A hazai felsőoktatás és a munkaerő-piaci előrejelzések

Ebben a részben összevetjük a hazai felsőoktatás kibocsátását a 90-es évek közepén készült munkaerő-keresleti prognózissal, amely a „Munkaerő-kereslet és –kínálat 1995-2010” (szerk.: Timár János – Gállos Mihály)¹⁸⁶ című könyvben látott napvilágot.

Mint az előszó (amelyet a Munkaügyi Minisztérium valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkárai jegyeznek) írja „a dokumentum egyfelől a foglalkoztatáspolitikai és az oktatáspolitikai stratégia mozgásteréről ad tájékoztatást, másfelől irányt mutat a foglalkoztatáspolitika és az oktatáspolitika számára, hogy milyen változások szükségesek ahhoz, hogy hatékonyabban szolgálják a társadalmi és gazdasági fejlődést.” (Im. 4. oldal) A bevezetés – amelyet Timár János írt – már az első mondatában felhívja a figyelmet arra, hogy a fejlett országokban rendkívül fontos szerepe van a távlati prognózisokra épülő stratégiai tervezésnek. (Arra is utal, hogy a Világbank a 90-es évek elején az emberi erőforrások fejlesztését célzó Magyarországnak nyújtott hitele¹⁸⁷ keretében – amely a legnagyobbrészt a felsőoktatás és az idegen nyelvi képzés fejlesztését szolgálta – támogatást nyújtott a távlati munkaerő-prognózisok kidolgozása feltételrendszerének kidolgozására is¹⁸⁸.) (Im. 5. oldal). „A prognosztizálás célja a 2010-ig várható munkaerő-kereslet és – kínálat nemek, életkor, képzettségi szintek és szakirányok, illetve foglalkozások szerinti létszámának és struktúrájának előrebecslése, és ennek alapján a szakképzés korszerűsítésének oktatáspolitikai, valamint a munkapiaci egyensúlyt erősítő foglalkoztatáspolitikai stratégiának a megalapozása volt.” (Im.: 5. oldal)

A bevezetés azzal a mondattal zárul, hogy a „ prognosztizálás nem lehet egyszeri feladat, hanem a korábbi módszerek, vizsgálatok és számítások folyamatos ellenőrzését és korrekcióját is magában foglaló, sajátos alkalmazott kutatás szilárd rendszere kell, hogy legyen, amely lehetővé és szükségessé teszi a döntések és a végrehajtás folyamatos hozzáigazítását az újonnan feltárt ismeretekhez és követelményekhez.” (Im. 5. oldal).

Sajnos mindeddig csupán óhaj maradt Tímár János ezen mondata. A hosszú távú munkaerő prognosztizálás lényegében egyszeri feladat volt, nem alakult ki folyamatos rendszere, - s a prognózis vizsgálatára sem került sor.

Ebben a tanulmányban arra teszünk kísérletet, hogy a prognózis egy részét, nevezetesen a felsőfokú szakemberigényt és kibocsátást szembesítsük.

4.2.5.1.1. A gazdasági előrejelzés

Mielőtt a felsőfokú szakemberigény bemutatásához fognánk, röviden vizsgáljuk meg a prognózis alapját képező gazdaságfejlődési előrebecslés eddigi beválását.

A munkaerő-kereslet és –kínálat 1995-2010 prognózis Hetényi István gazdasági előrejelzésére épített a munkaerő-prognózis kidolgozása során. Hetényi István „A növekedés

186 Timár János – Gállos János (szerk): Munkaerő-kereslet és –kínálat 1995-2010 Munkaügyi Minisztérium – Világbank Emberi Erőforrás Fejlesztési Program 1996

187 A 150 millió dollárról szóló kölcsön-megállapodás 1991. IV. 29-én került aláírásra HU-3313.sz. Emberi Erőforrások Fejlesztése Program néven

