A felsőoktatás integrációja 215 1999

A felsőoktatás elaprózottsága nem új probléma. Egy 1981 évi MSZMP határozat szerint

„felsőoktatásunk intézményhálózata szétaprózott, az átlagos hallgatólétszám Európában nálunk a legalacsonyabb...az együttműködés az egy városban működő intézmények között is gyenge... ez nehezíti az…erőforrások ésszerű kihasználását… s kedvezőtlenül hat az oktató és a kutatómunka színvonalára²¹⁶."

Egyetemeink és főiskoláink irracionális decentralizáltságát a rendszerváltás kezdete után a Világbank szakértői is kifogásolták. Az első felsőoktatás-fejlesztési hitel²¹⁷ kiemelt céljai között szerepelt „a főiskolai és az egyetemi oktatás, valamint a kutatás közötti integráció előmozdítása, széles képzési területű egyetemek kialakulásának elősegítése”²¹⁸. A hitelből képzett alap fennállásának öt éve alatt egyetlen intézményi integráció sem jött létre. A Világbank második hitelprogramja²¹⁹ lényegében hasonló célokat szolgált volna. A hitelszerződést azonban, a kedvezőtlen feltételekre hivatkozva, a magyar fél 2001-ben felbontotta. A Világbank ugyanis a felsőoktatás olyan irányú átalakítását támogatta, ami nem felelt meg az egyetemi és főiskolai lobby és a minisztériumi irányítás érdekszövetségének.

Az előzőekben már idézett 1995. évi országgyűlési határozat, végrehajtásának feladatterve²²⁰ szerint ki kell dolgozni „a) a felsőoktatási intézmények oktatási…együttműködése különböző integrációs… fokozatot jelentő formáit. b)… az oktatást szolgáló infrastruktúra közös hasznosítására…” A határidő 1997 december volt. Az integráció azonban az ellenállás miatt nem haladt előre.

A felsőoktatási törvény 1999. évi módosítása²²¹ nyomán jött létre az integráció, amelynek következtében a korábbi 55 állami felsőoktatási intézmény helyett 17 egyetem és 13 főiskola alakult.. Az integráció látványosan – de csak látszólag - csökkentette a felsőoktatás elaprózottságát. A formális „integráció” után, az újonnan létesítettetekkel együtt, ma több egyetem, főiskola, és „kihelyezett tagozat” működik, mint korábban. Az Ász revíziója szerint az intézmények irányító apparátusa nagyobb, működési költségük több mint volt előtte. Mint a jelentés megállapítja: „… a bekövetkezett egyesített működés nem eredményezett

215 1999. évi LII. törvény a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról, továbbá a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról

216 A felsőoktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól, MSZMP Politikai Bizottság 1981 február 3-i szóló határozata. In Ladányi Andor: Mennyiségi fejlődés és strukturális változások: a felsőoktatás útja a felszabadulás után Tankönyvkiadó – Oktatáskutató Intézet Budapest 1989

217 A Világbankkal 1991-ben aláírt humán erőforrás-fejlesztési hitel 150 millió dollárjának jelentős részét a felsőoktatás modernizálására irányoztak elő. A hazai hozzájárulással együtt összesen 390 millió dollárból jött létre a „Felzárkózás az európai felsőoktatáshoz” alap.

218 A hitel felhasználását meghatározó 9/1991. (I. 16.) Korm. Rendelet 2. § (2c) pont.

219 A hazai felsőoktatás-fejlesztési célú világbanki hitelekről lásd Kotán Attila – Polónyi István: A Világbank szerepe a hazai felsőoktatás fejlesztésében Educatio 2003 Tavasz (2004) (33-51 p)

220 107/1995. (XI. 4.) OGY határozat

221 1999. évi LII. Törvény a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról, továbbá a felsőoktatásról szóló 1993.

évi LXXX. törvény módosításáról

költségcsökkentéseket. Ezt a tényt támasztja alá az integráció előtti és utáni fajlagos kiadási mutatók alakulása is.”²²²

Az integráció több egyetemen lényegében csupán névleges volt, fogalmazhatunk úgy is, hogy az intézményi elaprózottság „kerítésen belülivé” vált. Ezt jól bizonyítja, hogy a karok száma töretlenül növekszik (1999 és 2006 között harminccal szaporodott számuk).

Ugyancsak az integráció névlegességét bizonyítják a centrumok. Az agrár és egészségtudományi centrumok azért alakultak, hogy a korábbi orvosegyetemek illetve agráregyetemek megtartsák belső önállóságukat, s ezzel korábban kialakult kiváltságaikat, s megakadályozzák hatékonysági célú átszervezésüket. A nemzetközi gyakorlatban ismeretlen az agrárcentrum fogalma. De az egészségtudományi centrum esetében sincs semmilyen racionális érv amellett, hogy a különböző egészségtudományi karok szerveződjenek elkülönülő egységekbe. A nemzetközi gyakorlatban legfeljebb a klinikák centrumba szervezése ismert

4.2.6.4. A felsőoktatás stratégiai terve és az új törvény²²³ 2005

A 2001 évi Beszámoló után folytatódott az egyetemi és a főiskolai hallgatók létszám-növelési kampánya. A kormány az OM feladatát a „felsőoktatási modernizálási és fejlesztési program”

azaz a fejlesztési terv kidolgozásában és az annak megfelelő új törvény előkészítésében jelölte meg.

