Belföldi vendégforgalom a rendszerváltozás után

A rendszerváltozást követő évek belföldi vendégforgalma szoros összefüggést mutatott az utazásra fordítható jövedelmek és a munkavállalók szabadidejének drasztikus csökkenésével.

Az 1990-et követő években a piacgazdaságra történő átállás együtt járt a bérek reálértékének

és sok esetben maguknak a munkahelyeknek az elvesztésével is. A társadalom bizonyos csoportjai elszegényedtek, esélytelenekké váltak a turizmusban való részvételre, mások csak jelentős túlmunka (másod- és harmadállások elvállalása) révén tudták korábbi egzisztenciájukat fenntartani, utazási igényeiket kielégíteni. A szociálturizmus rendszere összeomlott, az állami, vállalati és a szakszervezeti üdülők többségét privatizálták, vagy rosszabb esetben hagyták, hogy az enyészet feleméssze az egykor pihenésre, kikapcsolódásra használt létesítményeket. Hazánk makrogazdasági teljesítményének javulásával párhuzamosan a ’90-es évek közepétől kezdett magára találni a belföldi turizmus, a jövedelmek egyre szélesebb körben biztosították a szabadság utazásokkal történő eltöltését, a belföldi úti célok kezdtek vetekedni a külföldi desztinációk vonzerejével (4. fénykép). Mindez együtt járt a kínálat minőségének fokozatos javulásával, az ár/érték arány versenyképessé válásával. Az üdülési csekk-rendszer bevezetésével sikerült elősegíteni a társadalom szociálisan hátrányos helyzetű rétegeinek a belföldi turizmusban történő részvételét.

4. fénykép Vendégcsalogató hirdetés Siófokon

A külföldi kereslet megcsappanásának tanúbizonysága, hogy a Balaton környéki vendéglátók felfigyeltek a magyar vendégekben rejlő üzleti lehetőségekre, így a rövidebb ideig ott-tartózkodó honfitársakért is megindult a verseny.

Már a rendszerváltozás előtt észlelhető belföldi vendégforgalom-csökkenés 1990 után is folytatódott, a vendégéjszakákban mért mélypontot 1992-ben érte el, amikor az 1980. évi forgalom 44%-át realizálták a magyarországi kereskedelmi szálláshelyeken. Az 1992–2005 közötti fejlődés dinamikáját, ugyanakkor sajátosságát is jellemzi, hogy a belföldi vendégéjszakák száma – a folyamatos növekedés ellenére – meg sem közelítette az 1980. évi mutatót, azonban a szálláshelyeket igénybe vevő vendégek száma már 2000-ben túlszárnyalta azt, és azóta is töretlenül emelkedik (8. ábra). Amíg a rendszerváltozás évében még 4,47, 1992-ben 3,17, addig 2005-ben már csak 2,48 vendégéjszakányi átlagos tartózkodási időt töltöttek a magyar állampolgárok hazánk kereskedelmi szálláshelyein. Az elmúlt évtizedben egyre több honfitársunk, egyre kevesebb időt szánt tehát a belföldi turizmus keretében megvalósuló utazásokra, miközben a külföldre történő látogatás mértéke az 1999. évi mélypontot követően soha nem látott magasságokba ért, és a Határőrség 2005-ben már 18,6 millió kiutazást regisztrált. Magyarország kereskedelmi szálláshelyein 2002 óta az a sajátos helyzet áll fenn, hogy a belföldi vendégek aránya meghaladja a külföldiekét, azonban az általuk eltöltött vendégéjszakáké továbbra is elmarad a határainkon túlról érkezőkétől, 2005-ben az 51%-nyi belföldi vendég, a vendégéjszakában mért forgalom 45%-át tette csak ki.

0

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 0

vendégek száma (ezer) vendégéjszakák száma (ezer) külföldre látogató magyarok száma (ezer)

Vendégek és a vendégéjszakák száma (ezer) A külföldre látogató magyarokszáma (ezer)

8. ábra A belföldi vendégforgalom és a kiutazók száma Magyarországon, 1990–2005 (Forrás: KSH, 2006)

1998–2005 között a magyarországi kereskedelmi szálláshelyeken vendégéjszakában mért belföldi forgalom dominánsan a szállodai szektorban realizálódott, a vizsgált időszakban 52%-ról 57%-ra emelkedett a szállodai férőhelyek részesedése. (Az ötcsillagos kategóriát továbbra is csak egy igen szűk réteg képes megfizetni, a négycsillagos házak iránti igény a teljes belföldi szállodai vendégforgalmat alapul véve 5%-ról 26%-ra nőtt, a kereslet azonban továbbra is a háromcsillagos szállodákban összpontosul.) Mindeközben az 1998-ban is igen népszerű panziók igénybevétele 18%-ról 17%-ra mérséklődött, a turistaszállások iránti érdeklődés azonban jóval drasztikusabban, 16%-ról a felére esett vissza. Az üdülőházak és az ifjúsági szállások megőrizték pozíciójukat, előbbi 8%, utóbbi 6% körüli részarányt mondhatott magáénak az elemzésbe vont periódus során. A magyar társadalom igényváltozásának legeklatánsabb tanúbizonysága, hogy a szocializmusban oly népszerű kempingek iránti kereslet mértéke a kereskedelmi szálláshelyek csoportján belül az utolsó helyre szorult, részesedésük 2005-ben pontosan az 1998. évinek a fele, 4% volt.

