Az oktatás szerkezetének kedvező kimenetelű átalakítására példa Lengyelor-szág, amely állam a 90-es éveket megelőzően erősen tagolt, szelektív oktatási rendszerrel rendelkezett. A 8 éves általános iskolából kilépve a tanulók 50%-a szakmunkásképző iskolába ment, harmada technikai középiskolába és 20%-a érettségit adó líceumba. Az 1990-es évek elejére Lengyelország rendelkezett az egyik legalacsonyabb beiskolázási aránnyal a teljes értékű középiskolázás terén és a felsőoktatás területén. A rendszerváltást követően az iskolázás iránt megnőtt az igény, az általános középiskolákba különösen nőtt a beiskolázás.
Ennek nyomán a szakképző iskolák egy része általános középiskolává vált, emellett egy négyéves, érettségit is adó technikai líceumot vezettek be. 1997-ben a kormány egy átfogó reformcsomagot kezdeményezett. 1998 januárjában az oktatási miniszter három célt tűzött ki a reform elé: növelni kell a középis-kolai és felsőoktatási végzettséggel rendelkezők számát, javítani az esélyegyen-lőséget és az oktatás minőségét. A célok elérése érdekében több strukturális reform indult el, ezek közt a legfontosabb az oktatási rendszer szerkezetének megváltoztatása volt: a 8+3 vagy 8+4 helyett 6+3+3-as szerkezetet alakítottak ki. Az általános iskolai programot 6 évre rövidítették, ezt egy 3 éves kötelező gimnáziumi program (gimnazium) követi az alsó középfokon. Az innen kilépő 15 éves tanulók három lehetőség közül választhatnak: lyceumban, technikai lyceumban vagy szakmai alapiskolában folytathatják tanulmányaikat. A szer-kezeti reformot tantervi reform egészítette ki.
Forrás: Jakubowsky et al., 2009 alapján Imre Anna összefoglalása
EU-országok átlagához képest továbbra is hasonló mértékű a lemaradásunk (lásd 5.1.
ábra és Függelék 5.2. táblázat, illetve 5.5.1. alfejezet). A felső középfokú és a felsőfokú iskolázottság szintjének növekedése az alacsony iskolázottságú népesség arányának csökkenésével járt együtt. Ennek mértéke az OECD- és az EU-országok átlagában je-lentős, de még nagyobb arányú Magyarországon, ahol a 15%-ot is meghaladta (lásd Függelék 5.2. táblázat).
5.1. ábra
A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a 25–64 évesek körében, Magyarország, OECD- és EU 19 átlag, 1997–2007 (%)
Forrás: Education at a Glance, 2010. A1.4. táblázat
Az egyik leggyakrabban használt iskolázottsági mutató a legalább felső középfo-kú végzettséggel rendelkezők népességen belüli arányát írja le. Az OECD átlagában 2008-ban a teljes aktív népességben 71% volt ez az arány, a 25–34 évesek közt pedig 80%. Magyarország ebben a vonatkozásban kedvezőbb helyzetben van a nemzetközi átlagnál: a teljes aktív népesség 80%-a rendelkezik legalább felső középfokú végzett-séggel, a legfiatalabb korcsoportnak pedig 86%-a (lásd Függelék 5.3. táblázat).
Nemzetközi összehasonlító elemzésekben sokat hivatkozott indikátor a sem az oktatási rendszerben, sem a foglalkoztatási rendszerben jelen nem lévő fiatalok aránya (NEET1). Az EU 27 tagállamában a 15–24 év közötti fiatalok 12,4%-a tartozott ebbe a kategóriába – az országok közötti nagy szóródással –, a magyar mutató 13,4%. Az uni-ós országokban 2009-ben e fiataloknak 52%-a munkanélküli, 48%-a inaktív státusú volt, a megfelelő magyar mutatók 55 és 45% (Youth…, 2011).
5.3. A hazai iskolaszerkezet alakulása
Az új évezredben a demográfiai tényezők, azaz a fiatal korosztályok létszámának foko-zatos csökkenése, a jogi szabályozás, a finanszírozás, valamint a tartalmi szabályozás adták meg azokat a kereteket, amelyek a programok struktúráit befolyásolták. Az ok-tatási folyamatok ebben az időszakban is részben a központi, részben pedig a helyi és az intézményi szintű döntések eredményeképpen alakultak.
1 Not in Education, Employment, or Training.
30
20
10
0 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008
Magyarország OECD-átlag EU 19 átlag
5.3.1. Az iskolaszerkezetet befolyásoló tényezők
Az iskolaszerkezet alakulására az elmúlt években elsősorban az oktatáspolitikai szán-dékok és kényszerek voltak hatással, amelyeket jelentős mértékben befolyásoltak a demográfiai jellemzők. Ez utóbbiak hatásainak részletes elemzésével és a következte-tések megfogalmazásával az oktatáspolitika a vizsgált időszakban viszonylag keveset foglalkozott (erről részletesebben lásd az 1.3. fejezetet).
