Fejlesztő főiskola, avagy egy hiányzó láncszem a hazai felsőoktatásban?

A felsőoktatásba járó mind nagyobb létszámok, mind nagyobb korosztályi arányok nyomán a fejlett országokban egyre határozottabban került erőtérbe az esélykülönbségek mérséklése, a hátrányos helyzetű rétegek felsőoktatásba kerülésének elősegítése. A gazdasági fejlődéssel és a társadalom demokratizálódásával együtt járó felsőoktatás-tömegesedés nyomán ez az oktatási forma is egyre inkább elveszti elit jellegét, s a társadalmi rétegek mind szélesebb köre számára válik általános törekvéssé a felnövekvő nemzedék felsőfokú tanulása.

Ennek következtében a kormányok oktatáspolitikájában egyre inkább szerepet kap a felsőoktatás területén az esélykülönbségek mérséklésére való törekvés, a hátrányos helyzetű rétegek gyermekei felsőoktatási tanulmányainak előmozdítása. A hátrányos helyzetű fiatalok felsőoktatási tanulmányainak előmozdítására számos oktatáspolitikai eszköz ismert az ösztöndíjaktól, a felkészítő rendszereken és új képzési formákon keresztül a tutorálásig.

A hazai felsőoktatás-politikából sokáig hiányzott az esélykiegyenlítésre törekvés, a hátrányos helyzetű rétegek esélyhez juttatása. A hazai felsőoktatási rendszerben csak mostanában kezdenek megjelenni az esélykiegyenlítést célzó elemek.

A felsőoktatás-politika a hiányosságait jól érzékelteti a cigány fiatalok felsőoktatási részvételének adatai. Az 1992/93-as adatok alapján¹⁷⁹ Radó Péter megállapítja, hogy „a nem cigány tanulók 76,5 százaléka szerzett az általános iskolainál magasabb végzettséget, addig az ugyanazon évjárathoz tartozó cigány tanulók körében ez az arány csupán 5,9 százalék. A középiskola befejezését tekintve az esélyegyenlőtlenség mértéke több mint ötvenszeres…., ez azt jelenti, hogy egy cigány tanulónak ötvenszer kisebb az esélye arra, hogy diplomát szerezzen, mint nem cigány társainak. Ennek a hatalmas esélykülönbségnek a legnagyobb része az érettségit adó középfokú oktatásba való belépés pontján keletkezik¹⁸⁰.” Megállapítja, hogy „a felsőfokú képzésben résztvevő hallgatók száma tehát sem a cigányság arányának, sem az értelmiségi képzéssel kapcsolatos igényeinek nem felelnek meg¹⁸¹.”

Az ombudsman 1998. évi jelentésében található adatok szerint a roma tanulóknak csak mintegy 3 %-a kerül középiskolába, és a felsőoktatásban tanulóknak csupán a 0,22 %-a roma¹⁸² . Továbbszámítással 2001/2002-ben ez az arány 0,6 %-ra tehető¹⁸³. Ha ebben az

179 Az 1992/1993-as tanév volt Magyarországon az utolsó, amikor adatvédelmi szabályozás hiányában az iskolastatisztikák még információkat gyűjthettek a cigány tanulókról.

180 Radó Péter: Jelentés a magyarországi cigány tanulók oktatásáról Budapest, 1997. Szakértoi tanulmány a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal számára 1997 (Forrás: http://www.meh.hu/nekh/Magyar/rado.htm - letöltés 2003 január 25) (kiemelés PI)

181 Radó (1997) Im.

182 Aáry-Tamás L. (szerk.) 1998. A Kisebbségi Ombudsman jelentése a kisebbségek oktatásának átfogó vizsgálatáról. Kaltenbach Jenő, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa, Budapest 24. oldal (Kiemelés PI)

183 A számítás lényegében ugyanazon az elven készült, ahogyan az 1996/96-est Radó Péter készítette. Az ösztöndíjban részesülő cigány hallgatók száma van viszonyítva az összes hallgatóhoz, - (feltételezve mindkét esetben, hogy csak cigány hallgató veszi igénybe az ösztöndíjat, s azt is, hogy minden cigány hallgató igénybe veszi)

ütemben alakul a cigány hallgatók felsőoktatási aránya akkor 2010-ben nagyjából 1,3-1,5 %, 2020-ban 2,1-2,5 % körül prognosztizálható, - ami messze elmarad korosztályi arányuktól.

