A vertikalitás szimbólumai: lent és fent

Külön fejezetet érdemel az a szimbolikus oppozíció, amelyet a föld az éggel alkot. Feljebb már említettem, hogy a földhöz sötétség, alámerülés, sűrűség, kötöttség társul, szemben az ég derűs világosságával, emelkedettségével, ritkaságával, szabadságával. Földi nézőpontból az

ég a magasban boltozatként ható térség. A transzcendencia szimbóluma; az isteni hatalom és a szentség kifejezője. (Ebben a jelentésben minden dolog részesül, ami az éghez emeli az embert: pl. a madár, a szárny, a létra, a fa, a hegy, a torony, az oszlop.) A világ jelképe;

valamennyi tárgyához képest kívül helyezkedik el. Ezért lesz az istenség lakhelye; isteni jellegét elérhetetlensége, végtelensége, örökkévalósága és teremtő ereje hangsúlyozza.

Az ég ellenpólusaként a föld a mélység- és alvilágszimbólum. Jankovics (1995) alapján a föld további tulajdonságai: alávetett, passzív, nőies, nedves princípium az éggel szemben.

A metaforikus kifejezések tárgyalásához jó kiindulási alapot nyújt az eddigi szakirodalom. A fent és lent irányait számos, már említett tanulmány tárgyalja (Lakoff – Johnson 1980, Fillmore 1982, Lakoff 1987 külön esettanulmányt ismertet a FENT fogalmi tartományról, Lakoff 1993, 2001, Kövecses 2005a, 2005b).

Kövecses (2005b) ismerteti Koller (2003) kutatásait, amelyek a testesültséget vizsgálva foglalkoznak a térbeli irányok különböző lehetséges konceptualizációival. Koller szerint a

FENT és LENT irányai többféle úton-módon fejeződnek ki az egyes nyelvekben, attól függően, a fizikai tapasztalatok közül mi kerül előtérbe az adott nyelvben. Bizonyos nyelvek csak a test sémáját használják a vertikalitás meghatározásában, ezekben a fej használatos a FENT

kifejezésére és a láb a LENTre. Más nyelvek a testet az azt körülvevő környezettel együtt használják fel fogalmaik megragadására, ezekben az ég/felhő szavak jelentik a FENT-et, a föld pedig a LENTET. A harmadik típusba tartoznak azok a nyelvek, amelyek az emberi lakóhelyek konkrét fogalmi összetevőit használják a téri irányok kifejezésére, mint pl. ház, otthon, tető. A felsorolt irodalmak szerint a következő elvont fogalmakat konceptualizáljuk a fent és lent irányainak segítségével:

BOLDOGSÁG FELFELÉ IRÁNYULTSÁG fel kellett vidítanunk, feldobottak voltak, fel a fejjel.

BOLDOGSÁG FÖLDRŐL VALÓ FELEMELKEDÉS: szárnyalt a boldogságtól, egy méterrel a föld fölött lebegett.

A BOLDOGSÁG FENT VAN:fel volt dobva,

A BOLDOGSÁG MENNYORSZÁG: a hetedik mennyországban jár a boldogságtól, paradicsomi boldogság köszöntött rájuk.

EGÉSZSÉG FELFELÉ IRÁNYULTSÁG – BETEGSÉG LEFELÉ IRÁNYULTSÁG, Testi alapja, hogy az egészség: aktivitás, jövés-menés, cselekvés, állás, a BETEGSÉG: passzivitás, ágyban fekvés.

A TÖBB FELFELÉ IRÁNYULTSÁG - A KEVESEBB LEFELÉ IRÁNYULTSÁG:Emelkednek az árak, ISTEN FENT VAN: itt Kövecses (2005a) nem nyelvi példát hoz, hanem szimbolikus formákra hivatkozik, amelyek szerinte a fogalmi metaforák nyelven kívüli megvalósulásai: „A keresztény templomok például az ég felé mutatnak, Isten feltételezett lakóhelye irányába, ami feltehetőleg az ISTEN FENT VAN metaforán alapul. Vagyis a keresztény templomok metaforikusan jelképezik Isten és a hívők kapcsolatát.

A KONTROLL FENT VAN: felülkerekedett, hatalma van fölöttem, felülbírál, felügyel vkire, szemet hunyni vmi fölött, uralma van valami fölött, rajta van a megvalósításon.

