A cigány népesség

2003-ban a 15-74 éves népesség foglalkoztatottsága egész kis híján 50%-os volt, ezen belül a férfiaké 56,5, a nőké 43,7 százalék. A 2003. évi országos cigány felmérés adatai alapján a 15-74 éves roma népesség 21 százaléka volt foglalkoztatott, (1993-ban 22%). A cigány férfiak között a foglalkoztatottak aránya 28 százalék volt, míg 1993-ban 28,5 százalék. A női foglalkoztatási ráta 15 százalék, ugyanannyi mint 1993-ban (Bodrogi – Iványi – Udvary, 2004).

A cigány fiatalok iskolai végzettsége nagymértékben elmaradt a népesség egészétől, ami társadalmi felemelkedésük egyik fő akadálya, és később a munkaerő-kereslet kielégítésében is nehézségeket okozhat. Ezért a cigányság oktatása kiemelt figyelmet követel az oktatáspolitikától.

A cigányság termékenysége és születéskor várható élettartama is jelentősen eltér az egész népességtől. Ezen túlmenően a cigányság számáról és annak változásáról rendkívül eltérő adatok állnak rendelkezésre, attól függően, hogy ki milyen kritériumok alapján és milyen módon mérte, illetve becsülte létszámukat.

Az 1990-es népszámláláskor 143 ezren, 2001-ben 190 ezren vallották magukat cigány nemzetiségűnek. Az 1993. évi KSH reprezentatív felmérés szerint 394 ezer, az 1993-94-es kutatói felmérés (Kemény – Havas – Kettesi 1994) pedig 482 ezer főben határozta meg a cigány lakosság számát.

A TÁRKI 2002-ben a cigányság arányát 7,8 és 8,8 % közé becsülte.

17. Táblázat A cigány lakosság becsült aránya 2002-ben

BECS92 (%) TÖA2002 (%)

Összesen 7,8 8,8

…régiónként

Közép-Magyarország 3,9 4,0

Közép-Dunántúl 2,1 3,0

Nyugat-Dunántúl 2,5 2,8

Dél-Dunántúl 10,7 14,1

Észak-Magyarország 15,6 14,7

Észak-alföld 11,3 12,3

Dél-alföld 2,9 3,7

…településméret szerint

500 fő alatt 8,4 10,1

500-1000 fő között 8,1 7,5

1000-2000 fő között 8,6 9,7

2000 fő felett 6,2 7,9

Megjegyzés:

Az 1992-es becslés (BECS92) az általános iskolások adatai, a KSH 1992. évi továbbvezetett népességadatai, valamint az 1993. évi cigányvizsgálat adatai alapján készült.

A TÖA 2002 a Tárki 2002-es önkormányzati adatai alapján készült becslés.

Forrás: Jelentés TÁRKI önkormányzati kutatás 2002 ősz TÁRKI Budapest, 2003. február (Kutatásvezető: Sík Endre) http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a187.pdf

A 2001. évi népszámlálás alapján 2003-ban 520-650 ezer főre becsülték a cigányok⁴⁵ számát (Debreceni 2004).

A leginkább valószínű változat szerint⁴⁶ a cigány népesség száma és aránya a következő lehet.

18. Táblázat A cigány népesség arányának várható alakulása nagy korcsoportonként 2000-2030

2000 2010 2020 2030 A cigány népesség aránya az összpopuláción belül (%) 6,1 7,4 8,9 10,7 A cigány népesség aránya a 0-19 éves korosztályban (%) 11,8 14,7 17,1 19,8 A cigány népesség aránya a 20-64 éves korosztályban (%) 5,0 6,3 8,3 10,1 A cigány népesség aránya a 65- éves korosztályban (%) 1,3 1,6 2,0 3,2

Az iskolai korcsoportokat vizsgálva megállapítható, hogy az általános iskola alsó tagozatán a cigány gyermekek aránya a jelenlegi 12-13 %-ról 2020-ra 17-18 %-ra, 2030-ra pedig 20%-ra nő. Arányuk az azt követő évtizedekben lassan csökkenni fog.

