lerner, 1980). A kulturális összehasonlító vizsgálatok eredményeit The Justice Motive in Adolescence and Young Adulthood című, a Routledge könyvkiadónál megjelent könyvükben is összefoglalták (Dalbert és Sallay, 2004).

Az igazságos világba vetett hit szerint az emberek motiváltak arra, hogy úgy véljék, a világ igazságos, és mindenki azt kapja, amit megérdemel. Ha mégis igazságtalansággal találkoznak, akkor konfliktus keletkezik a nézeteik és a realitás között. Ezt a konfliktust különbözőképpen oldhatják meg. Az egyik a kompenzáció gondolata, mely szerint a mostani igazságtalanságot majd a jövőbeni események jóváteszik, a másik az, hogy úgy vélik, a kiváltságos és/vagy a hátrányos helyzetű személy/csoport a múltbeli tevékenysége, magatartása stb. alapján megérdemli azt, amiben a jelenben része van. A kutatás egyik fő célja volt, hogy a korábban Nyugat-Európában, és az USA-ban igaznak bizonyuló konstrukció érvényességét megvizsgálják egy rendszerváltó társadalomban, amelyben a korábbi politikai szisztéma legalábbis ideológiailag sokkal inkább törekedett a társadalmi egyenlőtlenségek megszűntetésére, és a hátrányos helyzetű társadalmi

79

csoportok megsegítésére, mint a sokkal inkább meritokratikus elveken alapuló kapitalista országok, amelyekben az igazságos világba vetett hit működését azonosították. Az öt éven át tartó szisztematikus vizsgálatsorozat valóban képes volt megragadni egy ilyen folyamatot, mert a kezdetben nem egységes konstrukció fokozatosan homogénné vált.

Az első vizsgálatban 151 debreceni magyar egyetemista vett részt. A mérőeszköz a Dalbert és mtsai (1987) által kidolgozott skála volt. A német mintán validált igazságos világba vetett hit- konstrukciót a leginkább hátrányos helyzetű magyarországi csoport, a cigányok helyzetével kapcsolatos nézeteken vizsgálták. A magyar poupláción az igazságos világba vetett hit nem volt homogén konstrukció. A magyar egyetemisták különválasztották a jelenre és a jövőre vonatkozó igazságosságot, vagyis a jelen élethelyzet jövőbeni kompenzációja különvált az igazságos világba vetett hit teljes konstrukciójától. A cigányok helyzetének a megítélése esetében a jelent a múltbeli

„tettekkel” összekötő tételek nem működtek, kizárólag a jövőbeni kompenzációra vonatkozók. Akik jobban hittek ebben, azok inkább vélték úgy, hogy például a cigányoknak a jövőben majd több lehetőségük lesz munkát találni.

Az 1992-ben végzett második vizsgálatban azt kívánták magyar populáción megvizsgálni, hogy az igazságos világba vetett hit és a szubjektív jóllét vajon összefüggenek-e, ugyanúgy, mint a nyugat-európai mintákon. A vizsgálatban 82 debreceni magyar egyetemista vett részt. Az igazságos világba vetett hit-skála mellett az élettel való elégedettséget is mérték. Az eredmények csak részben igazolták az összefüggést. Az igazságos világba vetett hit csak a korábbi élettel való elégedettséggel függött össze, a jelenre és jövőre vonatkozóval nem. Ugyanakkor ezen a mintán az igazságos világba vetett hit-konstrukció nagyobb homogenitást mutatott: ezt a kutatók a társadalmi változásokkal magyarázták.

A harmadik vizsgálatra 1993-ban került sor. A cél az volt, hogy a vallásosság és az igazságos világba vetett hit, ezen belül a jövőbeni kompenzációba vetett hit összefüggéseit feltárják. 99 magyar egyetemista és 111 nyugatnémet egyetemista vett részt a kérdőíves vizsgálatban, amelyben az igazságos világba vetett hitre vonatkozó kérdések mellett a vallásosság mértékére vonatkozó kérdések is szerepeltek. A németek esetében nem találtak összefüggést, míg a magyarok esetében a vallásosság szignifikánsan korrelált az igazságos világba és a jövőbeni kompenzációba vetett hittel.

A negyedik vizsgálatot 1994-ben végezték és ez azt kívánta követni, hogy az igazságos világba vetett hit-konstrukció valóban homogenizálódik-e, és azonossá válik-e a magyar mintában a nyugat-európai és amerikai konstrukcióval. Ebben a vizsgálatban is nézték az élettel való elégedettséget (Dalbert és mtsai, 1984) és a vallásosságot. A konstrukció valóban homogénné vált, és a magyar válaszadók már nem különítették el a jövőbeni kompenzációt és a jelenre vonatkozó igazságos világba vetett hitet. Ez a vizsgálat is megerősítette, hogy azok, akik erősebben hittek az igazságos világban, vallásosabbak is voltak.

