A hazai felsőoktatás

A turizmusföldrajz évtizedek óta meghatározó szegmense a hazai közgazdaság- és földrajztudományi felsőoktatásnak. Míg a közgazdasági képzésben elsősorban a turizmussal mint praktikummal foglalkozó szakemberek (leendő utazási irodai, szálloda- és vendéglátóipari vezetők), addig a földrajzoktatásban katedrákra álló tanárok, a területi tervezésben közreműködő döntéselőkészítők jelentik a tudásközvetítés célcsoportjait. Ennek megfelelően a turizmusföldrajz oktatása során a képzés céljához illeszkedő hangsúlyeltolódások bekövetkezhetnek, azonban az átadandó ismerethalmaz attribútumai megegyezők.

Magyarországon az egyetemi szintű graduális közgazdász képzésben az 1957/58.

tanévben hirdettek először idegenforgalommal kapcsolatos elméleti ismereteket tárgyaló kurzust. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Kereskedelmi Karán a kereskedelmi és a közlekedési szak kollégiumai között szereplő idegenforgalom gazdaságtana elnevezésű kurzus oktatása azonban nem nélkülözte az előzményeket, mivel a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán már az 1939/40.

tanévben hozzáláttak az Idegenforgalmi Közigazgatási Szaktanfolyam megszervezéséhez (MARKOS–KOLACSEK 1961). A turizmus földrajzához kötődő ismeretekkel mindkét egyetem tananyagaiban találkozhatunk, amely terület az előbbi intézmény két féléves, már valamifajta gyakorlattal rendelkező hallgatóinak meghirdetett szakszemináriumain kezdte meg kiteljesedését (KOLACSEK 1966). Ebben úttörő szerepet kaptak a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem gazdaságföldrajzosai (köztük a már említett Kollarik Amália), akik jegyzetek, tan- és szakkönyvfejezetek megírásával segítették elő az oktatás eredményességét.

A turizmusföldrajz közgazdaságtudományi képzésbe történő integrálódásának egy másik, igen jelentős fonala a Felsőfokú Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskola

berkein belül bontakozott ki. A kor idegenforgalmi szakembereinek gyakorlatorientált képzését ellátó intézményen belül az idegenforgalmi földrajz az egyik legfontosabb alapozó tárggyá nőtte ki magát (KETTER 1966). Számos kiadvány bizonyítja, hogy a tárgy oktatását segítő taneszközök összeállításában rangos, a földrajztudományhoz kötődő szakembergárda vett részt (KÓRÓDI et al. 1968). Az intézmény Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolává válását követően is központi kérdésként kezelte az idegenforgalom földrajzának oktatását, amelyben NAGY GYULÁNAK (1975) – aki maga nem volt a turizmusföldrajz kutatója – oroszlánrész jutott.

A rendszerváltozás erőteljesen polarizálta a turizmusorientált közgazdaságtudományi felsőoktatást. Egymás után szereztek akkreditációt a különböző egyetemekhez és főiskolákhoz kötődő idegenforgalmi képzések, amelyek a korábbi évtizedek tradícióit követve kivétel nélkül tanterveik részévé tették a turizmusföldrajzot. A közgazdasági felsőoktatásban zajló idegenforgalmi és szálloda szakos közgazdász képzésre vonatkozó előírások ²² egyértelműen körvonalazták a geográfiai ismeretek fontosságát (kötelező szigorlati tárgyként írták elő az idegenforgalmi földrajzot). A grandiózus méreteket öltő oktatási boom (MICHALKÓ 2004b) azonban igen jelentős energiákat vont el a turizmusföldrajzi ismeretek kutatással történő megalapozásától, az érvényes és legitim taneszközök összeállításától, így előfordult, hogy megfelelő tan(szak)könyvek hiányában zajlottak a kurzusok pedagógiai folyamatai. 1990-et követően is előfordult, hogy maga, az idegenforgalmi felsőoktatásban aktív szerepet vállaló turizmusföldrajz-oktató nem tartozott a geográfus társadalom – publikációs tevékenysége révén – ismert figurái közé. A magyarországi doktori iskolák felfutásának köszönhetően napjainkra szinte minden, az idegenforgalmi oktatásért felelős egyetemi és főiskolai tanszéken találkozhatunk PhD oklevéllel már rendelkező vagy a doktori képzésben éppen résztvevő geográfussal.

