Horváth László – Szabó Fanni
I . Bevezetés
A rendszerváltás utáni időszakban végbement munkaerőpiaci változások ter-mészetesen hatással voltak a fiatal korosztály munkavállalási lehetőségeire is. A magas ifjúsági munkanélküliség olyan probléma elé állította a társadal-mat és a gazdaságot, amely a mai napig érezteti hatását.
Az ifjúság mint korcsoport az egyik nagy elszenvedőjévé vált – a nyugdíj előtt álló korosztály mellett – a kilencvenes években bekövetkezett „új világnak”, ez a két csoport szembesült a leginkább a magas munkanélküliséggel és a foglalkoztatás drasztikus csökkenésének a következményeivel (Laki, 2011).
Az ifjúsági munkanélküliség nem csak Magyarországra jellemző, az Európai Unió egészét érintő probléma (Matheika, 2013). Artner (2013) az ifjúsági munkanélküliséget a csökkenő bérmunkaszükséglet természetes velejárója-ként értelmezi és felhívja a figyelmet, hogy érdemes az aktív munkanélküliek helyett a „munkaerőpiacon és a képzési formákon kívül kallódó” fiatalokat ál-lítani a figyelem középpontjába, a munkaerőpiac komplex összefüggésrend-szerében.
A rendszerváltás utáni megváltozott viszonyok elméleti megközelítéséhez igen részletes irodalom áll a rendelkezésünkre. Ezen negyedszázad egyik igen jelentős változása maga a rendszerváltás, a társadalmi egyenlőtlensé-gek megnövekedése, a társadalmi szerkezet átalakulása. A piaci működésre való átállással a GDP nagymértékben visszaesett, s csökkent a foglalkozta-tottak aránya is (Nagy, 2000). Megkezdődött a piacok átrendeződése (a kele-ti-európai piacok elvesztése), valamint a szocialista tervgazdálkodásból ka-pitalista piacgazdaság alakult ki (Kolosi-Keller, 2010). A piacgazdaságba való
átmenet hatására hazánkban a munkanélküliség addig nem látott növeke-dése következett be (láthatóvá vált a papíron nem létező munkanélküliség).
Az újabb munkanélküliek hullámát már a gazdasági visszaesés is sújtotta. A hirtelen bekövetkezett változásoknak a kezelésére nem volt felkészülve az ország, az intézményrendszer nem tudott kellő időben reagálni a történé-sekre, így csak utólagos, a már bekövetkezett problémák enyhítését tudta kitűzni célul. A munkanélküliség, a munkahelyek számának csökkenése, az anyagi megélhetés bizonytalanná válása, a munkahelyek elvesztésével járó átmeneti anyagi nehézségek kezelése nagy kihívást jelentett mindenki szá-mára (Laki, 2002).
A társadalmi szerkezet átalakulása kapcsán, míg a szocializmusra jellemző volt, hogy „a társadalmat alsó és felső határok közé szorította”, addig ez a tendencia a 90-es évek után megszűnni látszott. Ennek egyik hatása a „felső középosztály” számának a megduplázódása volt. A nagyszámú munkanélkü-liség mellett az iskolai végzettség tekintetében is változás állt be a munkaerő-piacon: a foglalkoztatottak iskolázottabbá váltak. Ennek okai abban ismerhe-tők fel, hogy megnőtt az igény a magasan kvalifikált munkaerőre, illetve az alacsony iskolázottsággal bírók kerültek ki a változások hatására a leghama-rabb a munkaerő-piacról (Kolosi-Keller, 2010).
