Az iskolai mobilitást tekintve nagyon hasonló eredményeket kaptunk a négy év adatainak összehasonlításakor, a felfelé irányuló mobilitás vizsgálatakor.
Összességében elmondható, hogy a mintákból kivett, 20-29 éves korosztály-ban mind a négy évben a megkérdezettek közel fele magasabb iskolai vég-zettséggel rendelkezett, mint saját édesapja. A legmagasabb felfelé irányuló mobilitási arányt (49%) a 2008-as évben mutattuk ki, míg a legalacsonyabbat (45%) a 2004-es évben (6. ábra). A nagymértékű felfelé irányuló iskolázott-sági mobilitás okaként az 1998-ban megkezdődött felsőoktatási expanzió hozható fel, ami jelentősen megnövelte a diplomások számát a fiatalok kö-rében, illetve az a tény, hogy a szocialista oktatási rendszerben végzett édes-apák lehetősége a felsőoktatásban való továbbtanulásra jelentősen szűkebb volt gyermeküknél.
Más a helyzet, amennyiben a lefelé irányuló mobilitási arányokat hasonlítjuk össze azokkal a csoportokkal, akik elérték az apák iskolázottsági szintjét, de azt nem haladták meg. A lefelé irányuló mobilitás ugyanis, ha kis mértékben is, de növekedni látszik az elmúlt tizenöt évben. A növekedés pedig a nem mobil csoportok kárára történt meg. Különösen nagy a különbség a 2008-as és a 2012-es adatok között, ahol a lefelé irányuló mobil csoportok aránya kö-zötti különbsége 6 százalék, a legnagyobb különbség.
6 . ábra: Iskolai mobilitási csoportok megoszlása a 20-29 éves korosz-tály körében (2000-2012) (százalékos megoszlás) (N
2000=2568 N
2004=5060 N
2008=5163 N
2012=5011)
Forrás: Ifjúság 2000, Ifjúság 2004, Ifjúság 2008, magyar Ifjúság 2012 fel-mérések alapján, saját szerkesztés .
A nők felsőoktatási szerepvállalásának élénkülése miatt jelentősen megnőtt körükben az iskolai végzettség alapján kimutatható felfelé tartó mobilitás.
Főként a főiskola/BA, BsC végzettség tekintetében vannak jelen jelentősen nagyobb arányban mind a négy kutatásban, mint a fiúk. A teljes, nemek kö-zötti, iskolai végzettségek szempontjából tapasztalható különbségeket a mel-lékletben található iskolai rétegszerkezetet bemutató táblázatban ábrázoltuk a négy kutatásra vonatkozóan (6. táblázat).
A 7. ábra jól érzékelteti a két nem közötti különbséget, ahol a fiúk esetében a felfelé mobilak és a nem mobilak aránya rendre hasonló adatokat mutat, míg a lányoknál a különbség a másfélszeres, kétszeres. A lányok esetében el-mondható, hogy körükben a felfelé mobilak aránya rendre több 50 százalék-nál, a legmagasabb ilyen értéket 2008-ban mérhettük, amikor a megkérde-zett, 20-29 éves korosztályba tartozó lányok 58 százaléka volt felfelé mobil. A felsőoktatási nyitásnak tehát ők a legnagyobb kedvezményezettjei az elmúlt évtizedben.
7 . ábra: az intergenerációs mobilitás típusainak megoszlása a 20-29 éves korosztályban nemek szerint (2000-2012)(százalékos megoszlás)
Forrás: Ifjúság 2000, Ifjúság 2004, Ifjúság 2008, magyar Ifjúság 2012 fel-mérések alapján, saját szerkesztés .
A továbbiakban az iskolai mobilitási arányszámok, a kilépési és a belépési mobilitás változásairól írunk bővebben a négy vizsgálati év mobilitási táblá-inak felhasználásával. Evidenciaként tartja számon a társadalomtudomány, hogy az apa iskolai végzettsége nagyban befolyásolja gyermeke iskolaválasz-tását és az oktatási rendszerben való sikeres szereplését és előrejuiskolaválasz-tását. Az alacsonyabb iskolai végzettségű apák gyermekei nagyobb arányban végez-nek hasonló, vagy közel hasonló végzettségi szinten, mint édesapjuk. Erre az összefüggésre mindegyik Ifjúságkutatás rámutatott már. Esetünkben csupán
annyi megválaszolatlan kérdés maradt, hogy a továbbtanulási esélyhánya-dosok változtak-e az elmúlt tizenöt év során. Ehhez a foglalkozási mobilitási táblákhoz hasonló táblákat hoztunk létre a vizsgálatunkban szereplő négy év adataiból. Az eltérő módszertani háttér miatt néhol jóval nagyobb változások tűntek fel a táblázatainkban, ezért csak az átfogó, nagy trendek kiemelésére vállalkozunk (7-8-9. táblázat).
