Az ezredfordulót megelőző időszak fent kiemelt és az ifjúság, a fiatalok éle-tére különös hatást gyakorló eseményeinek hatását a következőkben az Ifjúság 2000, 2004, 2008-ban végzett kutatások, illetve Magyar Ifjúság 2012-es eredményeivel mutatjuk be. A 2. ábra a nagymintás ifjúságkutatások négy adatfelvételében válaszoló, dolgozó fiatal korosztály foglalkozásának meg-oszlását vizsgáljuk.
2 . ábra: a dolgozó fiatalok foglalkozása, 2000 es 2012 között (százalékos megoszlás)
Látszik, hogy az egyéb szellemi munkát végzők aránya a vizsgált 12 évben
ve a diplomás értelmiségi munkát végzők aránya kismértékű ingadozásokat mutat. Mindezek szépen illeszkednek a rendszerváltás időszakában mért vál-tozások sorába.
A nemzedékek közötti mobilitás 1992 és 2000 között a férfiaknál erősebben, a nőknél kisebb mértékben csökkent, legalábbis a 20-69 évesek körében.
A fiatalabb korcsoportokban a csökkenés a férfiaknál valamelyest kisebb mértékű, a nőknél viszont a mobilitás kisebb mértékben még nőtt is.
A fiatal magyar munkaerő nemzetközi mobilitása az úgynevezett migrációs potenciál (mely a kivándorlási hajlandóságot jelenti) a környező országok között alacsony, noha az elmúlt 12 évben folyamatosan növekedett. Ez mind a rövidebb-hosszabb külföldi munkavállalás, mind a kivándorlási szándékok tekintetében igaz (3. ábra).
3 . ábra: külföldi munkatapasztalat a múltban, és jövőbeli külföldi
munka-vállalási tervek (százalékos megoszlás)
A Mozaik20011 kutatás eredményei alapján azt is tudjuk, hogy a külföldi munkavállalási szándékok Erdélyben az ezredforduló környékén kiemelke-dően magasak voltak, aminek egyik fő oka, hogy a fiatalok jelentős része az oktatás expanziója és a családtervezéssel kapcsolatos attitűdök átalakulása mellett a korlátozott gazdasági kilátások miatt arra kényszerül, hogy máshol valósítsa meg terveit. Erdélyben ez a trend a többségi és a magyar fiatalok-ra egyaránt jellemző, ám a külföldi munkavállalási lehetőségek, jellemzően a szomszédos Magyarországon a magyar fiataloknak egyszerűbben kivitelez-hető, így körükben magasabb a külföldön dolgozók, illetve a kivándoroltak aránya (Veres 2004).
Ekkor az iskolázottsági szint tovább erősödik, ami hatással van a munkaerőpi-acon lévő részvételi lehetőségekre is. Az iskolából a munkaerőpiacra történő átmenet a fiatal korosztályok önértékelését és jövőjét döntő mértékben meg-határozó folyamat. Ebben az időszakban ez a folyamat meghosszabbodott és az is megfigyelhető, hogy a munkába állni nem tudó újra visszatér a képzési rendszerbe. A folyamat bizonytalanabbá, kockázatosabbá vált a pályakezdők számára, ezt a magasabb képzettség azonban érezhetően csökkenti, és a piac fluktuációi is kevésbé hatnak ebben a körben. A munkaerőpiac terjedelmi és szerkezeti változásainak részben megfelelően változik a részmunkaidő és az időbeli rugalmasság más formáinak elterjedtsége is. Ennek növekedése azonban inkább az alacsonyabb jövedelműek esetében tapasztalható (Kolosi – Tóth – Vukovich, 2002).
A részmunkaidős foglalkoztatottság terjedésével az is nyomon követhető, hogyan fokozódik a bizonytalanság és az esetlegesség a munkaerő-piacon.
