A felnőtté válás folyamata átalakult az utóbbi évtizedekben. Ez egyrészt struk-turális tényezőkkel magyarázható, hiszen a fiatalok egyre tovább tanulnak, egyre később lépnek be a munkaerőpiacra és egyre később alapítanak csa-ládot, másrészt pedig az értékrendszer és kulturális tényezők átalakulásával indokolható. Néhány évtizeddel ezelőtt viszonylag egységes módon zajlott le a felnőtté válás folyamata: a (többé-kevésbé hosszú) tanulmányok befejezé-sét munkavállalás, majd házasságkötés, valamint a szülőktől való elköltözés (összeköltözés a házastárssal) követte, majd megszülettek a gyermekek. Ma-napság e helyett nemcsak hogy kitolódtak az egyes események, de nincsen egy, a korábbi generációkéhoz hasonló egységes mintázat. A felnőtté váláshoz kötődő eseményeknek nincs kötött időbeli sorrendje, és megnőtt a változa-tosság a tekintetben, hogy a fiatalok milyen sorrendben és mikor élik át eze-ket az eseményeeze-ket, átélik-e őeze-ket egyáltalán (Billari, 2004). Az önállósodás folyamatának lassulása miatt szokás ezt az életkor „poszt-adoleszcenciának”
nevezni, és ezt azokra a 20-30 éves fiatalokra vonatkoztatni, akik már nem gyerekek, de még nem felnőttek, hanem „húzódva és bizonytalanodva” hagy-ják el a kamaszkort, tovább maradnak az iskolapadban és lassan alakítanak ki szüleiktől független, önálló életet (Somlai, et al., 2007).
Ebben a tanulmányban a fiatalok felnőtté válásának egy fontos aspektusát, a párválasztást és a gyermekvállalást tanulmányoztuk a rendszerváltás óta el-telt 25 évben. Megnéztük, hogy hogyan alakultak az ezzel kapcsolatos trendek és igyekeztünk ezekre magyarázatot adni. Minden esetben a magatartásfor-mák demográfiai jelentőségére helyeztük a hangsúlyt, ugyanakkor igyekez-tünk ezeket társadalmi, szociológiai tényezőkkel, nevezetesen a munkapiaci helyzet és az értékrendszer átalakulásával megmagyarázni. Tény, hogy a „kés-leltetett felnőtté válásnak” a legmarkánsabb jelei a gyermekszületések késői időzítésében érhetők tetten (Kabai, 2009).
A gyermekvállalás terén bemutattuk a fő különbségeket az európai országok között is. Ebből kiderült, hogy a kontinens területén elkülöníthetőek ország-csoportok, amelyekben hasonló a termékenységi szint. Jellemzően magasabb a gyermekvállalás északon, valamint az Egyesült Királyságban és Franciaor-szágban, és alacsonyabb a német nyelvű és a déli országokban. Kelet-Európa ilyen szempontból egy csoportot alkot, hiszen az 1990-es évek óta jellemzően alacsony, 1,5 alatti a teljes termékenységi arányszám.
Magyarország az egyik olyan ország Európában, ahol alacsony a termékeny-ség, de a fiatalok szeretnének gyermeket vállalni. Jellemzően többet tervez-nek, mint ahány gyermekük születik. Láttuk, hogy e szempontból nem történt számottevő változás, nem módosultak lefelé a gyermektervek az utóbbi év-tizedben. A gyermeket már nem tervezők körében sem változtak a fő okok, amelyek miatt nem akarnak már gyermeket: ez elsősorban az anyagiak, a nem megfelelő lakáshelyzet, illetve a meglévő, elegendő gyermekszám.
Irodalomjegyzék
Billari, F. (2004): Becoming an adult in Europe. A macro(/micro)-demographic perspective. Demographic Research, Special Collection 3 (Article 3).
Breton, D. – Prioux, F. (2009): Observer la situation et l’histoire familiale des enfants. In: Portraits de famil-les. Paris: Institut National d’Etudes Démographiques, 143-167.
Förster, M. F. (2005): The European social space revisited: comparing poverty in the enlarged European Union. Journal of Comparative Policy Analysis: Research and Practice. Special Issue: Public Policy in Eastern Europe, 7(1), 29-48.
Hiekel, N. – Liefbroer, A. C. – Poortman, A.-R. (2014): Understanding diversity in the meaning of cohabita-tion across Europe. European Journal of Populacohabita-tion, 30(4), 391-410.
Kabai, I. (2009): Az önállósodás folyamata a diplomások első 25 évében (a poszt-adolszcencia egy speciá-lis vizsgálata). In: Somlai, P. szerk. Látás-viszonyok. Tanulmányok Angelusz Róbert 70. születésnapjá-ra. Budapest: Pallas Kiadó, 391-419.
