Turizmusorientált földrajzi nevek

A magyar – más nyelvekhez hasonlóan – a térbeli tájékozódást lehetővé tevő földrajzi nevek (helynevek) gazdagságával büszkélkedhet (LACZKÓ–MÁRTONFI 2005). HAJDÚ-MOHAROS

JÓZSEF (2000) szerint a földrajzi objektumok sajátnyelvű megnevezése az otthonérzés jele, amely a történelem viharait megélt Kárpát-medencében rendkívüli jelentőséggel bír. A földrajzi nevek az általuk jelölt objektumok alapján csoportosíthatók, e szerint megkülönböztetünk: vízneveket, vízparti helyek neveit, domborzati neveket, táj- és határneveket, lakott területek neveit és építményneveket³⁰. A földrajzi nevek, különösen a lakott területek nevei az adott hely egykori funkciójának, lakossága etnikai összetételének lenyomatai, ugyanakkor, bizonyos esetekben a változásokat is tükrözik (KISS 1988). Amíg a vizek elnevezését nemigen kezdte ki a történelem, addig a települések esetében a népvándorlások, a birodalmak terjeszkedése, a betelepítések vagy éppen az adott kor ideológiai elvárásainak való megfelelés könnyen előidézhette a lakott területek átkeresztelését.

A Budapest III. kerületének részét képező Óbuda területén fekszik a római birodalom egyik virágzó, ma már csak romokban tetten érhető települése, Aquincum. A főváros turizmusában kitüntetett szerepet játszó városrész az egyetlen olyan területe hazánknak, amely miközben

30 303/2007. (XI.14.) Korm. rendelet a magyarországi hivatalos földrajzi nevekről ennél részletesebb csoportosítást használ, mivel külön kitér az utcanevekre és a közlekedés, valamint a szállítás területén alkalmazott létesítmények elnevezésére.

hivatalos elnevezésében is őrzi a kétezer évvel ezelőtt használt földrajzi nevét, egyben utal a terület adott korban betöltött funkciójára, történetesen az ivóvíz nyerési lehetőségre.

Az egyes történelmi időkben jelentkező mobilitási igény, pontosabban az azt kiváltó, illetve lehetővé tevő vonzerő és infrastruktúra, ha úgy tetszik a turizmus gyökerei számos magyarországi település névadásában megfigyelhetőek. Ha áttekintjük a hazai települések elmúlt ezredévnyi fejlődét (BELUSZKY 1999, FRISNYÁK 1990), megállapíthatjuk, hogy az egyházi élet, a kiskereskedelem, a társadalom árucikkekkel való ellátása vagy éppen a közlekedés biztosítása jó néhány település életre hívásában játszott közre. A messzi földről érkező zarándokokat is fogadó hazai szent helyek névadásában meghatározó szerepe volt a templom védőszentje megnevezésének (Bucsuszentlászló), de a vásártartási joggal (Hódmezővásárhely), a víz melletti fekvéssel (Dunafüred), az utazást megkönnyítő építménnyel (Hidas) kapcsolatos vagy az ott élők jellemző tevékenységét (Solymár), a környék növény- és állatvilágát (Szilvás, Darvas) megjelenítő helységnevek is utalnak a településeken egykor és részben napjainkban is jelentkező forgalom okára.

Ugyan számos magyarországi település elnevezése sugallja, hogy az oda látogató valamilyen turisztikai tevékenység folytatása révén az élményszerzéssel párosuló környezetváltozás részesévé válhat, a turizmusorientált mobilitás kikristályosodási pontjait – gyakran a történelmi előzmények ellenére – kizárólag azok a települések képviselik, amelyek képesek az élményszerzés infra- és szuprastrukturális feltételeit a mai kor követelményeinek megfelelően biztosítani. Magyarország helységnévkönyvét (JÓZSA ZS. 2005) és a kartográfusok által hasznosított, a földmérési alaptérképek névanyagát tartalmazó Földrajzinév-tárat³¹ böngészve két olyan településcsoportot tudunk megkülönböztetni, amelyekhez sorolt városok és községek elnevezésében markánsan kiütközik a turizmusba való potenciális bekapcsolódás, egyúttal a helyszínre látogatva magunk is meggyőződhetünk annak valóságosságáról. Az egyik a felszíni és a felszín alatti vizekhez, a másik az egyházi élethez kötődő települések csoportja.

