A határok turizmusa egy határtalan világban

A határok – legyenek azok fizikai mivoltukban megjelenők vagy immateriálisak – lényegi tulajdonságuk, hogy egyszerre képesek a vég és a kezdet megtestesítésére, valamint a közöttük lévő átjárhatóság biztosítására. A határ átlépésével – ha átmenetileg is – valami lezárul és egy új kezdődik, van olyan határ, ahonnan már nincs visszaút, de az esetek többségében problémamentes a visszatérés.

A földrajzi szakirodalom sokáig az egyes közigazgatási egységek kiterjedése, az azzal kapcsolatos változások, továbbá a határ menti területek gazdasági-társadalmi sajátosságainak elemzése kapcsán tárgyalta a határok problematikáját (HAJDÚ 2001). Mára a határmentiség földrajza szinte önálló diszciplínává nőtte ki magát, amely folyamatban az Európai Unió bővülésével kapcsolatos kérdések tudományos igényű tisztázásának szándéka kitüntetett szerepet kapott (SCOTT 1997). Az államhatárok problematikája az 1920. évi Trianoni békeszerződés ismert következményei miatt (PALOTÁS 1990) a hazai geográfiai szakirodalom érzékeny témájának számít, amely kérdéskör hazánk európai uniós csatlakozási folyamatában új megvilágításba került (SÜLI-ZAKAR 2003). Annak ellenére, hogy a kriminál (KOBOLKA

2000; SALLAI 2003; RITECZ 2003; TÓTH 2003), a történeti (HAJDÚ 1999), a kereskedelmi (MICHALKÓ 2004a), a közlekedési (TINER 1995), az etnikai (KOCSIS–WASTL-WALTER 1993) és a regionális földrajz (RECHNITZER 2005) magyarországi képviselői könyvtárnyi tanulmányt halmoztak fel ebben a témában, a turizmus problematikájára – közvetett érintettségén túlmenően – mindeddig kevesebb figyelmet fordítottak.

DALLEN TIMOTHY (1995a, 1995b) a határok turizmusban betöltött szerepéről értekezve rámutat arra, hogy az egyik államból a másikba történő átkelést biztosító pontok a turisták fejében a mobilitásukat gátló akadályokként, nemkívánatos tortúrák színhelyeiként élnek. A határátkelés – a forgalom és az ott szolgálatot teljesítők hozzáállásának, történetesen az útlevél és vámvizsgálat procedúrájára vonatkozó szolgálati szabályok betartásának függvényében – az utazási idő, gyakran kiszámíthatatlan meghosszabbodását vonja maga után.

A határok a szomszédos államok között fennálló politikai feszültségek lecsapódási pontjaiként is értelmezhetőek, s mint ilyenek közvetlenül is hozzájárulhatnak a turistaforgalom lassításához. Természetesen az állam biztonságának megőrzése, különösen a kriminogén és a közegészségügyet veszélyeztető tényezők kiszűrése esetén a turizmus résztvevői ártatlanul kénytelenek bizonyos hátrányokat elszenvedni. A világ számos országában a határátkelőhelyek – a belépés engedélyezésére hivatott állami hatóság filiáliáiként – önmaguk döntenek a turistavízum kiadásáról, ennél fogva a turizmus eredményességét befolyásoló intézményként funkcionálnak.

Mindemellett a határok önálló vagy egy nagyobb kiterjedésű turisztikai attrakció részeként is megjelenhetnek. Szerepük – megfelelő kiskereskedelmi intézményekkel (ide értve az üzemanyag értékesítésével foglalkozó benzinkutakat) való ellátottságuk esetén – a bevásárlóturizmus, a turisták érdeklődésére számot tartó természeti értékek közelében való fekvésük esetén az ökoturizmus, történelmi szerepük megjelenítése esetén a kulturális és örökségturizmus, sajátos domborzati viszonyaik hasznosítása esetén az aktív vagy az egészségturizmus helyszíneiként is kiteljesedhet. Így vált a turizmus nemzetközileg látogatott attrakciójává az osztrák-szlovák-magyar határ találkozásánál fekvő Pandorfi Bevásárlóközpont (Ausztria), a Kanadát az Amerikai Egyesült Államoktól elválasztó Niagara vízesés, a ketté szakított Németország között a Berlini fal vagy éppen az olasz-francia-svájci határ összefutásában emelkedő Mont Blanc. Amíg a határok természeti adottságokra, történelmi örökségekre épülő kínálata viszonylag stabilnak mondható, addig a hozzájuk legerősebben kötődő turisztikai termékben, a bevásárlóturizmusban hasznosított vonzerőkre ez már kevésbé igaz. Egy határ menti kiskereskedelmi centrum a vele szomszédos állam(ok)ban élők szempontjából válhat vonzóvá, mivel bizonyos árucikkek, illetve szolgáltatások árai, azok minőségi jellemzői vagy csupán az elérhetőségük ténye csábítják útra kelésre a határ másik oldalán élőket (TIMOTHY 1999, 2005).