1 A kutatás jogtulajdonosa a budapesti Nemzeti Ifjúságkutató Intézet (NIKI). A „Mozaik 2001” nevű ifjúságkutatás a Magyarországon végzett „Ifjúság 2000” adatfelvétel folytatása határon túli, magyar-lakta területeken 6480 fős mintán, survey módszerrel. A vizsgálat előkészítését a NIKI által felkért kutatók, valamint erdélyi-, szlovákiai-, vajdasági- és kárpátaljai- magyar társadalomkutatók közös munkacsoportja végezte. A kérdőíves vizsgálat kivitelezését a különböző régiókban egyes partne-rintézetek vállalták, a következő alminta-esetszámokkal. Belső-Erdély és Partium esetében a Max Weber Társadalomkutatásért Alapitvány és a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszéke (1196 magyar, 724 román), a székelyföldi alpopulációt a KAM ( 750 magyar) mérte fel. A Fórum Inté-zet Szlovákiában (1000 magyar, 491 szlovák), a Magyarságkutató Tudományos Társaság Vajdaságban (1017 magyar, 506 szerb) és a LIMES Társadalomkutató Intézet Kárpátalján (500 magyar és 300 ukrán fiatal) bonyolította le az adatfelvételt. Mindenhol 15–29 éves korú fiatalokat kérdeztek meg, a
„többségi” alminták az illető régió (Erdély, Dél-Szlovákia, Vajdaság és Kárpátalja) többségi fiataljai-nak reprezentatív kiválasztásán alapulfiataljai-nak. A mintavétel módja Erdélyben és Felvidéken többlépcsős rétegzett, máshol hasonló módon kialakított, de kvótás mintavétel, a rétegek (kvóták) kialakításához mindenhol figyelembe vettük a 15–29 éves korúak területi egységek (megyék), településtípusok,
ne-A 4. ábrán különböző európai országok, illetve az Európai Unió (15, EU-25, EU-27) átlagai láthatóak a részmunkaidős foglalkoztatottság arányaival 1991-ben és 2006-ban. Látszik, hogy 2006-ra általában nőtt a részmunka-időben foglalkoztatottak aránya, mely alól Lettország a kivétel. A növekedés üteme sem egyforma az országok esetében, ahogy például Magyarországon, Hollandiához képest alig nőtt a részmunkaidős foglalkoztatottság aránya.
4 . ábra: a részmunkaidőben foglalkoztatottak arányának változása az európai Unióban (százalékos megoszlás)
A 4. táblázatban egy részletesebb bontást láthatunk, ami alapján megfigyelhe-tő a részmunkaidős foglalkoztatás emelkedésének a női foglalkoztatottságra gyakorolt hatása is: a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya a középfokú végzettséggel, a szolgáltatási szektorban dolgozó középkorú nők esetében a legmagasabb.
4 . táblázat: a teljes- és részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya vég-zettség, ágazat, nem és korcsoport alapján (százalékos megoszlás)
Végzettség
Nemzetgazda-sági ágazat Nemek Korcsoportok
Alapfok Középfok Felsőfok Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatás Férfi Nő 15-24 25-49 50-64
Teljes munkaidős
foglalkoztatott 24 50 26 6 31 63 63 37 9 68 23
Részmunkaidős
foglalkoztatott 29 50 22 7 11 82 22 78 15 60 25
A 2000-es évektől kezdve a fiatalokra új elvárások, nehézségek is zúdulnak:
a pályakezdés sikerében nem csak a megfelelő végzettségnek, hanem az ide-gen nyelv ismeretének és a számítógép használatában való jártasságnak is nagy szerepe lett. A fiatalok 12 százalékának volt legalább egy középfokú nyelvvizsgája, viszont csaknem 50 százalékos volt azok aránya, akik nem be-széltek semmilyen idegen nyelvet. A nyelvtudást erősen befolyásolta a fiatalok képzettségi szintje, valamint a szülők társadalmi háttere és lakóhelye (Susánsz-ky, 2009). A budapesti fiatalok az átlagnál jóval nagyobb arányban, a községek-ben élők kisebb arányban tudtak idegen nyelveket. A munkanélküli és egyéb inaktív fiatalok túlnyomó része alapszinten sem sajátított el egy nyelvet sem.
