Az oktatásban befutott pálya, mint arra már korábban utaltunk, a társadal-mi rétegek reprodukciójában kulcsfontosságú szerepet játszik. Ennek egyik szálát, az elágazási pontokon bekövetkező választásokat már ismertettük.
Egy másik jelentős szál, amely szintén összekapcsolódik az iskolai karrierrel kapcsolatos döntésekkel, az az oktatáshoz való viszony. Az oktatásszocioló-gia egyik alapvetése, hogy az iskolához, mint intézményhez fűződő pozitív attitűd középosztálybeli sajátosság, amely az eredményességet is befolyásol-ja (Bourdieu, 1978; Willis, 2000). Ez egyrészt megmutatkozik az iskolai tel-jesítményekben (amelyek sok esetben nem csak a konkrét tantárgyi tudást tükrözik, hanem akár a „rejtett tanterv” magatartáshoz kapcsolódó elemeit is (Szabó, 1985), másrészt pedig az intézmény által megjelölt vagy elvárt cé-lokkal való azonosulásban. Hogy az iskola mennyire tűnik „idegen világnak”
a tanulók számára, az nagymértékben a családi szocializáció és a réteghova-tartozás következménye is.
A rekonverziónak, tehát a társadalmi pozíciók generációk közötti átörökíté-sének az egyik leglényegesebb eleme az oktatáshoz fűződő viszonyban ke-resendő. A magas végzettséggel bíró vagy a mobilitás lehetséges csatornáit ismerő szülők nevelési gyakorlataiban és elképzeléseiben a gyermekeket a felsőfok irányába (különösen annak az elit szegmensének irányába) igyekez-nek terelni, s a nevelés során az oktatáshoz fűződő pozitív viszonyt egyfajta inkorporált, azaz belsővé tett formában rögzítik. Ezáltal a gyermekek olyan életutakat és foglalkozásokat tartanak vonzónak és elérhetőnek, amelyekben a szülők mobilitási vagy rekonverziós vágyai is megtestesülnek. Ebben a folya-matban természetesen a család szociális kapcsolatai és gazdasági kontextusa is fontos alakító tényezőként szerepelnek. S azt ugyan feltételezhetjük, hogy ez a mechanizmus minden családon belül máshogyan zajlik le, a folyamat vé-gén azonban nagy valószínűséggel az iskolai karrier és a pályaválasztás egy olyan mintázata található, amely magán viseli a családi hatások összességét (jó példa erre Lovász (2011) kutatása, amelyben a szerző az óvodások által vonzónak tekintett szakmákat is vizsgálta). Lóránd (2014) is utal rá, hogy az elérendő foglalkozások és életpályák, amelyek a gyermek és a család iden-titásába is beépülnek, társadalmi rétegenként eltérnek. A magas kulturális tőkével bíró csoportok esetében mindez értelmiségi karrierívek kitűzését eredményezi, amelyhez az oktatási rendszerek alaposabb ismerete miatt a
felhasználható technikák is sokkal inkább a rendelkezésre állnak. Miközben a szakmai végzettség, mint az oktatás végső célja az alacsonyabb státuszú szü-lők gyermekeinek esetében figyelhető meg inkább. Lóránd arra is utal, hogy mindez a családi identitáshoz is kapcsolódik, s a szakmunkás szülők esetében mindezek a kontextusok egyfajta szakmunkás-identitást alakítanak ki, míg a másik oldalon egy értelmiségi-identitás installációja történik meg. Ha a gyer-mek – bármelyik csoport esetében is – másik karrier-utat választ, az a család identitásválságát idézheti elő.
