IX.1 Következtetések
IX.1.1 Szimbólum és metafora viszonya
IX.1.1.1. A dolgozat egyszerre tartozik a kognitív nyelvészet és az analitikus pszichológia tárgykörébe, mivel e két tudományterület értelmező módszereit egymással ötvözve használom fel a jelentések elemzésénél.
Alapvető kapcsolódási pontjuk a képek és szimbólumok nyelve, ez az az építőkő, amely a híd két oldalát középen összefogja. A képi és szimbolikus nyelv az analitikus pszichológiában a tudattalan nyelve, amely tartalmait, feszültségeit, energiatöbbletét vagy hiányát a képek nyelvén közli a tudattal. A fogalmimetafora-elmélet szerint az emberi gondolkodás alapvető jellemzője, hogy metaforikus. A fizikai tapasztalatokról alkotott tudásunk leképeződik olyan absztrakt fogalmakra, amelyeket másképp nem tudunk kifejezni. A képekben tárolt tapasztalati tudás így válik a metaforikus kifejezések forrásává, ezek segítségével jönnek létre új fogalmaink.
A disszertációban ebből kiindulva mutattam be, hogy a kognitív nyelvészet jelentésfelfogása és a kognitív metafora működése hogyan kapcsolódik össze az analitikus pszichológia értelmezési módszereivel és szimbólumtanával.
IX.1.1.2. A tudattalanból érkező képek gyakran tűnnek értelmezhetetlennek, ám ez csak addig igaz, amíg direkt módon akarjuk értelmezni őket. Mihelyt közvetett jelentéshordozónak, azaz szimbolikus jelentésűnek tekintjük őket, bontakozni kezd rejtett mondanivalójuk.
Jelentésük következetes és kiismerhető, amint azt Jung és az őt követő pszichológiai iskola kidolgozta. Jung az irodalomból ismeretes szimbólumokat használta fel elmélete kidolgozásához, így az sem véletlen, hogy módszere a nyelvészetben jól alkalmazható. A szimbólumokra támaszkodó értelmezést a kognitív metaforára is alkalmazhatjuk: a metaforában megjelenő képnek, a forrástartománynak a jelentése megfejthető az egyetemes emberi szimbólumok rendszeréből. S éppen mivel ez a „képes nyelvrendszer” kiismerhető és következetes, állíthatjuk, hogy ez a szimbólum és a metafora egymáshoz való viszonyát is meghatározza.
IX.1.1.3. A kognitív nyelvészet egyik feladatának tekinti a fogalmi metaforák meghatározását. Ennek során az egyik legnehezebb lépés a forrás- és céltartomány megfelelő körülhatárolása. Nem könnyű ezeket a fogalmi tartományokat olyan szavakkal meghatározni, amelyek alapszinten adják vissza a fogalom jelentését. Adott esetben alapszinten nem létezik megfelelő szó a fogalmi tartományok kifejezésére, s csak körülírással lehet megadni, ami viszont nehézkessé teszi a metafora használatát. (Pl. az angol ANGER IS A SOCIAL SUPERIOR
metaforát a magyarban nem lehet igazán találóan visszaadni, holott a metafora nyelvi kifejezései léteznek. Így hol URALKODÓnak, hol FELETTESnek fordítják, bár egyiket sem nevezhetjük találónak.) A szimbólumok segítségével a forrás- vagy céltartományok könnyebben megfogalmazhatók, a szimbólumtárak kapaszkodót nyújtanak az elvont tartományok megnevezéséhez.
IX.1.2 A fogalmi metafora pszichológiai motivációja
A szimbólum felmerül a tudatban, azaz a gondolkodásban, s innen kerül be metaforikus kifejezések útján a nyelvbe is. A VIII. fejezet eredményei szerint a szimbólumok köré csoportokba rendezhetők a fogalmi metaforák, mivel forrástartományuk a szimbólum képi kifejeződése, céltartományuk pedig a bennük foglalt tudattartalom.