45 Azokat a háztartásokat sorolták a cigányok közé, amelyeket a környezetük cigánynak tekintett.

46 A cigány népesség előreszámítása során Hablicsek László számítása abból indult ki, hogy 1995-ben a cigány népesség létszáma 491 ezer főre volt tehető, az élveszületések száma 13 ezer, a halálozások száma 4–5 ezer fő volt évente. A keresztmetszeti átlagos gyermekszámot (más néven a teljes termékenységi arányt) 3,0-ra, a férfiak születéskor várható átlagos élettartamát 54,4 év, a nőkét 64,3 évre becsülte. Az előreszámítás közepes hipotézise szerint a roma termékenység gyorsan lecsökken 2,4 körüli szintre. Majd a csökkenés lelassul: 2030-ban 2,2 felett várható, ezt követően ismét jelentős csökkenés várható, s végül megközelíti az országos átlagot. A végső gyermekszám 2050-re már jóval az egyszerű reprodukciós szint alatt lehet (1,83). A születéskor várható élettartamot tekintve az előreszámítás alapváltozata szerint a roma férfiak élettartama az 1995. évre becsült 54,4 évről 72 évre, a nőké 64,3 évről 80 évre emelkedne a következő 50 év alatt, vagyis alulról közelítené a jelenlegi európai átlagokat. (Lásd: Hablicsek László:2000.).

19. Táblázat A cigány gyermekek száma az egyes közoktatási korcsoportokon belül (ezer fő)

Korcsoport 1995 2000 2005 2010 2020 2030

0-4 éves 75 76 72 78 91 92

5-9 éves 67 75 76 72 84 93

10-14 éves 61 68 75 76 77 90

15-19 éves 67 61 68 74 72 84

A cigány fiatalok növekvő száma és alacsony iskolázottsága átfogó oktatáspolitikai intézkedéseket igényel.

Befejezésül a fontos hangsúlyozni, hogy a cigány népesség számának és arányának mérésével, és előrebecslésével, illetve annak lehetséges és szükséges voltával kapcsolatosan egy viszonylag éles vita bontakozott ki a 90-es évek végén a kérdéskörrel foglalkozó néhány kutató között. Ladányi János és Szelényi Iván "Ki a cigány?" című írásukban⁴⁷ arra mutattak rá, hogy rendkívül vitathatóak azok a kutatási erőfeszítések, amelyek a cigányság, vagy más etnikum lélekszámának, részarányának, társadalmi összetételének elemzésére irányulnak. Ugyanis ezen etnikai csoportok körülhatárolása elkerülhetetlenül önkényes, a csoportképző ismérvek szükségszerűen vitathatóak. Kertesi Gábor – akinek Kemény Istvánnal és Havas Gáborral 1993-1994-ben közösen végzett empirikus vizsgálatát is támadja az említett cikk - „Az empirikus cigánykutatások lehetőségéről” című írásában⁴⁸ száll vitába a Ladányi-Szelényi szerzőpárossal. Kertesi igen alapos elemzést ad a mérés és mérhetőség problémájáról, valamint az 1993-94-es vizsgálat céljairól és módszereiről, kitérve más vizsgálatok eltérő eredményeinek okaira is. Végül Kertesi saját kutatói elkötelezettségéről is ír: azt hangsúlyozza, hogy ő "a cigánysággal kapcsolatos kutatási célok közül, társadalmi horderejénél fogva, kitüntetetten fontos célnak tekinti az etnikai klasszifikációhoz tartozó előítélet és diszkrimináció nyomán keletkező társadalmi határvonal és e választóvonal két oldalára kerülő népességek összehasonlító vizsgálatát”.

