Az együttműködés feltételei

A szakmaközi tevékenység során tehát megsokszorozódik a szakértelem a to-vábbi közös döntések, egy magasabb rendű minőség (eredmény) elérése, kö-zös szakmai nyelv, újabb, rugalmas és sokrétű kökö-zös tudás, képességek, érté-kek, kompetenciák kialakítása és fejlesztése, a különböző szakmai kultúrák találkozása érdekében (Kersting, 2001; Korazim – Kőrösy, 2007).

1. Az együttműködéshez elengedhetetlen kiindulási alap, hogy minden köz-reműködő szakembernek alaposan ismernie, és feltétlenül azonosulnia kell saját szakmájával, azaz legyen biztos identitása, autonómiája, fejlett kompetenciái, tudja, hogy hol helyezkedik el ő saját szakmájában, kiket és mit képvisel, milyen felhatalmazásokkal rendelkezik, kinek tartozik fele-lősséggel. Az ip tevékenységben együttműködő szakembereknek nagyfokú érzékenységgel, megértéssel el kell fogadni a szolgáltatás átfogó jellegét. A szereplőknek tisztában kell lenniük saját és a közreműködő társszakmák ha-táraival és a szakmai átfedésekkel is. Így például a pedagógusoknak világos képük kell, hogy legyen a szociális munka lényegéről, a szociális munkás szerepeiről és persze túl kellene lépni az „új ember” belépésével kapcsolatos félelmeiken, féltékenységükön. Szükséges feltétel tehát az empátia, a szak-emberek egymás iránti nagyfokú tisztelete, bizalma és tolerálása (Kersting, 2001). El kell fogadni minden közreműködőnek, hogy az együttműködés során nincsen egyetlen olyan szakma sem, amelyik csak egymagában ké-pes lenne megfelelő tevékenységrendszert kialakítani és segítséget adni az emberek problémáinak megoldásához, hogy teljes mértékben kihasználják lehetőségeiket és eljussanak egy, a számukra elfogadható, kielégítő egyen-súlyra.

Alapvető annak elfogadása, hogy kinek-kinek saját szakmája, pedagógiai és szociális munka kultúrája más és más, de mindegyik egyenlő fontos-ságú és súlyú, egyik sem felsőbbrendű. El kellene fogadni, hogy minden szakma képviselője azonos hozzájárulást adhat a közöshöz. Akkor is, ha az

együttműködés során már kitermelődtek új közös tudások, eljárások, vagy ha időlegesen egyik, vagy másik professzió kiemelt, domináns szerepet kap a folyamatban. Nem negligálva, de bizonyos mértékben le kellene mondani

„saját” szakmai kompetenciáinkról, szerepeinkről, hatalmi, felelősségi ha-tárainkról. Egymás kompetencia határainak átlépésével viszont a különböző folyamatok, szolgáltatások megtervezése, megszervezése szakmailag haté-konyabb lesz, és átláthatóbbá válik az együttműködésen belüli felelősség megosztás.

A pedagógia és a szociális munka képviselőinek ip együttműködése csak akkor lehet eredményes, ha az azt megelőző lépésként ki-ki a saját szakmá-ján belül (saját szakmai identitásukat erősítendő) saját szakember társaikkal korábban már megpróbált különböző szintű együttműködéseket, minőségi stáb-team munkát folytatni. Ez az első, de nélkülözhetetlen lépés a szakma-közi együttműködés irányába.

2. További fontos feltétel a motivált részvétel, a sikerélmény, ezek hiányában az erőfeszítések zátonyra futhatnak. Ezért fontos a munka kezdetekor és ma-gában a folyamatban is többször tisztázni a közös ügyet, a közös célokat-ki-meneteket, a kölcsönös érdekeket és az együttműködés különböző szerepeit.

Ha rugalmasan tudunk mozogni a szakmák határai között, akkor pontosabb kép alakul ki önmagunkról és saját szakmánkról, a szakmai szerepeinkről és azok határairól is (Kersting, 2001; Barett – Keeping, 2005)

Egy-egy adott közös ügyben a különböző szakemberek közötti megítélésbe-li különbség nem szükségszerűen negatív jelenség. Nem a minden áron való egyetértésről van tehát szó a szakmaközi együttműködésben, de az építő jellegű eszmecserék, viták, esetleges konfliktusok megoldása során/után az új megállapodás eredményesebb, tartósabb megoldásokat hozhatnak ma-gukkal, ebben van az ereje. A pedagógusok és szociális munkások közötti konfliktus is eleve „bele van szőve” az ip munkába, de a különböző perspek-tívák és prioritások megismerése, kitárgyalása a változás hajtóerejévé vál-hatnak. Az ip stáb-team dinamizmusa vitákkal, konfliktusokkal, azok keze-lésével teljesedik ki, hiszen ki-ki a másik szakember tükrében láthatja meg legjobban önmagát. A csoportlojalitás is eltolódhat, ezért érdemes figyelni arra, hogy ne alakulhassanak ki egymással szembeni hadállások. Például az egyes szakmákra vonatkozó munkaterhek nem egyenlő megosztása miatti meg nem értés komoly konfliktusokhoz, zavarokhoz és irigységhez, az információk visszatartásához, vagy akár tényleges ellenálláshoz, munka megtagadáshoz is vezethet (Nissani, 1997).