188 Az ennek megvalósítását szolgáló pályázatot egy „igazi” piacgazdasági ország szakértőcsapata nyerte meg, nevezetesen az a team, amelyik az USA-ban készít kettő-öt évente tizenöt, húsz éves munkaerő-prognózisokat 250-400 ágazat 4-600 foglalkozási csoportjára.

hosszú távú kilátásai 2010-ig”¹⁸⁹ című, a tanulmánykötetben található munkája áttekinti a készítés időszakában fellelhető legjelentősebb, Magyarország gazdasági fejlődésének ütemét prognosztizáló tanulmányokat. Ezt követően saját álláspontját úgy foglalja össze, hogy „az összes körülményeket egybevetve, az 1993. évi bázison számítva a GDP évi 3 -os növekedését tartom egy, a további becslések alapjául elfogadható prognózisnak…

Prognózisom nem jelent egyenletes évi növekedést. Teljesüléséhez az 1995-1997. évi kisebb növekedést kell elérni.” (Im. 221. oldal)

Ha szembesítjük Hetényi prognózisát a tényekkel, akkor viszonylag jó „találati pontosságot”

állapíthatunk meg, hiszen az 1993-2010 időszakra prognosztizált évi 3 -os növekedési ütem 1993-2005 időszakra 3,5%-ra teljesült.¹⁹⁰.

A gazdasági növekedést viszonylag pontosan sikerült előrebecsülni. A szerkezeti változások tekintetében is azt állapíthatjuk meg, hogy a 2010-es prognózis – tekintetbe véve a jelenlegi időszak folyamatait is - elég jó találati aránnyal teljesülni fog. (Az ipari termelés és a felhalmozás esetében tapasztalható – eddig – nagyobb mértékű alulbecslés.)

Tehát a munkaerő-keresletet, - kínálatot előreszámító prognózist megalapozó gazdaságfejlődési előrejelzés viszonylag pontos volt –, s a gazdaság szerkezetének előrebecslése is megfelel a tendenciáknak. (Tegyük, hozzá hogy ez annál inkább figyelemre méltó, mivel az előrejelzés egy igen bizonytalan időszakban készült)¹⁹¹.

4.2.5.1.2. A felsőfokú szakemberigény és kibocsátás

Itt nem elemezzük végig a munkaerő-kereslet prognosztizálásának lépéseit, csak utalunk rá, hogy az először az ágazati struktúra, majd a foglalkozási struktúra előrebecslését végzi el.

189 Timár János – Gállos János (szerk) 1996

190 A növekedés és szerkezeti jellemzői

Éves növekedési ütem 1998/1993 2010/1998 2010/1993

GDP termelés 2,2 3,2 3,0

Ipari termelés (építőiparral) 4,2 3,0 3,2

Mező- és erdőgazdaság 1,5 1,0 1,2

Gazdasági szolgáltatás 2,8 3,1 3,0

Egyéb szolgáltatás 2,0 3,4 3,0

Fogyasztás 1,0 3,4 2,2

Felhalmozás 8,0 4,0 4,8

Forrás: Im.: 236. oldal

A növekedés tényadatai 2005-ig

Éves növekedési ütem 1998/1993 2005/1998 2005/1993

GDP termelés 2,4 4,5 3,5

Ipari termelés (építőiparral) 7,5 8,5 7,7

Mező- és erdőgazdaság 0,0 2,0 1,2

Kereskedelem -1,0 7,1 3,0

Áruszállítás (tkm) 5,7 9,2 7,6

Fogyasztás -0,1 5,1 2,8

Felhalmozás 17,3 3,9 8,9

.

191 Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel az oktatás tervezőinek ellenzői leggyakrabban azzal az ellenérvvel szoktak fellépni, hogy lehetetlen a gazdaság fejlődésének előrebecslése. Úgy tűnik ugyanakkor, hogy Hetényi Istvánnak (és tegyük hozzá, hogy több, itt most be nem mutatott más szakembernek ill. kollektívának) a 90-es évek elején, a rendszerváltást követő gazdasági struktúraváltás és a privatizáció kellős közepén egy igen pontos gazdasági előrebecslést sikerült készíteni.

