39.Ábra Az érettségizettek száma és arányuk a 18 éves korosztályhoz viszonyítva 1970-2005 tény és 2006-2020 előrebecslés
4.2.3. A hazai felsőoktatási felvétel néhány tendenciája az ezredforduló után
4.2.3.4. A részidős képzésre jelentkezőkről
Korábban márt volt róla szó, hogy a magyar felsőoktatásban a részidős képzés aránya az egyik legmagasabb a fejlett országok között, pedig az lényegében a 90-es években mindvégig csökkent – (ami nem mond ellent annak, hogy a részidős képzésben résztvevők száma az expanzió nyomán jelentősen növekedett.) Az OECD országok között 2005-ben Magyarországon Svédország után a legmagasabb az un. „A típusú” (azaz a nem rövid idejű, a hazai gyakorlatban FSZ-nek nevezett, hanem a „hagyományos”) felsőoktatás esetében. A hazai részképzésben tanulók aránya mintegy két és félszerese az OECD átlagnak.
Ugyanakkor, mint fentebb említettük a 2000-es években a részidős képzés népszerűsége folyamatosan csökken. A részidős képzésre felvettek száma 2002 és 2007 között megfeleződött.
67. Táblázat A felsőoktatásba az adott évben részidős képzésre jelentkezettek és felvettek száma (efő) és struktúrája
Részidős képzésre jelentkezett
Részidős képzésre felvettek
Ebből
Esti tagozatra Levelező tagozatra
Távoktatásra
2002 73,2 53,2 6% 73% 21%
2004 68,3 50,3 6% 83% 12%
2006 44,5 35,1 5% 88% 7%
178 Lásd erről: Polónyi István: Fejlesztő főiskola, avagy egy hiányzó láncszem a hazai felsőoktatásban? – megjelenés alatt Új Pedagógiai Szemle
2007 30,6 25,8 4% 88% 8%
Forrás: saját számítás a felvételi adatbázis alapján A részidős képzésre felvettek struktúrája is jelentős mértékben változott, a távoktatási képzés jelentősen visszaszorult. Ebből a tendenciából azonban nem igazán lehet valós következtetésre jutni, ugyanis ennek hátterében a távoktatási képzés oktatáspolitikai prioritásának változása áll. (Részint megszigorították a távoktatási képzés akkreditációs megítélését, részint a bevezetett állami szabályozás értelmében a távoktatási képzésre felvett hallgató nem lehet államilag támogatott). Ennek nyomán valószínűleg csak egyszerűen át(vissza)keresztelték a korábban „korszerűen„ – de tartani lehet tőle, hogy tényleges módszertani, tartalmi megújulás nélkül - távoktatásinak nevezett képzéseket az intézmények. Ugyanakkor, bár ennél százalékosan és volumenében is kisebb, mégis szembetűnő az esti tagozatos képzés visszaszorulása. (2002-ben még 3200 főt vettek fel ilyen képzésre, 2007-ben már valamivel kevesebbet, mint ezret). Úgy tűnik, ennek a képzésnek meg vannak számlálva a napjai, mert valószínűleg mind a hallgatók, mind az oktatók számára kényelmetlenül terhes az esti tanulás, tanítás. Pedig aligha vitatható, hogy - különösen az első diplomaszerző képzések esetében – az esti tagozatos oktatás jobb minőséget biztosíthat.
A részidős képzésre felvettek létszáma tehát több mint felére csökkent 2002 és 2007 között, ezen belül a csökkenés viszonylag egyenletesen oszlott meg a fiatalabb és idősebb korosztályok között, bár valamivel erőteljesebben érintette a fiatalabbakat. Az összes csökkenés 50%-át a 25 éves és fiatalabb, a 80%-át a 30 éves és fiatalabb korosztályok létszámának esése tette ki.
68. Táblázat Az adott évben részidős képzésre felvettek korstruktúrája (efő) Életkor csoportok
18-20 21-25 26-30 31-35 36-40 41-45 46-50 51-
2002 5,0 20,5 14,7 7,2 3,0 1,7 1,0 0,2 53,2 2004 4,0 17,8 14,3 6,8 3,8 2,0 1,2 0,3 50,3 2006 3,1 11,5 9,4 5,8 2,9 1,4 0,7 0,3 35,1 2007 2,9 8,8 6,3 4,1 2,1 1,0 0,4 0,2 25,8
A részidős képzésre az adott évben felvettek átlagéletkora 2002-ben 27,4 év volt, ami 2006-ra 28,4-re nőtt, majd 2007-re ismét csökkent valamennyit (28,1-re).
