A LEVEGŐ MINT SZIMBÓLUM ÉS FORRÁSTARTOMÁNY

A levegő konceptualizációjával fogalmimetafora-elemzésekben ritkán találkozunk. A négy alapelem közül érdekes módon a tűz és a víz sokkal gyakrabban képezik az elemzések tárgyát, jóllehet a másik két alapelem éppolyan sok metaforának a forrástartománya, mint az eddigiek.

Lássuk tehát ismét először azt, hogy a levegő mit szimbolizál a Szimbólumtárak szerint:

„A tűzzel együtt az aktív, szellemi, maszkulin pólus. A föld és az ég közötti kapcsolat biztosítója. A fény, a szabadság, a színek, az illatok, a kozmikus kapcsolatok jelképe. A szélhez és a lehelet képzetéhez kapcsolják, így az élet princípiuma, és az éltető szellem szimbóluma (vö. lehelet/lélegzet). Egyes kozmogóniák szerint az első elem: az összepréselt, sűrű levegőből keletkezett a tűz, amelyből azután a többi elem származott” (Pál–Újvári 2001).

Hoppál és Nagy (1995) a levegőt eleve mint a széllel együvé tartozó szimbólumot definiálja.

Szerintük az élet jelképe, sok nyelvben a levegő és a lélek szavak ugyanarra a tőre vezethetők vissza, az egyes népek az emberből kiszálló levegővel hozzák összefüggésbe az emberi életet biztosító, mozgató lelket. Példáik a köznyelvből: széllel bélelt, széltoló, bolond lyukból bolond szél fúj.

Mivel az általam ismert kognitív tanulmányokban a levegőre vonatkozó metaforákkal nem találkoztam (Stefanowitsch 2007 említi A SZOMORÚSÁG IDŐJÁRÁSI JELENSÉG – SADNESS IS A WEATHER PHENOMENON – metaforát, amelyet két nyelvi példából állít fel: air/fog of sadness, atmosphere become tinged with/change to sadness), illetve Baranyiné (2011) vizsgálja tér és időbeli változékonyság alapján a magyar népdalok időjárási metaforáit, ezen belül a derült/borult ég, eső mozgását, tartósságát stb-t. Az általa említett egyetlen fogalmi metafora a

MOZGÁS VÁLTOZÁS, amelyet a szél és a felhő tulajdonságai kapcsán fogalmaz meg. Az ide tartozó metaforákat egyéni gyűjtés alapján sorolom fel. Itt ismét hangsúlyozom, hogy a téma lehetőséget adna sokkal részletesebb, mindenre kiterjedő elemzésre is, ezek azonban több tíz oldalas tanulmányokat jelentenének szimbólumonként; erre a disszertáció keretei között csak egy szimbólumnak tudtam helyet biztosítani (vö. az epe/máj elemzését a VIII.3. fejezetben). E

helyütt a metaforagyűjtésekhez az egyes szótárakból merítek alapanyagot, amelyek így is bőséges adatokkal szolgálnak. Előbb a metaforikus, majd a metonimikus átviteleket veszem sorra.

Az ÉrtSz. szerint a levegővel kapcsolatos állandó szókapcsolatok: tisztul a levegő: ’vmely nemkívánatos személy távozóban van’; tiszta a levegő: (átv) nincs jelen (ott) nemkívánatos, zavaró v. veszedelmes személy; rontja a levegőt: (átv is) vki fölöslegesen, alkalmatlanul van vhol.

A levegő szó 3. jelentése: (átv) Vmely emberi közösségben uralkodó hangulat, légkör, közhangulat. Izgatott, túlfűtött levegő; a levegő izgalommal, félelemmel, aggodalommal terhes; valami van a levegőben: a körülöttünk levő életben, világban valami készülődik, közeledik.

6. jelentés: (átv) Irodalmi alkotásban az ábrázolás mögött érzékelhető háttér, környezet, amelyben az ábrázolt jelenség, ill. az írói megnyilatkozás gyökerezik. „Van v. nincs levegője vmely írásműnek.”