Az ötödik vizsgálatban arra a kérdésre kívántak választ adni, hogy vajon a rendszerváltás milyen szerepet játszhat az igazságos világba vetett hit alakulásában. Ezért 1992-ben gyűjtött adatokkal szlovák és szlovén összehasonlító vizsgálatot is végeztek 105 szlovák és 142 szlovén egyetemi hallgató részvételével. Az eredmények nem erősítették meg a társadalmi változások egyértelmű, vagyis egységes hatását. A szlovák válaszadók a nyugat-európaiakhoz hasonlóan egy egységes konstrukcióként kezelték az igazságos

80

világba vetett hitet, míg a szlovén válaszadók a magyarok első mintáihoz hasonlóan elkülönítették a jövőbe vetett hittől. A szerzők elismerték, hogy nem tudtak adekvát magyarázatot találni erre az eredményre.

2.6.2.5. A társadalmi igazságosság és a társas axiómák

Sallay Hedvig az igazságos világba vetett hitet vizsgálta közvetlenül a rendszerváltást követő években. Másfél évtizeddel később Berkics Mihály (2009) magyar-lengyel összehasonlító vizsgálata az igazságosságra vonatkozó nézeteket kutatta – hasonlóképpen a korábbi munkákhoz – egyetemisták körében. Az volt a célja, hogy egy másik volt szocialista országgal való összehasonlítás segítségével rávilágítson a magyar társadalomban az igazságosságról élő közfelfogás jellegzetességeire, illetve arra, hogy ezek a jellegzetességek mennyiben tekinthetőek sajátosan magyarnak és kulturálisan meghatározottnak, vagy mennyire jellemzőek átfogóan a rendszerváltó társadalmakra. A vizsgálatban összesen 114 magyar és 104 lengyel egyetemista vett részt. A vizsgálat egy kérdőíves és egy kísérletes részből állt. Az igazságos világba vetett hitet Dalbert (1999) egy a korábbihoz képest módosított, rövidített kérdőívével mérte, a társadalmi rendszer igazságosságára vonatkozó nézeteket pedig a Kay és Jost (2003) által kifejlesztett Rendszerigazolási Skálával. A kísérletes helyzetben a résztvevőknek munkahelyi elosztási helyzeteket mutatott be (befektetett munka és fizetés aránya), amelyek két dimenzió mentén különböztek egymástól. Az egyik dimenzió az elosztás méltányosságára, illetve egyenlőségére vonatkozott, a másik pedig arra, hogy a méltányos vagy egyenlő elosztás kinek kedvezett, a válaszadónak, vagy a kollégájának. Berkics Mihály ebben a munkájában elvégezte a mérőeszközök kulturális ekvivalenciájának a vizsgáltát (Van de Vijver és Leung, 1997), amelyet a korábban ismertetett magyarországi kérdőíves összehasonlító vizsgálatok egyike sem tette meg. Az eredmény az volt, hogy az alkalmazott skálák egyike sem teljesítette a kultúraközi ekvivalencia kritériumait, vagyis a vizsgált jelenségen mást értettek a magyarok és a lengyelek. Ezért a skálaeredmények lengyel – magyar összehasonlítása nem volt lehetséges. A skálák ugyanakkor a saját kultúrán belül megbízhatóan viselkedtek (jó Cronbach-alfák), vagyis kultúrán belüli

Sallay Hedvig az igazságos világba vetett hitet vizsgálta közvetlenül a rendszerváltást követő években. Másfél évtizeddel később Berkics Mihály (2009) magyar-lengyel összehasonlító vizsgálata az igazságosságra vonatkozó nézeteket kutatta – hasonlóképpen a korábbi munkákhoz – egyetemisták körében. Az volt a célja, hogy egy másik volt szocialista országgal való összehasonlítás segítségével rávilágítson a magyar társadalomban az igazságosságról élő közfelfogás jellegzetességeire, illetve arra, hogy ezek a jellegzetességek mennyiben tekinthetőek sajátosan magyarnak és kulturálisan meghatározottnak, vagy mennyire jellemzőek átfogóan a rendszerváltó társadalmakra. A vizsgálatban összesen 114 magyar és 104 lengyel egyetemista vett részt. A vizsgálat egy kérdőíves és egy kísérletes részből állt. Az igazságos világba vetett hitet Dalbert (1999) egy a korábbihoz képest módosított, rövidített kérdőívével mérte, a társadalmi rendszer igazságosságára vonatkozó nézeteket pedig a Kay és Jost (2003) által kifejlesztett Rendszerigazolási Skálával. A kísérletes helyzetben a résztvevőknek munkahelyi elosztási helyzeteket mutatott be (befektetett munka és fizetés aránya), amelyek két dimenzió mentén különböztek egymástól. Az egyik dimenzió az elosztás méltányosságára, illetve egyenlőségére vonatkozott, a másik pedig arra, hogy a méltányos vagy egyenlő elosztás kinek kedvezett, a válaszadónak, vagy a kollégájának. Berkics Mihály ebben a munkájában elvégezte a mérőeszközök kulturális ekvivalenciájának a vizsgáltát (Van de Vijver és Leung, 1997), amelyet a korábban ismertetett magyarországi kérdőíves összehasonlító vizsgálatok egyike sem tette meg. Az eredmény az volt, hogy az alkalmazott skálák egyike sem teljesítette a kultúraközi ekvivalencia kritériumait, vagyis a vizsgált jelenségen mást értettek a magyarok és a lengyelek. Ezért a skálaeredmények lengyel – magyar összehasonlítása nem volt lehetséges. A skálák ugyanakkor a saját kultúrán belül megbízhatóan viselkedtek (jó Cronbach-alfák), vagyis kultúrán belüli