Tóth Péter – Huszár Ákos
I . Bevezető
A következőkben a magyar ifjúság rétegződésének, illetve mobilitási jellem-zőinek az ezredforduló utáni sajátosságait mutatjuk be. Tanulmányunkban arra vállalkozunk, hogy feltárjuk, hogy a 2000 utáni években a 15-29 éves fia-talok milyen pozíciót foglaltak el a társadalomban és hogy ez miként változott az édesapjukhoz képest.
A rétegződés-, illetve mobilitásvizsgálatok a szociológiai kutatások egyik leg-fontosabb területének tekinthetők. Különböző megközelítéseket alkalmazva olyan alapvető kérdésekre igyekeznek választ adni, hogy egyrészt milyen társadalmi csoportok különböztethetők meg a társadalomban, ezeknek mi-lyenek az életkörülményei, kulturális szokásai, illetve a társadalmi-politikai attitűdjei. Másrészt lényeges kérdés, hogy a különböző társadalmi csoportok között mennyire intenzív, illetve milyen típusú átjárás tapasztalható. Mennyi-re jellemző, hogy a szülők átörökítik társadalmi pozíciójukat a gyermekeikMennyi-re, illetve mekkora esélye van valakinek arra, hogy társadalmi pozícióján változ-tasson. E kérdések vizsgálata nyomán képet alkothatunk arról, hogy meny-nyire élesek az egyenlőtlenségek a különböző társadalmi csoportok között és ezek miként változtak, változnak. Képet alkothatunk továbbá arról is, hogy a származási csoport, vagy inkább az egyéni teljesítmények határozzák-e meg az egyének társadalmi helyzetét. Amennyiben a szülők társadalmi-gazdasági jellemzői, illetve az egyének gyermekkori életkörülményei döntően befolyá-solják, hogy a későbbiekben ki milyen társadalmi pozícióra tehet szert, az egy zárt társadalom képét vetíti elő. Amennyiben azonban olyan tényezők hatása bizonyul erősebbnek, amelyek az egyének személyes erőfeszítéseihez, illetve teljesítményeihez köthetők, az a társadalom nyíltságára, mobilitási csatorná-inak nagyobb áteresztő képességére utal.
Tanulmányunkban a rétegződés-, illetve mobilitás-vizsgálatok klasszikus, foglalkozási osztályokon alapuló megközelítését követjük.1 A társadalom szerkezetét tehát foglalkozási csoportok szerint jellemezzük, s e csoport-szerkezet változásait elemezzük a vizsgált időszakban. A csoportcsoport-szerkezet jellemzéséhez a Ferge Zsuzsa (1969) korai munkájában kidolgozott munka-jelleg-csoportosításra visszanyúló sémát használunk. A társadalmi mobilitás különböző formái közül csupán az intergenerációs mobilitásra fókuszálunk, ennek azonban két fajtáját – a foglalkozási csoport mellett a legmagasabb be-fejezett iskolai végzettség szerintit – tesszük elemzés tárgyává. Azt vizsgál-juk tehát, hogy a megkérdezettek legmagasabb bejezett iskolai végzettsége, illetve foglalkozási csoportja változott-e, illetve miként változott édesapjuk jellemzőihez képest.
Az elemzésbe bevont 15–29 éves fiatalok természetesen speciális csoportot képeznek, ami részben korlátokat emel, másrészt azonban különös lehetősé-geket teremt egy hagyományos rétegződés-, illetve mobilitás-vizsgálat elé. A csoport vizsgálata révén a társadalom rétegződésének egy szeletéről jutunk információkhoz, s ez alapján nem következtethetünk közvetlenül az egész társadalom zártságára, illetve nyitottságára sem. A fiatal korosztály foglal-kozási szerkezete jellegzetesen eltér az idősebbekétől. E csoport tagjai – ha egyáltalán megjelentek már a munkaerőpiacon – foglalkozási karrierük ele-jén állnak. A vizsgálat tehát a 2000-es évek fiataljainak indulási pozíciójáról ad tájékoztatást, ami életük során még változhat. A fiatal korosztály foglal-kozási szerkezetének az áttekintése nyomán mindazonáltal információhoz juthatunk arról, hogy miként változik, illetve a jövőben miként fog változni az egész társadalom foglalkozási szerkezete.