A cigány népesség demográfiai vizsgálataival, demográfiai előreszámításaival kapcsolatosan is felmerültek hasonló viták. Például a Központi Statisztikai Hivatal Demográfiai forgatókönyvek 1997–2050 címen közreadott tanulmányával kapcsolatosan – amely a népesség előrejelzések kapcsán a hazai cigány népesség előreszámítására⁴⁹ is közöl forgatókönyveket – Neményi Mária⁵⁰ fejezi ki abbéli kételyeit, hogy mennyiben tekinthető helyesnek az előreszámítás bázisaként használt cigány népesség-meghatározás. Neményi szerint „összemosódik a kutatás tárgya – adott esetben a „cigány” populáció leírása – egy társadalmi viszonyrendszer szomorú következményével, és amikor a kutató azt hiszi, hogy objektív módszerekkel egy sajátos népcsoportot ír le, valójában a megkülönböztetés áldozatainak kilátástalan helyzetéről tudósít.” Neményi nem tudja elfogadni a KSH 1993-as reprezentatív adatfelvételének módszereit, s így adatait sem.⁵¹ Ezek a fenntartások sok

47 Lásd Kritika 1997. decemberi számában

48 Replika, 29. Szám, 1998.

49 A roma népesség demográfiai jellemzõi, kísérleti elõreszámítás 2050-ig, KSH, Budapest, 1999. augusztus.

50 http://www.akm.tti.hu/nemenyi_maria_kis_roma_demografia.htm illetve Neményi M.: Cigánynak születni, szerkesztette Horváth Ágota, Landau Edit és Szalai Júlia, Aktív Társadalom Alapítvány – Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2000. 277–282. oldal

51 Mint Neményi Mária (az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa) írja: „…a KSH valójában kérdezőbiztosaira bízta, hogy az összeírt lakásban lakók összességéről a következő megállapítást tegye: „cigány életvitelű közösség” tagjai-e, „átmeneti életvitelű közösségnek” tekinthetők, vagy pedig „nem cigány életvitelű közösségről” van-e szó. Jobb nem belegondolni, minek alapján döntötték el az adatfelvételt végzők, hogy az együtt élő személyek cigány származásúak, a cigány kultúrát, hagyományokat ápolóak-e, vagy esetleg csak egy részük kötődik vérségi vagy életviteli okokból a cigánysághoz. Nem tudok másra gondolni, minthogy a bőr-, haj- és szemszín, testalkat „rasszjegyeit” kiindulópontnak tekintve olyan jellegzetességeket kerestek, amelyek a

tekintetben jogosak. Más a helyzet azonban az előreszámítás módszereivel kapcsolatban tett megjegyzésekre. Nem igazán logikus támadni az előreszámítás azon előfeltevését, hogy a roma népességet sem az asszimiláció, sem a nemzetközi vándorlás érdemben nem fogja érinteni⁵² - ez ugyanis egyszerű módszertani előfeltevés – (ehhez képest lehet kiszámítani mind az asszimiláció, mind a kivándorlás létszámcsökkentő hatását). Azok az előfeltevések sem igazán támadhatók, amelyek a termékenység és a várható élettartam mai adataiból igyekeznek a cigány népesség jövőbeli demográfiai jellemzőire következtetni – (nem igazán van ugyanis más megalapozott becslési módszer)⁵³.

A cigánystatisztikákkal és népesség-előrebecslésekkel kapcsolatban tehát mindig tisztában kell azzal lennünk, hogy számos erkölcsi és módszertani probléma áll ezen számok mögött.

Az egyik legsúlyosabb ilyen kérdés, hogy vajon jogunk van-e valakit kinézete, (vagy bármi alapján is?) cigányként számba vennünk, ha ő egyébként nem tartja cigánynak magát, vagy nem akarja annak tekinteni magát, vagy ö a többségi nemzethez tartozónak tartja, érzi magát. Egy másik legalább ilyen súlyos kérdés, hogy azok a problémák, ami miatt többen a cigány népesség számbavételét fontosnak vélik, azok alapvetően szociális helyzetből adódó (szegénység) problémák, tehát nem a cigányokat, hanem azokat a hátrányos helyzetű, szegény rétegeket kell számon tartani, akiknek felzárkóztatása – többek között – oktatáspolitikai prioritás kell legyen.