Végeredményben bár jelentősen csökkent a részidős képzésen résztvevők száma, továbbra is igaz (bár alacsonyabb létszámokra) az, ami a 90-es évek végén jellemezte a részidős képzést, hogy az ott tanulók jelentős része a nappali tagozatra be nem jutott, „rendes korú”
hallgató. A 2002-ben részidős képzésre felvettek 48%-a, 2007-ben 45%-a volt 25 éves vagy annál fiatalabb.
Képzési szintenként vizsgálva a részidős képzésre felvettek számát azt tapasztaljuk, hogy 2002-höz viszonyítva – a felsőfokú szakképzéstől eltekintve - valamennyi képzési szinten jelentősen csökkent az adott évben felvettek száma.
69. Táblázat Az egyes képzési szintekre felvett részidős hallgatók számának alakulása (efő)
Alapképzési szakra felvett
Felsőfokú szakképzésre
felvett
Felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára meghirdetett alapképzési
szakra felvett
Kiegészítő alapképzésre (és 2007-ben az MSC-re is)
felvett (főiskolai szintű végzettség után)
2002 38,1 0,6 9,9 4,7 53,2
2004 33,5 1,0 10,3 5,5 50,3
2006 23,3 1,2 5,9 4,6 35,1
2007 19,5 0,6 2,4 3,3 25,8
Csökkenés 2002-2007
között 18,6 0,0 7,5 1,4 27,5
67,6% 0,0 27,3% 5,1% 100%
A 2002-2007 közötti csökkenés kicsit több mint kétharmada (67,6%-a) az alapképzési szakokra felvettek létszámának csökkenéséből adódik, további több mint negyede pedig a felsőfokúak számára meghirdetett alapképzési szakokra felvettek számának csökkenéséből.
Azt állapíthatjuk tehát meg, hogy a részidős képzésben résztvevők számának csökkenése alapvetően két tényezőből tevődik össze.
b.) Az egyik összetevő az alapképzésre felvett részidős hallgatók számának igen radikális csökkenése. Úgy látszik tehát, hogy a középiskolából kikerülő fiataloknak ez a „vigaszági”
továbbtanulása csökkenőben van. Ebben alighanem szerepet játszik a diplomások munkaerő-piaci túlkínálata is, amelynek nyomán a kereslet úgy tűnik először ezektől a képzési formáktól fordul el.
a.) A másik, az előzőnél valamivel kisebb erővel ható összetevő a felsőfokú végzettségűek csökkenő továbbtanulási érdeklődése, aminek valószínűleg a kétszintű képzésre történő átállás – valószínűleg időleges elbizonytalanodás - az oka.
2007-ben valamivel strukturáltabb vizsgálatra is lehetőség adódott, ugyanis a 2007-es adatbázis lehetővé tette, hogy a felvettek között a diplomával rendelkezőket elkülönítve vizsgálhassuk.
2007-ben a 25 ezer részképzésre felvett közül 57 % az első diplomáért tanuló, s 43% járt már felsőoktatásba. A felsőoktatásba már korábban járt 11,1 ezer felvett közül 5500 felsőfokú szakképzést végzett, és 5600 volt diplomás.
A 2007-ben csak érettségivel, tehát felsőoktatási előtanulmányok nélkül felvett 14 ezer tanuló 49%-a volt 25 évesnél fiatalabb. Ha hozzájuk számítjuk az 5,5 ezer felsőfokú szakképzéssel rendelkezőt is, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a részidős képzésre felvettek fele lényegében „vigaszági” bejutó fiatal, a másik fele pedig felnőtt, aki első vagy többedik diplomáját szerzi.