Az új Oktatási miniszter célszerűnek látta az operatív és a stratégiai tervező munka különválasztását. A felsőoktatási törvény előkészítéseként a MUP program kidolgozására munkabizottságot hozott létre²²⁴.

Ez a dokumentum megállapította, hogy közel négyszeresére növekedett a hallgatói létszám.

Ezzel átléptünk – írta - „az ’elitista’ felsőoktatásból a tömegoktatásba…az európai rangsorban a középmezőnybe”. Ezt a helyünket csak a „minőség növelésével és… a képzés szerkezetének megváltoztatásával tudjuk megtartani”

Utána, a tényeket mellőzve²²⁵, azt állította, hogy „nem készültek közép- és hosszú távú gazdasági, munkaerő-tervek, főleg munkaerő-keresleti prognózisok”. A valóságban a Világbank már említett programja alapján, a MüM 1994-1996 között, az OM-mal társelnökségben, elkészítették a munkaerő-kereslet és kínálat távlati prognózisát²²⁶.

Az ezt követő színvonalas elemzés szerint számítani lehet „egyrészt …a pályakezdők, a felsőfokú végzettségűek elhelyezkedési nehézségeinek fokozódására, másrészt …területi és foglalkozási hiányjelenségekre” „A munkanélküliség elsősorban nem a diplomásoknál, hanem a kevésé végzettek rétegeknél csapódik le…a főiskolai képzés súlya jelentősen megnőtt, ami…a rövidebb idejű képzések iránti igényekre utal… A dokumentum, a prognózissal egybehangzóan, felhívta a figyelmet arra, hogy…kifejezetten alacsony a természettudományos szakokon végzettek aránya, de ezen a szakterületen is nagyon nehéz

222 0311 sz. Jelentés a felsőoktatási intézményhálózat integrációjának ellenőrzéséről Állami Számvevőszék 2003. március (64.old)

223 2005. évi CXXXIX. Törvény a felsőoktatásról

224 Ez a munka már 2003 elején elkészült és az előterjesztés 2004 elején a Kormány elé került. Előterjesztés a Kormány részére a Magyar Universitas Programról, valamint az új felsőoktatási törvény koncepciójáról, 2004.

február.

225 Az OM és a MüM társelnöksége alatt működő munkabizottság 1996-ban közreadta az 1990-2010 időszakra vonatkozó munkaerőkereslet és –kínálat prognózisát. Lásd Timár János - Gállos János (szerk): Munkaerő-kereslet és - kínálat 1995-2010 I.-II. kötet MüM - Világbank Emberi Erőforrás Fejlesztési Program 1996.

226 Munkaerő-kereslet és kínálat 1995-2010. I-II. kötet. Munkaügyi Minisztérium – Világbank, Emberi Erőforrások Fejlesztési Program, 1996. 432, 301 old. A kiadvány 1200 példányban jelent meg. Az OM valamennyi felsőoktatási intézménynek és más illetékes szervezetnek hivatalosan megküldte

az elhelyezkedés…A felsőoktatásban tanulók számának korlátozását ennek ellenére nem tartják indokoltnak a kutatók.” - írják (megjegyzik azonban, hogy „ezzel nem minden kutató ért egyet”). A kereslet és kínálat összehangolására első helyen javasolják a pályakezdő diplomások életpályakövetéses vizsgálatának folytatását, továbbá a fellsőoktatás szerkezetátalakításának támogatását.

Ez az elemzés, az előző dokumentumoktól eltérően, színvonalas munka volt. Feltűnő, hogy az OM értékelése a diplomások elhelyezkedéséről elmélyültebb és időállóbb, mint a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium akkori jelentései és a Közgazdaságtudományi Intézet néhány munkagazdászának megállapítása, akik még 2005-6. se láttak problémát a diplomások foglalkoztatásában.

Az oktatási miniszter az apparátus munkájával párhuzamosan megbízta két tanácsadóját²²⁷, hogy –szakértők széleskörű bevonásával - készítsenek tanulmányt a felsőoktatás fejlesztésiéről. Az első összefoglaló egy év késéssel, csak 2003. júliusra készült el. Az azonos szövegű második változatból kimaradt a résztanulmányok készítőinek névsora. A zavaros szerkezetű és hosszú²²⁸ tanulmányból még az OM előbb említett elemzése s kritikai megjegyzései is hiányoztak E dokumentumokat a felsőoktatás testületei és szervezet azonban más okok miatt élesen visszautasították.

