A rendszerváltás előtti kutatások – összegzés

A rendszerváltás előtti 30 év (1960-1990) pszichológiai vizsgálatai között nagyon kevés teret kaptak azok, amelyek kultúraközi összehasonlítást céloztak meg, vagy a kultúra szerepét tekintetbe kívánták venni a pszichológiai jelenségek tárgyalásánál vagy megértésénél. Az ország zárt volt, magyar kutatók nem mentek külföldre, hogy ott végezzenek összehasonlító kutatásokat, külföldi kutatók hasonlóképpen nem jöhettek Magyarországra adatot gyűjteni, és a külföldi kutatókkal való kapcsolattartás és közös munka sem volt a múlt század hatvanas vagy hetvenes éveiben politikailag elfogadott.

Halász Lászlónak a francia-magyar előítéletekre vonatkozó első tényleges közös kutatásának eredményei – amelyek rámutattak arra, hogy a szocialista Magyarországon felnövekvő iskolások előítéletesebbek, mint az „imperialista” Franciországban nevelkedő kortársaik – az 1970-es évek elején csak belső kiadványként jelentek meg. A pszichés jelenségek kultúránkénti azonossága, illetve eltérésének lehetősége mint szempont, vagy kutatandó kérdés, csak esetlegesen merült fel egy-egy kutató munkájában. Ez alól kivétel volt Pisztora Ferenc, aki pszichiáterként a magyartól erősen eltérő kulturális közegbe kerülve nem tudta elkerülni, hogy mélyebben elgondolkodjon arról, milyen szerepet játszik a kultúra a pszichiátriai megbetegedések jellegzetességeiben. Komplex és elmélyült elemzése politikailag is elfogadható volt, mert a szocializmusra véres harcok árán áttért, Magyarország által támogatott, algériai társadalomról szólt. A nyolcvanas évek már nyitottabb Magyarországán komoly előrelépést jelentett a Magyar Tudományos Akadémia és az American Council of Learned Societies között létrejött kutatási megállapodás, amely két előre meghatározott területen, az irodalompszichológia és a

72

kockázatészlelés területén kialakított több éves kultúraközi összehasonlító vizsgálati program volt.

A nyolcvanas években már arra is lehetőség nyílt, hogy egy-egy kutató személyes kapcsolatok révén alakítson ki kutatási programokat. E tekintetben Kozéki Béla munkássága egészen kivételes volt. A főként angol/skót összehasonlító vizsgálatsorozatának célja elsősorban az volt, hogy az általa azonosított tanulási motivációs struktúra univerzalitását bizonyítsa, de a kutatások arra is lehetőséget nyújtottak, hogy a magyar diákok tanulási motiváció jellegzetességeiről tudjon meg többet.

A kutatások csak néhány országra koncentráltak, a legtöbb vizsgálat amerikai-magyar és angol-magyar viszonylatban történt, de Halász László két francia-magyar, Oláh Attila egy svéd-magyar összehasonlítást is végzett. Bár a környező szocialista országokkal elvileg inkább ki lehetett volna alakítani olyan kutatási együttműködéseket, amelyek lehetséges kulturális eltérésekre mutathattak volna rá, harminc év alatt mindössze egyetlen ilyen próbálkozás született: Kozéki Béla cseh-magyar tanulási motiváció kutatása. A kevés meglévő érdeklődés és a lehetőségek az USA és Nyugat-Európa felé irányultak.

