Tudományelméleti dilemmák

A szakirodalom fontos témáihoz tartozik a szociálpedagógia tudományos meg-alapozása, az elmélet viszonya a gyakorlathoz és a diszciplináris besorolás kérdésköre. Minden tudományterületen megfigyelhetőek ezek a jelenségek, de a szociálpedagógiában egyértelműen szembetűnik az elméletek sokszínűsége, a tárgyterületre és célkitűzésre vonatkozó olykor ellentmondásos leírások, va-lamint a fogalmak eltérő jelentésű használta. Úgy tűnik, a szociálpedagógiára mindig is jellemző volt az a jelenség, amit Hans-Ludwig Schmidt (1981) a nyolcvanas évek szociálpedagógiájára vonatkoztatva „elmélet-dilemmának”

írt le. Schmidt szerint az elmélet-dilemma egyrészt abból adódik, hogy az el-térő tudományelméleti megközelítésekből elel-térő teória-praxis viszony vezet-hető le. Másrészt hiányzik egy rendszerező szemlélet, amely megkönnyítené az eltérő paradigmák közötti tájékozódást és a szociálpedagógia funkcionális meghatározását (Schmidt, 1981: 5). Tény, hogy a szociálpedagógia szakirodal-mában se szeri se száma azoknak a monográfiáknak, amelyek ezt az elméleti dilemmát rendezni szeretnék (pl. Engelke, 1998; Niemeyer, 2003; Erath, 2006;

May, 2008; Thole, 2012). A dilemma azonban továbbra is fennmarad, hiszen a rendszerezési szempontok egyben szelekciós elvként érvényesülnek, a szerzők által kiválasztott nézőpontoknak megfelelően. Úgy tűnik, hogy a fent jelzett elméleti útkeresés valóban a szociálpedagógia sajátos dilemmája. A dilemma természetéből adódik, hogy nem oldható meg végérvényesen, hanem az aktuá-lis helyzetnek megfelelő szempontrendszer alapján kell eligazodni. Az aktuáaktuá-lis helyzet pedig a szociálpedagógiában erősen befolyásolt az adott történeti, tár-sadalmi, politikai és jogi keretektől. Az elméleti vonatkozásokkal kapcsolatos dilemma az említett sokrétű szempontrendszer révén kiváltott fogalmi zűrza-varban testesült meg. E fogalmi zűrzavar két fontos gyújtópontja a diszcipli-náris besorolás kérdésköre és a szociálpedagógia és szociális munka viszonya.

Diszciplináris besorolás

A diszciplinát tudományként vagy tudományterületként határozzuk meg. A szó másik értelme: fegyelem, fegyelmezettség. Meglátásom szerint a szociálpe-dagógia egy olyan tudományág, amelyre nem jellemző a fegyelmezett tudo-mányterületi kötődés.

Karl Mager a szociálpedagógiát a pedagógián belül az „individuálpedagógia”

kiegészítéseként fogalmazta meg (Roessler, 1995). Ehhez képest Paul Natorp (2003) a szociálpedagógiát nem kizárólag a pedagógia részterületeként fogja fel, hanem a pedagógia általános eszméjeként is értelmezi. Konkrét formában a szociálpedagógia az akarat nevelése, egyfajta nevelési segítség a társadalom-ban elvárt normák és viselkedési formák elsajátításához. Általános értelemben pedig egy olyan szemléletet testesít meg, amely tudatosan elemzi a képzés társadalmi feltételeit és a társadalmi élet képzési feltételeit (Natorp, 2003). Na-torp számára a szociálpedagógia nem a pedagógia egyik területe, hanem a pe-dagógia épül be az ember társadalmi jellegére koncentráló szociálpedagógiába (Sárkány, 2011).

A Wilhelm Dilthey tudományfelfogását követő Hermann Nohl (2003) számára a szociálpedagógia a szellemtudományos értelemben vett pedagógia azon ré-sze, amely elsősorban az ifjúsággondozás feladataira összpontosít és hangsú-lyozza az egyéni megközelítés fontosságát.

