25 Ábra A középfokú oktatásba nappali tagozatra lépő kezdő évfolyamos tanulók száma
4.2. Felsőoktatás
4.2.2. A hazai felsőoktatás mennyiségi és szerkezeti problémái
A fejlett országok felsőoktatásának tömegesedése mint láttuk a 20. század hatvanas években kezdődött, ugyanakkor a hazai felsőoktatás tömegesedése a rendszerváltást követően a 90-es évek elején indult, s mint az adatokból jól látszik 15 év alatt utolérte a fejlett országok felsőoktatásának mutatóit, sőt sok fejlett országokét meg is haladta. Ennek a gyors, az oktatáspolitika által rosszul kontrollált expanziónak igen súlyos következményei vannak.
4.2.2.1. A felsőoktatási képzés volumene és a gazdasági fejlettség – avagy van-e túlképzés
A felsőoktatás tömegesedése szoros kapcsolatban van a gazdasági fejlettséggel. A XX. század végén a fejlett országokban az oktatás expanziója nyomán a diplomások munkaerő-piaci kínálata a gazdaság igényeit egyre inkább meghaladja. Különösen igaz ez olyan felzárkózó országokra – mint amilyen Magyarország is - , amelyek azt az elhibázott politikát követik, amely a felsőoktatás fejlesztésétől reméli a gazdasági felzárkózást.
Miközben a gazdaságilag fejlett országok munkaerőpiaca több-kevesebb zavar árán, de fel tudja szívni a nagy számú felsőfokú végzettségű munkaerőt, addig a jóval szerényebb fejlettségű hazai gazdaságra korántsem biztos, hogy ugyanez igaz. Azok a felsőoktatási részvételi arányok, amelyek a nálunk háromszor fejlett országokban megfelelőek lehetnek, azok nálunk túlképzést jelentenek.
A túlképzés olyan oktatási kibocsátást jelent, amelynek eredményeként hosszabb-rövidebb távon a munkaerő-kínálat szakképzettsége magasabb, mint a gazdaság munkahelyi struktúrája által implikált foglalkoztatási szerkezet szakképzettség igénye. S ehhez hasonlóan torz szerkezetű képzésről beszélünk, ha olyan az oktatás kibocsátása, hogy annak következtében a munkaerő-kínálat szakképzettségi szerkezete eltér a kereslet szakképzettségi szerkezetétől.
Ha megvizsgáljuk a felsőoktatási részvétel és a gazdasági fejlettség összefüggését (az előbbit a felsőoktatási hallgatók számának a korosztályi létszám arányában megadott arányszámmal, az utóbbit az egy főre jutó ppp$-ban számított GNP-vel mérve – az UNESCO
1996-os adatbázisából kiemelt 116 ország162 adatain vizsgálva) azt találjuk, hogy a gazdasági fejlettség és a felsőoktatási részvétel között igen magas a korreláció (0,79436).
0
Egy főre jutó GNP Felsőoktatási részvételi hányad (%)
Ábra adatainak forrása UNESCO http://www.unesco.org/education/information/wer/htmlENG/tablesmenu.htm
36. Ábra A gazdasági fejlettség és a felsőoktatási részvétel a világ országaiban
Ez a mi – korábban már vázolt, Jánossy elméletére épülő – megközelítésünk alapján azt jelenti, hogy a gazdasági fejlettségi szint egy meghatározott (sávba eső) felsőoktatási részvételi aránnyal kellene együtt járjon.162 Azt a 116 országot emeltük ki, amelynek valamennyi adata (az egy főre jutó GNP, a felsőoktatási részvétel) egyértelműen meg volt adva.
y = 0,0022x + 7,4357 R2 = 0,6329
0,0 10,0 20,0 30,0 40,0 50,0 60,0 70,0 80,0 90,0 100,0
0 5 000 10 000 15 000 20 000 25 000 30 000 35 000
Egy főre jutó GNP (ppp $)
Felsőoktatási részvételi arány (%)
Ábra adatainak forrása UNESCO http://www.unesco.org/education/information/wer/htmlENG/tablesmenu.htm
37. Ábra A gazdasági fejlettség és a felsőoktatási részvétel
Ha a hazai adatokat vizsgáljuk ebben az összefüggésben azt állapíthatjuk meg, hogy 1996-ban nagyjából a gazdasági fejlettségünknek megfelelő volt a felsőoktatási részvételi arány (szürke négyszög), később azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy gazdasági fejlődésünket meghaladó ütemben bővül a felsőoktatás (2000 fekete pont, 2004 fekete négyszög).