A tanuláshoz való viszonyt ezáltal a munkához és a munkavállaláshoz fűződő viszony is meghatározza. Hogy ezek milyen hosszú és milyen életszakaszok-ban pozícionálható intervallumokat jelentenek, arra szintén hatást gyakorol-nak a családi háttér mutatói. Ehhez a gondolatmenethez tudjuk kapcsolni az ifjúsági életszakaszt leíró elméleteket (Gábor, 1992; Zinnecker, 1993), ame-lyek lehetővé tesznek egy hosszabb továbbtanulási periódust, míg egy, a ko-rai munkavállalást elváró szülői attitűd az iskolai karrierek korábbi lezárását eredményezheti. Kérdés, hogy ez a két terület egyfajta komplementer-pozíci-óban helyezkedik-e el a családok gyermeknevelési célrendszerében. Az érték-preferenciákat felmérő kutatások, illetve a gyermeknevelési elvek réteghova-tartozás szerinti elemzése közelebb visz minket a továbbtanulási döntések alaposabb megértéséhez is (Szabados, 1995).
A tanulás motivációs bázisát kutatva nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy azt egyfajta praktikus-utilitarista szemszögből közelítsük meg. S ha a megtérülés időpontja túlságosan távoli, akkor a rövidebb időhorizonttal bíró rétegek hajlamosabbak elkerülni ezeket a képzéseket. Az utilitarista-piaci szempontok a hallgatói gondolkodást is erősen átjárják (Veroszta, 2010; Bo-csi, 2015), s mindez felülírja az értelmiség tudás iránt elkötelezett, ideáltipi-kus képét. A praktiideáltipi-kus szempontokat nem csak a felsőoktatásban, hanem a korábbi iskolai szinteken is joggal feltételezhetjük. A tanulás másik motiváci-ós pólusa véleményünk szerint egyfajta értelmiségi attitűddel írható le, ami a tudásvágyhoz és a műveltséghez kapcsolódik, s a családi hatások fontossága miatt feltételezhetjük a szülői minták pólusának meglétét is.
A továbbtanulás és a pályaválasztás lehetséges indokainak elemzéséhez a 2008-as és a 2012-es adatbázis ad lehetőséget. Ha a fiatalok pályaválasztási motivációit vizsgáljuk meg, akkor azt találjuk, hogy az ötfokozatú skála ér-tékei alapján egy tipikusan az intrinzik, tehát belső, önkiteljesedést szolgáló motivációhoz kapcsolódó item kapta a legmagasabb értéket (olyat tanuljon,
ami érdekli), amelyet azonban extrinzik (külső, eszközjellegű) és passzív ele-mek követnek. A mintakövetés itemei a lista végén találhatók, s az iskola ma-gas presztízse sem volt mérvadó a válaszadók számára (7. ábra)
7 . ábra: a jelenleg tanuló fiatalok iskolaválasztási motívumai („meny-nyire befolyásolta az Ön iskola-, illetve pályaválasztását, hogy… .”, N
2012=7677, ötfokozatú skála átlagértékei)
Feltehetjük azt a kérdést, hogy az iskolaválasztási motivációk ezen rendszere milyen mintázatot mutatott a korábbi, 2008-as vizsgálat során. Ha a két ku-tatás között megfogható gazdasági recesszió tényéből indulunk ki, akkor egy-fajta praktikus elmozdulást feltételezhetünk a két adatbázis között. Mivel a korábbi vizsgálat négyfokozatú skálát használt, így az összehasonlítás alapját csak az itemek sorrendje képezheti. A 2008-as listában csupán két motivációs érték helye más: a magas kereset lehetősége a négy évvel korábbi vizsgálat-ban még a második legmagasabb értéket kapta, míg a könnyű elhelyezkedést ekkor a harmadik pozícióban találjuk. A helycserét kapcsolatba hozhatjuk az ifjúsági kohorsz nem túl kedvező elhelyezkedési lehetőségeivel is, az eltéré-sek azonban összességében nem számottevőek.