A 2007-ben részidős képzésre felvettek megoszlása
Érettségivel 25 éves és fiatalabb
28%
Érettségivel 25 évnél idősebb
29%
Felsőfokú szakképzettséggel
21%
Diplomával 22%
41. Ábra A 2007-ben a részidős képzésre felvettek megoszlása
Elemeztük az egyetemekre és a főiskolákra, ezen belül a Budapestre illetve vidékre részidős képzésre 2004-ben és 2007-ben felvettek számának és területi rekrutációjának alakulását is.
Az itt nem tárgyalt nappali tagozatos képzés területén a felvételi tendenciák azt mutatják, hogy a felsőoktatásba felvett létszám mérséklődése elsősorban a vidéki felsőoktatási intézményeket érintette. A nappali tagozatos államilag támogatott alapképzésre és a felsőfokú szakképzésre felvett hallgatók számát együtt vizsgálva amíg a budapesti főiskolai karokon a felvett hallgatók száma nagyjából stagnál addig a vidéki egyetemi karokon mérsékelten, a budapesti egyetemi karokon nagyobb mértékben, a vidéki főiskolai karokon pedig igen jelentősen csökkent. Tehát a létszámcsökkenés vesztesei a vidéki főiskolák.
A részidős képzés esetében részben hasonló tendenciákat láthatunk.
70. Táblázat A részidős képzésre felvett létszám (efő) megoszlása 2004-ben és 2007-ben
2004-ben részidős képzésre felvett létszám
2007ben részidős képzésre
felvett létszám
Létszám-csökkenés
2004-ről 2007-re
Csökkenés 2004-ről 2007-re (1-2004/2007)
Budapesti egyetem 7,3 5,0 2,3 31%
Budapesti főiskola 8,2 4,5 3,7 46%
Vidéki egyetem 21,1 10,3 10,8 51%
Vidéki főiskola 13,7 6,0 7,7 56%
A részidős képzés esetében is a legnagyobb a létszámcsökkenés aránya a vidéki főiskolákon. Ugyanakkor a vidéki egyetemek térvesztése is majdnem ugyanekkora – sőt a létszámot illetően ez a legnagyobb.
Az egyetemek esetében - a református egyetem kivételével - valamennyi veszített részidős hallgatót 2004-hez viszonyítva. 2007-ben mintegy 13 ezer fővel kevesebb részidős hallgatót vettek fel az egyetemek 2004-hez viszonyítva, - ez mintegy másfél ezer fővel több, mint amennyit a főiskolák veszítettek. A budapesti egyetemek lényegesen kevesebb részidős hallgatót vesztettek 2004-hez képest (az összes veszteség kevesebb mint 2,5 ezer fő, miközben a vidéki egyetemek vesztesége megközelíti a 11 ezret).
A vidéki egyetemek közül legnagyobb létszámveszteséget a Szegedi és a Pécsi Tudományegyetemet szenvedte el, - arányában legkevesebb részidős hallgatót 2007-ben 2004-hez viszonyítva a Debreceni Egyetem vesztett.
Megvizsgáltuk a felsőoktatási intézmények regiomalitását a részidős diplomás képzés esetében is. (Regionalitás alatt az intézmény hallgatóinak területi rekrutációját értjük. Annál regionálisabbnak tekintettünk egy felsőoktatási intézményt, minél nagyobb arányban kerülnek ki hallgatói az intézményt befoglaló és az azzal szomszédos megyékből.)
Az elemzés néhány tekintetben meglepő eredményt mutat. Az egyik ilyen talán meglepő tendencia, hogy a vidéki egyetemeknek a diplomával rendelkezők részidős képzésében játszott szerepe kevésbé regionális, mint a nappali tagozatos képzés esetében.
Valamennyi vidéki egyetemen jelentős szerepet játszik a fővárosból és a Pest megyéből felvettek aránya. A Debreceni Egyetemre a fővárosból és Pest megyéből többen mennek a,
mint a vele szomszédos Szolnok, Heves vagy Békés megyékből. Hasonló a helyzet a Miskolci Egyetemen, ahová szintén többen mennek Budapestről és Pest megyéből, mint az intézmény néhány szomszédos megyéjéből (pl. Szolnok vagy Nógrád megyéből). Ugyanez jellemző a Pécsi Tudományegyetemre és a Nyugat Magyarországi Egyetemre is, ahová a fővárosból szintén többen mennek mint az intézmény saját megyéjéből, s a Pest megyéből oda járók száma is meghaladja a szomszédos megyékből jövőkét.