Számítógépes ismeretekkel a 15-29 éves korosztály egyharmada rendelkezett;
elsősorban ismét a felsőfokú képzésben résztvevők illetve a diplomások, a dip-lomás szülők gyermekei, valamint a budapesti fiatalok (Susánszky, 2009 Bauer, 2002).
A 2000-es évek elején tapasztalt foglalkoztatottságot (illetve ennek változá-sát egészen 2014-ig) a 15-29 évesek körében az 5. ábra szemlélteti. Látható, hogy mind a nők, mind a férfiak esetében 2003-tól folyamatos csökkenést figyelhetünk meg, de ez a csökkenés jóval meredekebbnek tűnik a férfiak kö-rében. Ugyanígy igaz, hogy a 2010-2012-es mélypont után fokozatos emel-kedés ment végbe a korcsoport foglalkoztatottságában, mely a 25-29 évesek körében 2014-re meghaladja a 2003-as szintet (73 százalék).
5 . ábra: a 15-29 éves fiatalok foglalkoztatottsága (2003-2014)
Forrás: kSH
Az Európai Unió 2004. május 1-jei bővítésével a világ harmadik legnépesebb politikai egysége jött létre, melynek ekkor Magyarország is teljes jogú tagjává vált. A lakosság jövedelmei az 1997-től számított lassabb tempó után 2000-től felgyorsult tempóban nőttek, melyet szerkezetük és elosztásuk radikális átalakulása követett. A társadalom rétegződésének mértékét és az egyenlőt-lenségi mutatók alakulását érezhető mértékben árnyalja az a körülmény, hogy a PISA 2000 kutatás adatai alapján Magyarország azon országok egyike volt, ahol a meglehetősen kiterjedt alacsony státuszú és végzettségű rétegek gyer-mekei nagy valószínűséggel tartoznak abba a kockázati csoportba, amelynek igen rosszak az érvényesülési lehetőségei a munkaerőpiacon. Az egyenlőt-lenségi mutatók alapján azt mondhatjuk, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek viszonylag jelentős mértékben növekedtek Magyarországon, mégpedig első-sorban a legfelső jövedelmi decilisben. Az egyenlőtlenségek belső szerkezeté-nek alakulásában továbbra is meghatározó szerepe van a foglalkoztatottsági különbségeknek, valamint az iskolázottságnak. Ebben az időszakban továbbá jelentősebb regionális különbségek is megfigyelhetőek voltak: fokozódott az ország kettészakadása a nyugat- és a közép dunántúli régiók, Budapest és környezete, valamint az ország többi, főleg keleti és északkelti részei között (5. táblázat).
5 . táblázat: regionális különbségek a jövedelem esetében 2004-ben és 2008-ban (százalékos megoszlás)
Régiók 2004 2008
Közép-Magyarország 79.119 103.041
Közép-Dunántúl 68.328 75.612
Nyugat-Dunántúl 69.268 74.799
Dél-Dunántúl 57.438 67.140
Észak-Magyarország 51.465 62.940
Észak-Alföld 54.078 57.078
Dél-Alföld 59.193 64.328
Átlagosan 63.753 74.728
A korábbi évekhez képest növekedett a pályakezdők fluktuációja, vagyis gya-koribbá vált, hogy a pályakezdő fiatal kilépett az őt alkalmazó munkahelyről, és új munkahelyet keresett.