A tudattalanból érkező tartalmakat a fogalmi metaforák továbbítják a nyelvbe, ahol létrejönnek a figuratív kifejezések. A nyelvi kifejezések éppúgy csoportosíthatók a fogalmi metafora köré, mint a szimbólum köré a metaforák. Ezek a lépések a tudatosodás folyamatát jelzik. Mind pszichológiai, mind nyelvészeti szempontból kulcsmozzanat ez, amint a tudattalan tartalom tudatosulni kezd. Lélektani folyamatok alakulnak át képekké (Jacobi 2009, 63). Így illeszkedik össze a két elmélet: a képes jelentés születése az archetípustól a szimbólumon át a fogalmi metaforáig, majd a nyelvi kifejezésekig megy végbe.
Az itt vázolt folyamat általános jelentőségű az emberi gondolkodásban. Motivációja a belső tartalmak kifejezése. A külvilágra vagy saját pszichénk eseményeire belülről érkező reakcióink így juthatnak el a kommunikáció színterére, ezáltal közelebb kerülünk ahhoz, hogy a külső és belső világ közötti kapcsolatot egészségesen működtessük.
IX.1.3 A jelentéskereső analitikus pszichológia
IX.1.3.1. A VII. fejezetben a jungi lélektan követői által kidolgozott segítő technikákat elemeztem nyelvi szempontból. A mítosz metaforikus alkalmazásán láthattuk, hogy az archetípus hogyan jelenik meg mindennapi viselkedésünkben, és hogyan szolgálhatják a mitikus történetek metaforikus leképezések segítségével a lelki egészség fenntartását.
IX.1.3.2. Az álomelemzés egy személyes terápia folyamatát követte nyomon. Lili gyógyulásának fő mozzanatai a probléma feltérképezése, a megoldáskeresés, új viselkedésmintázat elsajátítása, gyógyulási folyamat megindulása voltak. Minden mozzanatot metaforák segítségével oldott meg a terapeuta és a páciens. A probléma feltérképezésében segítenek a terapeutának az elhangzó metaforák; a megoldáskeresés az álom nyomán indul meg. Az új viselkedésmintázatot a meséből merítik, amelyet a páciens leképez a saját életére.
A lehetséges metaforákat maga állítja fel, s minél több leképezést alkot, annál gazdagabbá válik új, egészségesebb viselkedése. Terápia közben legfőbb segítségük az, hogy a páciens lélektanának szerkezete kirajzolódik a jelentéstulajdonításokon keresztül.
IX.1.3.3. A rajzelemzés csoportos megbeszélésén keresztül arra világítottam rá, hogy a folyamat fordítva is működhet: a páciens kreatív módon ezúttal a céltartományhoz keres forrástartományt (képi kifejezőeszközt). Egy új fogalom születése így is megtörténhet. A céltartomány ugyan létezik, de inkább csak részleteiben, megfoghatatlan emlékek halmazaként. A rajzkészítés során a páciens egyetlen koherens fogalommá gyúrja össze életének élményeit, így képet kap arról, hogy mi a saját elképzelése addigi életútjáról. A céltartomány megalkotása abban segíti, hogy ennek a fogalomnak formát adjon, mert nélküle az életútja a maga számára sem látható át egykönnyen.
IX.1.3.4. A pszichológiai módszer helytállóságát a korpuszból vett adatok megerősítették.
Az átvitt értelmű kifejezések jelentését valóban a szimbolikus jelentésen keresztül lehet megérteni, ezek lexikalizálódott jelentéseket is produkálnak.
IX.1.3.5. A pszichoterápia számára a metafora eddig is jól bevált eszköznek bizonyult.
