Az utóbbi negyedszázadban további családalapítási szokások is markáns átalakuláson mentek keresztül: nőtt az átlagos életkor házasságkötéskor és gyermekvállaláskor. Emellett egyre kevesebben kötnek házasságot és alapí-tanak családot. Míg a rendszerváltás előtt a házasságkötés és a családalapítás jellemzően a fiatalok 20-as éveiben következett be, és a 30-as évek elejére lezárult, addig 1990 óta egyre jobban kitolódtak ezek a folyamatok, és egyre nagyobb a szórás aszerint, hogy ki mikor éli meg ezeket az eseményeket.
1990-ben a nők átlagosan 21,5 évesen kötötték első házasságukat, míg a férfiak 24,2 évesen. 1994-től következett be az áltagos életkor számottevő növekedése: kétévente körülbelül egy évvel tolódott ki az átlagos életkor há-zasságkötéskor. Ennek eredményeképpen 2014-ben a nők 29,5 évesen, míg a férfiak 32,3 évesen kötik első házasságukat. 2010 óta a növekedés mértéke valamelyest csökkent (háromévente nő az átlagos életkor egy évvel), ám a növekvő tendencia változatlan maradt (4. ábra).
4 . ábra: Nők és férfiak átlagos életkora az első házasságkötéskor 1990-2014
Forrás: kSH, Demográfiai évkönyvek
A házasságkötések későbbre tolódásával párhuzamosan megfigyelhető a házasságok számának csökkenése is. 1990-ben több mint 66 ezer házasság megkötésére került sor, 2014-ben csak 39 ezerre. 2009-ben volt a házasodási kedv a legalacsonyabb, ebben az évben csak 35 520 házasságot kötöttek. Az-óta a mutatószám valamelyest emelkedett, és hosszabb távon fog megmutat-kozni, hogy visszatér-e valamelyest a házasodási kedv, vagy tartósan évente 40 ezer alatt marad a házasságot kötők száma (5. ábra).
Az első teljes házasságkötési arányszám azt mutatja meg, hogy az adott évben házasodási korba lépő nők mekkora hányada kötne házasságot 49 éves korá-ig, ha a jövőben ez a generáció ugyanolyan gyakorisággal házasodna az egyes életkorokban, mint azt a vizsgált naptári évben tették a megfelelő életkorúak (Kapitány, 2015). E mutató alapján 1990-ben egy nőnek 77 százalék esélye volt arra, hogy 49 éves koráig egyszer házasságot kössön, 2014-ben pedig 47 százalék. Az 1990-es évek közepéig a mutató erőteljesen visszaesett, majd lassabban ugyan, de tovább csökkent. (5. ábra).
5 . ábra: a nők teljes első házasságkötési arányszámának és a házasság-kötések számának alakulása 1990 és 2014 között
Forrás: kSH, Demográfiai évkönyvek .
A házassági kedv csökkenése illetve a házasságkötés elhalasztása kirajzoló-dik a fiatalok hivatalos családi állapotán. Míg 2001-ben a 25 éves nők és a 28 éves férfiak fele házas volt, addig 2012-ben a nők 50 százaléka 29 éves korára köt házasságot, a férfiaknak pedig ekkor még csak kevesebb, mint a negyede lépett már házasságra (6. ábra). Mennyiben magyarázható ez az élettársi kap-csolatok terjedésével és mennyire egyéb párkapcsolati minták térnyerésével?
6 . ábra: a házasságot kötött fiatalok aránya életkor és nem szerint, 2000, 2012 .
Forrás: Ifjúság 2000, magyar Ifjúság 2012 . (N=16660) .
Az első párkapcsolati forma jellege erőteljesen megváltozott az utóbbi évti-zedekben. Az első, partnerrel együtt élő kapcsolat jellegét generációk szerint vizsgálva kiderül, hogy az 1971 és 1975 között született fiatalok közel kéthar-mada élettársi együttélés nélkül házasságot kötött. A tíz évvel később szüle-tettek közül ezt már csak 18 százalék tette meg, a többiek első párkapcsolati formája élettársi kapcsolat volt. A rendszerváltás után születetteknél tovább esett a direkt házasságot kötők aránya, tíz fiatalból egy tett így (7. ábra).
Az élettársi kapcsolatok az összes európai országban elterjedtek. Nagyon változó azonban, hogy hányan élnek ilyen kapcsolatban. Franciaországban a 30-34 éves nők negyede ilyen kapcsolatban él, míg Norvégiában közel har-maduk, Olaszországban azonban alig 2 százalékuk (Murinkó-Spéder, 2015).