Ezekkel párhuzamosan a KSH adatai alapján 2003 óta folyamatosan emel-kedik a fiatal korosztály körében a szegénység aránya, azaz az egy fogyasz-tási egységre jutó (ekvivalens) jövedelem mediánjának 60 százalékánál ke-vesebb jövedelemmel rendelkező 16–24 éves személyek aránya az összes 16–24 éves személyhez viszonyítva. Míg ez az arány 14 százalék volt 2003-ra, 2008-ra folyamatos ütemben 18 százalékra emelkedik, majd 2014-re eléri a 21 százalékos szintet (KSH, 2014).2
Bár a munkanélküliség a fiatalok körében nagyobb arányú, mint az idősebbek esetében, a 2000-es években a különbség inkább csökken. Az ifjúsági mun-kanélküliség legfőbb oka az oktatási folyamatot képzettség nélkül elhagyók viszonylag magas aránya, valamint az, hogy az iskolarendszer csak lassan követi a munkaerő-szükséglet változásait. Azok a fiatalok továbbá, akik vala-mely hátrányos helyzetű csoportba tartoznak, az átlagnál nagyobb arányban vannak jelen a munkanélküliek között (Susánszky, 2009).
A 6. ábrán szintén külön bontásban láthatjuk a fiatal korosztályon belül a férfiak, a nők, illetve a 15-24 évesek, valamint a 25-29 évesek munkanélküli-ségi adatait. Az eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy míg mind a 4 cso-port esetében 2012-ig emelkedett, majd utána csökkent a munkanélküliség, ez az emelkedés leginkább a 25-29 éves korosztály érintette, ahol 2003-hoz képest kétszer akkora munkanélküliséget tapasztalhatunk.
6 . ábra: a 15-29 éves fiatalok munkanélkülisége (2003-2014)
Forrás: kSH
2 A 2003-ig az adatforrás a Háztartási költségvetési felvétel, 2005-től az adatforrás (melynek
referen-A foglalkoztatottság és a munkanélküliség egymással harmóniában változott a 2000-es évek folyamán, de nem azonos dinamikával: míg a foglalkoztatott-ságban csak kisebb csökkenést tapasztalhatunk, addig a munkanélküliség sokkal drasztikusabb csúcspontot ért el 2012-ben. Ez nagyrészt a munkaerő-piacról kikerülő és az iskolába visszatérő fiatalokkal magyarázható, hiszen az évezred első, illetve második felében is tovább növekedett a fiatalok részvé-tele az iskolai képzésben.
Az Ifjúság 2000 és az Ifjúság 2004 felmérések (Bauer – Szabó, 2005) adatai szerint a növekedés elsősorban a 25-29 éves fiatalokat érintette: 2000-ben a korcsoport 4 százaléka, 2004-ben 12 százaléka vett részt iskolai rendszerű képzésben. A 20–24 éves korcsoport háromnegyede folytatott felsőfokú ta-nulmányokat. Ugyanakkor sem az alacsony iskolai végzettségű fiatalok, sem a szakmunkásképző bizonyítvánnyal rendelkezők, sem az érettségizettek aránya nem változott jelentősen; lényegében csak a felsőfokú végzettségűek aránya növekedett. A növekedés mind a keresők, mind a munkanélküliek cso-portjában mérhető.
A fiataloknak csaknem egyharmada ingázó. 2004-ben a 15-29 év közötti fia-taloknak több mint egyharmada (36%) vezetett önálló háztartást, amelyben egyedül vagy saját családjával élt, míg csaknem kétharmaduk a szülői csa-láddal élt együtt (Bauer, Szabó 2005). Az önállóan élő fiatalok átlagéletkora természetesen magasabb volt, mint a szülői családban élőké. Az eltartottként élő fiatalok anyagi helyzete (pl. a háztartás tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottsága) kedvezőbb volt, mint az önálló háztartást vezetőké; legkedve-zőtlenebb helyzetben az egyedül élők voltak (Bauer, Szabó 2005).