A hazai felsőoktatás bolognai folyamatként elhíresült átalakításának köszönhetően 2006 szeptemberétől turizmus-vendéglátás alapszak elnevezéssel folytatódik a magyarországi idegenforgalmi képzés félévszázados története. A régi/új szak létesítését szabályozó rendelet²³ előkészítésében közreműködőknek annyit azonban sikerült „elérni”, hogy a földrajz, illetve annak közkeletű latin megfelelője, a geográfia szó egyetlen egyszer se szerepeljen a dokumentumban. Ezzel figyelmen kívül hagyták a Magyar Tudományos Akadémia mellett több nagy múltú hazai egyetemen is sikerrel művelt turizmusföldrajz évtizedes, számos nemzetközi elismerést elért eredményeit, valamint a turizmustudomány határainkon túli képviselőinek

22 4/1996. (I. 18.) Korm. rendelet a közgazdasági felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről.

23 15/2006. (IV.3.) OM rendelet az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményeiről.

széleskörűen hivatkozott szakkönyvekben, folyóiratcikkekben megnyilvánuló törekvéseit.

Ennek ellenére a turizmusföldrajz továbbra is a magyarországi idegenforgalmi felsőoktatás egyik legfontosabb és megkerülhetetlen ismeretterületét képezi, amely mind az alap, mind pedig a mester és a doktori képzés sikerének letéteményese. Az 5. táblázatból is egyértelműen visszatükröződik, hogy a turizmusföldrajz – kivétel nélkül – minden a turizmus-vendéglátás alapképzést folytató felsőoktatási intézményben oktatott tárgy.

Az intézmény neve

régiófejlesztés Nemes Andrea, Székely Andrea Budapesti Gazdasági Főiskola

Kereskedelmi Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kar (Budapest)

Idegenforgalom földrajza

(Magyarország, nemzetközi) Hegedűs Ernő, Hortobágyi Mátyás, Petykó Csilla, Szabó Géza

(Budapest) Általános társadalom- és gazdaság-földrajz, Területfejlesztés és

Donka Attila, Kovács Balázs, Kővári István, Lengyel Márton, Posta József, Trócsányi András

Károly Róbert Főiskola Gazdálkodási Kar (Gyöngyös)

Turisztikai erőforrások, Turizmusföldrajz Dávid Lóránt

Kodolányi János Főiskola

(Székesfehérvár) Turizmusföldrajz 1-2, Magyarország turisztikai erőforrásai, Regionális politika és területfejlesztés, Turisztikai területfejlesztés, Természeti jelenségek a turizmusban, Idegenforgalmi földrajz (idegen nyelven)

Aubert Antal, Csapó Tamás, Illés Sándor, Jakab Beáta, Michalkó Gábor, Rudi Andrea, Szalai Katalin, Szépvölgyi Emese, Szépvölgyi Ákos, Vizi István

Nyugat-Magyarországi

Egyetem Apáczai Csere János Kar (Győr)

Idegenforgalmi földrajz I-II. Darabos Ferenc, Husz Anikó, Nagy Róbert

Aubert Antal, Csapó János, Gyuricza László, Kaposi Zoltán, Máté Andrea, Pap Norbert, Szabó Géza

Szolnoki Főiskola (Szolnok)

Turisztikai erőforrások Müller Anetta

5. táblázat A turizmus-vendéglátás alapszak képzésében résztvevő felsőoktatási intézmények Magyarországon, 2006 (Forrás: Saját adatgyűjtés)

2.4. A turizmográfiától a turizmológiáig: a magyarországi turizmusföldrajz