A turizmus mint metafora

A geográfia a tárgyalt jelenségek megértetéséhez, szemléltetéséhez számos illusztrációt használ, a szövegszerű magyarázat során pedig előszeretettel épít a metaforák kínálta lehetőségekre. A nyelvészet által a hasonlóságon alapuló jelentésátvitelként értelmezett metaforák szerepe abban áll, hogy két egymástól különböző dolog tartalmi vagy fogalmi rokonságát felvillantva egyiket a másikkal helyettesíti (KÁLMÁN–NÁDASDY 1999). Ahogy az irodalomban, úgy a földrajztudományban is tetten érhető a metafora képzettársítást, képi megjelenítést elősegítő asszociatív funkciója. A geográfusok által alkalmazott, MOLNÁR JENŐ

(2004) révén tudományos elemzés tárgyává tett metaforák szerepe természetesen túllép a jelenségek puszta ábrázolásán, funkciója sokkal inkább az elméletalkotásban és a teoretikus magyarázatokban ölt testet. A turizmus térreleváns megközelítése sem hagyhatja figyelmen kívül a metaforákban rejlő lehetőségeket, amelyek közül a turizmus hídként és kapuként való értelmezését állítjuk előtérbe. E két objektummal való megfeleltetése azért kap kiemelt szerepet, mivel a turizmus számos, a kutatók által feltárt, térbelileg értelmezhető hozadéka éppen a híd és a kapu mivoltában rejlik.

1.2.1. A híd szerep

A világ hídjainak – íveljenek azok szárazföldek és szigetek között, segítsék a folyókon, völgyeken, csatornákon történő zavartalan áthaladást – elsődleges funkciója az összeköttetés megteremtése (PALOTÁS 1987). A hidak, miközben teljesítik a mobilitás (közlekedés és szállítás) biztosításában testet öltő küldetésüket, sokszor maguk is turisztikai látványossággá válnak, így gyakorlatilag kettős szerepet játszanak a világ turizmusában. Hidakat azonban nem csak fából, kőből vagy acélból lehet építeni, hanem létrehozhatunk olyanokat is, amelyek esetében a fizikai megtestesülés szinte elhanyagolható. Egy izolált területnek a világ vérkeringésébe való intenzív integrálását például sűrű forgalmú repülőjáratokat üzemeltetve, úgynevezett légi híd segítségével oldják meg, amelynek köszönhetően biztosítható az adott térség és a külvilág közötti kapcsolattartás.

Ha számba vesszük a turizmus történeti előzményeit és jelenlegi szerepét, láthatjuk, hogy hídként való megjelenése meghatározó szegmensét képezi az emberi faj sikeres együttélésének. A turizmus egy olyan híd, amelyen át évszázadok óta áramlanak a kontinensek és országok legkülönbözőbb szellemi, kulturális és nyelvi irányzatai, ezzel lehetőséget teremtve a másik életterének megismerésére, a vele kapcsolatos sztereotípiák lebontására. A turizmuson keresztül könnyen elsajátítható a világ. Mint híd egy olyan valós térbe ível, amely a környezetváltozásnak köszönhetően új élményeket kínál, és amelyben az egyének közötti kommunikáció hozzájárul a társadalmak hosszú távú fenntarthatóságához.

Marco Polo utazásai például Európa és Ázsia között teremtették meg az összeköttetést, az egykori szocialista országok sportolói a Nyugat-Európában és a tengerentúlon rendezett nemzetközi versenyeken való részvétel, pontosabban a sportturizmus révén alkottak hidat a vasfüggönyön inneni és túli világ között.

Miközben Budapest turizmusának promócióját elősegítő lógó a Lánchíd sziluettjét jeleníti meg, metaforikusan utal a turizmus kapcsolatteremtő szerepére, az eltérő szerepkörű és arculatú városrészek közötti átjárhatóság biztosítására, arra, hogy Budapest lehet a híd Európa keleti és nyugati, déli és északi része között zajló vendégforgalom bonyolításában (2. ábra).

