25 Ábra A középfokú oktatásba nappali tagozatra lépő kezdő évfolyamos tanulók száma
4.2. Felsőoktatás
4.2.1. A felsőoktatás tömegesedése
A mai felsőoktatás történelmi előzményének tekinthető első egyetemek (studium generálék) a XI-XII században jöttek létre a klérus147 képzésére alakult székesegyházi iskolák neves tanárai köré csoportosult diákokból. Az első Studium generále 1088-ban Bolognában jött létre. (Pukánszky-Németh 1994). Az ezekből kialakuló középkori egyetemeknek viszonylag átfogó hálózata jött létre Európában, majd az Új Világban is. Az egyetem középkori modellje – elsősorban a felgyorsult tudományos fejlődés nyomán - a XVIII-XIX. század fordulóján válságba kerül Európában. Ebből a válságból Franciaországban a Napóleoni, Németországban a Humboldti reformok vezették ki az egyetemet148. mind pedig az akkori Poroszországban súlyos egyetemi válság robbant ki, s ennek nyomán az oktatási rendszer gyökeres átalakulása következett be. A XIX. század utolsó harmadának modernizációja és a két világháborút követő reformok után lényegében a XX. század közepéig nagyjából változatlan marad az egyetemek társadalmi integrációja.
A XX. század második fele azután a felsőoktatás radikális kiterjedésének időszaka. A felsőoktatásba járók száma a hatvanas években ért el olyan szintet, hogy tömeges képzésről beszélünk. Ez a tömegesedés egybe esett a jóléti állam kiépülésével, aminek következtében a felsőoktatási tanulmányok költségeinek igen jelentős részét vállalta magára az állam a fejlett országok nagyobb részében, de később akkor is folytatódott a létszámfelfutás, amikor a jóléti állam forrásai beszűkültek, vagy legalábbis a forrásnövelés egyre erőteljesebb korlátokba ütközött.
A második világháborút követően a fejlett országok gazdasági fejlődése először (a tőkebeáramlás következtében) meglendült, majd gyorsan meg is torpant, - s csak az ötvenes évek közepétől indult meg újra, - (amely lendület azután egészen a hetvenes évekig tartott).
Ez az időszak a gyors növekedés, a gyors technikai fejlődés, az olcsó alapanyagok
146 Az 5B program tipikusan rövidebb időtartamú, mint az 5A. Célja olyan. gyakorlatias, műszaki vagy más foglalkozásokhoz (occupations) szükséges készségek kialakítása, amivel közvetlenül munkaerőpiacra lehet lépni.
Egyes elméleti foglalkozásokhoz speciális programok szükségesek. A képzés minimális ideje két teljes tanév.
Az 5A programja általános alapozó ismereteket tartalmaz és olyan, magas készségigényű szakmák (professionals) követelményeinek felel meg, mint például az orvos vagy az építész. Az 5A képzés több szakaszból is állhat, de az egyes szakaszok nem adnak befejezett képzettséget. A teljes képzési idő háromtól öt, vagy több (teljes) tanévig terjedhet.
Az 5A program ad alapot a 6. képzettségi kategória, a haladó (advanced) kutatómunkára képzés (PhD) doktori iskola) megkezdésére.
147 „Klerikusoknak nevezték a VI-XVI. században azokat a férfiakat, akik az egyházi rendbe (klérusba) tartoztak.
Igen összetett volt ez a réteg: az egyszerű falusi papoktól kezdve az érsekekig, püspökökig ide tartozott mindenki, aki az egyházhoz szorosabb-lazább szállal kapcsolódott. Volt köztük az alapvető ismereteket birtokló szerzetes és nagy műveltségű tudós. Ők töltötték be a korabeli világi "értelmiségi" funkciókat is: kancelláriákon, hiteles helyeken, a törvényhozás és jogalkotás számos területén, a közigazgatás posztjain teljesítettek szolgálatot. További tipikusan "értelmiségi" feladatuk volt a gyermekek oktatása-nevelése.” (Pukánszky-Németh 1994)
148 Lásd erről: Tóth (2001)
időszaka, - aminek következtében a gazdaság szakemberigénye is jelentősen növekszik, s nyomában a felsőoktatási továbbtanulás iránti igény is egyre inkább emelkedik. De a felsőoktatás tömegesedésének több más oka is van.