A legfőbb kérdés az iskolai mobilitás kapcsán az, hogy a korábbiakban be-mutatott felsőoktatási expanzió vajon milyen családi iskolázottsági háttérrel rendelkező fiatalok számára nyújtotta a legnagyobb eséllyel a továbbtanulás lehetőségét. A kilépési mobilitási adatok vizsgálatából a következő trendeket szűrtük le. A 8 általánossal sem rendelkező apák gyermekeinek a 2000-es évek elején még volt egy halvány lehetősége a felsőoktatásban való sikerre. A 2000-es felmérésben, ebből a csoportból még a megkérdezettek 4 százaléka végzett el főiskolát vagy egyetemet. A továbbiakban ez a lehetőség a többi év-ben gyakorlatilag tökéletesen eltűnni látszik. Itt maximum a csoport 1 száza-léka végzett sikeresen a felsőoktatásban, többnyire a főiskolai szinten. Mivel a fenti csoport aránya nagyon kicsi a vizsgált mintában, ráadásul a 2004-es vizsgálat adatai is jelentősen eltérnek a többitől, ezért a kiemelt ábráinkon a 8 általánossal rendelkező és a felsőfokú végzettségű apák gyermekeinek legmagasabb iskolai végzettségének megoszlásait tekintjük át. A két csoport iskolai végzettségének különbségei plasztikusan ábrázolják azt a hátrányt, amivel egy alacsonyabb iskolázottságú család gyermeke indul a magasabb is-kolai végzettség megszerzésekor. A 8 általánossal rendelkező édesapák gyer-mekei, hasonlóan a legrosszabb hátterű csoportokhoz, egyre kisebb arányban jutottak el az elmúlt 15 év alatt a sikeres felsőoktatási diploma megszerzésig.
Míg 2000-ben 4 százalékuk végzett el valamilyen felsőoktatási képzést, addig ez 2012-ben már a 2 százalékot sem érte el. Eközben a felsőfokú végzettségű apák gyermekei pedig egyre nagyobb számban szereztek valamilyen felső-fokú végzettséget. Vagyis annak az esélye, hogy egy felsőfelső-fokú végzettséggel rendelkező édesapa gyermeke is felsőfokú végzettséget szerezzen egy 8 ál-talánossal rendelkező édesapa gyermekéhez képest a vizsgálatok első évei-ben (2000, 2004) átlagban négyszer-ötször nagyobb volt, addig a vizsgálatok utolsó két évében már több mint tízszeres a különbség. A magasabb iskolai végzettség megszerzéséhez szükséges csatornák tehát bezárulni látszanak az alacsonyabb iskolázottságú társadalmi rétegek számára.
8 . ábra: 8 általánost végzett, illetve egyetemi végzettségű 20-29 éves gyermekek apáinak iskolai végzettsége (2000-2012) (százalékos meg-oszlás)
Forrás: Ifjúság 2000, Ifjúság 2004, Ifjúság 2008, magyar Ifjúság 2012
fel-mérések alapján, saját szerkesztés .
Pozitív változásként azonban elmondható, hogy a felsőoktatási expanziónak voltak nyertesei is. Már a szakmunkás végzettséggel rendelkező édesapák gyermekei számára is nagyobb lehetőségek mutatkoztak az elmúlt 15 évben, azonban a felsőoktatási expanzió nagy nyertesei egyértelműen a gimnáziumi és szakközépiskolai végzettségű édesapák gyermekei, akik számára egyér-telműen megnyílt az út a felsőfokú végzettség megszerzésére. A 2008-as és 2012-es vizsgálatban mérhető felsőfokú szakképzési szint egy újabb lehető-séget nyitott a társadalmi mobilitásban, ahol szép számmal jelentek meg ala-csonyabb végzettségű apák gyermekei is.