Az intergenerációs mobilitás kiterjedtségének a vizsgálata során is szem előtt kell tartani, hogy míg az apák esetében általában lezárt oktatási, illetve hosz-szú munkaerőpiaci karrier előzi meg a jelenlegi társadalmi pozíciót, addig a gyermeknél a legtöbb esetében még az iskolatörténet sem tekinthető lezárt-nak, a foglalkozási karrier pedig ebben az időszakban kezdődik. Ennek kö-szönhetően többek között nagyobb arányú lefelé irányuló mobilitást regiszt-rálhatunk a felsőbb rétegek esetében, mivel a magasabb presztízsű, nagyobb szaktudást, illetve felelősséget igénylő foglalkozásokat kevésbé jellemző, hogy pályakezdők töltik be. Az alsó rétegek esetében viszont kisebb mértékű
1 A társadalmi mobilitásvizsgálatok hullámairól lásd a Róbert 1990; Róbert 1998
felfele történő elmozdulással számolhatunk, mivel a gyermekeknek még nem volt lehetősége megszerezni a jobb állásokhoz szükséges szaktudást, illetve tapasztalatot. Az első foglalkozási pozíció mindazonáltal kitüntetett jelentő-ségű a munkaerőpiaci karrier szempontjából.
A 2000 óta négyévenként végrehajtott, nagymintás Ifjúság adatfelvételek páratlan lehetőséget kínálnak e vizsgálathoz. Ennek segítségével átfogó ké-pet alkothatunk az ezredforduló környékén, illetve utána fiatalságukat töl-tő generációk2 foglalkozási pozíciójáról, továbbá a mobilitás jellemzőiről. A 2000-es és 2004 adatfelvétel során vizsgált 15–30 éves korosztály tagjai még a rendszerváltás előtt születtek. A 2000-es felvétel idősebb tagjainak még közvetlen tapasztalatai lehettek az 1990 utáni transzformációs válságról, il-letve a társadalmi-gazdasági átalakulás nyomán megnyíló új lehetőségekről is. Ezek a generációk azonban jellemzően az ezredforduló környékén váltak aktívvá a munkaerőpiacon, a többségük így lekéste ezeket a lehetőségeket, viszont azokban az években állt munkába, amelyekben a legnagyobb volt a gazdasági növekedés a rendszerváltás utáni időszakban. A 2008-as, illetve 2012-es felvétel résztvevői számára már a válság, a gazdasági visszaesés, il-letve a munkanélküliség növekedése a legfontosabb tapasztalat.
E vizsgálatra annál is inkább szükség van, mivel bár több elemzés készült a fiatalok tagolódására vonatkozóan, a fiatalok foglalkozási rétegződését még nem vizsgálták szisztematikus módon az ifjúságfelvételek alapján. Az ifjú-ságszociológia a huszadik század második felében született, amikor a II. vi-lágháború utáni gazdasági és technológiai fejlődés átrendeződést hozott az egyes generációk közötti társadalmi viszonyokban. Vagyis maga a diszciplína kialakulása is köthető valamelyest a társadalmi rétegződésben végbement változásokhoz, a mobilitási pályák átalakulásához. A gyermekkor kitolódá-sával, a tanulmányi idő meghosszabbodásával és a fogyasztói társadalom szereplőinek az egyre fiatalabb korosztályokra ható, az ifjúsági szubkultúrák-ban rejlő energiákból profitot remélő szolgáltatásainak megjelenésével egy, a szüleikétől jelentősen eltérő életutat bejáró és életstílussal jellemezhető generáció teremtődött meg. Ezen változások az akkori kétpólusú világ mind-két végpontján érzékelhetőek voltak, de a jelenség kezelése és értelmezése másként zajlott. A szocialista blokk összeomlása szükségeltetett ahhoz, hogy a folyamat kis késéssel, de Magyarországon is kiteljesedhessék. A fentiekben
2 Akiket kérdés, hogy egyáltalán önálló generációnak vagy generációknak tekinthetünk-e (vö. Szalai
dióhéjban rögzített változások bővebb leírását és összegzését Somlai Péter végezte el a változó ifjúságról szóló írásában (Somlai, 2007), ahol a folyamat kezdeteként a 19. századi forradalmi mozgalmakat tette meg kiindulópont-ként. A mai értelemben vett ifjúság, mint különálló, külön értelmezhető társa-dalmi csoport párhuzamosan jelent meg, és fejlődött a társatársa-dalmi rétegződés-sel kapcsolatos kutatási hagyomány kialakulásával. Somlai posztadoleszcens korszaknak nevezte el az 1960-as évek második felétől Nyugat-Európában beköszöntött korszakot. Gábor Kálmán ugyanerről a folyamatról mint ifjúsági korszakváltásról, vagy új ifjúsági korszakról beszélt műveiben (Gábor, 1992).