A bevásárlóturisták vonzásának mindezen tényezői azonban igencsak sérülékenyek, egy inflációból vagy adóemelésből fakadó árváltozás, esetleg a másik oldalon javuló kiskereskedelmi infrastruktúra könnyen bezárásra késztetheti a korábban virágzó üzleteket (MICHALKÓ–VÁRADI 2004).

A határok attrakcióként történő hasznosítására gyakran különösebb kézzelfogható érdekesség nélkül kerül sor, egyszerűen a történelmi múlt megélése, az elődök véres csatákban való összecsapása mögött álló indítékok megértése vagy egyszerűen a visszaemlékezés csábítja a határvidékre a látogatókat³⁹. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az államhatár fizikai mivoltával való szembesülés is elegendő okot adhat az utazás kiváltására, különösen azokban a térségekben, ahol több határvonal találkozási pontja (hármashatár) képezi az attrakciót. Egy-egy határvidék turisztikai sikere részben a szomszédos állam politikáján, együttműködési szándékán múlik, ugyanakkor az ott élők nyelvi, kulturális, vallási különbségeinek mértéke is jelentősen befolyásolhatja a térség versenyképességét. A fentiekből következően előfordul, hogy egy határ mindkét oldala periféria szerepet tölt be az adott ország gazdasági-társadalmi életében, így a látogatottsága gyér, de arra is akad példa, hogy csak az egyik vagy a másik oldalon érezhetők a vendégforgalom előnyei.

A határok idegenforgalmi vetületeinek elemzése megkerülhetetlenné teszi a Schengeni Egyezményből fakadó következmények körvonalazását. A Benelux államok, Franciaország és az egykori Német Szövetségi Köztársaság által 1985. június 14-én, egy luxemburgi kisvárosban aláírt egyezmény mára teljes mértékben átrajzolta az európai turistaforgalom arculatát. Az alapvetően biztonságpolitikai célzatú konvenció – miközben a belső határellenőrzés megszüntetésével párhuzamosan a külső határok őrizetének megerősítéséről döntött – jelentősen elősegítette az Európai Unió egyik alapelvének, a személyek szabad áramlásának a megvalósulását. Az 1997-ben aláírt Amszterdami Szerződés a közös biztonság fenntartása kapcsán olyan, korábbiakban az egyes tagállamok belügyét képező feladatokkal bővítette az Európai Közösség hatáskörét, mint a vízumpolitika, amellyel lényegében egységes beutazási feltételeket szabott a harmadik országból érkező vízumköteles turisták számára (HAUTZINGER 2004). A Schengeni Egyezmény immáron a közösségi joganyag részeként a külső határok szigorú ellenőrzésén túlmenően a belépés és a tartózkodás szabályozásáról, a kiutasítás és a toloncolás alkalmazásáról, a rendőri és az igazságügyi együttműködésről, valamint a Schengeni Információs Rendszer működtetéséről is rendelkezik (MAJERCSIK 2004). Schengen a turizmus mindennapi gyakorlatában azt jelenti, hogy az arra jogosultak a lehető leggyorsabban, a jogosulatlanok pedig semmilyen körülmények között ne léphessék át az Európai Unió határait. Magyarország 2007 december 21-től vált a Schengeni

39 A legmodernebb technológia felhasználásával lehetőség van a történelmi Magyarország lassan homályba vesző határainak a bejárására. A műholdak segítségével működő Global Position System (GPS) feltölthető az egykori határvonal földrajzi koordinátáival, amely alapján végigjárható a fűnőtte határkövekkel, I. világháborús bunkerekkel övezett útvonal (Pál Zoltán szíves közlése alapján).

Egyezményhez csatlakozott országok csoportjának⁴⁰ teljes jogú tagjává, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ukrán, a román, a szerb és a horvát határszakasza az Európai Unió külső határává lépett elő, annak turistaként való átlépése már nem kizárólagosan a magyar állam, hanem a Közösség hatáskörébe tartozó kérdés. Ausztria, Szlovákia, Szlovénia irányába, az úgynevezett belső határokon – érvényes, a személyazonosság igazolására alkalmas okmány birtokában – bárhol beléphetünk a másik állam területére, így a természetjárás, a vízi vagy kerékpár túrázás alkalmával a határ már nem elválasztó, hanem összekötő funkciót fog ellátni.

