Nemzetközi kitekintés

A turizmusföldrajz (Geogrpahy of Tourism) a földrajztudomány évtizedek óta nemzetközileg művelt kutatási területe (LEW 2001). Tekintettel a téma országhatárokon és kontinenseken átnyúló mivoltára, valamint a vezető kutatók földrajzi kötődésére, a turizmusföldrajzos társadalomban elsősorban angol nyelven folyik a szakmai diskurzus. A kutatói közösség mértékadó folyóirata az 1999 óta megjelenő Tourism Geographies, ami mellett számos rangos turizmustudományi folyóiratban (többek között a nyomtatásban Magyarországon is hozzáférhető Annals of Tourism Research, Current Issues in Tourism, Journal of Ecotourism, Journal of Sustainable Tourism, Journal of Travel and Tourism Marketing, Journal of Vacation Marketing, Journal of Travel Research, Tourismus Journal) találkozhatunk geográfiai témával. Jelenleg a turizmusföldrajzi kutatások egyik nemzetközi fellegvárának számító új-zélandi University of Otago professzora, Michael Hall geográfusi mivoltában koordinálja a turizmustudományi ismeretek terjesztésében oroszlánrészt vállaló könyvsorozat, az Aspects of Tourism megjelenését. A turizmusföldrajz keretében létrejövő megszámlálhatatlan nemzetközi kutatási együttműködés sikerét kedvező szervezeti feltételek biztosítják. Az IGU¹⁸ Study Group on the Geography of Tourism, Leisure and Global Change fő és szatellit konferenciái évente több alkalommal is lehetőséget biztosítanak a legújabb kutatási eredmények bemutatására és a szakmai párbeszéd személyes lefolytatására.

Mivel a turizmusföldrajzi kutatások nemzetközi előzményeinek komplex feltárása meghaladná az e fejezet biztosította kereteket, így elsősorban a szakmában mérvadó anglo-amerikai vizsgálatok (MEYER-ARENDT 2000; HALL–PAGE 2002, 2008; COLES 2004) fókuszában álló témák rendszerezését mutatjuk be. Annak ellenére, hogy már a második világháború előtti időszakból is találkozhatunk kutatási eredményekkel, rendszeres vizsgálatokra elsősorban a XX. század ’60-as éveitől kerül csak sor. Tekintettel arra, hogy a kutatási módszerek és a reprezentációs technikák hiánya nem tette lehetővé a diszciplína elméleti kiteljesedését, a korai publikációkban leginkább a turizmus gazdasági hatásainak területi szintű elemzésére és a turizmus egy-egy térség életében betöltött szerepének leíró jellegű bemutatására került sor. Az 1960-as években számos hatás éri a nemzetközi turizmusföldrajzi kutatásokat, amelyek közül legerősebbnek a regionális tudományok

18 International Geographical Union (Nemzetközi Földrajzi Unió)

irányából érkező bizonyult, azonban ez sem segíti igazán elő a területi vonatkozásaiban egy-egy országon belül megrekedő, leíró elemzéseken való túllépést (WILLIAMS–ZELINSKY 1970).

A következő évtized a nemzetközi földrajzi szakirodalom iránti érdeklődés gyors növekedését eredményezi, de a kor prominens turizmusföldrajzosai a kedvező környezetei feltételek ellenére elégedetlenek diszciplínájuk elért eredményeivel (MITCHELL 1979; PEARCE 1979).

Szkepticizmusuk áthúzódik a ’80-as évekre, amelynek hátterében az a felismerés áll, hogy az elmúlt fél évszázad során számos publikációban testet öltő eredmény ellenére továbbra is hiányoznak a turizmusföldrajznak mint diszciplínának az elméleti és fogalmi alapjai, nehéz tetten érni egy széles körben elfogadottá vált paradigmát vagy egy olyan vonatkoztatási rendszert, amely útmutatásul szolgálna a kutatásokban (MITCHELL 1984;PEARCE 1987).

HALL és PAGE (2002) miközben áttekintést ad napjaink kutatási irányzatairól, megállapítja, hogy a turizmusföldrajz befogadó szerepének és más diszciplínákra való nyitottságának köszönhetően igen nehezen képes önmaga számára olyan nemzetközileg érvényes elméleti keretfeltételeket teremteni, amelyek mérsékelnék az akadémiai szférából érkező kritikák élét. Ez részben összefügg azzal a ténnyel, hogy a turizmussal foglalkozó geográfusoknak sokszor a köz- vagy a magánszféra politikai érdekének, megrendeléseinek megfelelően kell eljárni, így a kutatási eredmények objektivitása, összehasonlíthatósága gyenge lábakon áll. Ennek ellenére számos akadémiai nézőpontból is érvényes tudásterület született, amelynek egyik kiemelkedő szervező elve a regionális megközelítés. Ez a legtöbb esetben egész kontinensek vagy országcsoportok, országok idegenforgalmi folyamatainak a bemutatásában és a turisztikai célterületek tervezésében, fejlesztésében ölt testet.