Egészen másképp alakult a kultúraközi és kulturális összehasonlító pszichológia helyzete ebben az időszakban Magyarországon kívül. A pszichológia úgynevezett „kulturális forradalma” (Nguyen Luu és Fülöp, 2003) lényegében érintetlenül hagyta a magyarországi pszichológiai kutatásokat. A nyolcvanas évek alatt Nyugat-Európában és az USA-ban egyre nagyobb szerepet kaptak a pszichológiai jelenségek megértésében a kulturális szempontok. 1980-ban jelent meg Hofstede alapvető munkája (Hofstede, 1980), amelyben 40 ország IBM dolgozóiról 1968 és 1972 között gyűjtött adatai alapján javaslatot tett a kultúrákat elkülönítő alapvető kulturális dimenziókra, mint az individualizmus-kollektivizmus, hatalmi távolság, bizonytalanságkerülés stb. A különböző országok/kultúrák dimenziók mentén történő elkülönítése és csoportosítása szinte robbanásszerű hatással volt a pszichológiai kutatásokra is. Magyar adatok nem szerepeltek Hofstede (1980) vizsgálatában, az egyetlen szocialista ország, amely részt vett a vizsgálatban, Jugoszlávia volt. Ezt a hiányt igyekezett Varga Károly pótolni, amikor még a rendszerváltás előtt, 1986-ban végigvizsgált egy hazai szervezetet két hofstedei dimenzió, a hatalmi távolság és a bizonytlanságtűrés terén, majd a magyar eredményeket elhelyezte az országokat e két dimenzió mentén koordináta rendszerbe soroló rendszerben (Varga, 1986). A vizsgált magyar vállalatban dolgozókat alacsony hatalmi távolságra törekvés és erős bizonytalanságtűrés jellemezte.

Ugyancsak a nyolcvanas évek végére vált nyilvánvalóvá az úgynevezett „japán csoda”, Japán gazdasági nagyhatalommá válása is, amely erőteljesen Kelet-Ázsia felé irányította a figyelmet. Az Amerikai Egyesült Államok kutatói azonnal reagáltak a kihívásra, és sorra jelentek meg a tanulmányok és könyvek, amelyek igyekeztek megérteni azokat a különbségeket, amelyek lehetővé tették, hogy Japán az USA versenytársaként jelentkezzen a világgazdaságban (pl. Pascale, 1982; Stevenson, 1986, valamint lásd első fejezet) A nyolcvanas években felhalmozott tudásanyag alapján írta meg Markus és Kitayama 1991-ben a szelf-felfogás kulturális különbségeire vonatkozó nagyhatású cikkét, amely elsősorban a függetelen, autonóm nyugati (amerikai) szelf-felfogást hasonlította össze a másokkal kölcsönös függésben tételezett kelet-ázsiai (japán) szelf-koncepcióval. (Markus és Kitayama, 1991).

73

2.6. A rendszerváltás után 2.6.1. A rendszerváltás utáni kutatások főbb témakörei

A magyar kulturális összehasonlító kutatások terén a rendszerváltás hozott létre robbanásszerű változást. Mind a kutatások témaköre, mind a kulturális összehasonlító vizsgálatokat végzők száma, mind a vizsgálatokban résztvevő országok száma tekintetében ugrásszerű növekedés történt. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszott az, hogy bármely téma kutathatóvá vált, hogy a magyar kutatók szabadon utazhattak külföldre és szabadon működhettek együtt külföldi kollégákkal. Az International Association of Cross Cultural Psychology 1991-ben Magyarországon, Debrecenben rendezte meg 11.

konferenciáját, amelynek fő szervezői Faragó Klára és Kovács Zoltán voltak. Több mint tíz évvel később, 2003-ban Fülöp Márta és Berkics Mihály szerevezésében ugyancsak Magyarországon, de ezúttal Budapesten volt a társaság 7. regionális kongresszusa (Fülöp és Berkics, 2003). Ugyanebben az évben jelent meg Nguyen Luu Lan Anh és Fülöp Márta szerkesztésében a Kultúra és Pszichológia (Nguyen Luu és Fülöp, 2003) című kötet is.

Ennek bevezető tanulmányában Nguyen Luu összefoglalta a diszciplina addigi nemzetközi történetét (Nguyen Luu, 2003). Ugyancsak 2003-ban alakult az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán az Interkulturális Pszichológiai és Pedagógiai Központ, amelynek vezetője Nguyen Luu Lan Anh lett. A központ korszerű szakmai ismereteket nyújt a kulturális pszichológia és pedagógia terén pszichológusoknak és leendő pedagógusoknak.