Annak ellenére, hogy Magyarország turizmusában a felszíni és a felszín alatti vizek, a tavak, a folyók és a gyógyulást, regenerálódást biztosító források képviselik az egyik legfontosabb vonzerőcsoportot, a fürdőzést mint népszerű turisztikai tevékenységet megtestesítő helynevek száma csekély. Mindössze 4 olyan önálló települést ismerünk, amelynek nevében a fürdő vagy annak régies változata a füred megtalálható: Balatonfüred, Berekfürdő, Balatonmáriafürdő, Tiszafüred. A többi 9 esetében a fürdőzésre alkalmas helység már nem önálló jogállású, hanem egy-egy település részeként szerepel: Dunafüred

31 Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) – www.fomi.hu

(Százhalombatta), Káptalanfüred (Balatonalmádi), Lillafüred (Miskolc), Kaposfüred (Kaposvár), Gyopárosfürdő (Orosháza), Rómaifürdő (Budapest), Mátrafüred (Gyöngyös), Pétfürdő (Várpalota), Parádfürdő (Parád). Látható, hogy az egyes célállomások nevének etimológiai megközelítésében nem tudunk különbséget tenni aszerint, hogy ott üdülési vagy gyógyüdülési tevékenység folytatható. Hévíz az egyetlen olyan településünk, amelynek neve egyértelműen utal az ott található gyógyászati lehetőségekre.

Az egyházi élet, különösen a zarándoklatok folytatásának, a hit nagyobb tömegben való, ünnepies gyakorlásának színterei azok a magyarországi települések, amelyek már a nevükben is a vallási turizmus kiteljesedésének lehetőségét hordozzák. A kereszténység egyetemes és magyar történetének személyiségei, az egyháztól kapott címükkel (szent, boldog), illetve anélkül számos település elnevezésében öltenek testet, amelyek többsége ismert búcsújáróhellyé vált. Részben a Mária-ünnepekkel összefüggésben vált frekventált településsé (településrésszé) Máriapócs, Máriagyűd (Siklós), Márianosztra és Máriabesnyő (Gödöllő). Bucsuszentlászló azért különleges, mert esetében még a zarándoklatra mint sajátos turisztikai tevékenységre való utalást is megtaláljuk az elnevezésében. Az adott települések szakrális mivoltára utalnak a nevükben szereplő szent vagy boldog szavak, így Szentkútra (Mátraverebély) vagy Boldogasszonyfára látogatva lehetőség nyílik a hitélet gyakorlására. A vallási turizmusban kisebb szerepet játszó, ugyanakkor a templomaikat mint értékes műemlékeket a kínálat középpontjába helyező települések elnevezésében egy-egy egyházi személy (Jászapáti, Márokpapi, Papos, Vámosatya, Érsekcsanád) vagy intézmény (Bátmonostor, Egyházasgerge) is tetten érhető.

A magyarországi helynevek sorában különleges csoportot képviselnek azok a települések, amelyek elnevezése könnyen megtévesztheti az arra járó látogatókat. A Heves megyében fekvő Balaton azt a képzetet keltheti, mintha ott a Dunántúl és egyben Közép-Európa legnagyobb tavának környékén fekvő településekhez hasonlatos üdülőtevékenységet lehetne végezni. A valóságban Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található Imola már-már Olaszországba, a Forma-1-es nagydíjak helyszínére repítheti a gyanútlan turistát, míg a Győr-Moson-Sopron megyei Feketeerdő hallatán könnyen a Duna németországi forrásvidékére álmodhatjuk magunkat. A Velencei-tó egyik turisztikai központjában, Velencén gondolázás helyett legfeljebb csónakázhatunk. A Tolna megyei Medinába látogatók is csalódni fognak, ha Mohamed próféta koporsója felöl érdeklődnek, mivel az onnan igencsak távol, Szaud-Arábiában található.

Mindettől függetlenül a földrajzi névazonosságból – természetesen megfelelő marketingkommunikációval – még a turizmusban kamatozó kreatív üzlet is fejleszthető.