Ennek a változásnak a megragadása és értelmezése határozta meg a rend-szerváltás utáni időszak vizsgálatait.
Az ifjúságszociológiai kutatásokat két irányzat jellemezte a rendszerváltás után. A jelen tanulmányban felhasznált, kvantitatív módszerekkel felvett, nagymintás vizsgálatok mellett a kvalitatív módszerekkel elvégzett kutatá-sokra is találunk számos példát. Ez utóbbiak az ifjúsági létből fakadó, szubkul-turális, illetve ellenkulturális jelenségek megragadásával foglalkoztak (divat, fogyasztási szokások, csoportok működése). A rétegződéskutatás szempont-jából a fiatalok sokszínű tömbjében kimutatható különböző társadalmi cso-portok világlátásáról, jövőképéről, viszonyrendszeréről, devianciáiról adott leírások árnyalják az egyes rétegekről, a kemény változók felhasználásával felrajzolt képet. Ebben az esetben antropológiai, etnográfusi megközelítés-sel bemutatott csoportok társadalmi státuszáról, a társadalmi rétegződésben elfoglalt helyükről is képet kaphatunk (Szapu, 2002). Ezen kutatásokról egy teljesnek mondható összefoglalót készített Havasréti József (2013).
Bár abban minden kutató egyetért, hogy a fiatal generációt nem lehet homo-gén csoportként értelmezni, az utóbbi években egyre nagyobb számban je-lennek meg olyan megközelítések, amelyek a rendszerváltás után született korosztályt, mint egységes csoportot kezelik. Erre jó példa a Pécsi Tudomány-egyetem 2000 fős mintán végzett, a 15-25 éves korosztályt megcélzó Z-gene-ráció kutatása. Ebben az esetben életstílus csoportok létrehozását végezték el a kutatók az élettempót és az értékorinetációt meghatározó elemek vizs-gálatával, amihez attitűdkérdésekre adott válaszokat használtak fel (Bittner-Kehl-Szűcs, 2014).
A nagymintás ifjúságkutatások adatbázisán végzett rétegződésvizsgálatok leggrandiózusabb vállalkozása kétségkívül Kabai Imre (2006) nevéhez fűző-dik, aki az Ifjúság2000 kutatás adatbázisát felhasználva vázolta fel újszerű
megközelítésben a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásához vezető utak rendszerét és annak összefüggéseit. Kabai az ifjúságkutatás adatait egy saját, rétegződéskutatással kapcsolatos, új módszertani megközelítés bemutatásá-ra és tesztelésére használta fel. Ebben épített a magyar rétegződés-kutatások korábbi eredményeire, azok elméleti alapjainak szintetizálására törekedve.
Kutatása során a 25-29 éves korosztályi csoport adatsoraiból képzett válto-zókat egy többdimenziós tagozódási modell elkészítéséhez, ahol a fiatal élet-útját meghatározó előzmények, alapelemek és az elért jelenlegi társadalmi helyzetük mellett eddig bejárt életutak és életesemények és ezek megtörtén-tét befolyásoló körülmények hatásait és összefüggéseit vizsgálta.
Az Ifjúság 2000 adatain elvégzett elemzését a továbbiakban a felsőoktatásban résztvevő hallgatók körében elvégzett felméréseiben tesztelte és finomította (Kabai, 2013a, 2013b, 2013c). Az életútesemények vizsgálata jól tagozódik az új ifjúsági korszakról alkotott elméletekbe, ahol az individualizáció, az egyéni döntés szabadsága jelentős szerepet tölt be abban, hogy a fiatalok hogyan foglalják el helyüket a társadalmi rétegződésben. Kabai szerint ezek az önál-ló döntések, azok sorrendisége és időbeli megoszlása (iskolaválasztás, iskola elvégzése, tanulmányok elnyújtása, munkavállalás, önállósodás, párkapcso-lat, családalapítás) jelentősen befolyásolja a rétegződésben elért pozíciókat.