Hasonló megállapításra juthatunk, ha az egy főre jutó GDP függvényében a 100 ezer lakosra jutó hallgatólétszámot vizsgáljuk az OECD országok esetében. Azonos gazdasági fejlettségi szinteken (azaz azonos GDP/fő értékeken) vizsgálva Magyarország és a fejlett országok 100 ezer főre jutó hallgatólétszámát, egyértelmű, hogy a hazai érték jelentősen magasabb.
Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy a felzárkózó OECD országok (Görögország, Portugália, Spanyolország) adatait vizsgálva valamivel alacsonyabb szinten, de hasonlót állapíthatunk meg, mint Magyarország esetében. Ismerve azonban a szóban forgó országok munkaerőpiacán a diplomások helyzetét ez is a túlképzés veszélyeire hívja fel a figyelmet163. Összességében nemzetközi összehasonlításban vizsgálva az adatok alapján úgy tűnik, hogy a hazai felsőoktatás a magyar gazdasági fejlettséget meghaladó kiterjedtségű.
4.2.2.2. A hazai felsőoktatás vertikális struktúrája nemzetközi összehasonlításban A felsőoktatás tömegesedése nyomán a képzés vertikális szerkezete is változáson ment keresztül. Ennek a változásnak a legfontosabb eleme a rövid idejű felsőfokú képzések megjelenése. Ugyanakkor a hazai felsőoktatás kiterjedése során elmaradtak a strukturális változások, így a magyar felsőoktatás szerkezete jelentős torzulást mutat.
A magyar felsőoktatás vertikális struktúrájának problémáit abban lehet összefoglalni, hogy aránytalanul magas hányadot tesznek ki a felsőoktatási hallgatók között a hosszú képzési
163 Lubos Vasilis (1997)
idejű programok hallgatói, s nincs (illetve rendkívül alacsony számú) a rövid idejű posztszekundér képzésen résztvevők száma.
58. Táblázat A felsőoktatás vertikális szerkezete az OECD országokban (1998)
Hozzánk közel hasonló
(Forrás: Education at a Glance 2000. 173. old)
59. Táblázat A felsőoktatás vertikális szerkezete az OECD országokban (2004)
Forrás: Education at a Glance 2006. (illetve hazai adatok megoszlása saját számítás
Megjegyzés: sajátos módon az utóbbi években megjelent Education at a Glanc-okban nem közlik a magyar felsőoktatási képzés megoszlását a 3-4, 5-6 és 6 évnél hosszabb kategóriák szerint.
A felsőfokú képzés hazai részvételi adatait az OECD országok számaival összehasonlítva több megállapítás fogalmazható meg:
- A hazai rövid idejű felsőfokú (AIFSZ) képzés részvételi aránya elmarad mind a hozzánk hasonló fejlettségű, mind a legfejlettebb OECD országok számaitól.
- A 3-4 éves képzéseken résztvevő hallgatók hazai korosztályi arányának átlaga elmarad az OECD átlagtól, s jelentősen elmarad a fejlett országokban kialakult arányoktól. Az adatokból elég egyértelműen látszik, hogy a felsőoktatás kiterjedése – a rövid idejű képzések térnyerése mellett – meghatározóan a 3-4 éves programok arányának növekedésével zajlott le. Ennek eredménye, hogy a lefejfejlettebb országok esetében a 3-4 éves képzések alkotják
164 A „hozzánk közel hasonló fejlettségű ország” megjelölés Magyarországra nézve kissé hízelgő, ugyanis amíg Magyarország egy főre jutó GNP-je 1997-ben nagyjából 7000 dollár (PPP$), Törökországé pedig 6500 dollár körül volt, - addig Spanyolországé 15000 dollár felett, Portugáliáé pedig 14000 dollár felett volt.
