1993-ban, a Népjóléti Minisztérium Humánpolitikai Kabinetjének megrende-lésére a TÁRKI készített országos reprezentatív kérdőíves felmérést, kifeje-zetten az ifjúság helyzetével kapcsolatban. Az 5000 fős mintába 14-18 éves fiatalok kerültek be, a kutatás pedig az alapvető szocio-demográfiai jelleg-zetességek feltárásától kezdve, a politikai attitűdök vizsgálatáig számtalan témát érintett (Garami – Tóth, 1994).
A gazdasági pozíció szerves része a pénzügyi, munkaerő-piaci sebezhetőség.
Ez a tulajdonság az egyik legfőbb oka annak, hogy a fiatalok gazdasági hely-zetének elemzése önmagában nem tudja megállni a helyét, így az iskolai vég-zettség (ezzel érintőlegesen említve az oktatási és szociális rendszert) és a társadalmi mobilitás elengedhetetlen komponense az elemzéseknek.
Az 1993-as adatok is elsőként az iskolai végzettséggel közelítettek e fiatal korosztály gazdasági pozíciójának feltérképezéséhez, hiszen az iskolai pálya-futás az egyik legfontosabb előrejelzése a további életútnak, munkaerő-piaci pályafutásnak. Az adatok interpretálásához fontos átgondolni a válaszadók néhány háttér-jellemzőjét is: a rendszerváltást közvetlenül követő pár évben a munkaerő-piaci feszültségeket tovább tetézte, hogy a hetvenes években született nagyszámú korosztály éppen a legnagyobb elbocsájtások idején lé-pett ki az iskolarendszerből és ebben az időben igyekezett elhelyezkedni. Lát-juk, hogy erre a generációra (egyrészt nagysága miatt) az akkori iskolarend-szer önmagában sem volt felkészülve, másrészt a korosztály helyzetét tovább nehezítette az, hogy ők még az államszocializmusban megszokott és bevett módszerek, illetve elvárások szerint tanultak, elhelyezkedésükkor viszont egészen más elvárásokkal szembesültek. Az elhelyezkedési nehézségek, az ifjúságot jelentősen érintő munkanélküliség következtében a
marginalizáló-dott csoportokon belül gyorsan megjelent hazánkban a marginalizálómarginalizáló-dottak ifjú nemzedéke is. Ezzel az oktatási és munkaerő-piaci problémák azonnal nemzedéki dinamikát kaptak (Garami – Tóth, 1994).
Az 1993-as kutatás során is a mintában lévő 14-18 éves fiatalokat részlete-sebb iskolai végzettség alapján vizsgálták, amit az 2. táblázatban nemi bon-tásban találhatunk.
2 . táblázat: a 14-18 éves fiatalok megoszlása nem és iskolai végzettség szerint (1993, százalékos megoszlás)
fiú lány
N N
általános isko-lás, megfelelő
korú
156 6,1 105 4,3
általános
isko-lás, évismétlő 73 2,9 27 1,1
szakmunkásta-nuló 745 29,5 460 18,7
szakközépis-kolás 635 25 630 25,6
gimnazista 341 13,4 664 27
felsőfokon
tanul 36 1,4 43 1,7
iskoláit befejezte és
dolgozik
218 8,6 284 11,5
lemorzsolódott
és dolgozik 51 2 17 0,7
iskoláit befejezte és munkanélküli
247 9,7 193 7,8
lemorzsolódott és
munkanél-küli
36 1,4 39 1,6
Összesen 2538 100 2462 100
A kutatók a mintában lévő általános iskolásokat két csoportra osztották: ra, akik életkoruk alapján az általános iskolában kell, hogy tanuljanak és azok-ra a fiatalokazok-ra, akiknek életkorukból adódóan már nem az általános iskolában