2006-ban az országot súlyos költségvetési hiányok és az ennek csökkentésére hivatott megszorító kormányzati intézkedések nyomasztják. A költségvetés-nek az alapvetően jól fejlődő reálgazdaságot is fenyegető hiányát a következő három tényező okozta: a rendszerváltás csak korlátozottan érvényesült azo-kon a területeken, ahol a rendszerváltó értelmiségiek érdekeit sértették vol-na a változások (egészségügy, oktatás, kultúra, tudomány), ezekben az ágaza-tokban tehát a rendkívül költséges, alacsony hatékonyságú struktúrák tovább élnek; a fogyasztói árkiegészítések rendszere (gázár, gyógyszerár) jelentősen terheli a költségvetést és a politikai érvelés alapján az árakat leszakítják a világpiaci mozgástól; a Medgyessy-kormány fellazította a költségvetést, melyen a választások közelsége miatt az első Gyurcsány-kormány sem vál-toztatott. Ezen okok miatt a költségvetés egyensúlyának helyreállításaként,
megkezdődött a lakossági jövedelmek elinflálása (Kolosi – Tóth – Vukovich, 2002). Ebben a rossz gazdasági helyzetben az iskolázottság tekintetében fi-gyelemreméltó változások következnek be az ifjúság életében: míg a kilenc-venes évek elején a 14-17 éves népességcsoport tagjainak 30 százaléka tanult valamilyen szakmát nappali tagozatos képzési rendszerben, 40 százalékuk pedig gimnáziumban, vagy szakközépiskolában, addig 2006-ra a szakmát ta-nulók aránya 20 százalékra esett vissza, a gimnazisták, illetve szakiskolában tanulók aránya pedig 60 százalékra nőtt. Természetesen részben ennek ha-tására, de nagymértékben nőtt a felsőfokú tanintézmények nappali tagozatos hallgatóinak aránya is.
Az oktatásban való egyenlőtlen részvétel és ennek munkaerő-piaci hatása a 2001-es és a 2011-es Népszámlálási adatok eredményével jól szemléltethető (5. táblázat). Látható, hogy míg a 30-44 évesek, illet a 45-59 évesek körében az ez időben eltelt 10 év alatt az önálló iparosok, kereskedők aránya csak kis mértékben, addig ugyanennek a csoportnak az aránya a fiatalok esetében harmadára csökkent. Ugyanezt a tendenciát tapasztalhatjuk a szakmunkások arányában is, hiszen 23 százalékról 16 százalékra esett részarányuk a fiatalok körében. Növekedést figyelhetünk meg a segédmunkások, illetve a mezőgazdasági fizikai munkások esetében, illetve a tanulók arányában, ahol 2011-re jelentősen megnőtt arányuk (31 százalékról 41 százalékra).
A táblázat második részében a KSH által használt normatív-funkcionalista modell3 látható. Ez alapján 2011-re a 15-29 évesek körében valamelyest emelkedett a munkanélküliek aránya, de messze nem olyan mértékben, mint az idősebb korosztályok esetében, illetve csökkent az egyéb inaktívak aránya, akik körébe a háztartásbeliek, illetve a főállású anyák is tartoznak (a családa-lapítás, illetve a házasodási kor kitolódásával szinkronba állíthatóan).
3 A modell abból indul ki, hogy minden társadalom intézményesíti az egyenlőség és az egyenlőtlenség bizonyos normáit, s ezeknek az intézményesített normáknak a szerepét nem hagyhatjuk figyelmen kívül a társadalom tagolódásának vizsgálatakor. A modell először – az egyenlőségnek a modern kapi-talista társadalmakban intézményesített normái alapján – horizontális módon különíti el egymástól a vállalkozók, az alkalmazottak, a munkanélküliek, a nyugdíjasok, illetve az egyéb inaktívak csoportját.
