3.4 Oktatáspolitika és demográfiai
3.4.1 A demográfiai folyamatokról általában
3.4.1.3 A termékenység és a halálozás tendenciái
A demográfiai jelenségeket magyarázó egyik legelfogadottabb teória a Frank Notestein által kidolgozott demográfiai átmenetek elmélete, amely a népesedés változásának négy szakaszát különböztet meg.
4.
születések
halálozások
Történelmi idő (ill. gazdasági fejlődési szint)
1. 2. 3.
2. ábra A demográfiai átmenet szakaszai
22 Számításának módszertanát lásd például: Egészségesen várható élettartamok Magyarországon 2005 Egy összetett, kvantifikált mutató a népesség egészségi állapotának mérésére KSH Budapest, 2007 http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/elettart05.pdf
Az első szakaszban a halandóság és termékenység magas és viszonylag stabil. Ez a főleg az iparosodás előtti társadalmakat jellemzi, amikor a magas termékenység a magas halandóságot ellensúlyozta. Okai a gazdaság szerkezetében és az alacsony termelékenységben rejlenek és a társadalmi viszonyokon és erkölcsökön alapulnak.
A második szakaszban a halandóság jelentősen csökken, de a termékenység csak lassan mérsékelődik. Ennek következtében a népesség szaporodása gyorsul. A mai fejlett régiókban a halandóság csökkenésének fő oka az élelmiszertermelés gyors javulása, valamint a pusztító járványokat visszaszorító higiéniai rendszabályok bevezetése.
A harmadik szakaszban folytatódik a halandóság csökkenése, amit kezd kiegyenlíteni a termékenység visszaesése. Ennek következtében a termékenység és a gyermekek száma is alacsony szintre esik vissza, a népesség száma gyorsan csökken.
Az utolsónak vélt negyedik szakasz jellemzője, hogy a halandóság és a termékenység alacsony szinten stabilizálódik, ami a népesség csökkenését vonja maga után.23.
Ha különböző országok termékenységi jellemzőit vizsgáljuk a világban azt állapíthatjuk meg, hogy a gazdasági fejlődéssel a termékenység csökken, így a fejlett országokban a termékenység alacsony és csökken. A fejlődő országokban magas, de itt is csökkenő tendenciát mutat.
4. Táblázat A teljes termékenységi ráta a világ egyes régióiban
1980-1985 1985-1990 1990-1995 2005-2010
Világ összesen 3,6 3,4 3,0 2,55
Fejlett régiók 1,8 1,8 1,7 1,60
Kevésbé fejlett régiók 4,1 3,8 3,3 2,75
Legkevésbé fejlett régiók 6,4 6,0 5,5 4,63
Afrika 6,3 6,0 5,7 4,67
Ázsia 3,7 3,4 2,8 2,34
Európa 1,9 1,8 1,6 1,45
Latin Amerika 3,8 3,3 2,9 2,37
Észak Amerika 1,8 1,9 2,0 2,00
Óceánia 2,6 2,5 2,5 2,30
Forrás:
1980-85, 1985-90, 1990-1995: World demographic trends Report of the Secretary-General (24-28 February 1997) United Nations Economic and Social Council Commission on Population and Development (http://www.un.org/documents/ecosoc/cn9/1997/ecn91997-9.htm)
2005-2010-es (becsült adat) World Population Prospects The 2006 Revision Highlights United Nations New York, 2007
A születéskor várható élettartam ezzel ellentétes tendenciát mutat, tehát a gazdasági fejlődéssel növekszik. A fejlett országokban a ma 76 év körüli születéskor várható élettartam tovább növekszik, s a 2050-es évekre 80 év fölé kerül. De a fejlődő világban is növekszik.
Legkedvezőtlenebb a helyzet Afrikában – főleg a gyermekhalandóság és az AIDS megbetegedések magas száma miatt.
23 A teoretikusok egy része szerint (Jean Bourgeois-Pichat) a demográfiai átmenetet a posztindusztriális korszak követi. Eszerint a népesség szám a fejlett országokban kb. 2025-ig, a fejlődő országokban pedig 2080-ig növekszik, majd rohamosan csökkenni kezd, s az emberiség 2250-re illetve 2400-ra kihal.
