A DEREX-index
3.3.1. A területi középszint
Az oktatásigazgatásban a vizsgált időszakban a 2010 tavaszáig működő kormány két területen igyekezett erősíteni a regionális igazgatást. Az egyik a közoktatás-fejlesz-tés regionális tervezése, a másik a szakképzési feladatok ellátása, ehhez kapcsoló-dóan a külön törvény által létrehozott Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (RFKB)29 hatásköreinek szélesítése. Az előbbit az Oktatási Hivatalnak adott mi-nisztériumi megbízás, az utóbbit pedig a közoktatási törvény 2007. évi módosítása30 biztosította. Mindkét intézkedés összhangban volt az EU-forrásokhoz kapcsolódó fejlesztési tervek kidolgozásával, illetve a hatékony felhasználás igényével.
Az OKM kezdeményezésére, az OH közreműködésével 2006-ban – bár jog-szabály ezt nem írta elő – regionális közoktatás-fejlesztési stratégiák készültek. Ez-zel ugyan területi szinten teljessé vált a közoktatás-tervezés vertikális rendszere, de az egyes szintek közötti kapcsolat mind az ágazaton belül, mind az ágazatok között gyenge maradt. Az elkészült regionális közoktatás-fejlesztési tervek – régiónként
27 Forrás: [online:] {http://www.wekerle.gov.hu}
28 HR. 84–85. §, 90. § (2) bekezdés.
29 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támoga-tásáról, 13. §.
30 Kt. 89/B. §.
eltérő mértékben – ugyanakkor kiindulópontként szolgáltak az ÚMFT regionális operatív programjai tervezéséhez.
A közoktatási törvény 2007. évi módosítását követően az RFKB-k – amelyek működtetése az OKÉV, később az OH feladata volt – a szakképzés területi megszer-vezésében megkerülhetetlen szereplőkké váltak. Hatáskörük az alábbi területekre terjed ki:
– kidolgozzák az iskolarendszerű szakképzés fejlesztésének irányát;
– közreműködnek az iskolai rendszerű és azon kívüli szakképzés, a közoktatás-ban és a felsőoktatásközoktatás-ban folyó szakképzés összhangjának megteremtésében;
– meghatározzák a szakképzés fejlesztési irányait és beiskolázási arányait a régi-óban;
– részt vesznek a fejlesztéssel összefüggő pályázatok kiírásában és lebonyolításá-– részt vesznek a pályakövetési rendszer működtetésében;ban;
– a régióban működő helyi önkormányzatoknál kezdeményezik a szakképzés-szervezési társulás megalakulását.
Hasonló bizottság felállítása korábban felvetődött a közoktatás területén is, de a 2006-ban létrehozott közoktatási egyeztető fórumok gyenge jogosítványokkal rendel-keztek (Jelentés…, 2006, 2.3.1. alfejezet). A regionális fejlesztési stratégiák elkészí-tésében véleményező szerepet töltöttek be, komoly befolyást nem gyakoroltak azok tartalmára, s többségük e feladat elvégzése után nem végzett érdemi tevékenységet.
Egy 2009-ben végzett empirikus kutatás31 rávilágított arra, hogy az ÚMFT ter-vezése során a régiók többsége megpróbálta kihasználni a számukra a korábbiaknál nagyobb teret adó lehetőséget. A 2007–2013-as időszakra vonatkozó regionális stra-tégia, majd az operatív program tervezésében jelentős szerepet játszottak a regionális fejlesztési ügynökségek, komplex szakmai és operatív koordinációs feladatokat vé-gezve. Egy kormányhatározat32 alapján minden régióban regionális munkacsoport jött létre, mely bevonta a tervezési munkába egyrészt a régió meghatározó szakmai, tudományos és civil szereplőit, másrészt az ágazati minisztériumok képviselőit.
Ugyanakkor az egyes régiók tervezési gyakorlata jelentősen eltért. A legújszerűbb gyakorlat a Dél-Dunántúlon alakult ki, ahol egyfelől a konkrét tervezést megalapo-zó, több önálló stratégiai fejlesztési program (SFP), közöttük a közoktatási ágazat szempontjából meghatározó humán SFP is készült, másfelől a tervezés időszakában széles körű projektgyűjtés, életképes ötletek kidolgozása folyt (Szentirmai, 2010).
A regionális közoktatás-fejlesztési stratégiák a régiós operatív programok terve-zésével párhuzamosan készültek. Céljuk egyfelől a fejlesztési célprogramok közok-tatás-szakmai támogatása, a térségi szemlélet megerősítése, másfelől az oktatáspo-litikai célok figyelembevételének biztosítása volt. Az említett kutatás szerint e célok csak részlegesen, illetve régiónként eltérő mértékben teljesültek. A létrejött
regio-31 TÁMOP 3.1.1. kiemelt projekt 7.3.2., A regionális oktatástervezés támogatása című elemi projekt, témavezető: Balázs Éva. A kutatás, többek között, a regionális oktatástervezést, ezen belül az ágazati regionális közoktatás-fejlesztési terveket, valamint ezeknek az ÚMFT regionális operatív prog-ramjaihoz való kapcsolatát vizsgálta.
