A Z UTAZÁS

Első vizsgálódásom az UTAZÁS forrástartományra és az utazás által szimbolizált dolgokkal foglalkozik. A vizsgálat lépései: összegyűjtöm az utazással kapcsolatos fogalmi metaforákat és nyelvi kifejezéseket, majd az utazás szimbolikus jelentésével összevetem őket.

Kérdésfeltevésem az: van-e olyan utazás-metafora, amelynek semmilyen kapcsolata nincsen az utazás szimbolikájával?

Az idevágó szakirodalomban (Katz and Taylor 2008, Kövecses 2005, Ritchie 2008, Lakoff 1993) gyűjteményéből kiválogatva mindazokat a metaforákat és nyelvi kifejezéseket, amelyeknek a forrástartománya az ÚT/UTAZÁS, a következő csoportokat kapjuk:

A CÉLOK ÚTI CÉLOK: eléri a célját, a megoldás felé halad, már tisztán látom a célt.

A MÓDSZEREK ÚTVONALAK: reméljük, hogy a siker útján tudja tartani a csapatot, a legjobb út egy jó állás elnyeréséhez önmagunk továbbképzése, a házasság nem egyedüli útja a boldogságnak, a piacgazdaság felé vezető út nem lesz zökkenőmentes, ha a reformok útján akarunk továbbhaladni, újabb támogatásokra lesz szükség, a változás összes útvonalát számba vette, milyen ösvényen indulsz tovább a karriered építésében?, a demokrácia útvesztőit nehéz átlátni, már régen eldöntöttem, hogy ezen a pályán fogok továbbhaladni az életemben, egy intenzív edzésprogramon keresztül sikerült végre lefogynia.

AZ ÉRVELÉS UTAZÁS Lépésről lépésre haladunk előre, nagy utat tettünk meg.

A KARRIER UTAZÁS/A HOSSZÚ TÁVÚ CÉLZOTT TEVÉKENYSÉGEK UTAZÁSOK: felérkezett a csúcsra, hosszú művészi karrier volt ez, sok kanyarral, emelkedővel és lejtővel, de ő bátran haladt előre, […] eltávolítva az útjába kerülő akadályokat, és saját egyéni művészi utat járt be.

A SZERELEM UTAZÁS: válaszút előtt állunk, elválnak útjaik, innen már nincs visszaút, nem hinném, hogy ez a kapcsolat bárhová is vezetne, kapcsolatuk megfeneklett, hosszú, rögös út áll mögöttünk, ez a kapcsolat egy zsákutca, a házasságunk zátonyra futott.

AZ ÉLET UTAZÁS: eltévelyedett, rossz útra tért, egy helyben toporog, X egész életében csak sodortatta magát az árral, vonszolta magát évről-évre, ott vagyok, ahová el akartam jutni az életben, válaszút előtt állok, feltartóztathatatlanul halad előre, sok mindenen ment keresztül az életben, messzire jut, hosszú életpálya, elér az út végére, elértem a célomat, nem jött ki jól ebből a dologból, semmi sem áll az útjában, az emberélet útjának felén.

A CÉLOK ÚTI CÉLOK útmutatásra lenne szüksége, nem haladunk sehová, nem megy vele semmire, egy hajóban evezünk.

A NEVELÉS UTAZÁS (példa nélkül)

A FÜGGETLENNÉ VÁLÁS, A FÜGGETLENSÉG KIVÍVÁSAUTAZÁS (példa nélkül) A MEGTÉRÉS UTAZÁS (a tékozló fiú példázata)

Ezek azok a metaforák és nyelvi kifejezések, amelyek egy elvont fogalom konceptualizációjához az UTAZÁS fogalmát hívják segítségül. Van-e köze egymáshoz ezeknek a céltartományoknak?

Több szókapcsolat nem csak egy metaforának felelhet meg, hanem többnek is, például a válaszút előtt állok kifejezés tartozhat a SZERELEM, az ÉLET vagy a KARRIER fogalmához. Az, hogy egy metaforikus nyelvi kifejezés mögött milyen fogalmi metaforára következtetünk, a nézőpontunktól (és a megfogalmazásunktól) is függ. Az a tény, hogy egy kifejezés több céltartományt is kifejezhet, arra enged következtetni, hogy ezekben a forrástartományokban az utazás fogalmi tartalmából hasonló dolgokat hívunk segítségül a metaforikus kifejezésmódhoz.

Fel kell tehát tennünk a kérdést: miért éppen az ÉLET, a SZERELEM, az ÉRVELÉS, a

KARRIER, A CÉLOK, A NEVELÉS, A FÜGGETLENSÉG ELÉRÉSE, a MEGTÉRÉS stb. lépnek az utazással metaforikus kapcsolatba? Fejezetemben erre a kérdésre keresem a választ, amelyet a szimbólumok segítségével fogok megválaszolni.

A céltartományok kiválasztásának oka a fogalmimetafora-elmélet szerint a testesültség, például A CÉLOK ÚTI CÉLOK metafora véleményük szerint azért alakult ki, mert a

legegyszerűbb célok elérése általában valamely útvonal bejárásával történhet meg. Ha szomjasak vagyunk, el kell mennünk a vízcsapig, ha a napra akarunk menni, ki kell mennünk az árnyékból, ha fel akarunk írni egy apró megjegyzést, el kell mennünk noteszért és íróeszközért (Lakoff 1993). Ez tehát a testesültség elve, amely szerint a legalapvetőbb emberi tapasztalatok szabják meg elvont fogalmaink struktúráját is. Ez utóbbi elképzelés a kognitív terápiákban is érvényesül (Bagdy 1991): ”Az emberi mozgás a magzati lét kezdetétől életjelenség (vitális funkció) és pszichikus alapjelenség, a megismerő folyamatoknak a bázisa, eszköze és hordozója. [...] A mozgás az érzelmi életnek, az emlékezésnek, az intrapszichikus fogalmi világnak és a jelképező (szimbolikus) folyamatoknak a kulcsa.