Következő lépésben az iskolaválasztás indokainak elemzését leszűkítettük azokra, akik jelenleg fő tevékenységüknek a tanulást tekintették. Öt kategó-riát alakítottunk ki, amelyek elemszáma minimum 100 főre tehető (szakis-kolába járók, szakközépis(szakis-kolába járók, gimnáziumban tanulók, érettségire épülő szakképzésben résztvevők, hallgatók). A különböző középiskolák di-ákjainak motivációs hátterét az első táblázat mutatja be. A táblázatból le-olvasható a szakiskolások esetében megfigyelhető a „könnyebb ellenállás”
felé való elmozdulás, miközben az iskolaválasztás munkaerőpiacra való
kimenete a legmagasabb értéket kapta („olyan foglalkozása legyen, amivel könnyű elhelyezkedni”). Az „intrinzik” tanulási motivációk (pl. „olyat tanul-jon, ami érdekli”), az iskola presztízse, illetve a továbbtanulás a gimnazisták esetében ragadható meg erőteljesebben. Szemléletes, hogy a magas kereset esetében nem találhatunk eltérést a különböző középiskola-típusok között.
1 . táblázat: az iskolaválasztás motívumai ötfokozatú skálán mérve a kö-zépiskola típusa szerint (N
2012=403, 917 és 665)
szak-iskola
szakközép-iskola
gimnázium
olyat tanuljon, ami érdekli 4,1 4,2 4,2
olyan iskolába jelentkezzen, ahová nagy
valószínűséggel felveszik 4,1 3,9 3,9
olyan tárgyból kelljen felvételizni, ami jól ment az
iskolában 3,5 3,7 3,9
olyan iskolába jelentkezzen, ahová könnyű bejutni 3,7 3,4 3,3 magas presztízsű iskolában tanuljon tovább 2,6 3,2 3,7
olyan iskolába menjen, ahonnan utána a
megfelelő helyen tud továbbtanulni 3,2 3,8 4,2 olyan foglalkozása legyen, amivel sokat kereshet 4,0 3,9 3,9
olyan foglalkozása legyen, amivel könnyű
elhelyezkedni 4,1 4,0 3,9
szülei foglalkozását kövesse 2,0 2,2 2,3
valamelyik rokona, testvére pályaválasztását
kövesse 2,1 2,2 2,2
Faktoranalízis segítségével az iskolaválasztásnak három motivációs bázisát tudtuk elkülöníteni (maximum likelihood becslés, varimax módszerrel ro-tálva, megőrzött információ 64,172%, Bartlett-test: 0,000, KMO: 0,716): a
„könnyebb utat választó”, a „kapcsolatkövető” és a „státuszorientált” faktoro-kat. Ezek rajzolatát a 2. táblázat mutatja be. A kapcsolatkövető faktor a szü-lők, barátok és rokonok példáját egyesíti, míg a státuszorientált választások esetében megjelenik az intézmény presztízse, illetve a továbbtanulás gondo-lata is. A könnyebb utat választó faktort az oktatási intézmények kihívásainak elkerülése jellemzi.
2 . táblázat: az iskolaválasztás motivációs faktorai (N
2012=7771)
kapcsolatkö-vető
státuszorien-tált
könnyebb utat választó olyat csináljon, tanuljon, ami
érdekli -,031 ,537 ,404
olyan iskolába jelentkezzen,
aho-va nagy aho-valószínűséggel fölveszik ,045 ,268 ,887
olyan iskolába jelentkezzen,
ahova könnyű bejutni ,220 ,158 ,661
magas presztízsű iskolában
tanuljon tovább ,311 ,653 ,113
olyan iskolába menjen, ahonnan utána a megfelelő helyen tud
továbbtanulni
,108 ,808 ,217
szülei foglalkozását kövesse ,838 ,132 ,107
valamelyik testvére, rokona
pályaválasztását kövesse ,813 ,126 ,109
Kíváncsiak voltunk arra, hogy az iskolaválasztás motivációjában mennyire térnek el egymástól a különböző oktatási szintek és képzések. Első lépésben a faktorokat ANOVA-teszttel vizsgáltuk meg a korábban elkülönített öt iskolai kategória segítségével, s minden esetben szignifikáns kapcsolatot találtunk. A kapott adatok nagyjából megfelelnek az előzetes elképzeléseinknek (például a szakiskola vagy a gimnázium motivációinak esetében), ugyanakkor a szakkö-zépiskolások választásai meglehetősen neutrálisak, s kiemelendő az érettségi utáni szakképzésben résztvevők státuszorientált beállítottsága is. A kapcsolat-követő faktor elutasítása a szakiskolások esetében a legjellemzőbb (3. táblázat).