Magyarországon ez az arány mintegy 14 százalék, ami Európában átlagos értéknek számít. Egyes elképzelések szerint más jelentéseket tulajdonít a különböző országokban ezeknek a kapcsolatoknak attól függően, hogy az érintetteknek mi a véleményük a házasságról, mik a további terveik, és ho-gyan éreznek anyagi helyzetükkel kapcsolatban (Hiekel, et al., 2014). Adatok azt sugallják, hogy nagyon különbözőek az egyes kapcsolatok és az élettársi kapcsolatban élők sem alkotnak homogén csoportot. Egyesek az együttélést a házasodási folyamat részeként élik meg, mintegy próbaházasságként, il-letve átmeneti állapotként a házasság előszobájaként. Mások, elsősorban
Európa északi és nyugati országaiban, az élettársi kapcsolatot a házasság he-lyett választják, és nem terveznek a jövőben sem házasságot kötni. Magyaror-szágon az élettársi kapcsolatban élők közel negyede „a házasság előszobájá-nak” tartja ilyen jellegű kapcsolatát és nincsen különösebben rossz véleménye a házasságról. Ennél valamivel magasabb azok aránya, akiknek nincs jó véle-ményük a házasságról, de ennek ellenére terveznek házasságot kötni. Társa-dalmi nyomást érezve fontosnak tartják kapcsolatuk törvényesítését. A – vélt vagy valós – társadalmi nyomás fontosságát jelzi, hogy 2012-ben a fiatalok háromnegyede gondolta úgy, hogy „Manapság is többre értékelik azt, aki há-zas” (Makay, 2013). Egy másik csoport ugyanakkor, az együtt élők mintegy 20 százaléka társadalmi nyomástól függetlenül teljes mértékben elutasítja a házasság intézményét. Ők azok, akik vélhetően nem fogják élettársi kapcsola-tukat házassággá alakítani. A Magyarországon kirajzolódó tendencia szerint egyre gyakoribbá válik az élettársi kapcsolatot létesítők aránya, ugyanakkor csökken azok aránya, akik élettársi kapcsolatukat házassággá alakítják. Míg a rendszerváltás idején létesített élettársi kapcsolatok (mint első párkapcsolati forma) több mint fele házassággá alakult öt éven belül, addig ez a 2002-2006 között létesített kapcsolatoknak csak a harmadáról mondható el. Eközben a kapcsolatok tartóssága nem sokat változott: öt évvel létrejöttük után, mind-két esetben a kapcsolatok mintegy 79 százaléka állt fenn (házasság vagy élet-társi kapcsolat formájában) (Murinkó-Spéder, 2015).
7 . ábra: az első együtt élő kapcsolat jellege születési évjáratok szerint
Forrás: Ifjúság 2000, Ifjúság 2004, magyar Ifjúság 2012 . (N=2446) .
A fiatalok valós párkapcsolati helyzetéből egyértelműen kirajzolódik az élet-társi kapcsolatok térhódítása1. Az is látszik tehát, hogy jórészt a házasság
„helyett” kerül sor élettársi kapcsolatra, hiszen míg 2001-ben a 22 éves fiata-lok 15 százaléka házasságban élt (és 12 százalék élt élettársi kapcsolatban), addig 2012-ben ugyanennek a korosztálynak alig 3 százaléka volt házas, és 17 százalék élt élettársi kapcsolatban. Az életkor előrehaladtával az élettársi kapcsolatban élők aránya tovább nő 2012-ben: 27 éves korban több mint egynegyedük él élettársi kapcsolatban (miközben 22 százalék él házasság-ban). Az arány csak ezután, 28 éves korban változik meg a házasságban élők javára, de a különbség alig látható 29 éves korig (8. ábra).
Fontos különbség a két vizsgált időszak között, hogy 2012-ben szinte min-den életkorban magasabb a „baráttal, barátnővel” rendelkezők aránya, mint 2001-ben. A fiatalok 20-as éveik elején is sokkal többször „járnak” valakivel, mint tíz évvel korábban. Ekkor még magasabb volt a 20-as évek legelején a partnerrel nem rendelkezők aránya. 2012-ben ugyanakkor 29 éves korukban is 18 százalékuknak ilyen jellegű, nem együtt élő kapcsolata van, míg ez az arány 2001-ben 12 százalék. 29 évesen összességében hasonló a két időszak-ban a partnerrel nem rendelkezők aránya, mintegy 20 százalék. 2001-ben azonban közel tíz százalékponttal magasabb azok aránya, akiknek együtt élő partnerük van (házasságban vagy élettársi kapcsolatban élnek együtt), míg 2012-ben a fiatalok közel harmada nem él együtt partnerrel.
1 A 2001-es évre vonatkozóan a KSH Népességtudományi Kutatóintézet (NKI) „Életünk fordulópont-jai” adatfelvételével vetjük össze a 2012-es Magyar Ifjúság adatokat, mert a 2000-es Ifjúságban nem szerepelt nem együtt élő barátra, barátnőre vonatkozó kérdés. Az NKI adatfelvétele ugyanakkor a 18 év feletti lakosságot kérdezte, így a Magyar Ifjúságban is ezt a mintát nézzük. Ugyanez vonatkozik
8 . ábra: a 18-29 éves fiatalok valós párkapcsolati helyzete életkor szerint 2001-ben és 2012-ben
Forrás: kSH-NkI: életük fordulópontjai, 2001 . (N= 4315) .