A KONTROLL ELVESZTÉSE LENT VAN: a lázadók legyőzték a kormányt

A SZOMORÚSÁGLENTVAN: padlón van,

A DEPRESSZIÓ LESZÁLLÁS/LEERESZKEDÉS

A KONTROLL FENT VAN metaforát Lakoff (1987) az over szó jelentésstruktúrájának fejtegetése közben említi. Az angol példák közül nem mindegyik használható fel, pl. a look over magyar megfelelőjét nem a föl/fölül igekötővel fordítjuk, hanem az áttal: átnéz, áttekint, átolvas, átfut

<szöveget, írást>. Ugyanakkor a kognitív metafora a magyar nyelvben is működik, erre a felsoroltakon túl is bőséggel találunk nyelvi kifejezéseket: felsőbb utasításra, feljebb lépett a ranglétrán. Ez esetben tehát megfigyelhetjük, hogy a fogalmi metafora lehet univerzális, attól függetlenül, hogy a nyelvben milyen formában jelenik meg. Más-más kifejezések alakultak ki

A KONTROLL FENT VAN metaforából az angolban és a magyarban, de mindkét nyelvben nyomon követhető a két fogalmi tartomány összekapcsolódása.

A metaforák és szimbólumok közötti összefüggést a felsorolt cikkek is világosan alátámasztják. A leginkább transzparens metaforikus konceptualizáció A TÖBB FELFELÉ IRÁNYULTSÁG, amelynek testi alapja világos motivációt ad a metaforának. A metafora kétféle fogalmi összetevőt tartalmaz: mennyiséget és a függőleges irányt. A mennyiség skálája egy vertikális skálán mutatkozik meg. Ennek közvetlen tapasztalati alapjául szolgál a legtöbb mennyiséggel kapcsolatos tudásunk. Ha egy pohárba vizet öntünk, akkor a szintje magasabb lesz (Kövecses 2005a, 82). Amelyik hegy nagyobb, az a magasabb, stb. Ezek az

összefüggések motiválják a TÖBB-KEVESEBB fogalmainak konceptualizációját a felfelé-lefelé irányokon keresztül.

Koller megállapítása, amely szerint bizonyos nyelvekben a LENT megfelel a FÖLDnek, a FENT

pedig az ÉGnek, kulcsfontosságú a metaforikus és a szimbolikus jelenségek közötti átjárásban.

Szimbolikusan a föld passzív, tehetetlen, sűrű, sötét dolog. A metaforákban a DEPRESSZIÓ, a

BOLDOGTALANSÁG, SZOMORÚSÁG és a KONTROLL ELVESZTÉSE voltak a LENT céltartományai.

A kontroll elvesztése, a depresszió mind a TEHETETLENSÉG bizonyos fokozatait hordozzák magukban. A boldogtalanság és szomorúság a sötétséghez kapcsolódnak, amely továbbvezet minket a fény és sötétség ellentétpárjához. Erről a levegő tárgyalása során lesz szó. A testesültség ezúttal is a szimbolikus és metaforikus konceptualizáció sarkalatos pontja: a föld irányába nézve, vagy a földhöz közel tartózkodva kevés fényt észlelünk; míg az ég felé nézve, illetve a földtől a nap felé emelkedve egyre többet. Ez a tapasztalati alap a világ minden részén így működik, s ez hozzájárul ahhoz, hogy a metafora univerzális érvényű legyen.

A felül való elhelyezkedés mint áttekintési, megértési lehetőség motiválja a felügyel, feljebb lép, szemet huny vmi fölött szókapcsolatokat.

A KONTROLLFENTVAN fogalmi metafora elemzésére már kitértem a VI.3.1 fejezetben. Lakoff (2001) szerint ennek motivációja az a testi tapasztalat, hogy amikor egyik élőlény fizikailag uralkodik a másikon, akkor ezt a másik legyűrésével teszi, vagyis a győztes az, aki felülre kerül. Ugyanígy aki önmaga fizikai állapotán uralkodni tud – ld. pl. bokszmeccs – az talpon marad, állva marad, tehát kontrollálja magát. Szintén erősíti a metafora testesültségét az a tény, hogy az ember feje, minden mozgás irányítója is fent van.

Ne felejtsük el azonban azt sem, hogy a szimbólumban az isteni erő, a transzcendencia is mind az ÉG fogalmához kapcsolódnak. A Szimbólumtár ezt is egy tapasztalati alaphoz társítja:

az ég minden dologhoz képest feljebb, megfoghatatlanul helyezkedik el a földi ember látókörében. Ezért lesz az istenség lakhelye; isteni jellegét elérhetetlensége, végtelensége, örökkévalósága és teremtő ereje hangsúlyozza. A természeti ember világképében magától értetődő dolog, hogy az ő életének kontrollja felül van, ott, ahonnan nap, az eső és az élet minden egyéb feltétele érkezik, s amelyre semmi befolyása sincsen. Úgy gondolom, ez a korai szemlélet az, ami összeköti a szimbólumban a fogalmi metaforák céltartományait: így kerülhet abba a konceptualizációs sémába az Isten, ahová a kontroll, az egészség, a boldogság is vannak.