Meghatározó mozgatóerők a demokratizálódás és a középrétegek kiszélesedése. A demokratizálódás egyik eredménye a magas iskolázottsághoz való hozzájutás lehetőségének megnyílása széles néprétegek számára. Különösen a fejlett országokban - de számos fejlődő országban is - az iskolázás általános emberi jog lett.
A felsőoktatás nagyüzemmé, nagy szolgáltatóvá válik. Nemcsak a képzési szerkezetben, szakmai és szintbeli struktúrában, hanem minőségben és az igényelt erőfeszítésben is széles kínálat alakul ki. A felsőoktatás a közép és felső rétegek fiataljainak életformájává, kötelező és divatos életpálya elemévé válik. Sokak számára befektetés, sokak számára a társadalmi státusz megőrzésének eszköze, sokak számára szórakozás, sokak számára pedig trendi divat, elvárt életforma elem. A felsőoktatás természetesen alkalmazkodik ehhez a kereslethez.
A továbbtanulási igénynek, valamint a gazdasági fellendülés következtében a fejlett világ felsőoktatási rendszerei jelentős expanzión mentek keresztül. Az expanzió, a felsőoktatás tömegesedése abszolút számokban igen imponáló növekedésében nyilvánul meg. Az Egyesült Államokban a 19-20. századfordulón a felsőoktatási hallgatók száma 238 ezer fő volt, ami 1950-re 2659 ezer főre149, azaz valamivel több mint 11 szeresére növekedett, majd 2004-re közel 17 millió főre150, azaz az 1900. évi 71-szeresére.
A 70-es évek elején mindössze néhány olyan fejlett ország volt Európa nyugati részén, ahol a felsőoktatási hallgatólétszám meghaladta a fél milliót, (Franciaország, Németország, Anglia, Olaszország), - ám az 1 milliót sehol sem érte el, - de pl. Ausztriában, Dániában, Norvégiában, Finnországban 100 ezer fő alatt volt. Ugyanakkor a 21. század első éveiben öt országban - Olaszországban, Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, Németországban – megközelíti, vagy meghaladja a hallgatólétszám a kétmilliót -, Ausztriában, Finnországban 200-300 ezer fő között van, Hollandiában meghaladja a fél milliót. Tehát az 1970 és 2005 között eltelt 35 éve alatt Európa fejlett országaiban a hallgatólétszám általában 3-5 szörösére növekedett, - (de vannak országok ahol ennél is jobban: pl. Spanyolországban több mint 7-szeresre)151.
A 90-es évek legvégén, a 2000-es évek legelején újdonságként lehet felismerni, hogy több országban lassulni látszik a hallgatólétszám növekedés.
A százezer lakosra jutó felsőoktatási hallgató létszám a második világháborút követően igen intenzíven növekedett, - s a század végére, a 21. század elejére néhány országban lassú telítődést látszik mutatni (pl. Ausztria, Hollandia), néhány más országban pedig a 80-as évek lassúbb emelkedése után a 90-es években ismét gyorsulni látszik a növekedés. A fejlett európai országokban a századfordulót követő első évtizedben 100-160 hallgató152, a század közepén pedig 3-600 hallgató jutott 100 ezer lakosra, majd ezt követően évtizedenként megduplázódva a 80-as években 1500-2500 között volt ez a szám, s végül a század végére
149 Forrás: Theodore W. Schultz: Beruházás az emberi tőkébe. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1983
150 Forrás: Europe in figures Eurostat yearbook 2006-07 European Communities, 2007
151 Adatok forrása: UNESCO (http://unescostat.unesco.org/Database) és Europe in figures Eurostat yearbook 2006-07 European Communities, 2007
152 „Ausztriában 16,5, Németországban 14 hallgató jutott 10 ezer lakosra az 1913/14. tanévben, /.../
Magyarországon /.../ 9,6.” Ladányi Andor: A magyar felsőoktatás a 20. században. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999
kb. 2500-4500 hallgató jut 100 ezer lakosra a fejlett európai országok zömében153. Itt még inkább látszik, hogy egyes országokban a hallgatólétszám növekedés továbbra is nagyon intenzív (pl. Finnország, Görögország, Spanyolország, Svédország), más országokban (Ausztria, Hollandia) viszont megtorpant a hallgatólétszám növekedés. Így a 100 ezer lakosra jutó hallgatólétszám elég nagy szórást mutatott az évszázad végén.