A 2000-es évek elején jelennek meg az első jelentősebb, a hátrányos helyzetűek felsőoktatási tanulmányait támogató ösztöndíjak¹⁸⁴, majd a hátrányos helyzetűek felvételi előkészítése. Lényegében a hátrányos helyzetűek felsőoktatásba kerülésének elősegítésére igazán jelentős lépés csak a 2003-ban születik. 2003-ban jelenik meg a hátrányos helyzetűek felsőoktatási felvételi rendszerben való kedvezményezése és mentorálása, majd 2005-ban az új felsőoktatási törvény lehetővé teszi, hogy a Kormány a felsőoktatási felvételi eljárás során előnyben részesítse a hátrányos helyzetűeket. A törvényhez kapcsolódóan a felsőoktatási intézmények felvételi eljárásáról szóló jogszabály meghatározza a többletpontszámokat, amelyek a hátrányos helyzetűeknek a felsőoktatásba történő bejutását segítik.

A felvételi többletpontszámmal történő előnyhöz juttatás fontos lépés a hátrányos helyzetűek felsőoktatási esélykülönbség-mérséklésében, azonban legfeljebb csak ideiglenesen fogadható el. Nyilvánvalóan sérti az igazságosságot, s jól érzékelhetően kellemetlen a kedvezményezettek számára is. Ráadásul a többletpontszám a bejutást alig segíti, 2007-ben a többletpontszámokkal a felsőoktatásba jutott előnyben részesített tanulók száma mintegy 8000 fő volt. És akkor még nem beszéltünk a bennmaradásról, amit nyilvánvalóan nem mozdít elő a többletpontszám.

A többletpontszám helyett a hátrányos helyzetű fiatalok felsőoktatási esélykiegyenlítésének egyik rendkívül fontos eszköze a hazai oktatási rendszerből hiányzó community college lehetne. Rögtön tegyük hozzá azonban, hogy ez az oktatási rendszerelem nem egyszerűen csak a felsőoktatásba történő bejutást és az ottani helytállást mozdíthatja elő. Ennél sokkal szerteágazóbb oktatáspolitikai célokat szolgálhat, amelyek a hazai oktatási rendszerből mind nyilvánvalóbban hiányoznak.

A community college: „félfelsőfokú oktatási intézmény Észak-Amerikában. Részét képezi az ún. posztszekonderi oktatásnak, egyfajta hidat alkotva a középiskola, a munkaerőpiac és az egyetemek közt. Nyújthat alapozó kurzusokat, egyetemre előkészítő vagy szakképző tanfolyamokat, vagy éppen kulturális, szociális igényeket elégít ki. Az Amerikai Egyesült Államokban részét képezik a felsőoktatásnak, és elsősorban egyetemre való felkészítést végeznek, de vannak szakképzéssel foglalkozó vagy kézműves tanfolyamokat nyújtó community college-k is. Az egyetemre felkészítő community college-on szerzett krediteket beszámítják az egyetemen. … A svéd, francia ilyen jellegű intézmények (népfőiskolák) inkább a felsőközépfokú képzéshez kapcsolódnak, és miután itt már a középfokon is nagyobb a specializálódás, mint az angolszász országokban, erősebben szakképző jellegűek. A community college típusába sorolható még a német Volkshoch-schule, ill. az angol College of Further Education, …”¹⁸⁵. (Valószínűleg nem szerencsés sem az angol, sem a német elnevezést átvenni, s a magyar népfőiskolai elnevezést sem lenne helyes alkalmazni egy ilyen iskolatípusra. Mi a továbbiakban az fejlesztő főiskola elnevezést használjuk.)