Az ipari társadalom kontextusában elemzi a szociálpedagógát Klaus Mollen-hauer (1987). Szerinte a szociálpedagógia azon pedagógiai intézkedések gyűj-tőfogalma, amelyek az ipari társadalom kihívásaira válaszolnak. Mollenhauer tehát a szociálpedagógia meghatározását a mindenkori társadalomban jelentkező problémáktól teszi függővé. „Azon intézményi eszközök összességét, amelyeket az efféle diszkrepanciák kiegyenlítése érdekében bocsátottak rendelkezésre, il-letve azok gyakorlati és elméleti vonatkozásait nevezzük szociálpedagógiának”

(Mollenhauer, 1987: 55, idézi Engelke, 1998: 291). Mollenhauer feladat-köz-pontú meghatározása jól jelzi a többszemfeladat-köz-pontú multidiszciplináris szemlélet szükségességét. Ennek megfelelően a XX. század szociálpedagógiája elméle-ti szempontból igen sokszínű, köveelméle-ti a marxista, a transzcendentálfilozófiai, a szellemtudományos és a dialektikai irányzatok logikáját (vö. Schmidt, 1981).

Később a szociálpedagógia elméletalkotására igen erőteljes hatást gyakorolt az életvilág-irányultságú és megküzdés-központú megközelítés (Thiersch, 1992;

Böhnisch, 2008). Ennek köszönhetően a szociálpedagógia diszciplináris identitá-sában immár nem kizárólag a pedagógia játszik szerepet. A diszciplináris hang-súlyeltolódást és a feladatközpontú, gyakorlatias megközelítést jól jelzi Lothar Böhnisch definiciója: „A szociálpedagógia nem kizárólag általános értelemben vett »társadalom- és neveléstudományi diszciplína«, hanem egyúttal különleges szakmai intézmények, mindenekelőtt az ifjúságsegítés és a szociális munka intéz-ményeinek elmélete.” (Böhnisch, 1979: 22, idézi Hamburger, 2008: 14)

A diszciplináris besorolás tekintetében a szociálpedagógia hol a pedagógia megalapozása, hol a kiegészítése vagy részterülete, hol annak radikális kriti-kája¹. A pedagógiához képest később kialakuló diszciplínák irányába nyitott tudományterületként határozható meg. Egyértelműen letisztult diszciplináris szemléletről nem beszélhetünk. A szociálpedagógia mindig is ingadozott a mai értelemben vett bölcsészettudományi és társadalomtudományi diszciplínák között. Nagyon sok minden befolyásolta, hogy ezek közül mikor melyik került inkább előtérbe (a konkrét szociális kihívások, pedagógiai célkitűzések, aktu-ális tudományos eredmények, politikai és ideológiai elvárások, képzési hang-súlyok, törvényi szabályozások stb.).

A szociálpedagógia és szociális munka viszonya

A szociálpedagógia és a szociális munka eltérő hagyományokból táplálkozik.

A szociálpedagógia német nyelvterületen fejlődik ki. Tudományos alapja-it filozófiát és pedagógiát egyaránt oktató professzorok írják meg. Két fon-tos témája a sorsukra hagyott fiatalok és a felvilágosodás eszmerendszeréhez kötődő polgárnevelés (Bürgererziehung). Ehhez képest a szociális munka a felnőttekre vonatkozó szegénygondozásból eredeztethető. Megteremtői Jane

Addams (1860-1935) és Mary Richmond (1861-1928). Német nyelvterületen a szociális munka (Sozialarbeit) úttörő képviselői többek közt Alice Solomon (1872-1948) és Ilse Arlt (1876-1960). A szociálpedagógia és szociális munka összefüggéséről a szakirodalom nem képvisel egységes álláspontot. A két te-rület viszonyával kapcsolatos szakmai elméleteket Roland Merten az alábbiak szerint összegezi:

Szociális munka Szociális munka Szociális munka Szociálpedagógia Különbségelmélet

Szociálpedagógia Konvergencia-elmélet

Szociálpedagógia Azonosságelmélet

1. táblázat: A szociálpedagógia és a szociális munka viszonyának elméletei (forrás: Merten, 1998: 17)

Némiképp leegyszerűsítve elmondható, hogy azokban az országokban, ahol mindkét szociális szakma jelen van, mindhárom elmélet fontos szerepet játszik a szociálpedagógia és a szociális munka viszonyának a tárgyalásánál.

1. Különbségelmélet. Ez az álláspont egyértelműen elkülöníti egymástól a szociálpedagógiát és szociális munkát (Merten, 1998). A szakirodalom nem csupán gyakorlati vonatkozásban, hanem elméleti megközelítésben is hang-súlyozza a két diszciplína közötti eltérést. Ilyen például Peter Lüssi állás-pontja, aki szerint számtalan olyan munkaterület létezik, amelyben mind a szociálpedagógia, mind pedig a szociális munka tartalmi elemei szere-pet játszanak, „de ez nem ok arra, hogy elméleti szempontból ne lássuk a szociális munka és a szociálpedagógia közti »tipológiai« különbségeket”

(Lüssi, 1997: 52). A két terület különbségét hangsúlyozza például Mühlum is, aki szerint a szociális munka – a szegénygondozás kezdeteitől – a hiány-zó családi biztonság pótlására, míg a szociálpedagógia a családból hiányhiány-zó nevelés kiegészítésére, helyettesítésére összpontosított (Merten, 1998: 18).

A különbségelmélet fontos előnye, hogy mind elméleti, mind módszertani szempontból a két terület eredeti hagyományát érvényesíti. Első megközelí-tésben nehézkesnek tűnik viszont az elmélet és gyakorlat szétválasztásának követelménye, hiszen a Lüssi által hangsúlyozott elméleti sajátosságok nem igazán tekinthetők lényegi különbségeknek. Az elkülönítés inkább azok-nak a munkaformákazok-nak a szétválasztásán alapul, amelyek konkrét intéz-ménytípusokhoz köthetők. Ebben a felfogásban a szociálpedagógia inkább a (lakás- vagy nevelő) otthonok világához kapcsoltan jelenik meg, míg a szociális munka inkább olyan szociális intézményekhez köthető, amelyek egyértelműen rövidtávú szolgáltatást nyújtanak a hozzájuk fordulóknak.

2. Azonosságelmélet. Az azonosságelmélet szerint a szociálpedagógia és a szo-ciális munka ugyanannak az éremnek a két oldala. Ez a megközelítés valójá-ban módszertani azonosságra utal, vagyis arra, hogy a szociálpedagógiávalójá-ban és a szociális munkában nagyrészt ugyanazokat a módszereket használják.

Ez azzal az egyébként könnyen bírálható feltételezéssel jár együtt, hogy az

„azonos” módszerek, pl. csoportmunka, tanácsadás (Tuggener, 2003) me-chanikusan, a konkrét terület elméleti hagyományaitól és befolyásoló ténye-zőitől függetlenül is alkalmazhatók. Ez viszont hosszabb távon nem fenn-tartható álláspont, hiszen a szociális munka és a szociálpedagógia fogalmai nem használhatók szinonimaként sem történeti, sem rendszerező megköze-lítésben. Ebből nyilvánvalóan az következne, hogy az egyik kiiktatja a má-sik nézőpontját, s így szakmapolitikai eszközökkel felszámolják az eredeti neveléstudományi és/vagy pszichológiai-szociológiai nézőpont eltéréseiből adódó különbségeket.