0 1000 2000 3000 4000 5000 6000 7000
1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 1999 2004
Ausztria Belgium Dánia Egy. Kir.
Finnország Görögország Hollandia Németo (NSzK) Olaszország Portugália Spanyolo.
Svájc Svédország Magyarország
33. Ábra A 100 ezer lakosra jutó felsőoktatási hallgatólétszám a fejlett országokban
Természetesen hasonló növekedést tapasztalhatunk ha a korosztályi létszámból a felsőoktatásban tanulók arányát vizsgáljuk. A 70-es években a fejlett európai országok 20-24 éves korosztályának 15-20%-a vett részt felsőoktatási képzésben154, ez a századfordulót közvetlenül megelőző időszakban már 35-50% közötti arányra155 növekedett156.
153 Adatok forrása: Ladányi Andor: A felsőoktatás mennyiségi fejlődésének nemzetközi tendenciái.
Összehasonlító statisztikai elemzés. Felsőoktatási Koordinációs Iroda, Budapest 1992. illetve 1995-re és 1999-re saját számítás.
154 Egészen pontosan helyesebb úgy fogalmazni, hogy ez a 20-24 éves korosztályra vetített hallgatólétszám, ugyanis - mint az utóbbi években az OECD statisztikák is helyesebb a 18-21, 22-25 és a 26-29 éves korosztályok részvételét külön-külön elemezni.
155 Adatok forrása: Ladányi (1992) Im. valamint Nemzetközi Statisztikai Évkönyvek,
156 Ha az egyes korosztályokból a felsőfokú képzésben ténylegesen részt vevők arányát vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a 18-21 éves korosztályból a felsőfokú (harmadik szintű) képzésben tanulók aránya 1995-ben általában 20-40 % közé esett a fejlett országokban (Belgiumban 41%, Franciaország, Egyesült Államok 35 %, Egyesült Királyság, Spanyolország 26 %, Hollandia 23 %, Finnország, Norvégia 18 %), a 22-25 éves korosztályból 10-24%
közé (Finnország 28 %, Norvégia, Dánia, Egyesült Államok 21-24%, Franciaország, Hollandia, Spanyolország 18
%, Egyesült Királyság 10 %), a 26-29 éves korosztályból pedig 5-13 % közé ( Dánia, Finnország, Norvégia,
A felsőoktatás tömegesedése nyomán a diplomás népesség aránya is rohamosan növekedett, növekszik.
A felsőoktatás tömegesedésével kapcsolatban fontos kiemelni, hogy az oly módon zajlott le, hogy a képzés vertikális és horizontális struktúrája is jelentősen átalakult. A vertikális átalakulás két mozzanatát kell kiemelni, részint az egyre nagyobb részesedésű rövididejű felsőfokú képzést, részint a posztgraduális képzés mind jelentősebb kiterjedését. A horizontális átalakulás nyomán növekszik elsősorban a jogász, a közgazdasági-társadalomtudományi, és a matematikai-természettudományi képzések aránya157.
A hazai felsőoktatás tömegesedése némileg eltér a fejlett világétól, elsősorban a kommunizmus összeomlásáig.
A háborút követően viszonylag hamar a 40-es évek végén, 50-es évek elején megkezdődött a hazai felsőoktatási intézményhálózat „szovjet-modellre” történő átszervezése158. Az orvostudományi karok kiváltak a tudományegyetemek szervezetéből és önálló egyetemekké alakultak, továbbá számos specializált egyetem és főiskola jött létre. Ezek egy része azonban rövid életű volt, mert viszonylag hamar megszűnt, vagy más intézménybe integrálódott.