Nyilvánvalóan arról van szó, hogy az ellenzők a szocializmussal szembeni ellenérzéseiket a tervezésre vetítik rá.

(Ez az ágazati becslés mellett nemzetközi összehasonlításokra és szakértői becslésekre épült.) Ezt követően a foglalkozási struktúra mérleg-prognózisát készíti el. (Im. 37-65. old.) A számítások alapján az anyag meghatározza a a felsőoktatás iránti igényt fő szakcsoportonként és felsőoktatási képzési szintenként.

79. Táblázat A felsőoktatás iránti igény (ezer fő) 1995-2001

Mű-szaki

Mező- gaz-dasági

Eü.i Peda-gógus

Jogi

Gazda-sági Ált. és

egyéb Össze-sen

Szakfőiskola¹⁹² 46,0 5,0 17,0 17,0 5,0 61,0 34,0 185,0

Főiskola 11,0 1,7 10,7 3,2 5,4 28,2 -2,9 57,3

Egyetem 31,0 1,4 35,0 61,9 12,3 34,7 30,4 206,7

Felsőfok együtt

88,0 8,1 62,7 82,1 22,7 123,9 61,5 449,0

Forrás: Timár János – Gállos János (szerk) 1996 63. oldal

A statisztikai adatok alapján már az első pillantásra látszik, hogy ezt jelentősen meg fogja haladni a kibocsátás 2010-ig. Az évente felsőfokú végzettséget szerzők száma 1990 óta megkétszereződött, s 2002-ben meghaladta az évi 50 ezer főt¹⁹³.

Az eddigi kibocsátás valamint a 2010-ig várhatóan kiadásra kerülő diplomák alapján kiszámítható az 1990-2010 közötti felsőoktatási kibocsátás és annak szerkezete is..

A két adatsor – az igény és a kibocsátás – összehasonlítása igen tanúságos

80. Táblázat A képzett diplomások

¹⁹⁴

és a prognosztizált felsőfokú szakember igény 1995-2010 (efő)

KÉPZETT (1995-2010) IGÉNY (1995-2010)

AIFSZ Főiskolai Egyetemi Összesen AIFSZ Főiskolai Egyetemi Összesen

10,5 90,9 66,1 167,5 Műszaki 46,0 11,0 31,0 88,0

5,5 15,8 22,0 43,3 Mező-gazdasági 5,0 1,7 1,4 8,1

2,4 32,3 22,1 56,8 Egészségügyi 17,0 10,7 35,0 62,7

162,8 76,8 239,6 Pedagógus 17,0 3,2 61,9 82,1

21,7 42,3 64,0 Jogi 5,0 5,4 12,3 22,7

49,5 96,5 46,5 192,6 Gazd, keresk.-i 61,0 28,2 34,7 123,9

12,9 91,3 104,2 Ált. és egyéb 34,0 -2,9 30,4 61,5

67,9 432,9 367,2 868,0 Összes 185,0 57,3 206,7 449,0

Forrás: képzett létszám: saját számítás, igény: Im.

192 A szakfőiskolai szint megegyezik a későbbiekben AIFSZ-nek (akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzésnek) nevezett szinttel, (amelyet legújabban csak FSZ-nek, azaz felsőfokú szakképzésnek neveznek)

193 Az „új diplomások” száma ennél valamivel kisebb, ugyanis az évente egyetemi, vagy főiskolai oklevelet szerzettek közül - a szakirányú továbbképzéseseken túl – mintegy 8-10 % aki második oklevelet szerez. Tehát pl. 2002-ben az 50,5 ezer diplomásból kb. 5 ezer már rendelkezik egy oklevéllel. Tehát a munkaerőpiacra új diplomásként lépők száma mintegy 45 ezer fő, amihez hozzá lehet számítani még az AIFSZ végzettségűek felét (mert a másik fele lényegében azonnal továbbtanul).