Minden emberi megismerő, észlelő történés a reális valósággal való ”összeütközés”, érzékszervi-mozgásos, cselekvő-viszony [...]. Az észlelés a mozgásainkkal letapogatott valóság, benne az észlelt dologgal kapcsolatos aktív viszonyunk tükröződik”. Fogalmaink kialakulásáról Neissert és Méreit idézi: ”A szem és az érzékszervek pl. olyanképpen működnek, mint a letapogató kéz” (Neisser 1984). A jelentések és fogalmak kialakulásában dominál a mozgás szerepe. A világról alkotott belső szemléleti képeink valójában cselekvési sémák reprezentációi, melyek “vázlatolódnak”, utalásos sűrítményekké kivonatolódnak (Mérei 1967).

A kognitív pszichológia és nyelvészet tehát a fentiekkel magyarázza a céltartomány és a forrástartomány összekapcsolódását. Vizsgálódása a nyelvi kifejezések csoportosítható mivoltára koncentrálódik, amelyekről bizonyította, hogy egy-egy fogalom szervezi őket a

”háttérből”.

A céltartományok (mint fogalmak) közötti kapcsolatot – amely az összekapcsolódás egy következő szintje – a kognitív nyelvészet nem hangsúlyozza különösebben.

Amennyiben a forrástartományt (pontosan: a metaforában lévő képi síkot) nemcsak a metafora részeként, hanem dolgozatom fő szempontja szerint mint szimbólumot is megvizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy a cél- és forrástartományok összekapcsolódása egy logikus összefüggés következménye.

Az UTAZÁS egyben természetes szimbólum is. A Szimbólumtár az alábbiakat írja az út/utazás címszó alatt:

„Az emberi életnek („életút”), valamint egy követendő, példa értékű eszménynek („szent út”) a jelképe. […] Az utazás általánosságban a keresés, a fölfedezés, a beavatódás, a

megtisztulás, a misztikus tudás utáni vágy, az egyik szintről a másikra, a profán térből a szent térbe való átlépés; célja a béke, az igazság, a boldogság, a halhatatlanság, a misztikus központ, az önazonosság megtalálása […]” (Pál–Újvári 2001).

Jankovics (1995) részben a fentiek mellett említi a következőket: ”Átvitt értelemben a lelkek útját [jelenti]: a születendőkét az égből a földre, az eltávozókét a földről az égbe vagy a föld alatti világba. [...] Még elvontabban ez a beavatás jelképes útja (labirintus, csigavonal). Út vezet a megvilágosodáshoz a nagy vallások tanítása szerint. Az esendő ember útja a megigazulsához kanyargós vagy spirál alakú. [...] A kiválasztottaké viszont a királyi út (lat.

via regia), amely – ellentétben a spirállal, körúttal – egyenes. [...] Az evangélium tanítása szerint a királyi út: Jézus. Ő mondja magáról: ”Én vagyok az út, az igazság és az élet. [...]”

A metaforák elemzéséhez Jankovics adaléka: “Az út mint jelkép ma is számtalan jelentésben használatos: útravaló, úttörő, útvesztő, útszéli hang, diadalút, életút, válaszút szavainkban.”

Visszatérve egy pillanatra az újkori retorika szimbólummeghatározásához, „a szimbólumban kifejezendő tartalom nem egy fogalom, hanem a fogalmak sokasága, egymással rokon életjelenségek szélesebb köre, […] képzetszövevény” (Sájter 2008, 541). Ha megvizsgáljuk a fent összegyűjtött céltartományokat, akkor arra a felfedezésre jutunk, hogy ezek pontosan azokat a fogalmakat jelenítik meg, amelyek alatt az „egymással rokon életjelenségek szélesebb köré”-t értenünk kell. Ez esetben konkrétan azokat, amelyek az

UTAZÁS szempontjából „rokonok”, de a későbbiekben látni fogjuk, hogy a lehetséges céltartományok mindig az adott fogalomban összeolvadt életjelenségeket jelenítik meg egyenként. Minél többet sorolunk fel belőlük, annál pontosabban körülírjuk a szimbólum jelentését.

Ez az összefüggés világosan megmagyarázza azt a jelenséget, hogy a metaforikus nyelvi kifejezések (pl. eltévelyedett, nagy utat tett meg), miért is tartozhatnak egyszerre több fogalmi metaforához. Azért, mert valamennyinek az átvitt értelme az UTAZÁS szimbóluma köré szerveződik, általánosságban írják le a szimbolikus eseményeket, és az egymással rokon életjelenségekre általánosságban ráillenek.

S éppen a több metaforához besorolható nyelvi kifejezések tanúsítják, hogy ezeket a kognitív metaforákat nem szabad egymástól függetlenül kezelnünk, hanem valamennyiről érdemes számon tartani azt, hogy nem cs ak a forrást artom án yok, hanem a céltartomán yok is rokonok, azaz az UTAZÁS szimbolikus jelentéstartalmának egy-egy

aspektusát emelik ki. Ezért jellemző a kognitív fogalmi struktúrájukra az, hogy megértésükhöz az utazásból merítjük az információkat.