Kapitány, B. (szerk.) (2015): Demográfiai Fogalomtár. Budapest: KSH Népességtudományi Kutatóintézet.
Kapitány, B. (2003): Életünk fordulópontjai. Módszertan és dokumentáció. Budapest: KSH Népességtudo-mányi Kutatóintézet, Műhelytanulmányok 2.
Kapitány, B. – Spéder, Zs. (2012): Realization, postponement or abandonment of childbearing intentions in four European countries. Population, 67(4), 599-629.
Kilkey, M. (2000): Lone mothers between paid work and care: The policy regime in 20 countries. Alder-shot: Ashgate.
KSH, 2015. Demográfiai Évkönyv 2014. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal.
Lesthaeghe, R. (2010): The unfolding story of the Second Demographic Transition. Population and Devel-opment Review, 36(2), 211-251.
Lesthaeghe, R. – Van de Kaa, D. J. (1986): Twee demografische transities?. In: D. J. Van de Kaa – R. Lestha-eghe, eds. Bevolking: Groei en Krimp. Deventer: van Loghem Slaterus, 9-24.
Liefbroer, A. C. (2009): Changes in family size intentions across young adulthood: A life-course perspec-tive. European Journal of Population, 25(4), 813-853.
Lutz, W. – Skirbekk, V. – Testa, M. R. (2006): The low-fertility trap hypothesis: forces that may lead to furt-her postponement and fewer births in Europe. Vienna Yearbook of Population Research, 167-192.
Makay, Zs. (2012): Politiques familiales, activité professionnelle et fécondité en Hongrie et en France.
Différences de mentalités et de comportements. Thèse de Doctorat de Démographie-Sociologie. Pa-ris: Université Paris Ouest - Nanterre La Défense.
Makay, Zs. (2013): Párkapcsolati magatartás és családalapítás a fiatalok körében. In: Székely, L. szerk. Ma-gyar Ifjúság 2012 Tanulmánykötet. Budapest: Kutatópont, 53-89.
Monostori, J. (2015): Öregedés és nyugdíjba vonulás. In: Monostori, J. Őri, P. – Spéder, Zs. szerk.
Demográfi-Monostori, J. – Murinkó, L. (2015): Család- és háztartásszerkezet. In: Demográfi-Monostori, J. Őri, P. – Spéder, Zs. szerk.
Demográfiai Portré 2015. Budapest: KSH Népességtudományi Kutatóintézet, 153-170.
Murinkó, L. (2013): Első elköltözés a szülői házból Magyarországon. Kutatási Jelentések 94. Budapest: KSH Népességtudományi Kutatóintézet.
Murinkó, L. – Spéder, Zs. (2015): Párkapcsolatok. In: Monostori, J. Őri, P. – Spéder, Zs. szerk. Demográfiai Portré 2015. Budapest: KSH Népességtudományi Kutatóintézet, 9-26.
Philipov, D. (2009): Fertility intentions and outcomes: the role of policies to close the gap. European Jour-nal of Population, 25(4), 355-361.
Piketty, T. (2003): The impact of divorce on school performance: Evidence from France, 1968-2002. CEPR Discussion Paper, No. 4146 http://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=482863. kötet.
Régnier-Loilier, A. (2006): L’influence de la fraterie d’origine sur le nombre souhaité d’enfants à différents moments de la vie. L’exemple de la France. Population, 61(3), 193-223.
Somlai, P. – Bognár, V. – Tóth, O. – Kabai, I. (2007): Új ifjúság. Szociológiai tanulmányok a posztadoleszcen-sekről. Budapest: Napvilág Kiadó.
Spéder, Zs. – Kapitány, B. (2009): How are time-dependent childbearing intentions realized? Realization, postponement, abandonnement, bringing forward. European Journal of Population, Volume 25, 503-523.
Spéder, Zs. – Kapitány, B. (2014): Failure to realize fertility intentions: A key aspect of the Post-communist fertility transition. Population Research and Policy Review, 33(3), 393-4018.
Testa, M. R. (2012): Family sizes in Europe: Evidence from the 2011 Eurobarometer Survey. Bécs: Vienna Institute of Demography.
Van de Kaa, D. J. (1987): Europe’s second demographic transition. Population Bulletin, 42(1).
Wallerstein, J. (1991): The long-term effects of divorce on children: a review. Journal of American Acadademy of Child and Adolescent Psychiatry, 30(3), 349-360.
INED Developed countries database: http://www.ined.fr/fr/pop_chiffres/pays_developpes/conjoncture/