32 1076/2004. (VII. 22.) Korm. határozat az Európa Terv (2007–2013.) kidolgozásának tartal-mi és szervezeti kereteiről.
nális közoktatás-fejlesztési stratégiák nagyrészt összhangban álltak a feltárt problé-mákkal és a lehetséges fejlesztési irányokkal, ugyanakkor ezeket nem tárgyalták, többnyire nem is ismerték a regionális fejlesztési tanácsok. Ebből is következik, hogy a megkérdezettek szerint – a Dél-Dunántúl régió kivételével – e szakszerű közokta-tás-fejlesztési elképzeléseket az operatív programok készítésekor sem, vagy csak alig vették figyelembe, így azok alig vagy csak e tervektől függetlenül, esetlegesen épültek be a régiós akciótervekbe, pályázatokba (Szentirmai, 2010).
A régiók fő fejlesztési döntéshozatali szervei az évtized végéig a már 1998-ban létrehozott regionális fejlesztési tanácsok (RFT) maradtak. Ezekben továbbra is ma-gas a kormányzati szereplők aránya (egyikük az oktatásért felelős miniszter megbí-zottja), így a szubszidiaritás csak részlegesen érvényesül. A tagsági és delegációs sza-bályok alapján oktatási szakemberek elsősorban politikai felhatalmazással kerülhet-nek be a tanácsokba. Az ágazat szakmai érdekképviseletére elvben a RFT-k szakmai bizottságai adnak lehetőséget (Jelentés…, 2006, 2.3.1. alfejezet). Jelenleg (2010-ben) két régióban, az ilyen bizottságot korábban is működtető Észak-Alföldön és Nyugat-Dunántúlon van önálló Humánerőforrás-fejlesztési Munkabizottság. Az RFT-k által létrehozott regionális fejlesztési ügynökségek (RFÜ-k) alapvető feladata a pályázati programok menedzselése.
Az ÚMFT TÁMOP 3.2.2., Területi együttműködések, társulások, hálózati ta-nulás pályázata keretében 2009-ben hét regionális hálózatkoordinációs projektszer-vezet jött létre, melyek a tárgyidőszakban elsősorban a TÁMOP 3.1.4-es pályázaton nyertes intézmények számára információs, szolgáltatói és szakmai együttműködési hálózat megalapozását, kiépítését és működtetését, valamint az őket támogató szol-gáltatók feltárását és az oktatási intézményekkel történő együttműködéseik elősegí-tését végezték.
A területi középszintről, a régiók és megyék funkciójáról a rendszerváltozás óta nincs konszenzus. A 2010-ben megválasztott új kormány – mint korábban em-lítettük – egyértelműen a megye mellett döntött (lásd 3.1. fejezet és 3.1.1. alfejezet).
A regionális közoktatási fórumokat 2011-től felváltják a megyei (fővárosi) közokta-tási fórumok, az alábbi feladatokkal: a közoktaközokta-tási feladatkörében eljáró megyei kor-mányhivatal támogatásaként a megye közoktatás-fejlesztési stratégiájának elkészíté-se, a megyét érintő intézkedések, programok, projektek és támogatási pályázatok ösz-szehangolása, a megye közoktatás-fejlesztését szolgáló pénzügyi források hatékony felhasználásának segítése.33
A területi irányításban korlátozott szerepet betöltő megyei közoktatás-terve-zés 1996-ban létrehozott rendszere lényegében nem változott, szerepe a feladatel-látás racionalizálásával összefüggően érvényesült (Jelentés…, 2006, 2.3.1. alfejezet), és 2006–10 között sem mozdult el a stratégiai, fejlesztésorientált megközelítés felé.
Ennek oka egyfelől az, hogy a helyi és a kistérségi feladatellátás-centrikus tervezést mintegy alárendelték a megyei fejlesztési tervnek, másfelől a helyi önkormányzati fenntartóknak e megyei fejlesztési terv alapján kiadott szakvéleményt kell kérniük, amennyiben intézményt alapítanak, átszerveznek vagy megszüntetnek. A fejlesztés-orientált megközelítést nem támogatta az sem, hogy a megyei közalapítványok a
ké-33 A kormányrendelet nem rendelkezik arról, hogy a regionális fejlesztési és képzési bizottsá-gok működtetését mely szervezet veszi át a korábbi regionális igazgatósábizottsá-goktól.
tezres évtized második felében is jelentéktelen források felett rendelkeztek, így nem tudtak komoly hatást gyakorolni a helyi fejlesztési, innovációs tevékenységekre.