X Saját számítás az 1999/2000. évi OM statisztika alapján
165 Az Education at a Glance 2000 meghatározása szerint: „Tertiary-type A”, - főiskolai és egyetemi programok
166 Az Education at a Glance 2000 meghatározása szerint: Medium first degree programmes (3 to less than 5 years)” – tehát 3-4 éves programok
167 Az Education at a Glance 2000 szerint: „Long first degree programmes (5 to 6 years)” – 5-6 éves programok
168 Az Education at a Glance 2000 meghatározása szerint: „Very long first degree programmes (more than 6 years)” – 6 évesnél hosszabb programok
Hozzánk közel hasonló fejlettségű országok
Posztszocialista
OECD országok Legmagasabb felsőoktatási beiskolázási arányú európai országok
az összes részvétel több mint 80 %-át, a rövid idejű képzés kb 15 %-át, s igen alacsony az 5 éves vagy hosszabb programok aránya. A hazai részvételi arány ebben a tekintetben inkább alacsonynak tűnik.
- Az 5-6 éves képzéseken résztvevők hazai aránya viszont mind az OECD átlaghoz, mind a fejlett országok számaihoz mérten magas. Elég egyértelműen látszik, hogy a felsőoktatás hazai
kiterjedése a 3-4 éves és az 5-6 éves programokon résztvevők számának növekedésével zajlott le, a rövid idejű képzés pedig csak az utóbbi időben alakult ki. Kicsit leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a hazai felsőoktatás kiterjedése a rövid idejű képzések helyett az 5-6 éves képzések részvételi arányának növekedésével történt. Hozzá kell tenni, hogy hasonló jelenséget lehet megfigyelni valamennyi posztszocialista és feltörekvő országnál is.
- Szembetűnően alacsony a doktori képzésben résztvevők aránya Magyarországon.
A nemzetközi összehasonlításból tehát egyértelmű a hazai felsőoktatás vertikális szerkezetének torzulása, s nyilvánvaló az AIFSZ képzés hazai elmaradása, s az is egyértelmű, hogy a felsőoktatás hazai kiterjedésének súlypontját át kellene helyezni erre a képzésre.
4.2.2.3. A hazai felsőoktatás horizontális szerkezetének nemzetközi összehasonlítása Ha megvizsgáljuk a gazdasági fejlettség (amit az egy főre jutó vásárlóerő paritás alapján számított GNP-vel, vagy GDP-vel mérünk) és a különböző szakirányú felsőfokú részvétel közötti korrelációkat az európai országok esetében, azt találjuk, hogy az egészségügyi (0,3453), a jogi és társadalomtudományi (0,3228) valamint a humán szakirányok (0,2738) esetében van pozitív korreláció a gazdasági fejlődéssel - a többi szakirány esetében negatív a korreláció, a természettudományi, műszaki és agrár setében (- 0,4396) az oktatási esetében pedig (-0,3676)
A hazai felsőoktatás horizontális szerkezetét érdemes összehasonlítani az OECD országok felsőoktatásának szerkezetével. A hazai felsőoktatásban résztvevő hallgatók ISCED szerinti horizontális megoszlása, s annak az OECD átlaggal valamint néhány hozzánk hasonló fejlettségű országgal való összehasonlítása a következő volt az 1999/2000 tanévben.
A 90-es évek végén a hosszabb képzési idejű szakokat illetően a horizontális szerkezet összehasonlítása azt mutatja, hogy a hazai felsőoktatásban magasabb részesedési arányok jellemezték a pedagógus (3-6 %-nyi), a mérnöki (4 %-nyi), valamint a humán, művész és agrár (1-2%-nyi) területen. Ugyanakkor alacsonyabb részesedési arányok voltak az egészségügyi és jóléti (1-6 %-nyi), a fizika-tudományi (2 %-nyi), a matematikai (1 %-nyi), a számítógép tudományi (kb 1 %-nyi) és az élettudományok (1-2 %-nyi) területeken.