A rendszerváltás után született kutatások egy része magának a rendszerváltásnak a hatásait kívánta követni (pl. a demokrácia szociális reprezentációja nyugat-európai és poszt-kommunista országokban, a személyes kapcsolatok és a társas támogatottság változásai a társadalmi változások hatására, az akkoriban terjedni kezdő HIV/AIDS percepciója és a kockázatos szexuális magatartás, az igazságos világba vetett hit alakulása, az élettel való elégedettség más országokhoz képest), vagy a rendszerváltás kulcsjelenségeinek a kutatását tűzte ki célul (pl. versengés, gazdasági élet percepciója, a szervezeti kultúra és vezetési kultúra változása a vegyes vállalatok esetén, állampolgáriság,), vagy a pszichopatológiai jelenségek alakulását vizsgálta a rendszerváltás tükrében is (pl. öngyilkosság, evészavarok, egészségmagatartás).

A kutatások másik csoportja a megkezdett kutatási hagyományokat követte, és lényegében azokat a kutatókat jelentette, akik már a rendszerváltás előtt is foglalkoztak összehasonlító vizsgálatokkal (irodalompszichológia, művészetpszichológia, kockázatészlelés).

Egy harmadik csoportba pedig azok a kutatások sorolhatóak, amelyek újabb területek és újabb kutatási témák felé nyitottak, mint például a kognitív pszichológia (gondolkodás komplexitása); az affektusok pszichológiája (féltékenység, sírás, bűntudat, szégyen); a nemi identitás fejlődést és nemi sztereotípiák alakulását vizsgáló fejlődéslélektani és a társadalmi nemre vonatkozó kutatások; a szülői magatartás vizsgálatai (szülői attitűdök, anyai versengés) kisgyermekkori megosztás); a pedagógiai szociálpszichológiai vizsgálódások (tanulási stílusok, együttműködés és versengés iskolai jelenléte); a környezetpszichológia.

74

A rendszerváltás után Magyarország is nyitott lett a bevándorlók számára és bekapcsolódott a nemzetközi diákcserébe is. A hagyományosan multikulturális társadalmakban, mint Kanada, USA, Ausztrália vagy Nyugat-Európa számos országa (például Nagy-Britannia, Franciaország, Németország) az utóbbi három évtizedben egyre nagyobb számban jelentek meg az akkulturációra, a kulturális sokkra, az interkulturális kommunikációra vagy a kulturális különbségekre érzékeny pszichoterápiára vonatkozó vizsgálatok, tanulmányok. Magyarországon ezen a téren csak a kutatások kezdetén vagyunk (kínai bevándorló tanulók társas támogatottsága, vietnámi diákok akkulturációja, Magyarországon tanuló amerikai egyetemisták kulturális adaptációja, pszichoterápia alkalmazhatósága különböző kultúrákban, kulturális különbségek a diáktanácsadásban stb.).

A kulturális összehasonlító kutatások egyre több országra és rágióra terjednek ki. A már a rendszerváltás előtt jelenlévő nyugat-európai és Amerikai Egyesült Államokkal való összehasonlítás mellett megjelentek az úgynevezett poszt-szocialista országok (Oroszország, Észtország, Grúzia, Lengyelország, Cseh Köztársaság, Szlovénia, Szlovákia, Románia), valamint Délkelet-Ázsia (Vietnám), Ázsia (Nepál), Dél-Amerika (Kolumbia, Costa Rica) és Ausztrália is. Az 1990-es évek végétől az amerikai és nyugat-európai érdeklődést követve Magyarországon is megindultak a Kelet-Ázsiára vonatkozó összehasonlító vizsgálatok is (Japán és Kína).

A rendszerváltás egyik kulcs jelenségére, a versengésre vonatkozó kulturális összehasonlító vizsgálatokat a disszertáció harmadik és negyedik fejezete ismerteti, tehát ebben a fejezetben ezekre nem térünk ki.