A kilencvenes évektől kezdve a magas munkanélküliség a fiatal korosztályt is nagymértékben sújtotta, a 15-24 éves korosztályban növekvő tendenciát mutatott a munkanélküliség. A munkanélküliek magas száma és az elhelyez-kedési gondok hatására kialakult az egy évnél hosszabb ideig tartó, ún. „tar-tós munkanélküliség állapota”, amely már fiatal korban is megfigyelhetővé vált. A fiatalkori munkanélküliség azonban nem csak hazánkat sújtó prob-léma, világszerte küzdenek ugyanezzel a kialakult helyzettel. Mi sem mutat-ja ezt jobban, mint hogy az Európai Unió szakemberei is speciális szabályok kialakításával keresik a megoldást. Az unió „foglalkoztatási irányvonalában”, a kiemelt feladatok között szerepel a munkanélküliség mértékének az enyhí-tése (Gere, 2001). Dél-Európa országai esetében drasztikusan megemelke-dett az ifjúsági munkanélküliek aránya, soha nem látott mértékekben váltak munkanélkülivé a fiatal korosztály tagjai. 2013-ban a 15-29 évesek körében azon fiatalok aránya, akik sem oktatásban, sem képzésben nem vesznek részt és nincs munkaviszonyuk, Spanyolországban 26,8 százalék, Olaszországban 26,1 százalék, Magyarországon 20,5 százalék (a 15,5 százalékos OECD át-laghoz képest) (OECD, é. n.). A közös erőfeszítések tehát mindenki érdekeit
szolgálják, hiszen ezeknek a társadalmi problémáknak és feszültségeknek a növekedése hátráltatja a gazdaság talpraállását és fejlődését.
Magyarországon továbbra is gondot okoz a fiatalok munkanélkülisége, a le-hetőségek szűkülése, a bizonytalanság érzetének növekedése. Az 1970-es évektől kezdve kialakulóban van világszerte egy újfajta szegénység: A globa-lizáció, a tőke- és munkaerő-áramlás felszabadulása, a globális gazdaság szer-kezetváltozása, mind maguk után vonják a társadalmi változásokat is, ame-lyek hatására megjelent az ún.prekariátus (Kelemen-Rakovics, 2013; Ferge, 2012). Ebbe a csoportba tartoznak a bérmunkások – jellemzőjük az alacsony bér, a rövidtávú és átmeneti munkavégzés, a határozatlan idejű munkaszer-ződés hiánya – akik előtt nincs „racionális jövőkép” és nem rendelkeznek anyagi biztonsággal. Szintén ide tartoznak azok a munkavállalók, akik nem egy adott szakmában, munkakörben dolgoznak folyamatosan, hanem a mun-káltató alkalmi igényei szerint sokrétű, sokszor más jellegű munkát végez-nek. A gazdasági élet átalakulásával a munkaerő-piaci követelményrendszer is nagy ütemben változik (Standing, 2012). Ezek hatására erősödik a verseny a munkaerőpiacon, ahol a munkabérek csökkenése figyelhető meg. Ez alap-ján a munkaerőpiacra leginkább jellemző tulajdonságok a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság; a flexibilitás, rugalmasság felértékelődése; az idősza-kos, azaz a projektmunkák megjelenése, amelyek az eddig megszokottól tel-jesen eltérő hozzáállást, kompetenciákat követelnek meg a munkavállalóktól.
Eltűnőben vannak a hosszú távú munkaszerződések és felváltják őket az egy-egy munkára, projektre történő foglalkoztatások. Ez a jelenség jellemző a mai magyarországi helyzetre, a mai fiatalok életére is. Új helyzet van kialakuló-ban, amelyekhez a felnövekvő generációnak sikeresen alkalmazkodnia kell, ha szeretne a munkaerőpiac áramlatába eredményesen bekapcsolódni.
Az európai prekariátus nagy részét a fiatalok alkotják, a prekaritást előidé-ző változások aránytalanul nagyobb mértékben figyelhetőek meg a fiatalabb korosztály esetében. Korábbi időszakokban a munkaerőpiac hosszú távú el-helyezkedési lehetőségeket rejtett magában a fiatalok számára is, napjaink-ban viszont a munkaerőpiac egyik legmarkánsabb jellemzője a gyors válto-zás, amelynek következményeként az egyik legkiszolgáltatottabb helyzetben a fiatalok, ezen belül is a pályakezdők vannak (LaVakque-Manty, 2012). Ezek alapján a prekariátus fogalomrendszere képes egy újfajta megközelítési mó-dot adni a fiatalok munkavállalásával kapcsolatos változások vizsgálatához.