5. Táblázat A születéskor várható élettartam a világ egyes régióiban 1990-1995-ben, 2005-2010-ben és 2045-2050-ben
Forrás:
1980-85, 1985-90, 1990-1995: World demographic trends Report of the Secretary-General (24-28 February 1997) United Nations Economic and Social Council Commission on Population and Development (http://www.un.org/documents/ecosoc/cn9/1997/ecn91997-9.htm)
2005-2010 és 2045-2050-es (becsült adatok) World Population Prospects The 2006 Revision Highlights United Nations New York, 2007
Egy igen fontos tényező, amely a népesség számát befolyásolja egy-egy régióban a vándorlás. Az egyes régiók eltérő természeti, földrajzi, és társadalmi, gazdasági viszonyai, valamint ezek változásai, továbbá a természeti katasztrófák, háborúk, társadalmi konfliktusok stb. az emberek tömegeit készteti/kényszeríti országok, régiók, kontinensek közötti mozgásra. A gazdasági indítékú vándorlási folyamat fő iránya természetszerűen a kevésbé fejlett területekről a fejlettebb régiókba irányul. A 60-as, 70-es évek óta egyre jelentősebb a fejlődő világból a fejlett országokba történő migráció.
6. Táblázat A nemzetközi emigránsok átlagos évi nettó száma az adott évtized átlagában régiónként (ezer fő)
1970-1980 1980-1990 1990-2000 2000-2010
Fejlett régiók 1088 1530 2493 2902
Kevésbé fejlett régiók -1088 -1530 -2493 -2902
Afrika -289 -267 -310 -416
Ázsia -377 -451 -1340 -1311
Európa 288 441 1051 1271
Latin Amerika és Karibi térség -415 -781 -775 -1108
Észak Amerika 748 972 1277 1453
Óceánia 44 86 96 111
Forrás: World Population Prospects The 2006 Revision Highlights United Nations New York, 2007
A nemzetközi vándorlás jelentősen módosítja egy-egy ország népességének számát és összetételét. A vándorlók nemek és életkor szerinti összetétele jelentősen eltér az egész ország népességének struktúrájától - (a vándorlók között nagyobb a férfiak és a viszonylag fiatalok aránya,). A nemzetközi vándorlás - a felmerülő társadalmi és szociális problémák ellenére - összességében előnyös a fejlett befogadó országok számára, mert növeli a munkaerőpiac rugalmasságát, gyorsíthatja a gazdasági fejlődést. Ez még akkor is így van, ha a bevándorlás számos országban okoz politikai feszültséget.
1990-1995 2005-2010 2045-2050
A két nem
együtt Férfi Nő A két nem
együtt A két nem együtt
Világ összesen 64,3 62,2 66,5 67,2 75,4
Fejlett régiók 74,2 70,4 78,0 76,5 82,4
Kevésbé fejlett régiók 62,1 60,6 63,7 65,4 74,3
Legkevésbé fejlett régiók 49,7 48,7 50,8 54,6 67,2
Afrika 51,8 50,4 53,3 52,8 66,1
Ázsia 64,5 63,2 66,0 69,0 77,4
Európa 72,7 68,5 76,9 74,6 81,0
Latin Amerika 68,5 65,3 71,8 73,3 79,6
Észak Amerika 76,2 72,8 79,5 78,5 83,3
Óceánia 72,5 70,3 75,6 75,2 81,0
Mindezen folyamatok jelentősen befolyásolják az egyes régiók lakosságának korstruktúráját.
A fejlődő világ magas termékenységű régióiban a népesség átlagos életkora fiatal, az iskoláskorú népesség aránya igen magas. A fejlett országok alacsonyabb termékenysége és hosszabb várható élettartama nyomán a népesség átlagéletkora magas, az iskoláskorú népesség aránya alacsony, az idős korúak aránya magas. Ezeket az arányokat a vándorlás némileg módosítja, mivel a fejlett világba áramló emigránsok fiatalok, s magasabb termékenységűek.