Erősebb ez a hatás, mint a fiatal életútját meghatározó előzmények (szülői, családi háttér).
Gábor Kálmán az Ifjúság 2000 adatait vizsgálva arra is rámutatott, hogy az individuális döntések szabadsága nem azonos lehetőség a különböző hátterű fiatalok körében (Gábor, 2002). Az alsó és középső rétegekhez kapcsolódó ún.
„normalizált életrajz” a korábbi generációkra jellemző, a családi háttér által jobban meghatározott életutat, míg a felső rétegek körében az ún. „választá-sos életrajzot” emelte, ki, ahol a személyes ambíciók és önálló döntéseknek nagyobb tere van. A választásos életrajzból következő életpályák jellemzik a legjobban a posztadoleszcens életvitelt.
A fentiektől eltérő véleményt fejtett ki Gazsó Ferenc és Laki Tibor, akik sze-rint az ifjúság – amely szesze-rintük nem önálló társadalmi réteg – léthelyzetét és tagoltságát a társadalom alapszerkezetének sajátosságai határozzák meg, annak ellenére, hogy a fiatal nemzedék rétegeinek vannak sajátos vonásai is. Az ő értelmezésükben a rendszerváltással a globális világgazdasági rend-szerbe katapultált magyar társadalom változásai ezen keretek között értel-mezendők, a társadalom csoportjai között tapasztalható lényegi különbségek
a makrostruktúrák változásaiból vezethetőek le (Gazsó, Laki, 2004). Meg-állapításaik alátámasztásául az Ifjúság 2000 kutatás adatait használták fel.
Ezen gondolatmenetet a további két vizsgálat adatain is értelmezték (Laki, Szabó, 2011), illetve saját, 2005-ös kutatásukban is továbbvitték, kiemelve a generációs reprodukció, vagyis a társadalmi mobilitás lehetőségének leszűkü-lését azokban a társadalmi rétegekben, ahol a családi háttér és erőforrások a reprodukciós folyamatok végigviteléhez nem elegendőek (Gazsó, 2006).
Szintén az Ifjúság 2000 kutatás adatbázisán készült el egy, a bourdieui tőke-elmélet (1997) felhasználásával megalkotott rétegződésvizsgálat, ahol a leg-főbb rétegképző tényezőket hat nagy csoportba osztották a szerzők (Bauer et. al 2003). Ez a hat dimenzió a következő volt: (1) tudástőke, (2) anyagi tőke, (3) szocio-demográfiai dimenzió, (4) életmód dimenzió, (5) kulturális fogyasztás, (6) szubjektív értékítélet. A szerzők továbbá három nagy réteget alkottak, aszerint, hogy a rendszerváltás utáni új körülményekhez milyen si-keresen alkalmazkodott a megkérdezett fiatal. Ezeket az életpálya-típusokat (1) nyertesnek, (2) köztesnek (túlélő) és (3) vesztes rétegeknek nevezték el.
A három rétegen belül további, összesen 22 csoportot tudtak megkülönböz-tetni, attól függően, hogy a fent felsorolt szubjektív dimenziók alapján milyen értékekkel bírt a megkérdezett fiatal. A kutatás végeredményeként a fentiek-ben Gábor Kálmán írása alapján bemutatott kétféle életrajzhoz vezető élet-út-lehetőség kristályosodott ki, ahol az alacsony iskolai végzettség és a szak-tudás hiánya miatt kasztosodó és folyamatosan lecsúszó társadalmi csoport jön létre. A 2000-es kutatás módszertanának követésével, de már a 2012-es adatbázis felhasználásával ismét bemutatásra kerültek a magyar ifjúság tár-sadalmi rétegei. Ebben az esetben a gazdasági tőkeként a különböző javakkal való ellátottságot, az anyagi/pénzügyi helyzetet; kulturális tőkeként az adott korban megszerezhető iskolai végzettség és nyelvtudás, valamint digitális készségek meglétét; társadalmi tőkeként a barátokkal való kapcsolattartás intenzitását és a civil aktivitást azonosították a kutatók (Nagy, 2014). Itt 15 csoportot sikerült azonosítani az adatok összesítésekor. Bár az elemzések so-rán a felhasznált módszertant próbálták a 2012-es adatbázisban is a 2000-es kutatásban leírtak alapján felhasználni, a két vizsgálat eredményeinek össze-hasonlítására érdemben nem került sor.