Néhány hét múlva, az OM szerkesztésében, megjelent a harmadik dokumentum. Ez a szöveget jelentősen lerövidítette és érthetőbbé tette, azonban ezt is elutasították. Ezt követően került sor a koalíció pártközi egyeztetésére, aminek alapján egy munkacsoport elkészítette a negyedik változatot, amit a felsőoktatás testületei szintén elutasítottak. Közben 2004 tavaszán a kollégiumi fejlesztés tervét a Kormány már jóváhagyta. Így ez a munka és a fejlesztési dokumentum már az új felsőoktatási törvénykészítéséhez kapcsolódtak. A Kormány sürgette az oktatási törvény előterjesztését.

A rektorok és főigazgatók testülete és a felsőoktatás más szervezetei e két újabb, azaz együttvéve a hat változat egyikét se fogadták el. 2004 nyár elején az Oktatási Miniszter a felsőoktatás képviselőit az MTA Mátraházai üdülőbe hívta és - megbízható hírek szerint - felajánlotta a megjelenteknek, hogy foglalják írásba kifogásaikat, illetve kívánságaikat és azokat a törvényjavaslat tartalmazni fogja.

Ennek alapján a törvény tervezete 2005 elejére elkészült. A professzionalizálódott államigazgatás előírásainak megfelelően, a törvény bevezetője ismertette az egyeztetés lebonyolítását és eredményeit, összefoglalta a legfontosabb célokat, szakmai hatásait, előzményeit, várható társadalmi és költséghatásait, kapcsolatait más törvényekkel, a kormányprogrammal és az EU szabályozással, valamint kommunikációs tervét és gazdasági hatáselemzést is tartalmazott (együtt 65 oldal) Ezt követte a törvény 159 paragrafusának szövege (231 oldal).

A Parlament elé terjesztett törvény alapvető hiányossága az volt, hogy kimaradt belőle az elemzés. Ennek ellenére jóváhagyták.

A felsőfokú szakképzésről szóló. ismétlődő deklarációktól eltérően az új törvény megerősíttette e képzési típus diszkriminációját. Kimondta, hogy az akkreditált, iskolarendszerű felsőfokú szakképzés a felsőoktatás feladata, de a következő paragrafusban leszögezte, hogy ez a képzettség „nem ad felsőfokú végzetséget.²²⁹”

227 Az elkészült első két változat „filozófiájáért”, a sajtónyilatkozatok szerint, Geréby György, a CEU filozófiaprofesszora vállalta az apaságot..

228 Az első összefoglaló dokumentum l4o sűrűn írt oldal volt.

229 Felsőoktatási törvény 12 §. Megjegyezzük, hogy ez a jogszabály ellentmondásban van az EU és OECD terminológiájával.. Így az OM az EU ás az OECD-nak megküldött statisztikai adatszolgálatásban a felsőfokú

A törvény változatlanul hagyta a példátlanul igazságtalan és célszerűtlen költségtérítéses és tandíjrendszert.

Nincs garancia arra, hogy a törvényben előírt egyetemi alapképzés valóban korszerű, kevésbé specializált alapozó képzés legyen és szakítson a korábbi specializált képzéssel.

A gazdaság és a felsőoktatás kapcsolatának hiánya vagy gyengesége a hazai felsőoktatás évtizedes problémája. A törvény a – korábbihoz hasonlóan nem teremti meg e kapcsolat intézményesítésének feltételeit.

A vezetési struktúra korszerűsítése is áldozatává vált a felsőoktatási vezetőkkel való egyeztetésnek. A törvény erősíti a vezetés és gazdálkodás autonómiáját. De az azzal szembeni követelmények továbbra is akadémiai jellegűek maradtak. A vezetés szervezete sem változott jelentősen, a gazdasági és akadémiai döntések szétválasztása nem történt meg, és az osztott (rektor-szenátus) vezetés is megmaradt. A gazdasági döntésekben eleinte meghatározó szerepet kapott – de az Alkotmánybíróság által kifogásolt – Igazgató (vagy intézeti, legújabban gazdasági) Tanács szerepe végül névlegessé vált.

A törvény növeli a hallgatók állami támogatását Sokkal racionálisabb lett volna a hallgatói támogatások összekapcsolása a hallgatók rászorultságával. Irreális a hallgatók állami támogatása tartamának a szokásos tanulmányi időn túli meghosszabbítása.

A nemzetközi gyakorlat a finanszírozás áttekinthetőségének növelésére törekszik. Az új törvény a korábbi kvázi-piaci finanszírozási modell helyébe a kialakult pozíciók alapvetően input-jellegű finanszírozást erősít, és lehetőséget ad a szubjektív jellegű eseti döntésekre.

A kományprogamban eredetileg előirányzott fejlesztési stratégia kidolgozás ismét megbukott. A jóváhagyott törvény éppen a stratégiai célok végrehajtásának támogatásával maradt adós. Ez a törvény – készítésének körülményeinek megfelelően – az egyetemi változatlanság érdekeinek megfelelő maradiságot konzerválja. Nem felel meg a nemzet és a jövő érekeinek.