A VÍZ

Az ősi archetípusok egyike a víz, a négy alapelem egyike. Az alaktalan, formátlan víz (óceán, tenger) általában női princípium, maga az ősanyag. A teremtésmítoszok őselemeként az univerzális anyaméh; a Magna Mater. A kezdet és a vég káosza, amely, noha belseje áramlik, nem indul sehonnan és nem mozog semmilyen cél felé. Szétválaszthatatlan, forma nélküli, összenyomhatatlan alapanyag.

A forrás és a kút mint eredet szintén feminin jelkép. A formát öltött víz, a folyó, az eső, ill. a harmat viszont maszkulin jellegű. Amerre csörgedez vagy lehullik, mint a férfi égisten magva, áldást, isteni eredetű termékenységet hoz, az anyaföldet megtermékenyítő erőként hat. Míg a legtöbb kultúrában a meglocsolásnak egyértelműen maszkulin jelleget tulajdonítanak – ld.

például húsvéti locsolás –, s ez a termékenységet jelenti, a vízbe merülés feminin jellegű és a megtisztulásra, újjászületésre utal Míg a mozdulatlan, végeláthatatlan tenger az örökkévalóságot, addig a változó folyó az idő megfordíthatatlan, könyörtelen múlását idézi föl (Pál – Újvári 2001, Szemadám 1995).

A víz mély, titokzatos, hamar megnyugszik és elcsendesedik: a modern pszichológiában a tudattalan energiáját jelképezi (Fontana 163). Gyakran a lélek megtestesítője (Pál – Újvári 2001).

Éppen mert nagyon ősi szimbólum, kognitív nyelvészeti szempontból könnyebben elemezhető, hiszen a nyelvben ennek a konceptusnak rengeteg variációja fejlődött ki. Ehhez kapcsolódik minden olyan fogalmi metafora, amelynek a forrástartománya VÍZ/FOLYADÉK. A víz szimbolikus jelentésének és a vízzel kapcsolatos nyelvi kifejezések vizsgálatához elsőként néhány metaforikus fejezést gyűjtöttem össze:

szomjazza a szeretetet úszik a boldogságban

hideg zuhanyként érte a csapás fortyogott haragjában

lubickolt az örömben

jeges tekintettel nézett rá hullámzó hangulatai vannak szárazon tesz egy megjegyzést áradozott róla

csak úgy itta a szavait a haragja elpárolgott

összecsaptak fölötte a hullámok

elázik, elolvad, állóvíz, sodrás, csöpögős érzelmekkel átitatott

elsimultak a kedélyek békésebb vizekre evezett

Az első, ami a kifejezésekből megfigyelhető, hogy az ember mennyire ismeri a vizet, annak sokféle halmazállapotát: kihűl, felforr, elpárolog, jéggé fagy, szublimál, csöpög, kavarog, örvénylik, hullámzik, csapkod, eláztat, elolvad… A víz szimbóluma olyan erővel áthatja ezeket a nyelvi kifejezéseket, hogy a fenti felsorolást szinte nem is lehet anélkül elolvasni, hogy ne éreznénk mögötte az átvitt jelentéseket. Az igék és főnevek önmagukban is közvetítik a szimbólum rejtett tartalmait, vö. az ÉrtSz.-ben és az ÉKSz.-ben foglalt jelentésekkel.

A példákban sokféle érzelem fordul elő. Szándékosan válogattam különbözőeket, mivel a kognitív metaforaelemzések általában csak egy-egy érzelem konceptualizációját vizsgálják, nem az érzelmeket teljes összefüggésükben. A szimbólum nyelvi viselkedését így határozhatjuk meg: azt, hogy a körülmények milyen érzelmeket váltanak ki belőlünk, annak segítségével konceptualizáljuk, ahogyan a víz viselkedik a körülmények hatására. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a tűz az érzelmek hevességét jelzi szimbolikusan, amit a kognitív nyelvészet az INTENZITÁS TŰZ metaforával ír le. Állításom szerint a fenti metaforákban a tűz és víz összefonódó szimbolikája irányítja a nyelvi kifejezések jelentését.