A nemzetközi turizmusföldrajzi kutatások anglo-amerikai irányzatainak egyes képviselői miközben műveik egyaránt tartalmaznak tradicionális és innovatív megközelítéseket, fokozatosan törekszenek a diskurzív és reflexív elemzések számának növelésére (4. táblázat).

Megközelítési mód Kulcsfogalmak

Területi elemzés pozitivizus, területi elemzés, térkép, rendszer, hálózat, morfológia Viselkedésföldrajz magatartás, környezeti észlelés, mentális térkép, elterjedés,

döntéshozatal, akcióterület, területi preferencia

Humánföldrajz humán tényező, elemzés szubjektivitása, hermeneutika, hely, táj, egzisztencializmus, fenomenológia, néprajz, élővilág

Alkalmazott földrajz tervezés, távérzékelés, GIS, térképezés, regionális fejlesztés, közpolitika, eltartóképesség

Radikális értelmezés neomarxista elemzések, állam szerepe, nemek, globalizáció, lokalizáció, identitás, posztkolonializmus, posztmodern tér szerepe 4. táblázat Az anglo-amerikai turizmusföldrajzi kutatások fókuszai

(Forrás: Hall–Page 2002:16-17)

Ezek az ismeretelméletileg erőteljesen megalapozott munkák nem feltétlenül a turizmusföldrajz eredményeinek népszerűsítéséhez, sokkal inkább az akadémiai körökben történő elismertetéséhez, a tudományos utánpótlás szemléletformálásához járulnak hozzá (PHILLIMORE–GOODSON 2004). A szakma nemzetközileg elismert teoretikusainak publikációiból kiolvasható, hogy a turizmusföldrajz kizárólag abban az esetben lesz képes tudományos küldetését teljesíteni, a kívánt mértékű presztízsnövekedést elérni, ha az új kutatási irányokba történő elmozduláskor felvállalja a probléma filozófiai igényességű tárgyalását (TRIBE 2002). Ez jelentheti azt a fajta kitörési felületet, amelynek mentén a valóság legkülönbözőbb szegmenseinek turizmusföldrajzi orientációjú elemzése kapcsán a jelenleginél szélesebb körűen illeszkedhet a többi tudományághoz.

Az anglo-amerikai irányzat kétségtelenül befolyásolta az Európán belüli turizmusföldrajzi kutatásokat, azonban Kelet-Közép-Európában évtizedeken keresztül a német nyelvterületről érkező hatások érvényesültek. Ez egyrészt a térség geopolitikai helyzetéből fakadt, amelynek következtében már a két világháború közötti időszakban is osztrák és német állampolgárok alkották a külföldi vendégkör jelentős hányadát (MARKOS– KOLACSEK 1961), másrészt a Walter Hunziker és Kurt Krapf irányítása alatt álló, sant-galleni székhelyű svájci iskola követői is német nyelvű forrásokból merítettek. A rendszerváltozásig terjedő korszak szakirodalmának áttekintéséből jól kirajzolódik, hogy a kutatók – azok hiányában – nem támaszkodhattak a Szovjetunióból érkező alapművekre, így a publikációkat a német (CHRISTALLER 1955; RITTER 1965, 1966; RUPPERT 1962; RUPPERT–MAYER 1969) mellett a francia (DEFERT 1955, 1966) nyelvterület műhelyeinek szellemisége hatotta át. A német geográfia eredményeire előszeretettel építő közép-európai turizmusföldrajzi kutatók vezető alakjai közül a szlovák PETER MARIOT (1983) munkássága emelhető ki, aki az egykori Csehszlovákiában zajló vizsgálatokat irányította. A rendszerváltozás szinte követhetetlen mértékben polarizálta a turizmusföldrajz tárgykörében folytatott kelet-közép-európai kutatásokat. Az alapkutatást egyrészt a kormányzati megrendelésre készülő fejlesztési koncepciókban testet öltő alkalmazott kutatások váltották fel, másrészt a robbanásszerűen növekvő idegenforgalmi felsőoktatást segítő taneszközök készítése (COCEAN–DEZSI 2001;

CIANGA 1998; VOFKORI 2006) szorította a háttérbe. A térségen belüli nemzetközi együttműködések (JORDAN 1999) ellenére sokkal inkább az anglo-amerikai irányzat képviselőivel való kooperáció a jellemző (MICHALKÓ–TIMOTHY 2001; WILLIAMS et al. 2001).