194 Nem vettük figyelembe a meglévő diplomás állományt. A 2010-ben még valószínűleg aktív, de 1995 előtt végzett diplomások száma mintegy 250 ezer főre becsülhető. A bemutatott számítás tehát ennyivel alulbecsli a túlképzést.

Az eltérések a következőkben foglalhatók össze:

 a kibocsátás közel kétszerese a gazdaság prognosztizált szükségletének;

 az egészségügyi szakcsoporton kívül, lényegében valamennyi szakmai kategóriában túlképzés tapasztalható, a posztszekundér képzéseket kivételével,

 különösen jelentős a túlképzés a főiskolai képzés vonatkozásában a pedagógiai szakon,

 jelentős túlképzés tapasztalható az agrár szakokon

 de már olyan szakokon is számottevő a prognosztizált szükségletet meghaladó kibocsátás, mint a jogi, vagy a főiskolai műszaki és gazdasági szakok.

Ismételten hangsúlyozni kell, hogy félidőben elérte a kibocsátás a prognosztizált felsőfokú szakemberigényt teljes 15 évre prognosztizált mértékét, - ami egyre növekvő túlképzést fog a 2010-es években várhatóan eredményezni.

Jelen tanulmány kereteit meghaladja, mind a túlképzés már ma, vagy hosszabb távon jelentkező jeleinek, és következményeinek a feltárása, illetve elemzése. De alighanem egyre sürgetőbb olyan kutatási programok indítása, amely a diplomások foglalkoztatási viszonyait mélyebben elemzik (keresetek, foglalkoztatottság, önfoglalkoztatottság, munkanélküliség, horizontális és vertikális kongruencia, stb.).

4.2.5.1.3. Tanulságok

A gazdasági fejlettségünk – mégoly lendületes fejlődése ellenére – is jelentősen elmarad a fejlett európai országokétól, ami többek között azzal a következménnyel is jár, hogy a gazdaság diplomás munkaerő-szükséglete szerényebb azokénál, s így a felsőoktatás átbocsátóképességét is ennek megfelelően kellene alakítani. A jelenlegi képzési volumen 2010-ig nagyjából kétszer annyi diplomás szakember kínálatot eredményez, mint a várható kereslet. Ez mindenképpen indokolttá teszi a jelenlegi – a felsőoktatási képzés további erőteljes fejlesztését hangsúlyozó - oktatáspolitikai elképzelések felülvizsgálatát.

A felsőoktatás 90-es évekbeli rendkívül gyors kiterjedése, meghatározó módon az egyes intézményi szabad kapacitások, s eltérő intézményi és ágazati érdekeltéségek nyomán fejlődtek, s igen jelentős torzulásokat mutatnak a gazdaság tényleges szakemberszükségletének szerkezetéhez vagy a nemzetközi gyakorlatban kialakult képzési struktúrához viszonyítva.

4.2.5.2. A diplomások száma és munkaerő-piaci aránya

A képzés tömegesedése természetesen magával hozza a kibocsátás tömegesedését is, - bár nyilvánvalóan némi késéssel, s még jelentősebb késéssel jelentkezik a diplomások kumulált létszámának növekedése a népességen belül.

A népszámlálások adatai alapján nyomon követhetjük a diplomások számának és arányának alakulását a foglalkoztatottak között. Az adatok tanúsága szerint az elmúlt húsz évben a diplomások foglalkoztatottakon belüli aránya tíz évente 50 -kal növekedett, - s az 1980-as 8,1 -ról 2001-re 18,3 -ra emelkedett.

A diplomások várható számának és munkapiaci arányának a meghatározásához meg kell becsülnünk a felsőoktatás várható kibocsátását. Először érdemes rövid visszapillantást tenni a 90-es évek végére, - a tömegesedés kezdetére. 1990 és 2000 között 340 ezer diplomát

adtak ki. Az adatokból jól látszik, hogy a felsőoktatás tömegesedése a kibocsátáson csak 1996-tól kezdődően észlelhető.