Az ötvenes évek elejét a hallgatólétszámnak a voluntarista népgazdasági tervekhez történő igazítása jellemezte, (1949 és 1953 között a nappali tagozatos hallgatólétszám közel kétszeresére növekedett), amit azután 1954-től visszafejlesztési, felvételi keretszám-csökkentési intézkedések követtek. Az 1956-os forradalmat követően folytatódott a létszám-visszafogás.
34. Ábra A hazai felsőoktatási hallgatólétszám alakulása 1900-2005
Egyesült Államok 10-13 %, Franciaország, Hollandia, Spanyolország, Egyesült Királyság 5 % körül. (Forrás:
Education Policy Analysis 1997, OECD)
157 Lásd erről Ladányi (1992) Im.
158 A hazai felsőoktatás fejlődéséről a közelmúltban jelent meg Ladányi Andor kiváló munkája - (A magyar felsőoktatás a 20. században, Akadémiai Kiadó, 1999), amelyre itt sokban támaszkodom.
A 60-as évek elején a gazdaság szakemberszükségletének rohamos növekedése nyomán a hallgatólétszám viszonylag nagyarányú növelésére került sor159. 1959-ben - a felsőfokú tanító- és óvóképzésre való áttéréssel - 14 felsőfokú tanítóképző, illetve óvónőképző intézet létesült, majd a 60-as évek első felében, az 1961. évi oktatási reform célkitűzéseinek megfelelően 48 felsőfokú technikumot és szakiskolát szerveztek. Így a felsőoktatási intézmények száma - a hittudományi és a katonai intézményeket nem számítva - az 1957.
évi 29-ről, 1965-re 92-re növekedett. Ezen időszakban a felsőoktatási hallgatólétszám lényegében megkétszereződik160. Ezt az időszakot azonban ismét visszafogás követi, s 1965 és 1970 között a nappali tagozatos hallgatólétszám mindössze valamivel több mint 5 %-kal növekszik. Bár a 70-es évek elején valamivel nagyobb ütemű a létszámnövekedés, az évtized végén azonban ismét stagnálás következik, majd ez a 80-as években folytatódik, illetve rendkívül szerény növekedés következik be.
Hozzá kell azonban azt is tenni, hogy ugyanakkor a diplomások népességen belüli arányát tekintve korántsem állt ilyen rosszul, - sőt nemzetközi összehasonlításban igen kedvező képet mutatott, oly annyira, hogy jelentősen megelőzte saját gazdasági fejlettségét ebben a tekintetben161.
A rendszerváltást követően kezdődött azután meg egy igen nagy ütemű létszámnövekedés.
1990 és 2005 között az összhallgatólétszám közel négyszeresére növekedése mögött a nappali tagozatos hallgatók háromszoros, az esti, levelező és távoktatási hallgatók létszámának hatszoros növekedése áll.
0 50 000 100 000 150 000 200 000 250 000 300 000 350 000 400 000 450 000
1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006
Nappali tagozatos hall-gató létszám Esti levelező, távoktatási tagozatos hallgató Összes hallgató
35. Ábra A felsőoktatási hallgatók számának alakulása a rendszerváltozás után Magyarországon
159 Érdemes megjegyezni, hogy az Országos Tervhivatalban ekkor indul meg a távlati szakember-szükségleti tervezés.
160 A 60-as évek elején hallgatólétszám növekedés Európában Magyarországon volt a legnagyobb. Lásd Ladányi (1999) 99. old.
161 Lásd erről: Révész András: A szakember-ellátottság nemzetközi tendenciái Felsőoktatási Koordinációs Iroda, Bp. 1992.
2004-től a részidős hallgatók számának növekedése megállt, sőt csökkenni kezdett, ennek nyomán az összes hallgatólétszám is stagnál, kissé csökken 2004 és 2006 között.
A “fizetős” – tehát a költségtérítéses – hallgatók igen jelentős arányt képviselnek ma már a felsőoktatásban. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a térítést fizető hallgatók alapvetően a részidős képzés területén – azaz elsősorban a felsőoktatási felnőttképzés területén - jelentek meg meghatározó módon (itt már arányuk meghaladja a 80 %-ot). A nappali tagozatos képzésen a költségtérítéses hallgatók aránya alig haladja meg a 20 %-ot. Erre a finanszírozási fejezetben visszatérünk.