Magyarország államhatárainak turizmusföldrajzi aspektusú tárgyalása a téma objektivitása ellenére számos generációfüggő szubjektumot is magában hordoz. A legidősebb nemzedék számára a határ a Szent István-i nemzetállam trianoni összeomlásának, a Csehszlovákiához csatolt Felvidék (Ótátrafüred) és a Román állam részévé vált Erdély (Tusnádfürdő) csodálatos üdülőhelyei elvesztésének mementója, a középgeneráció a szocializmus bevásárló túráinak gyenge pontjaként emlékezik rá, ahol könnyen a vámosok martalékává válhattak a külföldön beszerzett holmik, a legfiatalabbak pedig már azt sem értik, átlépése során miért kell egyáltalán a személyi igazolványt felmutatni, amikor már rég az Európai Unió tagjai vagyunk (9. fénykép). Tekintettel arra, hogy az államhatárok a magyar

9. fénykép Hegyeshalom egykori közúti határátkelőhelye

Ahol 1990 előtt hosszú, tömött sorokat képeztek a vámellenőrzés várható következményei miatt összeszorult gyomrú utasokat szállító autók, a schengeni egyezmény életbe lépését követően még lassítania sem kell az

áthaladóknak.

40 Az Európai Unió külső határai nem esnek egybe a schengeni határokkal, mivel az Egyesült Királyság és Írország nem írták alá az egyezményt, ezzel szemben az Unión kívül álló Norvégia, Izland és Svájc alkalmazzák az abban foglaltakat.

történelem, különösen a XX. század alakulására döntő mértékű befolyást gyakoroltak, annak átlépése vagy megközelítése sokakban a múlt egy-egy szeletének felidézését segíti elő. A határok a nemzeti múlt mellett önmagunk vagy családunk történetének (disszidálás, állampolgárság megváltozása, kisebb-nagyobb vámjogsértések elkövetése) átélésében is közrejátszhatnak, így azok jelentős érzelmi töltetek hordozói. A határok a nemzet identitásában és imázsában jelenlévő folklorisztikus elemek megőrzésének és erősítésének letéteményesei. Az oda vezető útvonalak mellett található csárdák (gyakran a németes kiejtés fonetikus írásmódjával feltüntetve: tscharda) és szuvenírüzletek koncentráltsága a magyar kultúra habkönnyű építőköveinek (gulyás, fokos, cigányzene stb.) tömeges fogyasztását teszik lehetővé.

A magyar állam határainak turisztikai attrakcióként történő megjelenítésében a határon átnyúló világörökségeink mellett mindazon objektum részt vesz, amelynek egyediségét éppen a hazánk és az érintett szomszédos ország közötti választóvonalon való fekvése táplálja. Az UNESCO által 1995-ben a világörökség részévé nyilvánított Aggteleki- és a Szlovák Karszt barlangjai természeti kincsünk részét képező, oldalágakkal együtt 25 km hosszúságú Baradla-barlang 5,6 kilométernyi, Domica néven ismert szakasza Szlovákia területén fekszik, tehát látogatása során át kell lépni a két állam határát. Hasonló helyzetben vannak a csakugyan világörökségi listás (2001) Fertő-tó/Neusiedler See területén hajókázni óhajtó turisták is, mivel esetükben a magyar-osztrák határ átlépésével biztosítható programjuk zavartalan lebonyolítása. Ha valaki a Kőszegi-hegység, egyben a Dunántúl legmagasabb csúcsán (Írott-kő, 883 m) álló, 1913-ban épített kilátót kívánja körüljárni, lehetősége nyílik a Magyarországot Ausztriától elválasztó trianoni határvonal végtelen számú átlépésére.

Bizonyos esetekben a határállomások önmagukban is idegenforgalmi jelentőségre tehetnek szert. A történelem viharai által okozott károk lelkekben való enyhítése érdekében létesítették Jánossomorja és Andau között a Fahíd Emlékhelyre keresztelt állomást, továbbá Fertőrákoson a Páneurópai Piknik Emlékhelyként, a Rönökön található Szent Imre templom Emlékhelyként, valamint a közigazgatásilag Salgótarjánhoz tartozó Somoskőújfaluban a Somoskői Turisztikai Kapuként ismertté vált állomásokat.

4. A turisztikai célterületek bővülő értelmezése