81. Táblázat A kiadott diplomák száma 1990-2015

A kiadott diplomák száma 1990-2000 Várhatóan kiadásra kerülő diplomák száma 2001-2010

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Összesen Várhatóan kiadásra kerülő diplomák száma 2011-2015

2011 2012 2013 2014 2015 Összesen 2011-2015

60 60 60 60 60 300

ebből első diploma 220

2001 és 2010 között várhatóan 530-560 ezer diplomát adnak ki, 2010 és 2015 között pedig további 300 ezret.

A diplomás foglalkoztatottak számának meghatározásához meg kell becsülni a várhatóan nyugdíjba vonuló diplomások számát is. 2001 és 2010 között várhatóan 1130 ezer fő vonul nyugdíjba, akik között mintegy 125 ezer fő (11) lesz diplomás. 2011 és 2015 között 570-580 ezer fő megy várhatóan nyugdíjba, akik közül (14 ) mintegy 80 fő diplomás lesz. Ha figyelembe vesszük az új diplomások várható aktivitását és munkanélküliségét - (az ezzel kapcsolatos adatokat majd később látjuk) - akkor kiszámítható az elkövetkező időszakban a diplomás foglalkoztatottak száma és aránya.

82. Táblázat A diplomások aránya a foglalkoztatottak között Magyarországon (1980-2015)

Év Foglalkoztatottak Ebből diplomás Diplomások aránya (%)

1980 5066 412 8,1

1990 4525 555 12,3

2001 3690 676 18,3

2010 3700-4000 955 24-26

2015 3700-4000 1100 28-30

Saját számítás az 1980, 1990, 2001 évi népszámlálási adatok alapján, 2010, 2015 saját becslés.

Az adatok tehát azt mutatja, hogy a 2000-es évektől felgyorsul a diplomás népesség számának növekedése, - ekkortól válik érzékelhetővé a tömeges felsőoktatás kibocsátása.

Magyarországon 2010-ben nagyjából minden negyedik, 2015-ben pedig majdnem minden harmadik munkavállaló diplomás lesz.

A nemzetközi összehasonlítás miatt érdemes a 25-64 éves népességen belüli diplomás arányt is kiszámítani. ez az arány 2010-ben mintegy 25 lesz, 2015-ben pedig kb. 28 .

Érdemes egy rövid kitekintést tenni, hogy ez a hazai arány mit jelent nemzetközi összehasonlításban.

83. Táblázat A felsőfokú végzettségűek aránya a népességen belül (2001)

2001 Posztszekundér Egyetem, főiskola Együtt GDP/fő (PPP$) 2000

25-64 25-64 25-64

Írország 22 14 36 28285

Svédország 15 17 32 26161

Finnország 17 15 32 25357

Norvégia 3 28 31 36242

Belgium 15 13 28 26392

Dánia 5 22 27 28755

Egy. Királyság 8 18 26 24964

Svájc 10 16 26 29617

Izland 6 19 25 28143

Spanyolország 7 17 24 20195

Hollandia 2 21 23 27316

Németország 10 13 23 26139

Franciaország 11 12 23 25090

Görögország 5 12 17 15885

Magyarország 14 14 12204

Ausztria 7 7 14 28070

Lengyelország 12 12 9547

Csehország 11 11 13806

Szlovákia 1 10 11 11278

Olaszország 10 10 25095

Törökország 9 9 6211

Portugália 2 7 9 16780

Ország átlag 8 15 23

Forrás: Education at a Glance 2003 OECD Paris 2003

OECD összehasonlításban vizsgálva a 25-64 éves népességen belüli 14 -os diplomás arányt egyáltalán nem rossz „eredmény”, ha azt tekintjük, hogy olyan országokban mint Olaszország vagy Ausztria hasonló vagy kisebb az arány. Más oldalról a 2010-es 25 -kal a táblázat első harmadába kerülünk, - pedig gazdasági fejlettségünk még akkor is igen jelentősen le lesz maradva az ott található országokétól.