A nyílt, őszinte, kongruens kommunikáció hiányában bizonytalanságérzet alakulhat ki az egyes szakemberekben és közöttük, ez olyan védekezési mechanizmusokhoz vezethet, amely korlátozhatja az együttműködést és az egyik résztvevőben meglévő rossz érzést az illető kivetítheti a másikra. E projekció zavaró és gátló. Az egymást támogató légkörben viszont új per-spektívák nyílnak meg, új eredmények születhetnek, így az egész folyamat bizonyos értelemben a Watzlawick-féle másodfokú változásra emlékeztet (Watzlawick és társai, 1990; Leathard, 1994; Hopkins – Hume, 1996; Bar-rett et al., 2005; Quinney, 2006)

3. A szakmaközi együttműködés folyamatában igen lényeges a hatalom hierar-chiáktól mentes elosztása. Kulcsfontosságú a vezető szerepe és konszenzu-sos ki/megválasztása, a cselekvési tervek, a közösen eldöntött felelősség- és munkamegosztás követése. Az ip tevékenységet vezető személyt lehet hosz-szabb távra is választanai, de lehet a szakmákat képviselők közötti „vetés-forgó” rendszert kipróbálni. A tradicionális hatalmi hierarchiák helyett az összes közreműködő tudásának és tapasztalatának függvényében célszerű kialakítani a szerepeket.

Nélkülözhetetlen, hogy az ip munkát a munkahelyi, közvetetten politi-kai-szakmai vezetés is támogassa és elkötelezze magát mellette, így az erő-források biztosítása és a szakemberek szakmai autonómiájának tekintetében is. A szakmai kultúra meggyőződéseken, értékeken és normákon alapul, ezek közé szerveződve látják és láttatják az egyes szakmákban dolgozók a jelenségeket és a problémákat. Ezért fontos az ip együttműködőknek szoros kapcsolatban lenniük eredeti szakmájuk szaktekintélyeivel.

Összefoglalva, Barett – Keeping (2005) a szakmaközi együttműködés kialakí-tása tekintetében az alábbiak mérlegelését tartják fontosnak (1. táblázat):

Kérdések A mérlegelés szempontjai

Ki határozza meg a problémát? Mindenki részt vesz a megoldandó feladat meghatározásában, vagy ez kizárólag csak egy szakma képviselőjé(i)nek hatáskörébe tartozik?

Kinek a szakkifejezéseit

használják? Minden résztvevő képes-e kommunikálni egy közösen meghatáro-zott és mindenki által megértett szakszókincs- és fogalomhasználat alapján, vagy pedig csak egy szakma nyelve dominál?

Kinek az irányítása alá tartozik

a terület? Megállapodnak-e közösen az irányításban, változik-e az irányítás aszerint, hogy melyik szakma képviselőjének tudása és szakismerete szolgálja legjobban a szolgáltatás alanyainak szükségleteit egy adott időpontban és helyzetben, vagy pedig az irányítás főképpen csak egy szakma képviselőjé(i)nek kezében van?

Ki dönti el azt, hogy milyen erőforrásokra van szükség, és hogyan juttatják el ezeket a szolgáltatást igénybe vevők-höz?

Megvitatják-e közösen az erőforrások kérdéseit, közösen határoz-zák-e meg az erőforrásokat a különféle szakmai hozzájárulások mértékének megfelelően, vagy pedig csak egy szakma képviselője(i) diktálja(k) azt?

Ki kit vonhat felelősségre? Egyetlen szakma képviselőjé(i)re hárul a teljes felelősség, vagy pedig elismerik mindenki elszámolási kötelezettségét?

Ki írja elő a többiek teendőit? Van-e közös megegyezés a közreműködők tevékenységeit illetően, vagy pedig csak egy szakma képviselője(i) írja elő a teendőket?

Ki tud befolyást gyakorolni a

politika alakítóira? Valamelyik szakma erősebb befolyással bír-e a többieknél a politika alakítóinál való lobbizás terén?

1. táblázat: A szakmaközi együttműködés néhány alapfeltétele (forrás: Barett – Keeping, 2005 nyomán saját szerkesztés)

A fentiek felhívják a figyelmet, hogy az ip tevékenység során a megoldandó feladatok meghatározásában, a fogalom- és nyelvhasználatban, a tevékenység irányításában, a felelősség vállalásában, a lobbizás tekintetében nem kerül-het tartós ideig domináns helyzetbe egyik, vagy másik szakma képviselője, csoportja. A fenti kérdések szerinti mérlegelések során a közös tevékenységet érdemes preferálni.

Fentiekkel összefüggésben jól használható még az ip együttműködésre vonat-kozóan Kersting (2001) felosztása, miszerint e tevékenységhez szükség van különböző szociális (pozitív kapcsolatok, nyílt-őszinte kommunikáció, a kü-lönbségek ösztönző ereje, a hibák, mérföldkövek meghatározása a javításhoz), funkcionális (célokkal való azonosulás, moderátor jellegű vezetés, világos munkamegosztás) és szakmai (tudás, képesség és készség a szakmai határok bővítésére) kompetenciák meglétére.