A KATEGORIZÁCIÓ ÉS FOGALMI KERETEK

A kategorizáció a hagyományos és a kognitív megközelítésben is igen fontos szerepet játszik a fogalmi rendszer kialakulásában. Az előbbi elmélet szerint a dolgokat szükséges és elégséges tulajdonságok alapján célszerű definiálni. Egy kategóriába akkor és csakis akkor tartozik bele valami, ha azokkal a szükséges tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekkel a kategória többi tagja is. Természetesen a dolgoknak vannak más tulajdonságaik is a „szükségeseken kívül”, ezért a jelentést több összetevő árnyalja: fogalmi, konnotatív, affektív, reflektáló, kollokatív, asszociatív és tematikus jelentésösszetevők (Szende 1996). Ezek közül a fogalmi összetevő az, amelyik az azonosító jegyeket foglalja magában, vagyis amelyek a jelöltet megkülönböztetik valamennyi más entitástól. Ez a megkülönböztetés szembeállító jellegű. A másik hat összetevő nem definitív jegyeket tartalmaz, változásuk érintetlenül hagyja a fogalom alapjelentését. Például a fiú szó által jelölt fogalmi egység definitív jegyei a + HUMÁN, - FELNŐTT, + HÍMNEMŰ (Szende 1996, 23). Az, hogy az illető éppen hosszú hajat visel-e vagy néhány milliméteres „tüsihajat”, nem jellemzi identifikáló módon a kategória tagjait.

II.1.1.1. A kategóriák mibenlétéről filozófiai viták folytak, amelyek alapját főként az a kérdés adta, hogy melyek azok a szükséges és elégséges tulajdonságok, amikkel a legjobban körül lehet határolni egy-egy kategóriát. Tudniillik ez a megközelítés azt feltételezi, hogy a kategóriák pontosan körülhatárolhatóak, tagjaikon pedig a kategóriát összetartó tulajdonságok egyaránt fellelhetők (Kövecses–Benczes 2010, 27). Ám ez az elmélet sok fogalomra nem alkalmazható világosan. A kategóriáknak más tulajdonságaik is lehetnek, pl. vannak átmeneti jellemzőik is.

Wittgenstein a JÁTÉK szó lehetséges definícióiról való vizsgálódásai során arra a következtetésre jutott, hogy nem található egyetlen olyan tulajdonság sem, amely a játék kategóriájának összes tagjára jellemző volna. A gyermekek körjátékától kezdve a sakkon és a futballon keresztül a számítógépes játékokig mindent játéknak nevezünk. Ebből kiindulva Wittgenstein új elméletet alkotott: a családi hasonlóság elvét (uo. 28). Ez az elv úgy közelíti meg a kategóriák leírását, mintha azok egy család tagjai lennének. Például van olyan család, ahol a tagok szőkék és kékszeműek, eláll a fülük, és ovális az arcuk. De ha valamelyikük barna, viszont ugyanúgy kék a szeme, eláll a füle és ovális az arca, még nem kell kiszorítanunk őt ebből a családból. A tagoknak

mindig vannak egymással közös tulajdonságaik, de nem minden tulajdonság található meg minden egyes tagon.

II.1.1.2. A kategóriák szerveződésének másik kritériumát a kognitív nyelvészet a prototípusban látja. Ez a fogalom legjellegzetesebb példányainak a jellemző tulajdonságait jelenti. A prototipikus tulajdonságok kiugró jellegűek, ám nem biztos mutatói a fogalomba tartozásnak. Pl.

a madarak általában jól repülnek, szépen énekelnek és fészekben laknak. Ehhez képest a strucc nem tud repülni, hanem a futásáról híres, ami inkább a négylábúakra jellemző. Ennélfogva az emberek például a rigót tipikusabb madárnak tartják, mint a struccot. Minél több ilyen jellegzetes tulajdonsággal rendelkezik egy példány, annál jobb tagja a kategóriának (Szépe 2000, 37).

Hasonlóan a játékok között sokkal tipikusabbnak számít egy labdajáték vagy a fogócska.

Ugyanígy a bútor kategóriának sokkal jellemzőbb tagja egy asztal vagy egy szék, mint a zongora vagy a cserépkályha.

II.1.1.3. További kutatások azt is bizonyítják, hogy kategóriáink nagy részét nem képviseli állandó, absztrakt prototípus. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a kategóriák rugalmas és időleges mentális reprezentációk, amelyek létrejöttét vagy felépítését az adott kontextus alapvetően befolyásolja (Kövecses–Benczes 2010, 33).

II.1.1.4. A fentiek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a fogalmakat a tulajdonságok egyszerű felsorolásával meg lehet határozni (Kövecses–Benczes 2010, 51). Ez azonban sok fogalom esetében nem lehetséges. A kategória tulajdonságai között ugyanis térbeli, időbeli, ok-okozati összefüggések vannak, amelyek egy felsorolásból nem állapíthatók meg. Erre a problémára nyújt megoldást a fogalmi keret.

