A szakmaközi együttműködés lényege

Mit fejez ki voltaképpen a szakmaköziség? Megközelítést, szemléletet, szellemi-séget, attitűdöt, tevékenyszellemi-séget, gondolkodást, ki nem használt lehetőszellemi-séget, illetve mindezeket összességében. Talán leginkább az együttműködés fogalom szervesíti a fentieket. Az interprofesszionális (ip) együttműködés lényege így definiálható:

A szakmaközi - interprofesszionális munka két, vagy több, különböző fog-lalkozási ághoz tartozó szakma képviselőinek időleges, vagy hosszabb távú, közös vállalkozása, kommunikációja és együttműködése, amelynek során a csoportdinamika jótékony hatása segítségével a közreműködő szakemberek meglévő és megtermelt jellegzetes tudásukat, felelősségüket és erőforrásaikat megosztják egymás között egy közösen meghatározott, eldöntött cél/ügy elérése érdekében, szinergikus, kreatív eljárásmódok al-kalmazásával (Hume, 1999; Budai, 2001).

A szakirodalomban és a szakmai munkában az ip együttműködés többféle megközelítése és a különböző szakmai szemlélet következtében sokféle értel-mezés és fogalomhasználat terjedt el, részben azonosságokat, hasonlóságokat, másrészt jelentős különbségeket megmutatva (Hume, 1999; Barett – Keeping, 2005) Mindezek felhívják a figyelmet a szakmaköziség kulcskérdéseire, to-vábbá a tágabb értelmezés és gondolkodás előnyeire. A különböző fogalmak rendszerezésére tett kísérletet Hopkins (2001), továbbá Korazim-Kőrösy és társai (2007).

1. Feltétlenül fontos különbséget tenni az interdiszciplinaritás és interprofesz-szionalitás között. Az interdiszciplinaritás tradicionálisan a tudományok szerveződése, az egyes tudományok közötti tudás tartalmakra, kompetenci-ákra és kutatási együttműködésekre, képzésekre, az azt művelő szakembe-rekre és tevékenységünkre utal (ld. ökotoxikológia, humánbiológia, műsza-ki menedzsment, antropológia, egészség- és gazdaságpszichológia, orvosi biológia, szociálpszichológia stb.) (Budai, 2005). Az interprofesszionalitás viszont a különböző szakmák képviselőinek szakmai együttműködését te-kinti lényegesnek. Miért szerencsés az ip kifejezés? Azért, mert amíg más tudományok többnyire kompakt, rendszerezett, adott esetben statikusabb is-meretekkel bírnak, addig a szociális szakmai-tudás alapvetően a problémák kezelésének folyamatában teremtődik meg, így az lényegesebben mobilabb, rugalmasabb. „A másik emberre irányuló tevékenység mélyén itt nem té-telek, hanem kérdések, a cselekvő önmagára irányuló motivációi vannak jelen.” (Varsányi, 1996: 125-126)

2. A multidiszciplilinaritás Hopkins (2001) szerint csak egy szakmán belül ér-telmezhető, így az adott szakterületén elsősorban a különböző munkakörök-ben (gyermekvédelmi szakemberek, pártfogók) dolgozók kapcsolatára utal.

Ennek negatív hatása nagyon is tetten érhető a gyermek állami gondozásba vételének folyamatában a különböző szakemberek párhuzamos, egymástól független beavatkozása tekintetében. Más megközelítésben Korazim-Kő-rösy és társai izraeli és egyesült államokbeli kutatási tapasztalatok alapján a multidiszciplinaritást a komplex közösségfejlesztés egyik természeteként

definiálják, amelynek során valamennyi diszciplína megtartja saját kereteit, fogalmi rendszerét és tevékenységének belső követelményeit, mintegy a ré-szek összegeként jelenik meg.

3. Az 1970-es évek végén elterjedt a szolgáltatásközi (szervezet-, intézmény-) munka kifejezés. Hopkins leírása szerint a különböző egészségügyi és szo-ciális szolgáltatások – így a különböző ágazatok – közötti határozottabb kapcsolatokra utal. Korazim–Kőrösy (2007) és társai kutatásaikra alapozva kifejtik, hogy a szervezetköziség elsősorban a tevékenység megvalósítási eszközeként, kereteként határozható meg, bár tudjuk, hogy adott szervezet és intézmény szellemisége alapvetően befolyásolja az ott dolgozók identitá-sát, viszonyulásait és attitűdjeit.

4. Máig legkevésbé kidolgozott, alkalmazott és inkább a viták tárgya a transzdiciplinaritás fogalom. Értelmezhető úgy, hogy egy adott diszciplína (pszichológia, jog) tudását használjuk és beépítjük a másik gyakorlatába és viszont. A fogalom jelentheti egy új tudomány és/vagy szakma létrejöttét és jelentheti több tudomány és szakma által közösen kialakított tudásokat (ld.

menedzsment, informatika) is⁵.

A szakmaközi tevékenység tehát alapvetően a különböző szakmák művelőinek, reprezentánsainak folyamatos együttműködését jelenti, amelynek minőségét emeli, ha az együttműködő szakemberek stábjaival, team-jeivel közreműköd-nek különböző non-profit és civil alapítványok, egyesületek, szervezetek is (Nárai, 2008).

Nem tekinthető viszont ip tevékenységnek, ha például egy adott iskola jelző-rendszeri funkciójából következően felveszi a kapcsolatot, információkat ad át a problémákkal küzdő gyerekekről a gyermekjóléti szolgálatnak. Ugyanígy szintén nem jelent még ip együttműködést egy drogambulancián lefolytatott esetmegbeszélés a pszichiáter, az addiktológus, az ápoló, a pedagógus és a szociális munkás, vagy egy gyermek elhelyezési esetkonferencián a szociális és gyámügyi szakember, a pedagógus, a védőnő és a háziorvos között. Az ilyen esetekben a szakemberek ugyan tájékoztatják egymást a jelenségekről, történ-tekről, az eddigi beavatkozásokról, és meg is állapodhatnak abban, hogy ki-ki mit fog majd saját maga csinálni a maga területén, de egymástól függetlenül.

A szakmaközi együttműködéshez tehát minimálisan az szükséges, hogy a kü-lönböző szakmák képviselői együtt találják ki, hogy mit lehetne/kellene tenni egy adott, konkrét ügyben, hogy közösen tűzzenek ki célokat és tervezzék meg a közös munkát és döntsenek a további beavatkozások tekintetében, hogy a továbbiakban folyamatosan tartsák egymással a kapcsolatot, hogy rendszere-sen találkozzanak egymással, hogy újra és újra kiértékeljék az eseményeket, elemezzék egymás tapasztalatait, hozzanak újabb és újabb döntéseket.

A hosszabb időtartamú, komplex szemléletű, folyamatos stáb-team munka ve-zethet el a tényleges szakmaközi tevékenységhez. Amelyben van új közös cél, ami a folyamatos együttműködés eredményeképp egy új minőséget fog majd eredményezni, amelyben a viták és a tervezés során előjövő ötletek megerősí-tik az együttműködő team-stáb tagjait, hogy a közös célokért eredményeseb-ben tudjanak lobbizni a potenciális újabb partnerek köréeredményeseb-ben, vagy elkerülni, legyőzni a szakmai problémákat és nehézségeket (paternalizmust, előítélete-ket, bűnbakképzést, rutinizálódást).