7. Táblázat A népesség korcsoportonkénti megoszlása 2005-ben
0-14 15-59 60+ 80+
Világ összesen 28,3 61,4 10,3 1,3
Fejlett országok 17,0 62,9 20,1 3,7
Fejlődő országok 30,9 61,0 8,1 0,8
Afrika 41,4 53,4 5,2 0,4
Ázsia 28,0 62,7 9,2 1,0
Európa 25,9 63,5 20,6 3,5
Latin Amerika és Karibi térség 29,8 61,2 9,0 1,2
Észak Amerika 20,5 62,7 16,7 3,5
Óceánia 24,9 61,0 14,1 2,6
Forrás: World Population Prospects The 2006 Revision Highlights United Nations New York, 2007
Európa demográfiai jellemzőit kicsit közelebbről vizsgálva, azt állapíthatjuk meg, hogy a második világháború után - az ötvenes-hatvanas években - egy igen jelentős "baby-boom"
volt tapasztalható. Majd ezt a hetvenes évektől egy tartós, mély születési szám csökkenés követte. A teljes termékenységi arány 1970 és 1985 között a kezdeti 2 és 3 közötti értékekről, 1 és 2 közötti értékekre zuhant. A legalacsonyabb termékenységi mutatókat a volt szocialista országokban tapasztalhatjuk (Ukrajnában, Szlovákiában és Csehországban 1,2 alatt van a teljes termékenységi mutató), de olyan dél-európai országokban is, mint Olaszország, Görögország, Spanyolország 1,3 alatt van a termékenység.
A halandóság európai alakulását az ún. negyedik fázis jellemzi, azaz már nemcsak a járványok, fertőző betegségek, hanem a civilizációs ártalmak rovására írható elhalálozások is megritkultak, ami a továbbélési esélyeket ugrásszerűen megjavítja. A nők születéskor várható élettartama – biológiai és társadalmi okokra visszavezethetően – magasabb, mint a férfiaké. A születéskor várható élettartam a nők esetében legmagasabb Svájcban, Franciaországban, Spanyolszágban, legalacsonyabb Moldovában, Oroszországban, Ukrajnában és Törökországban. A férfiak esetében legalacsonyabb Oroszországban, Ukrajnában és Fehéroroszországban, legmagasabb Izlandon, Svájcban és Svédországban.
A volt szocialista országon halandósági jellemzői lényegesen rosszabbak, mint Európa fejlettebb országaié, különösen a férfiak esetében. Több posztszocialita országban a mortalitás stagnál, sőt a férfiak esetében romlik.
A 2000-es évek elején az országai között a legmagasabb volt a nettó migrációs ráta, tehát legnagyobb volt a kólaosság létszámához viszonyított bevándorlás – a mini államok mellett - Spanyolországban és Írországban valamint Cipruson. A legnagyobb volt az elvándorlás a lakosság lélekszámához viszonyítva Albániából, Ukrajnából, Moldovából. (Az EU tagországok között Észtországból, Romániából és Bulgáriából). , kisebb Hollandiában és Szlovákiában volt, valamint Lengyelországban, (és a nem OECD tag Litvániában, Romániában) ahol a nettó migrációs ráta negatív. Ugyanakkor ha a 2000-2005-ös évek éves átlagos bevándorló létszámát vizsgáljuk, az Spanyolországban volt a legnagyobb, mint évi 400 ezer fő, valamint Németországban 220 ezer fő, az Egyesült Királyságban 140 ezer fő, Olaszországban pedig 120 ezer fő. Az európai bevándorlás kis híján kétharmadát fogadja be ez a négy ország. A legnagyobb létszámú kivándorlás Ukrajnát (évi 140 ezer fő) sújtotta
2000-2005 között. Emellett Romániában (évi 30 eze fő), Albániában, Szerbiában (évi 20-20 ezer fő) és Lengyelországban (évi 16 ezer fő) volt legnagyobb a nettó kivándorlás.
Röviden ki kell térni a házassági mozgalom jellemzőinek átalakulására is, mert az oktatásra ez is igen jelentős hatással van. Egész Európában a házasodási kedv csökkenését állapíthatjuk meg. Különösen szembetűnő ez a posztszocialista országokban, ahol 2000-re az 1000 lakosra jutó házasságkötésszám egyes országokban a negyven évvel korábbinak 40-50 százalékára esett vissza. De olyan vallásos országokban is mint Lengyelország, vagy Olaszország hasonlóan radikális a csökkenés. Kivételt talán csak Írország és Albánia jelent.
A másik oldalon viszont a válások számának radikális növekedésével szembesülünk.
A termékenység csökkenése azzal a következménnyel jár, hogy egyre több az egyke, nincsenek testvérek, unokatestvérek, nagybácsik nagynénik. A nagycsalád mint szocializációs, nevelési tényező megszűnőben van, sőt valószínűleg már meg is szűnt. Más oldalról a házasságok felbomlásával egyre több a csonka család. Tehát nemcsak a testvérek hiányoznak a nevelésből, hanem az apák is.
Ezek a tényezők radikális hatással vannak az oktatásra.