A 2000-es évek elejére ezek az arányok annyiban módosultak, hogy még kiugróbb lett a pedagógus és részben a társadalomtudományi, valamint agrár képzések magas aránya, viszont az elmaradó arányú képzések közé került át a mérnökképzés is, s növekedett a számítógépes képzési terület elmaradása is.
60. Táblázat A felsőoktatás horizontális szerkezete az OECD országokban
2004-ben (%)
és jog mányok mányok A típusú felsőfokú
Magyarország
23,9 9,9 39,1 7,2 6,3 3,0 7,3 0,4 0,8 0,1 1,9 0,0 100,0 A típusú felsőfokú
OECD átlag
13,5 12,2 33,6 3,1 12,6 1,8 11,7 3,4 3,0 1,4 4,2 0,0 100,0
Spanyolország 13,6 9,9 31,2 4,4 14,9 2,8 13,0 2,3 2,8 1,0 3,9 0,1 100,0 Törökország 25,1 7,1 18,7 1,8 9,3 2,9 7,4 1,6 3,5 2,0 1,0 19,6 100,0 Csehország 23,7 8,4 28,9 3,0 16,6 3,3 6,3 2,1 2,3 0,8 2,8 1,9 100,0 Lengyelország 12,3 6,4 41,6 4,8 7,1 1,5 2,3 0,5 1,2 0,6 2,7 18,9 100,0 ÁTLAG 18,7 8,0 30,1 3,5 12,0 2,6 7,2 1,6 2,4 1,1 2,6 10,1 100,0 Egy. Királyság 10,2 16,8 34,0 0,7 8,7 0,9 11,4 4,2 3,8 1,5 6,2 1,6 100,0 Hollandia 17,4 6,9 35,8 2,4 9,0 2,5 18,9 1,2 1,9 0,4 3,7 0,0 100,0 Norvégia 19,1 6,5 24,2 4,0 8,3 1,1 25,9 1,0 0,9 0,3 5,7 3,0 100,0 Svédország 16,7 5,4 22,0 0,8 20,3 0,7 25,8 2,6 1,9 0,7 3,2 0,0 100,0 ÁTLAG 15,8 8,9 29,0 2,0 11,6 1,3 20,5 2,2 2,1 0,7 4,7 2,3 100,0
A felsőfokú posztszekundér képzés nemzetközi összehasonlítása azt mutatja, hogy elsősorban az egészségügyi és jóléti, a számítógép-tudományi, oktatási, és humántudományi területeken lehetne ezt a képzési formát jelentősen kiterjeszteni.
A 2000-es évek elejére csak annyit változott a helyzet, hogy a hazai felsőfokú szakképzés több mint felét nem a szolgáltatások, hanem a gazdasági jellegű képzések adják. (Az előző ISCED terület tanulóinak túlnyomó többségét a turizmus, szálloda szakos hallgatók alkotják, az utóbbit pedig az üzleti és irányítási területen tanuló hallgatók – lényegében mindkettő a gazdasági főiskolák képzése.) Magyarul a hazai felsőfokú szakképzésnek 1998-ban több mint 80%-át, 2004-ben pedig több mint háromnegyedét a gazdasági főiskolák adták.
Hozzátartozik, hogy 1998-ban mindössze 819 felsőfokú szakképzési hallgató volt Magyarországon, 2004-ben pedig 9122 (a több mint 400 ezer hallgatóból).
4.2.2.4. A demográfiai folyamatok hatása a hazai felsőoktatásra
A következő részben rövid kitekintést teszünk a hazai felsőoktatás demográfiai összefüggéseire.
A nappali tagozatos felsőoktatás szempontjából meghatározó népesség korcsoportok létszáma az elkövetkező évtizedekben csökkenni fog. A csökkenés különösen jelentős lesz a 2010-et követő években.
0,0
1995 2000 2005 2010 2015 2020 2025 2030 2035 2040 2045 2050 2055
14-17
38. Ábra Magyarország felsőoktatás szempontjából releváns korcsoportjainak várható létszáma 2000-2050
1970 1980 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019
0
Nappali tagozaton érettségizettek aránya a 18 éves népességhez viszonyítva Nappali tagozaton érettségizett az adott évben Valamennyi tagozaton érettségizett az adott évben