Ezt követően pedig, az egyenlőtlenségek igazolásának normáira utalva, az egyes csoportokon belüli
6 . táblázat: Társadalmi réteg és normatív-funkcionalista modell a kSH népszámlálási adatai alapján 3 korcsoportra (2001 és 2011, százalékos megoszlás)
Társadalmi réteg 2001 2011
15–29 30–44 45–59 15–29 30–44 45–59
1. Vezetők 0,9 3,5 5,5 0,8 4,5 4,7
2. Értelmiségiek 5,3 11,3 9,4 6,2 14,5 11,3
3. Egyéb szellemiek 10,7 18,2 19,9 10,2 18,8 16,9 4. Önálló iparosok, kereskedők 3,1 8,1 7,6 1,2 5,2 6,5
5. Szakmunkások 22,9 29,5 25,7 16,0 28,5 25,2
6. Betanított munkások 10,1 13,2 12,7 7,5 12,6 14,7
7. Segédmunkások 4,5 9,1 11,9 5,2 8,6 12,8
8. Mezőgazdasági fizikai munkások 1,4 2,6 2,9 2,2 3,5 4,1
9. Mezőgazdasági önállók 0,5 1,9 2,7 0,3 1,0 1,8
10. Nem foglalkoztatottak, akik
sohasem dolgoztak 7,1 2,0 1,4 9,0 2,2 1,0
11. Nem foglalkoztatottak, akik
nem besorolhatóak 2,5 0,4 0,3 0,2 0,5 0,9
12. Gyermekek, tanulók 31,0 0,1 0,1 41,2 0,1 –
Normatív-funkcionalista modell A1. Vállalkozó, 10 vagy több
alkalmazottal 0,1 0,7 0,7 0,0 0,3 0,4
A2. Vállalkozó, 1–9 alkalmazottal 0,7 2,8 2,3 0,4 2,6 2,9 A3. Vállalkozó, alkalmazott nélkül 3,3 8,8 7,1 1,5 5,7 6,7
B1. Vezetők, menedzserek 0,7 2,5 3,4 0,6 3,3 3,0
B2. Szakértők, értelmiségiek 4,2 8,6 6,3 5,2 10,9 8,2 B3. Egyéb szellemiek 8,1 12,6 10,7 8,1 14,1 11,1
B4. Szakmunkások 16,2 20,9 13,8 12,4 22,1 16,7
B5. Betanított munkások 8,0 10,0 7,0 6,0 10,3 10,0
B6. Segédmunkások 2,2 4,5 4,8 3,8 6,0 7,1
C. Munkanélküliek 7,3 7,6 4,4 8,7 9,9 8,4
D. Öregségi nyugdíjasok 0,1 0,2 13,7 0,0 0,4 6,3 E. Rokkantsági nyugdíjasok 0,8 5,0 17,9 0,1 1,3 11,5 X. Egyéb inaktívak 17,1 15,7 7,8 11,9 12,9 7,6
Y. Gyermekek, tanulók 31,0 0,1 0,1 41,2 0,1 –
Az egyik legfrissebb társadalmi rétegződéssel és osztályosodással foglalkozó magyar kutatás az Osztálylétszám 20144 eredményei alapján két olyan osz-tály is azonosítható, amelynek tagjai leginkább a fiatalok:
Feltörekvő fiatalok (6 százalék, mintegy félmillió ember): Főleg még szüleik pénztárcáját használják, de tudásuk, saját és szüleik kapcsolatai révén ben-nük van a jövő ígérete, bármi lehet belőlük. A csoport egy részét a fiatalos attitűddel rendelkező középkorúak is alkotják (GfK, 2014).
Sodródó fiatalok (18 százalék, 1,6–1,7 millió ember): Fiatalos réteg, szüleik az alsó középosztályba tartoznak. Képzetlenebbek, nincs elég kapcsolatuk (sem személyes, sem szervezeti), nem művelődnek, de otthon vannak az újkultúrá-ban. A mindennapoknak élnek, újkultúra-tudásuk (internet) feljebb is viheti őket a társadalomban. Jelentős részük a „mamahotel” viszonylagos biztonsá-gában él (GfK, 2014).
2014-ben tehát a fiatalok nagyrészt két csoportra bonthatóak: a feltörekvők-nek még nem erős a gazdasági helyzete, felfelé kapaszkodnak a jövedelmi létrán, valamint magas kulturális fogyasztás jellemzi őket. Nagy részük fel is fog kapaszkodni. A sodródó fiatalok sokkal rosszabb helyzetűek, mint „feltö-rekvő” kortársaik: őket a kutatók „mamahoteleseknek” hívták, akik szüleik pénzén élnek, de ez a hotel nem négycsillagos, hanem legfeljebb egy-két csil-lagos (Róbert, 2014).