Kutatásaim révén igyekeztem felmutatni a metafora fogalmi megközelítésének hasznosságát, azt, hogy a metaforákra fordított figyelem egyik segítője lehet az, ha a metaforára mint két fogalom közötti leképezések sorozatára tekintünk. A leképezések konkrétabban megmutatják a metafora jelentésének szerkezetét, azt, hogy valójában mit is fejezünk ki figuratív nyelven.
IX.2 Kitekintés
IX.2.1. A szimbólumok és metaforák viszonyának rendszerező áttekintése nagy segítséget nyújt a kognitív nyelvészetnek, hiszen utakat nyit a még fel nem térképezett metaforák felé.
Ezt láthattuk a négy alapelem tárgyalásánál, ahol világossá vált, hogy a tűz és a víz fogalomkörét a metaforakutatások sokkal alaposabban feltárták, mint a föld és a levegő konceptualizációját.
IX.2.2. A szimbólumrendszerek alapján történő forrás- és céltartománykeresés a további kutatási lehetőségeket nagymértékben megkönnyíti. Nemcsak az egyes szimbólumokhoz tartozó metaforákat lehet és kell ugyanis tovább kutatni, hanem a feltárt nyelvi adatok a szimbólumok vizsgálatához is objektív adatokat szolgáltatnak. Példának vehetjük az ég témáját: az ég a nyugati kultúrában maszkulin elvet, aktivitást, dinamikát képvisel. Ehhez képest Egyiptomban az általánostól eltérően női princípium; minden manifesztáció forrása.
Szarkofágokon gyakran látható Nut égistennő, akinek a keze Keleten, lába Nyugaton éri a földet: ő az istenek és emberek anyja, a mindenség jelképe. Ez egy markáns eltérés az európai szimbólumvilághoz képest. Ilyen esetek indokolhatják az alternatív konceptualizációt: az ég feltehetően olyan metaforáknak lesz forrástartománya az adott kultúra nyelveiben, amelyek a női princípiummal vannak összefüggésben. A forrástartományok az egyes nyelvekben vélhetően keverednek, ám mégis vannak bizonyos határvonalak, amelyek azt is jelzik, hogy az adott területen melyik szimbólum dominál a kultúrában. Tehát mind a nyelvi adatokból következtethetünk a kultúra szimbólumaira, mind a szimbólumokból kiindulva kutathatók a nyelvi adatok. Az eredményekből feltételezhető, hogy ameddig (földrajzilag) a szimbólum terjed, addig találhatók meg az adott terület nyelvében/nyelveiben a hozzá kapcsolódó metaforák.
IX.2.3. Az epe/máj részletes nyelvi adatainak vizsgálata azt követtem nyomon, hogy a szimbólum hogyan befolyásolja a szójelentést. Minden átvitt szóhasználat beleilleszkedett a szimbolikába; vagy teljesen kitöltötte a jelentést, vagy egy árnyalatot adott a szónak. Ez nemcsak a szókapcsolatok, hanem az egyes szavak jelentésstruktúrájának kutatásához is új szempontot ad.
IX.2.4. Az irodalomban, illetve a retorikában, ahol a hatás vizsgálata a kitűzött cél (vö.
Kocsány 2008, Hankiss 1969), e két elmélet összevetése jól hasznosítható. A népdalsorok vizsgálata, majd a korpusz javarészt szépirodalmi anyagának vizsgálata megmutatta, hogy egy irodalmi alkotás értelmezése új irányt vehet, ha a bemutatott módszert követve a képeket
szimbolikusan értelmezzük. Ez főként kollektív alkotásoknál válhat be, egyéni alkotások esetén a szerző véleménye nélkül nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket.
Ugyanakkor e téren sem kell feladnunk a szimbolikus jelentés kutatását: Patrick Hanks kutatásai nyomán láthattuk, hogy egy szövegbázisból kigyűjthetők a szó kollokációi, amelyek viszont a szerzői szótárakban is hasznosíthatók, mivel ezek révén következtethetünk az adott szerző személyes szimbólumaira.