lenne a helyük, de mégis itt vannak, így többszörös évvesztesként kevés esé-lyük van arra, hogy alapfokú végzettséget szerezzenek. A 2. táblázat alapján látjuk, hogy ez utóbbi csoportba 1993-ban háromszor annyi fiú tartozott, mint lány. Jól látható továbbá a középfokú iskolatípusok nemek szerinti szegregá-ciója: míg a középiskolában fele-fele arányokban tanulnak fiúk és lányok is, addig a szakmunkásképzőben tanulók közel kétharmada fiú, a gimnáziumok-ban tanulóknak pedig éppen ekkora aránya lány. A nemi alapú szegregáció a korosztály dolgozói között is észlelhető, habár itt a lányok és a fiúk aránya közel megegyezik, de a lányok körében magasabb a befejezett iskolával elhe-lyezkedettek, a fiúk körében pedig a lemorzsolódottak aránya (Garami – Tóth, 1994). Számunkra a gazdasági helyzetkép vizsgálatához leginkább a dolgozó, illetve a munkanélküli fiatalok speciális tulajdonságai fontosak, hiszen ez az a két csoport mely fiatal kora és alacsony képzettsége miatt a munkaerőpiac szereplői között a legveszélyeztetettebbek közé tartozhatnak. A dolgozók leg-nagyobb részét a szakmunkásképzőből kikerültek teszik ki, ami több mint a dolgozók kétharmadát jelenti (63 százalék). Az általános iskolából kimaradók vannak a legnehezebb helyzetben, hiszen nekik csak körülbelül a negyedük (20 százalék) tudott elhelyezkedni (Garami – Tóth, 1994). Érdekesség, hogy a szakmunkásképzőből elmaradottak, vagy lemorzsolódottak 68 százaléka ta-lált magának munkát, ami azt jelenti, hogy 1993-ban a szakmunkás végzettség nem feltétlenül volt szükséges feltétele a munkavállalásnak. Az iskolai végzett-ség alacsony szintje hosszú távon ebben az időszakban is jelentős hátrányba szorította a fiatalokat a munkaerőpiacon. A kutatás további eredményei alap-ján kijelenthetjük, hogy azoknak a fiataloknak volt 1993-ban a leginkább két-ségbeejtő a helyzete, akik iskoláikat félbehagyták és elkezdtek dolgozni, mert közülük minden ötödik 14-18 év közötti személy alkalmi munkahelyen, vagy
„feketén” dolgozik (Garami – Tóth, 1994).
Az ’90-es évek elején vizsgált fiatalok perspektívatudatát, tudatosságát meg-foghatjuk azáltal, hogy mennyire bíznak saját képességeikben, az őket körül-vevő világban és mennyire látják céljaikat megvalósíthatónak.
A megkérdezett fiatalok többsége szerint céljai elérését leginkább az ország gazdasági helyzete akadályozza és különösen sokan gondolták így 1993-ban, a munkanélküli fiatalok és az iskoláikat félbehagyó fiatalok körében. Ezek a fiatalok viszonylag kevés jelentőséget és szerepet tulajdonítanak saját ké-pességeiknek, illetve kitartásuknak. Az 1993-as válaszok alapján csupán a gimnáziumot és a felsőfokú szintet elérő fiatalok gondolják úgy, hogy saját
magukon múlik leginkább az, hogy mit fognak elérni az életben (3. táblázat).
3 . táblázat: Tudatosság és magabiztosság iskolai végzettség alapján (1993, százalékos megoszlás)
az ország
gazda-sági helyzete saját képességei saját kitartás általános iskolás, megfelelő
korú 2,24 2,04 2,16
általános iskolás, évismétlő 2,2 2,02 2,12
szakmunkástanuló 2,32 2 2,13
szakközépiskolás 2,29 2,1 2,2
gimnazista 2,19 2,09 2,26
felsőfokon tanul 2,31 2,21 2,37
iskoláit befejezte és dolgozik 2,33 2,04 2,1
lemorzsolódott és dolgozik 2,36 1,94 2,16
iskoláit befejezte és
munkanélküli 2,41 1,92 2,11
lemorzsolódott és
munkanélküli 2,41 1,84 1,95
Összességében tehát az 1993-as 14 és 18 év közötti fiatal korosztály gazdasá-gi pozíciójáról azt mondhatjuk el, hogy körükben a legképzetlenebb, a mun-kaerőpiacon leghátrányosabb helyzetben lévő fiatalok voltak azok, akik a leginkább kiszolgáltatottabbnak érezték magukat, kevésbé érezték azt, hogy sorsukat ők maguk alakítani tudnák, ezért helyzetük összességében kilátás-talanabb volt, mint a többi fiatalé.