A jelenség vizsgálata mélyebb elemzést igényelne, talán arról lehet szó, hogy egy-egy megye végzettjeinek viszonylag nagy hányada helyezkedik el Budapesten és Pest megyében, s ők visszamennek „anyaintézményükbe” továbbképezni magukat.
A budapesti egyetemek regionalitása kisebb, lényegében csak a két egyházi egyetem részidős képzésre felvett diplomásai kerülnek ki 50%-nál nagyobb arányban a fővárosból és Pest megyéből.
A diplomás részidős képzésben részt vevő főiskolák majd’ mindegyikének magas a regionalitása. Úgy tűnik a vidéki főiskolák esetében kevésbé érvényesül az a tendencia, amit a vidéki egyetemeknél láttunk, - azaz itt a budapesti és a Pest megyei dominancia kevésbé érvényesül.
A 2004 és 2007 közötti részidős visszaesés nyomán a Miskolci, a Debreceni, a Szegedi, és a Kaposvári egyetemek regionalitása csökkent, a gödöllői, a győri és a soproni egyetemeké növekedett. Ezen belül igazán jelentős változás a Kaposvári egyetem és a Széchenyi István Egyetemen történt, - az előző regionalitása nagyot csökkent, az utóbbiért nagyot nőtt. A legtöbb budapesti egyetem esetében viszonylag kicsi a változás, a BCE és BME esetében tapasztalható viszonylag jelentősebb regionalitás növekedés.
A részidős képzésre 2007-ben felvett (diplomás és diplomanélküli) hallgatók rekrutációjáról a következőket állapíthatjuk meg:
- a „nagy egyetemi megyék” esetében (Baranya, Budapest, Csongrád, Győr-Sopron, Hajdú) az ott lakó felvettek legalább fele a saját megyében található felsőoktatási intézménybe került felvételre,
- a Budapesttel illetve Pest megyével határos megyékben lakók meghatározó hányada Budapestre került felvételre,
- a rosszul, vagy viszonylag rosszul ellátott megyék lakosai vagy a szomszédos nagy egyetemi megyékben, vagy a fővárosban tanulnak nagyrészt tovább.
Összegzésül azt lehet megállapítani, hogy a részidős képzés népszerűsége 2002 óta folyamatosan csökken. A részidős képzésre az adott évben felvettek száma 2002 és 2007 között megfeleződött.
A kereslet csökkenésének jól kitapinthatóan két összetevője van.
Az egyik, a felsőfokú végzettségűek csökkenő érdeklődése, aminek valószínűleg a kétszintű képzésre történő átállás az oka. Ez az átállás radikálisan átalakítja a szakirányú továbbképzés, és a második diplomaszerzés rendszerét is, részint a második diplomaszerzés idejét jelentősen lerövidítheti a mesterképzés bevezetése, részint a mesterképzés várhatóan kiszorítja a szakirányú továbbképzést egyes területeken.
A másik összetevő az első diplomaszerzésre törekvő fiatalok számának radikális csökkenése, amely csökkenés nem indokolható a tandíj bevezetésével, mivel a részidős képzésben eddig is döntő többség költségtérítést fizetett, s ezen a területen nem jelentős az
államilag támogatott létszám csökkenése. A részidős alapképzés esetében a csökkenés okaként a kétszintű képzés bevezetése sem hozható fel. A keresletcsökkenés tehát valószínűleg munkaerő-piaci hatások eredménye.
Ezen folyamatok hatására átrendeződőben van az intézmények részvétele a részképzések piacán, ami akkor is figyelemre méltó, ha hatásában elmarad az itt nem tárgyalt nappali tagozatos kereslet átalakulása nyomán tapasztalható átrendeződéstől. Ugyanakkor mindkét folyamat a vidéki felsőoktatás térvesztését mutatja. Fontos azonban hozzátenni, hogy ez a térvesztés a jobban teljesítő tanulók választásai nyomán alakult ki. Amennyiben elfogadjuk, hogy a tanulók választásai a minőséget és a munkaerő-piaci igényeket követik, akkor ez a súlypontváltozás a minőség és a gazdaság igényeinek megfelelő elmozdulás.