A keret fogalmára a szakirodalomban szerzőtől függően más elnevezések is léteznek: kulturális modell, kognitív modell, idealizált kognitív modell, tartomány, séma, gestalt. Akár az is előfordulhat, hogy ugyanaz a szerző többféle megnevezést alkalmaz. Mint Kövecses és Benczes megállapítja, ezek a kifejezések a kognitív tudomány különböző részterületeiről származnak, de mindegyik kifejezés nagyjából ugyanazt jelenti, vagyis a világról alkotott tudásunk strukturált reprezentációját (Kövecses–Benczes 2010, 51).

A kognitív nyelvészet szerint a jelentés „fogalmi keret függő” (Fillmore, 1975, 1977). Például a könyök szó jelentését nemigen tudjuk meghatározni anélkül, hogy ne tudnánk, mi a KAR, a

FELSŐTEST, vagy a TEST. Ezek egymásra épülő és egyre általánosabb fogalmi keretek, amelyeket ismernünk kell ahhoz, hogy a könyök fogalmát megértsük (Kövecses–Benczes 2010, 52). Ha például vízvezeték-szerelők lennénk, akkor a könyök szót sokkal gyakrabban használnánk az L alakú csődarab megnevezésére, mint a testrészre. Ehhez viszont tisztában kell lennünk a vízvezeték-szerelés néhány alapvető eszközével.

A fogalmi keretek a legtöbb esetben nagyon sok elemből állnak, ezért struktúrájuk bonyolult. Az egyes szavak jelentései azonban a keretben rejlő összes információt képesek felidézni, aktivizálni. Például amikor a TANÁR szót halljuk, akkor a szó megértéséhez bármely olyan információ aktivizálódhat, ami a mondat megértéséhez szükséges. A használat során a keret egy eleme általában előtérbe kerül a többi odatartozó információhoz képest. Így például a tanár szó az

OKTATÁS fogalmi kereten belül arra a személyre fókuszál, aki az oktatást végzi. Ha ugyanebből a keretből a „bukott” szót használjuk, akkor azt látjuk, hogy ennek a jelentése előzményeket is képes felidézni, amelyek a TANÉV, TELJESÍTMÉNY, SIKER fogalmakhoz kapcsolódnak. Egy szó jelentésének megértéséhez tehát több fogalmi keret bevonására is szükségünk lehet.

A keret azért képes sok információt hordozni, mert sematikusan tárolja a tapasztalatokat. Erre Fillmore (1982, idézi Kövecses–Benczes 2010, 55.) a REGGELI fogalmát hozza példának. A

REGGELI megértéséhez egy olyan keret felidézése szükséges, amely magában foglalja a napi étkezési ciklusokat. Általánosságban igaz, hogy a reggelit a nap kezdetén, tehát az éjszakai alvás után fogyasztjuk el, és minden országban hagyománya van a reggelire fogyasztott ételeknek. Ám reggelizhet valaki az éjszakai műszak végeztével 8 óra munka után is, anélkül, hogy aludt volna előtte. Vagy ehet valaki a reggelinek megfelelő időben gulyáslevest, mégsem mondjuk rá azt, hogy ebédel, vagy ebédet eszik, hiszen reggel van.

Vagyis a REGGELI fogalmának van egy ideális esete, de ez nem jelenti azt, hogy ne léteznének eltérések ehhez képest, és hogy a reggeli szót ne használhatnánk olyan dolgok megnevezésére is, amik néhány tulajdonságukban eltérnek az általánostól.

II.1.1.5. A kognitív nyelvészet alapvető szempontnak tartja, hogy a fogalmi kereteket a kultúra is befolyásolja. Bár a megismerés egyénenként más-más úton történik, az emberek csoportokba tartoznak, ami bizonyos mértékben befolyásolja a tapasztalatokat és a megismerés módjait.

Számos antropológus szerint egy adott kultúra tagjainál a keretek nagyjából azonosak, ezért úgy

tekintenek a kultúrára, mint a fogalmi keretek által képviselt, a közösség tagjai számára közös értelmezések összességére. Ezt a gondolatmenetet az ÉTTEREM fogalmi keret szemlélteti, ami minden kultúrában magában foglalja az éttermi étkezés ott ismeretes szokásait. Az európai kultúrában ez az alábbi eseményekből áll:

elmegyünk étterembe helyet foglalunk megnézzük az étlapot megrendeljük az ételt a pincér kihozza az ételt megesszük

fizetünk

elhagyjuk az éttermet

Ez egy olyan fogalmi keret, ami egy eseménysorozatot mond el, mintegy forgatókönyv (script)-szerűen. A forgatókönyv segít abban, hogy helyesen értelmezzük az éttermi étkezéssel kapcsolatos megállapításokat (Kövecses–Benczes 2010, 56). A különböző kultúrák különböző szokásai a fogalmi keretek változásaiban is megnyilvánulnak. Például az ÉTTEREM fogalmi keret is kultúráról kultúrára változik. Franciaországban nem illendő a tányéron kihozott ételt az utolsó szemig elfogyasztani; más országokban érkezéskor meg kell várnunk, hogy leültessenek egy asztalhoz.