A víz jeleníti meg az érzelmet, a tűz pedig az érzelem minőségét, intenzitását. Így felállítható egy metaforikus skála, amelyen az érzelem (vagyis a víz) hőfoka a fagyostól a forróig változhat: fagyos-jeges-hideg-langyos-meleg-forró stb., a felsorolás bővíthető. Példaképpen az ÉrtSz.szerint a jeges átvitt jelentései:

jeges ÉrtSz.: 6. (átv) Rendkívül hideg, fagyosan visszautasító, barátságtalan <magatartás>.

Jeges fogadtatás. || a. (átvitt értelemben) Hideg, dermesztő <érzés>. | De én valami hirtelen, jeges vakrémülettel kaptam vissza a kezem. (Kaffka Margit)

A másik egy „nedvességi skála”, ahol a víz mennyisége jelzi a szavakban a kifejezett érzelem intenzitását. Ennek egyik véglete a „száraz” (’érzelemmentes’), másik véglete a csöpögősség vagy áradó víz (’túlzottan is sok érzelmet tartalmazó’). Ez a skála részben AZ IDŐJÁRÁS HANGULAT metaforához is kapcsolódik, amelyet a levegőről szóló fejezetben fejtek ki részletesebben. A szárazság, csöpögősség a levegő páratartalmának tapasztalati alapjaihoz is kapcsolódhat. Az ÉrtSz.-ből néhány példa:

száraz ÉrtSz.: 11. (átv, kissé rosszalló) Olyan <személy>, aki igen kevés v. semmi jelét sem mutatja mélyebb v. melegebb érzelmi életnek, kedélyességnek, humornak; rideg. || a. (átv, kissé rosszalló) Az ilyen személyre jellemző, kedélytelen, elutasító, rideg <magatartás, viselkedés>. Száraz fogadtatás; száraz modor; szárazon megköszön vmit; szárazon felel. | Nagy köszönettel tartozom – mondá Tengelyi szárazon. (Eötvös József) || b. (átv) Száraz humor: olyan h., amelyben az értelmi elem az érzelmivel szemben nagyobb hangsúlyt kap, gyak. az érzelminek szándékos háttérbe szorításával.

12. (átvitt értelemben) Olyan <tény, tényállás, gondolati tartalom>, amely nem indít mélyebb, hevesebb érzelemre, ill. amelyhez nem fűződik személyes érdek, érdeklődés. Száraz adatok, számok; száraz história; száraz tudomány. || a. (átvitt értelemben) Egyéni állásfoglalástól, személyes érdektől mentes, tárgyias, objektív <tény, tényállás>. A száraz igazság az, hogy…

13. (átvitt értelemben, kissé rosszalló) Változatosság, élénkség, színes részletek nélkül való, s ezért érdeklődésünket, figyelmünket lekötni nem tudó, untató, fárasztó <előadás, írásmű>.

Száraz okoskodásokkal fárasztotta hallgatóit. Száraz stílusa van. | Ha a címet… egyszerűen ide írom, ez sokakat elijeszt, még inkább, ha száraz kivonatot közlök. (Arany János) || a.

(átvitt értelemben, kissé rosszalló) Érdeklődést kelteni, olvasóit, hallgatóit lekötni nem tudó

<előadó, író>. Száraz előadó; száraz író; szárazan ír.

csöpögős ÉKSz.: 2. biz gúny Túláradóan, de nem őszintén érzelmes. ~ modor; (csak) ~ filmeket néz.

A harmadik metaforasor, ami a szimbólumból kiindulva felállítható: A LÉLEK

(KEDÉLYÁLLAPOT) VÍZ. Ehhez tartoznak a víz mozgásával operáló képes kifejezések, amelyek a lelki dinamikát a vízmozgás dinamikájával adják vissza: pl. állóvíz, sodródás, összecsaptak felette a hullámok, sodródik. A nyugalom a víz nyugalmával, az egyre intenzívebbé váló kedélyállapotok a víz egyre élénkebb mozgásával fogalmazódnak meg.

Mint később a fánál ismét látni fogjuk, a konceptualizációnak több fokozata van. Néhol a kifejezés alanya és a víz egyek: elolvad, megfagy. Máshol az alany egy olyan személy, aki a

vízben van, abban úszik, lebeg, sodródik, összecsapnak fölötte a hullámok), ismét máshol pedig világosan kirajzolódik, hogy az egyén számára a víz érzelem, amely után lehet szomjazni, ami átitat dolgokat. A kognitív nyelvészek az idekapcsolódó forrástartományokat általában folyadékként nevezik meg; ezért itt az eddigi szakirodalom folyadék-metaforáit is felsorolom.