3. Konvergencia-elmélet. A konvergencia tétele szerint a szociálpedagógia és a szociális munka fejlődésük során közelednek egymáshoz. Ennek az elmé-letnek az egyik képviselője Pfaffenberg, aki érvelésében a két terület vitájá-nak meddőségére mutat rá, illetve arra, hogy a szociálpedagógia és a szoci-ális munka tulajdonképpen a társadalmi segítségnyújtás egységes működési rendszerének két részterülete, amelyben az esetmunka, a csoportmunka és a közösségi munka meghatározó szerepet tölt be (Tuggener, 2003). A kortárs német nyelvű szakirodalom jelentős része is ezt a felfogást képviseli akkor, amikor – egy nyelvi újítást használva – a szociálpedagógia és szociális munka hagyományos területeit a szociálmunka (Soziale Arbeit) terminusa alá rendeli.

Ebben az értelemben a „szociálmunka” átfogó kifejezés, ami nem kizárólag a klasszikus szociálpedagógiai és szociális munka felfogásait foglalja magá-ba, hanem azokat a különböző továbbfejlesztéseket vagy kiegészítéseket is, amelyek nem sorolhatók egyértelműen az egyik vagy a másik hagyományos területhez (pl. szociokulturális animáció, szociális management stb.)².

Ennek a felfogásnak egyértelmű előnye, hogy a két terület történeti fejlődé-sében tetten érhető közeledést elméletileg is kifejti, valamint a felsőoktatási képzésekben is érvényesíti. Viszont egyértelmű hátránya, hogy kizárólag német nyelvterületen terjedt el. Mindazonáltal ez a törekvés jól szemlélteti a két terület egymást megtermékenyítő hatását és azt, hogy egy új szakmai koncepció és elnevezés könnyebben képes az elméleti és módszertani meg-közelítéseket integrálni. A konvergencia-elmélet azért is üdvözlendő, mert szembehelyezkedik „mindenfajta hagyományos partikularizmussal” (Tug-gener, 2003: 88).

A két terület viszonyával kapcsolatban összefoglalásként megállapítható, hogy a szociálpedagógia és a szociális munka elsősorban az eltérő hagyo-mányokból adódó szemléletben különíthető el egymástól. Az összefüggések bemutatása kapcsán Iben (1998) helyesen jegyzi meg, hogy minden szociá-lis munka pedagógiai funkciókat is ellát, hiszen a pedagógiai elem az egyé-ni esetkezelésben, a csoport- és közösségi munkában számos ponton tetten érhető. Iben megjegyzéséhez kapcsolódva megállapítható, hogy a szociális munkában a pedagógiai aspektus minden olyan esetben jelen van, amikor a kliens képességeinek fejlesztéséről és ismereteinek bővítéséről van szó (vö.

Mollenhauer, 1998). A szociálpedagógiai tevékenység ugyanakkor már nem korlátozható kizárólag a gyermek- és ifjúkorra. A szociális problémákat a ne-velés és a képzés szigorú korrelációjában szemlélő kortárs szociálpedagógia is tisztában van azzal, hogy a tanulás egész életen át tartó folyamat. Klaus Mollenhauer szavai a nevelés hétköznapi és szakmai fogalmáról ma is idő-szerűnek hatnak: „A nevelés hétköznapi jelentése nem tartható fenn [...] a neveléstudomány is egyre inkább a »tanulás« fogalmát használja [...]. Ezt a neveléstudományi elméletben végbement változást annak is figyelembe kell vennie, aki tevékenységét el kívánja határolni a neveléstől” (Mollenhauert idézi Schilling – Zeller, 2007: 120).

A különböző hagyományoknak köszönhető hangsúlyeltolódás ellenére a két terület egymást megtermékenyítő hatása és a jelenlegi szakmai folyamatokban kimutatható integrálása lényeges tendencia a szakirodalomban. Mindettől füg-getlenül a szociálpedagógia versus szociálismunka-tudomány vita korántsem tekinthető lezártnak.