3 . táblázat: a faktorszkórok átlagai a jelenlegi iskolatípus szerint (N
2012= 403, 917, 665, 389 és 881)
kapcsolatkövető** státusz-orientált*
könnyebb utat választó*
szakiskola -0,130 -0,314 0,393
szakközépiskola -0,018 0,138 0,067
gimnázium 0,017 0,443 -0,032
érettségi utáni szakképzés -0,075 0,283 0,033
felsőoktatás 0,031 0,504 -0,128
sig. 0,031 0,000 0,000
*(p=0,000), ** (p = 0,001 és 0,01 között), *** (p=0,01 és 0,05 között)
Mivel az oktatási szintek bizonyos kategóriái túlságosan összetettek voltak, így tovább bontottuk azokat. Elkülönítettük a 2012-ben induló felsőoktatá-si szakképzések almintáját a többi, érettségire épülő szakképzéstől, illetve bontottuk a hallgatói almintát is (4. táblázat). Ez alapján a felsőfokú szak-képzésben résztvevők státuszorientált jellege ragadható meg, ugyanakkor a könnyebb utat választó faktor elfogadása a felsőoktatás egészétől elkülöníti az almintát. A hallgatók tagozatok szerinti szétválasztása a kapcsolatkövető faktor esetében mutat eltérést (ez minden bizonnyal a társadalmi mobilitás eltérő íveivel magyarázható), míg a többi faktor esetében nem találtunk szig-nifikáns kapcsolatot.
4 . táblázat: az érettségi utáni szakképzésben résztvevő, illetve a hall-gatói alminták tovább bontott motivációs háttere (faktorszkórok átlagai, N
2012=229, 160, 766 és 72)
kapcsolatkövető státusz-orientált* könnyebb utat választó*
érettségi utáni, felsőfokra nem akkreditált képzés
0,205 -0,047
felsőfokú akkreditált szakképzés
0,394 0,148
sig. NS 0,08 0,022
kapcsolatkövető* státusz-orientált könnyebb utat választó nappali tagozatos
hallgatók 0,045
levelező tagozatos
hallgatók -0,200
sig. 0,034 NS NS
*(p=0,000), ** (p = 0,001 és 0,01 között), *** (p=0,01 és 0,05 között)
Összességében azt mondhatjuk, hogy a pályaválasztás területén a minta egé-szében egyrészt a személyes érdeklődés, egy klasszikusan intrinzik elem játszik központi szerepet, amelyhez extrinzik kijelentések társulnak. S bár a szakirodalom a pályaválasztás családi hatásait erőteljes összefüggésként írja le, a mintakövetés, mint az iskolaválasztás indoka csak a lista végén kap he-lyet. Az iskolaválasztás motivációi szemléletes különbségeket rajzolnak meg, s ezek a distanciák különösen élesen jelennek meg a különböző középiskolák tanulói között. Az iskola, mint a státuszelérés egyik legjárhatóbb útja megra-gadható a gimnáziumi tanulók motivációs hátterében, de hasonló rajzolatot találunk a hallgatói almintában is. A kirajzolódó minták nagyvonalakban kö-vetik a szakirodalom elméleti felvetéseit, azonban bizonyos pontok további, célzott elemzéseket igényelhetnek. A különböző motivációs célok értelem-szerűen alakítják a fiatalok oktatási karrierjének alakulását, s összefonódnak a szelekció és az önszelekció mechanizmusaival.