0 5 10 15 20 25 30

Törökország Lengyelország Szlovákia Magyarország 2001 Csehország Görögország Portugália Magyarország 2010 Spanyolország Egy. Királyság Franciaország Olaszország Finnország Németország Svédország Belgium Hollandia Ausztria Izland Írország Dánia Svájc Norvégia

%

0 5000 10000 15000 20000 25000 30000 35000 40000

DGP/fő

25-64 éves népességből poszt-szekundér végzettségű 25-64 éves népességből egyetemi, főiskolai végzettségű GDP/fő (PPP$) 2000

42. Ábra A diplomások aránya a 25-64 éves népesség %-ában (2001)

Amennyiben vizsgáljuk az OECD országok esetében a gazdasági fejlettség (amelyet a ppp$-ban mért egy főre jutó GDP-vel mértünk) és a 25-64 éves népességből diplomával rendelkezők arányának kapcsolatát (a 2001-es adatok alapján), akkor viszonylag erős pozitív korrelációt találunk (+0,7215). Ha a gazdasági fejlettség és a különböző szintű felsőfokú végzettségek közötti kapcsolatot elemezzük, akkor a fejlettség magasabb korrelációt mutat a posztszekundér végzettséggel rendelkezők aránya között (+0,5402), mint „hagyományos”

(egyetemi, főiskolai) diplomások arányával (+0,4807). Az ábra jól mutatja, hogy 2010-ben Magyarország messze a „trend felett” fog diplomással rendelkezni, miközben azon belül messze a „trend alatt” fog posztszekundér diplomással bírni.

Persze a magasabb diplomás aránnyal rendelkező országokban is növekszik tovább a felsőfokúak aránya, - azonban ez a növekedés várhatóan már viszonylag szerényebb mértékű lesz. Ha megnézzük az elmúlt tíz évben a 25-34 éves korosztályban a felsőfokú végzettségűek arányának alakulását, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy igen sokszínű a különböző országok felsőoktatás-politikája.

Magyarul igen jelentősen eltérő felsőoktatási növekedési pályákat azonosíthatunk az 1991-2001 közötti diplomás arány változás alapján. A diplomások aránya a 25-34 éves népességen belül legnagyobb ütemben, s legnagyobb mértékűre Írországban növekedett.

Valamivel alacsonyabb a növekedési ütem, de szintén magas a diplomás arány Norvégiában, Belgiumban, Koreában és Kanadában, s a viszonylag alacsony növekedési ütem ellenére magas a diplomás arány az USA-ban, Japánban és Finnországban.

A másik póluson azok az országok állnak, ahol a fiatalok között a diplomások aránya nem túl magas. Az elmúl 10 év alatt alacsony volt a diplomások növekedési üteme Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon, és Mexikóban. Közepes növekedési ütem de alacsony diplomás arány tapasztalható Portugáliában és Lengyelországon, s végül magas növekedési ütem ellenére alacsony diplomás arány van Olaszországban, Ausztriában és Törökországban.

84. Táblázat A 25-34 éves népességen belül a diplomások arányának változása 1991-2001

Forrás: Education at a Glance 2003 OECD Paris 2003

Magyarország – a korábban látott fejlődés alapján - 2010-ben átkerül Németország, Görögország, Hollandia stb. mellé, 2015-ben pedig az Egyesült Királyság és Svédország csoportjába. Vajon gazdasági fejlettségünket tekintve mikor kerülünk ugyanebbe a csoportba?

A hazai diplomás ellátottság várható alakulása tehát egyre inkább a nálunk jelentősen fejlettebb országokéhoz kezd volumenében hasonlítani. Kérdés hogy a hazai gazdaság, munkaerőpiac hogyan tudja hasznosítani ezeket a diplomásokat.

In document 1 Polónyi István Oktatás, oktatáspolitika, oktatásgazdaság 2008 A Nemzeti Tankönyvkiadónál megjelent könyv műszaki szerkesztés és korrektúra előtti változata (Pldal 154-161)