A SzólKm. szólásgyűjteményének metaforikus kifejezései:

Puskaporos [nem tiszta] körülötte a levegő ’fel vannak szítva ellene a szenvedélyek, ellenséges iránta a hangulat’. Tiszta a levegő ’nincs a közelben senki, aki zavarna v. bajt okozhatna’. Valami van [lóg] a levegőben ’bizonyos előjelekből arra következtethetünk, hogy hamarosan bekövetkezik vmi’. Rontja a levegőt a) ’vki fölösleges, alkalmatlan vhol’; b) (ritk) hiábavalóságokat beszél, ostobaságokat fecseg.

A fenti adatok elemzése előtt egyértelműen szükségünk van arra, hogy a szél szimbolikus jelentését is felidézzük (Pál–Újvári 2001): A levegő mozgása leggyakrabban az életenergiát, a változékonyságot, a mulandóságot szimbolizálja. [...] Lehet szelíd, langyos, simogató, de lehet félelmetes, fákat kidöntő, halált hozó.

Az összegyűjtött metaforák és szimbolikus jelentések alapján egy nagyon jól tagolódó, tágabb metaforikus fogalom szerkezeti leképezései bontakoznak ki előttünk, amelynek az alapmetaforája A HANGULAT IDŐJÁRÁS. A megfeleléseket a fenti kifejezésekből állíthatjuk össze:

A HANGULAT IDŐJÁRÁS

adott helyen uralkodó hangulat adott helyen uralkodó légköri viszonyok a konfliktus esélye a vihar esélye (tiszta a levegő, valami van a

levegőben, rontja a levegőt) (növekvő) feszültség vagy konfliktus (növekvő) felhő

konfliktust megelőző feszültség vihar előtti csend

konfliktus tetőzése légmozgás tetőzése, vihar, villám stb.

a hangulat intenzitása a levegő hőmérséklete (túlfűtött, puskaporos) A metafora szerkezetébe más fogalmak metaforikus nyelvi kifejezései is beilleszkednek, mint pl. a vihar előtti csend, de idesorolhatjuk a derült, borús, üdítő, friss, hűvös, meleg lexikalizálódott hangulati jelzőket is, amelyek az első leképezés nyelvi kifejezései, az adott helyen uralkodó időjárás = adott helyen uralkodó időjárási viszonyok (ld. például a jól ismert kávéreklámot: „Otthonodban újra meleg hangulat…”).

Az ÉrtSz-ben felsorolt metonimikus szókapcsolatok: egy levegőt szív vkivel: együtt van, él vkivel; nem kap levegőt: (átv) megdöbben, meglepődik, nem jut szóhoz.

A 4. jelentés: (bizalmas) ’Üresség, semmi; értéktelen, haszontalan vmi.’ Ez levegő; a levegőbe beszél: haszontalan, üres dolgokat fecseg;

5. jelentés: <Gyakori állandósult szókapcsolatokban.> A levegőbe bámul: gondolataiba merülve v. gondolat nélkül hosszasan maga elé néz; a levegőben lóg; valami lóg a levegőben;

a levegőben jár; levegőből él; levegőhöz jut: (rendsz. anyagilag) nehéz helyzetben vmilyen nyugvópontra jut, kissé magához tér; levegőre épít: képzeletbeli, megvalósíthatatlan terveket sző, ill. cselekedeteinek, eljárásának nincs a valóságban gyökerező, biztos, szilárd alapja.

Ezek a kifejezések a levegőről alkotott ismereteinket metonimikusan építik be az átvitt jelentésekbe. A levegő tulajdonságai: átlátszó, megfoghatatlan, a föld felett van, nem tartja meg a benne lévő tárgyakat (hacsak nem fúj a szél), nincs súlya és nincs anyagi értéke. Ezekre épülnek a levegőben lóg, levegőre (légvárakat) épít, levegőben jár, széllel bélelt, széltoló kifejezések.

Szemléletesen jelenik meg a testesültség levegőhöz jut és a nem kap levegőt szókapcsolatokban. Ezek szintén metonimikusak: a hangulatváltozással együtt járó tünet áll a hangulatváltozás helyett (HATÁS AZ OK HELYETT). A megdöbbenéssel együtt járó pillanatnyi légzésszünet, illetve a megkönnyebbüléssel együtt járó ösztönös sóhaj motiválják az átvitt értelmű kifejezéseket.