Vegyük sorra milyen feladatai lehetnének egy ilyen fejlesztő főiskolának nálunk. Nem nehéz összeszedni, hiszen ezek a feladatok megjelentek már részint az oktatási rendszer különböző intézményeiben, vagy az oktatáspolitika igényrendszerében.

a.) Hátrányos helyzetű, érettségizett tanulók felkészítés a felsőfokú tanulmányokra b.) Felsőfokú szakképzés

c.) Érettségire történő felkészítés és érettségiztetés

184 Pl. A Bursa Hungarica 2001-es létrehozása

185 Pedagógiai lexikon, főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván, Keraban, Budapest, 1997. I-III.

d.) Szakképzés

A felsorolt feladatok nagyobb része eddig is létezett. Egyedül a hátrányos helyzetű érettségizett tanulók felkészítése a felsőfokú tanulmányokra, ami új. Ez a felsőfokú szakképzéshez hasonló képzés lehetne, azonban nem adna szakmát, csak nyelvi és szaktárgyi alapképzéseket, valamint beszámítható krediteket a felsőoktatásba, főleg ezen szaktárgyak tekintetében. Hozzá kell tenni, hogy ez a képzés nem csak a hátrányos helyzetű tanulók számára lehetne adott. A közoktatás és a felsőoktatás kiterjedésével ugyanis egyre inkább növekszik azoknak a tanulóknak a száma, akik rászorulnak a felsőoktatási felkészítésre az érettségit követően.

A fejlesztő főiskola egy lehetséges finanszírozását a felsőfokú szakképzés államilag finanszírozott kerete adhatná (a 2006-2007-es években évente 5000 kihasználatlan államilag támogatott FSZ keretszám). A fel nem használt keretszám felhasználási lehetőségének kinyitása a „fejlesztő főiskolai feladatokra”

A felsőfokú szakképzés is a tanulók felkészültségétől függően erős alapozó képzéssel és idegen nyelvi képzéssel társulhatna, a felsőoktatásra való felkészítést is célozva.

Az érettségire történő felkészítés rendkívül fontos feladata lehetne ennek az iskolatípusnak.

Hiszen ma a hátrányos helyzetű tanulók igen jelentős hányada szakiskolába jár, s nem rendelkezik érettségivel. A mai oktatási rendszerből hiányzik egy olyan rendszerelem, amely alapfeladatként foglalkozik ezen tanulók, valamint a középiskolákból lemorzsolódott fiatalok érettségihez juttatásával.

A szakképzés alapvetően azokhoz az érettségihez jutott, de továbbtanulni nem akaró, valamint az érettségit esetleg megszerezni nem tudó fiatalok számára nyújtana munkaerő-piacon jól hasznosítható szakképzést.

Alapkérdés, hogy milyen személyi és infrastruktúra feltételekre építkezve jöhet létre egy felkészítő főiskolai hálózat?

Egy ilyen intézményhálózat létrejöttére a jelenlegi felsőoktatási fejlődési, átalakulási folyamatok sok tekintetben kedvező helyzetet teremtenek. Jól kitapintható ugyanis, hogy a felsőoktatási intézményrendszerből a főiskolák egy része kiszorulóban van. Ennek a kiszorulásnak több oka van. Az egyik ok a kétszintű képzés bevezetése, amelynek nyomán az egyetemek és a főiskolák azonos képzést folytatnak, s ez törvényszerűen a magasabb színvonalú (vagy annak vélt) egyetemek felé orientálja a továbbtanulni vágyó fiatalokat. Ezt a folyamatot erősíti a központi felvételi rendszer is, amely az állami finanszírozást a magasabb pontszámú (és ezzel részben összefüggően magasabb presztízsű intézményekbe – tehát inkább egyetemekre - törekvő) hallgatókra nyújtja. A folyamat fontos eleme az intézmények számának, tehát kínálat növekedése. De hosszabb távon ok a demográfiai folyamat is, amelyek nyomán a felsőoktatás merítési bázisa stagnál, majd a 2010-es évektől szűkülni fog. Ez nyilvánvalóan a „klasszikus” felsőoktatási képzési kínálat iránti kereslet csökkenéséhez vezet. Ebből a klasszikus képzési irányból az intézmények kénytelenek lesznek legalább részben kimozdulni. Az egyik kimozdulási lehetőség a diplomások tovább-, újra és átképzése. Ez inkább az egyetemek elmozdulási lehetősége, hiszen itt alapvetően a különböző, a munkaerőpiac keresletéhez gyorsan igazodó mesterképzések játszhatják a meghatározó szerepet.

A másik kimozdulási lehetőség a felkészítő főiskolai irány. A klasszikus képzési piacról alapvetően a főiskolák fognak kiszorulni. A főiskolák elmozdulásának egyik lehetséges útja a felkészítő főiskolává válás.