A kereskedelmi szálláshelyek belföldi vendégforgalmának 1998-2005 között lezajlott területi változásait követve megállapíthatjuk, hogy a vendégéjszakában mért kereslet koncentrációja tovább erősödött. Az ország teljes belföldi vendégforgalma már 1998-ban is a kiemelt üdülőkörzetekben összpontosult (51%), amely jelenség – részben a Mecsek–Villány és a Tisza-tó üdülőkörzet kiemelt státuszúvá válásának köszönhetően – 2005-re még markánsabbá vált (56%). A vizsgált időszakon belül a belföldi vendégek körében a Balaton volt a legnépszerűbb célterület, a tó környékén található települések iránti kereslet 17%-ról 20%-ra emelkedett (3. táblázat).

Vendégek száma Vendégéjszakák száma

Kiemelt üdülőkörzet 1998 2005 1998 2005

Budapest 304 687 388 504 739 454 873 589

Balaton 344 558 607 653 1 151 430 1 818 352

Dunakanyar 88 849 136 219 185 878 256 397

Mátra-Bükk 298 867 384 772 703 276 837 942

Sopron-Kőszeghegyalja 177 439 229 436 523 737 606 213

Velencei-tó* 46 314 58 888 167 514 135 976

Mecsek-Villány** - 191 406 - 397 386

Tisza-tó** - 27 664 - 69 863

Ország összesen 2 569 231 3 617 645 6 778 163 8 958 459

* 2003-tól Velencei-tó–Vértes kiemelt üdülőkörzet, **Kiemelt üdülőkörzeti státuszú területi egységként csak 2003-tól szerepel a statisztikában

3. táblázat A kereskedelmi szálláshelyek belföldi vendégforgalma a kiemelt üdülőkörzetekben, 1998, 2005 (Forrás: KSH, 2006)

Budapest látogatottságának részesedése mérséklődött, a Velencei-tó volt az egyetlen oly kiemelt üdülőkörzet, amelynek forgalma a vendégéjszakák abszolút számát tekintve is visszaesett. A Tisza-tó kiemelt üdülőkörzet a magyarországi belföldi vendégforgalom töredékét bonyolítja, kereslete 2005-ben az 1%-ot sem érte el. A vendégek átlagos tartózkodási ideje minden kiemelt üdülőkörzetben csökkent, a legnagyobb visszaesést a Velencei-tó esetében regisztrálták, a mutató 3,6-ról, 2,3 vendégéjszakára mérséklődött. A belföldi vendégek 1998-ban és 2005-ben is a Dunakanyar kereskedelmi szálláshelyein töltötték el a legrövidebb időt, 2,1, illetve 1,9 vendégéjszakát.

A magánszálláshelyek nemcsak a külföldi, hanem a belföldi vendégforgalomban is népszerűek, igaz a vendégéjszakában mért kereslet 2005-ben hatoda volt a kereskedelmi szálláshelyekének. A magánszálláshelyeken belül a fizetővendéglátás iránti kereslet aránya jóval magasabb, mint a falusi szállásadásé, az előbbi szektorban eltöltött vendégéjszakák aránya 2000-ben 79%-ot, 2005-ben 74%-ot tett ki. Ezzel egyidejűleg a vendégéjszakák abszolút száma a falusi szállásadásban emelkedett erőteljesebben, 33%-kal (a fizetővendéglátás forgalma öt év alatt mindössze 1%-kal nőtt). A fizetővendéglátás iránti kereslet jelentős, egyben fokozódó területi koncentráltságot mutat, 2000-ben (32%) és 2005-ben (38%) is a Balaton kiemelt üdülőkörzet2005-ben regisztrálták a vendégéjszakák legnagyobb hányadát. A falusi szállásadást – a Mátra-Bükk vezető pozíciója mellett – sokkal inkább a területi kiegyenlítettség jellemzi, az Északi-középhegység kiemelt ülőkörzete mindössze 12%-14% körüli részesedéssel állt a legnépszerűbb falusi desztinációk élén.

2. A turizmusföldrajz tudománytani vonatkozásai