2. ábra Budapest turizmusmarketingjében használt logó (Forrás: BTH Budapesti Turisztikai Szolgáltató Kht)

Budapest két oldalát összekötő közúti hidak mellett Magyarország vízrajzi sajátosságainak, történelmi múltjának köszönhetően számos, a turizmus metaforikus szerepét kihangsúlyozó híddal találkozhatunk. A ma Esztergom és a szlovákiai Sturovo (Párkány) között közúti átkelést biztosító Mária-Valéria-híd egykor a magyarság – határokon átívelő – együvé tartozását fejezte ki. A trianoni békeszerződéssel több részre szakadó magyarság Felvidéken maradt tagjai évtizedeken keresztül a II. világháborúban felrobbantott hídon át juthattak el az

anyaországban élő rokonaikhoz, ismerőseikhez. A 2002-re újjáépített híd a mellett, hogy a város egyik idegenforgalmi látványossága, a 2004-ben – többek között az általa összekötött Szlovákiával és Magyarországgal – kibővült Európai Unió egyik szimbóluma, a belső határok megszűnésének megtestesülése.

1.2.2. A kapu szerep

A híddal való összehasonlításban a kapunak mint metaforának az alkalmazása gyakoribb a földrajztudomány képviselői között (1. fénykép). A kapu az utazó bejutását, a belépését biztosító, a nyitottságot, a befogadást megtestesítő eszköz, amely sokszor a maga monumentalitásával utal az áthaladás elvi jelentőségére. A korábbi századok építészete a kaput egy vár, egy város védelmére létrehozott erődített fal részeként, az oda való belépés megkönnyítése érdekében használta. A kapu ugyanakkor ellenőrzési pontként is szolgált, ahol a nem kívánatos személyek kiszűrése folyhatott. Egy díszes kapu a gazdagság, egy robosztus az erő kifejezésére volt hivatva. Egy várba vagy egy városba érkező vendég számos információt szűrhetett le, amikor annak kapuján keresztül haladt, különösen ha még pénzt is kértek a belépésért. Miután a kapuk a modern közlekedés, a korszerű mobilitás szűk keresztmetszeteként jelentek meg, sok helyen lebontották őket.

1. fénykép Székelykapu Alsóörsön

A rokonok, barátok, ismerősök meglátogatására épülő, úgynevezett VFR turizmus kaput nyitott az erdélyi és az anyaországi magyarság közötti kapcsolattartásban, amely a települési önkormányzatok testvérvárosi együttműködésben is megjelent, a kapu a romániai Málnás ajándéka Alsóörsnek.

Miközben a turizmus hosszú évszázadokon át a városok kapuin keresztül bonyolódott, metaforikus értelemben maga is kapuvá vált. A modern telekommunikációs technológiát megelőző korszakban a turizmus képviselte a megismerés kapuját, egy-egy ország rejtett titkai, értékei a turizmuson keresztül tárultak fel, maguk az utazók nyitották ki az addig zárt kapukat. A turizmus a nemzetközi integráció egyik letéteményeseként kapuvá válik minden olyan országban, amely az utazók érdeklődésére tarthat számot, és amely korábban igyekezett gazdasági, társadalmi, politikai zártságát megőrizni. Ahogyan a turizmus híd mivoltánál, e helyütt is ki kell emeljük a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenetben betöltött szerepét, 1990 előtt a turizmus jelentette azt a kaput, amelyen keresztül megismerhetővé váltak a nyugati országok addig tiltott gyümölcsei. A turizmus kapuján kezdetben a kíváncsiskodó turisták, később az üzleti élet képviselői és a politikai elit is beáramlik.

Ha elfogadjuk, hogy Budapest mellett a magyarországi regionális központok is potenciális kapuvárosként jeleníthetők meg (ENYEDI 2001), akkor a turizmussal összefüggő tőkeáramlások és az azokból fakadó – beruházásokban testet öltő – innovációk területileg egyenletesebb megoszlására lehet számítani. Különösen a gazdaságban élenjáró, egyetemekkel és kutatóintézetekkel rendelkező régióközpontokban (Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr) érvényesülhet a turizmus kapu szerepe, mivel az üzleti és a konferenciaturizmus kiszolgálására jelentős invesztíciók születnek. Magyarországon a turizmus kapuként azonosítható a vidéki térségek felzárkóztatásában, az ottani értékek megismerésének folyamatában is. Számos olyan tájunk létezik, amelynek hazánk társadalmi, gazdasági vérkeringésébe való csatlakoztatása érdekében a turizmus – az áramlásokat lehetővé tevő infrastruktúra megteremtésével – maga vált kapuvá. Akár az ökoturisztikai, akár a fürdőfejlesztéseket vesszük figyelembe, elmondható, hogy a turizmus az ország legtávolabbi szegletében is képes kaput nyitni, illetve kapuként szolgálni, és az érintett településekre bevételt hozó, újabb befektetéseket ösztönző vendégforgalmat áramoltatni.