A BOLDOGSÁG EGY TARTÁLYBA ZÁRT FOLYADÉK METAFORA kifejezései: úszik a boldogságban, lubickolt az örömben, a szíve túlcsordult a boldogságtól, a látvány örömmel töltötte el.

A céltartomány a BOLDOGSÁG, vagy legalábbis a NAGY ÖRÖM, amelyet metaforikusan egy tartályba, edénybe stb-be zárt FOLYADÉKként értelmezünk. Ha megvizsgáljuk, vajon melyik folyadék az, amit önteni lehet, ami túlcsordul, és amiben úszni és lubickolni is szokás, akkor leginkább a vizet tudjuk mindhárom célra elképzelni. A képek tehát vélhetően a vízről beszélnek mint folyadékról.

A DÜH EGY TARTÁLYBA ZÁRT FORRÓ FOLYADÉK metaforát a kognitív nyelvészet kezdeteitől fogva sokan és sokat vizsgálták, néhány ezek közül: Lakoff – Kövecses 1987, Kövecses 1990, 2000; Stefanowitsch 2007). A vizsgálódások tekintélyes része a kultúrák közötti eltérések felderítésével foglalkozik, pl. a japán és kínai düh-metaforákkal, ld. Matsuki (1995) a japán hara, és King (1989), Yu (1995, 1998) a kínai csi vizsgálatát az említett nyelvek metaforáival, vagy Dirven (1994)-et az afrikaans és Taylor – Mbense (1998) elemzését a zulu nyelvekben lévő metaforákról, de folyamatosan jelennek meg újabb és újabb elemzések valamely nyelvben a düh konceptualizációjáról. Mivel ezek az eltérések a nyugati és keleti kultúra szimbólumainak különbségeire is továbbvezetnének, ezért itt csak az európai nyelvekben megtalálható metaforikus kifejezésekkel foglalkozom. Nyelvi példák: szétrobbant a dühtől, fortyogott haragjában, a haragja elpárolgott, felforrt az agyvize.

Omori (2008), Kövecses (1990, 2000, 2008) és számtalan más tanulmány az érzelmek általános koncepciójával foglalkozik.

A szimbólum segítségével több metaforikus kifejezést is megmagyarázhatunk, olyanokat is, amelyekben az érzelmek esetleg nem vehetők ki olyan világosan, mint a harag vagy a boldogság:

A kognitív nyelvészet a fenti kifejezésekkel kapcsolatban annyit állapít meg csupán, hogy bizonyos metaforák forrástartománya több más céltartománnyal is kapcsolatba léphet, s ez az alternatív konceptualizáció jelensége. Legvalószínűbb oka a kultúrák közötti eltérés, vagy a

fizikai környezet változatossága. Ezek a megállapítások legtöbbször az azonos céltartományra vonatkoznak (amikor pl. a DÜH lehet TŰZ is, de lehet TARTÁLYBAZÁRTFORRÓFOLYADÉK is).

Esetükben viszont a forrástartomány azonos, tehát az a kérdésünk, hogy mi adhat magyarázatot a céltartományok közötti összefüggésre (ti. arra, hogy annyira különböző érzelmek és lelkiállapotok, mint a BOLDOGSÁG, HARAG, BARÁTSÁGTALAN DOLOG,

ÉRDEKFESZÍTŐ DOLOG, miért mind a VÍZ forrástartománnyal lépnek metaforikus kapcsolatba?) Az összefüggést az magyarázhatja meg, hogy ezek mindnyájan érzelmek, amelyeket pedig a víz szimbolizál. A harag, a boldogság, az érzelmeket kiváltó dolgok az összes érzelmet megjelenítő szimbolikus képnek a részei. Mivel a nagyobb egészhez képest kisebb fogalmak, ezért úgy tűnik, hogy a met afori kus célt art omán yok összet evői a szimbólum nak.

Azok az összetevői, amelyeket szavakkal is meg tudunk fogalmazni, s amelyeket a nyelvben külön metaforákba rendeződve megtalálunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szimbólumot visszaadhatjuk a metaforák felsorolásával, egybefűzésével, amint ezt a következő fejezetben látni fogjuk.