5.3.1.1. A demográfiai változások hatása
Az általános iskolában tanulók létszáma 1987 óta fokozatosan csökken (lásd Jelen-tés…, 2003, 4.4.2. alfejezet). Ez a tendencia a 2000-es években sem változott, 2001 és 2009 között a nappali tagozaton tanulók száma 18%-kal lett kisebb. A csökkenés dina-mikája az évtized második felében visszafogottabbá vált, ugyanis az új belépők létszá-ma 2006-tól gyakorlatilag nem változott, ezzel a létszámveszteség az alsó tagozaton alig haladta meg a 15%-ot. Noha a 2006-ban belépő tanulók létszáma először csökkent 100 000 fő alá, a következő tanévek azonos számú iskolakezdőinek köszönhetően a vizsgált – 2006/2007 és 2009/2010 közötti – időszakban a csökkenés aránya a teljes általános iskolai létszám esetében 6,7%-ra mérséklődött. Az elmúlt évtizedben az osz-tályszámok némileg nagyobb mértékben (20,1%) csökkentek, mint a tanulók száma (18,1%) (lásd Függelék 5.4. táblázat).
A hosszú távú népességprognózisok az élve születési tendenciákra építve néhány évig tartó átmeneti növekedés után további csökkenéssel számolnak (lásd még a 2.4.
fejezetet). A fogyó gyereklétszám folyamatos kapacitáskihasználási problémákat jelent az iskolák számára, ami a tanulólétszámhoz kötött finanszírozás következtében már a 90-es években is kiélezett versenyhez és időszakonként iskolabezárásokhoz vezetett az alapfokú intézmények körében. Az új évezredben az intézmény-összevonások és -be-zárások egyre gyakoribbá váltak.
5.3.1.2. A szabályozás hatása
A közoktatási törvény szerint a szükséges fejlettséget elérő gyermek a hatodik, legké-sőbb a nyolcadik életévében válik tankötelessé, s ez 18 (SNI tanulók esetében 20) éves koráig tart.2 A jogszabály meghatározza az oktatási rendszerben folyó nevelő és ok-tató munka nagyobb szakaszait,3 az alapfokú oktatáson belüli szakaszokat,4 a nevelő és oktatómunka követelményrendszerét és az állami vizsgák rendszerét5 is. A törvény
2 A 2003. évi LXI. törvény a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról. 2. §.
(2) és (3) bekezdés. (Hatályos jogszabály 6. § (2) és (3) bekezdés.)
3 Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 8. §. (1) bekezdés négy szakaszt határoz meg: az óvodai nevelés, az alapfokú, a középfokú nevelés-oktatás szakaszát, illetve a szakképesítés megszerzésére felkészítő szakaszt.
4 A 2003. évi LXI. törvény a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról 4. §.
(3). (Hatályos jogszabály 8. § (3) bekezdés.) Az alapfokú oktatás bevezető (1–2. évfolyam), kezdő (3–4.
évfolyam), alapozó (5–6. évfolyam) és fejlesztő (7–8. évfolyam) szakaszokból áll.
5 A 2003. évi LXI. törvény a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról 4. §. és a 2006. évi LXXI. törvény a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról 2. §. (Hatályos jogszabály 9. §.)
2003-as módosítása az alapozó szakasz bővítését (5–6. évfolyam) rendelte el, 2008 szeptemberétől az 5. és 2009 szeptemberétől a 6. évfolyamon írta elő a nem szakrend-szerű oktatás 25-40% arányú bevezetését.6
Változott több olyan jogszabály is, amely a bemeneti vagy a kimeneti pontokon, il-letve az előrehaladási folyamatok tekintetében alakult át. A 2006. évi törvénymódosítás az általános iskolát nyolc évfolyamossá nyilvánította7. A bemeneti, beiskolázási folyama-tokat érintő szabályozás a 90-es évektől a szülők számára lehetővé tette a szabad iskolavá-lasztást, az általános iskolák számára is megengedve a beiskolázási körzeten kívülről érke-ző tanuló felvételét, ha a körzeten belül lakó gyerekek felvételét követően is rendelkeztek férőhellyel.8 A szabályozás az esélyegyenlőség javítása és az iskolai szegregációs tenden-ciák visszaszorítása érdekében ezen a lehetőségen szigorított, aminek következtében kis-mértékben megváltozott az általános iskolai beiskolázás rendje. A körzeti iskola számára a beiskolázási körzetén belül lakó tanulók esetében – továbbra is – kötelező a felvétel.
2007-től az általános iskolák kevésbé szelektálhatnak a jelentkező diákok között, szabad férőhely esetén előnyben kell részesíteniük a halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat, a további fennmaradó helyekről pedig sorsolás útján dönthetnek. A szabályozás az iskola-fenntartókat arra kötelezi, hogy az egymással határos felvételi körzeteket úgy alakítsák ki, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű tanulóknak az adott körzetben felvehető összes tanköteles tanulóhoz viszonyított aránya az egyes körzetekben egymáshoz viszonyítva legfeljebb 25%-ban térjen el (erről részletesebben lásd a keretes írást).
6 A 2003. évi LXI. törvény a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról 4. §. (3) d) bekezdés.
7 A 2006. évi LXXI. törvény a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról. 5. § (1) bekezdés. (Hatályos jogszabály 26. § (1) bekezdés.)
8 Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 66. § (1) és (2) bekezdés.