1993 második felében megfordultak a rendszerváltást szükségszerűen kísérő kedvezőtlen gazdasági tendenciák. Beindul egy enyhe gazdasági növekedés, csökken a munkanélküliség, 1994-re pedig 20 százalék alá kerül az infláció.
Mindezek mellett közel 10 év romlás és stagnálás után valamelyest javul a lakosság életszínvonala, a foglalkoztatottságban pedig 50 százalék fölé kerül a magángazdaság súlya. Ugyanebben az időszakban viszont a kormány a gaz-dasági egyensúly érdekében háttérbe szorítja a növekedést, amivel 1995-re drámai életszínvonal-csökkenést eredményez. Habár az egyensúly javul és nő az export, a társadalmi jelzőszámokon keresztül egyértelműen látszik, hogy
ebben az időszakban csökken a reáljövedelem, visszaesik a fogyasztás, a kul-turális tevékenység és a lakásépítés is (Andorka – Kolosi – Vukovich, 1996).
Nincsenek megtakarítások, csökken a gyerekszám is, ez az az időszak, amely a fiatal korosztályt közvetlen és közvetett hatásokon keresztül igen mélyen érintette, legfőképpen a foglalkoztatás csökkenése, illetve az oktatási rend-szerek lazulásának köszönhetően.
Láttuk, hogy a rendszerváltás előtt éppen a foglalkozási struktúrában elfog-lalt hely, illetve az iskolai végzettség pozícionálta a fiatalokat és életesélyei-ket. A 90-es évek ezt követő szakaszaiban a legfontosabb változások egy része éppen az oktatásban ment végbe: az átlagos iskolai végzettség tovább emel-kedett, a középfokú oktatásban létrejöttek újabb iskolatípusok, a felsőoktatá-si intézmények pedig emelték a hallgatói létszámot (Andorka, 1996).
Mindezzel párhuzamosan a középiskolai végzettség mentén növekedett a társadalmi szelekció, így az egyenlőtlenségek miatt a fiatalok életesélyei is-kolai végzettségük alapján, rendkívüli módon eltérnek egymástól. A szülők társadalmi összetétele szignifikánsan eltért a szakmunkásképző iskola, a szakközépiskola, és a gimnázium tanulói között, miszerint a gimnáziumba járó nyolcadikosok előnyösebb szülői háttérrel rendelkeztek, mint az általá-nos iskolába járó nyolcadikosok (Gábor, 1998).
Az oktatási rendszer fent említett változásai éppen a társadalmi szelekció nö-vekedésén és az egyenlőtlenségek újratermelődésén keresztül hatott a fiata-lok gazdasági pozíciójára.
Az 1995-ös mélypont után 1996-97-ben megindult a gazdasági növekedés, melyet a makrogazdasági adatok mellett empirikus kutatási eredmények is bizonyítanak. Fontos viszont, hogy az ebben az időszakban tapasztalt emel-kedés korántsem volt területileg vagy ágazatilag egyenlőnek nevezhető: je-lentős mértékűnek az ipar bizonyos (elsősorban nagyvállalatok által foko-zott) részeiben volt érezhető, más területen inkább nem voltak jelen, így a makrohatások kivételével egyéni szinten és a társadalomra vonatkoztatható-an szintén nem voltak tapasztalhatóak (Andorka – Kolosi – Vukovich, 1998).
Az 1998 után következő időszakra már több szempont alapján is azt mond-hatjuk, hogy ekkor a rendszerváltást követő turbulens folyamatok lezárulni látszanak és beáll az ország stabil működése. A rendszerváltás óta eltelt évek azonban nem múltak el nyom nélkül, főként a fiatal generációt érintő válto-zások történtek: a már említett reáljövedelem- és kultúrafogyasztás-csök-kenés mellett különböző deviáns viselkedések jelennek meg, mely keretein
belül növekszik a bűnözés is. Emellett a népesség halandósága még mindig rendkívül rossz, ami nagyban elmarad más országokétól illetve elmarad Ma-gyarország gazdasági fejlettségétől is. A házasságkötési kor a fiatalok életé-ben kitolódik, valamint a nők többet dolgoznak ebéleté-ben a korban. A társadalmi egyenlőtlenség szintje még mindig kifejezetten magas, ami az iskolázottsági hierarchia és a különböző munkaerő-piaci, gazdasági paraméterek elsődle-ges függvényének látszik (Andorka – Kolosi – Vukovich, 1998).