Részvétel a felnőttképzésben

Az Európai Statisztikai Hivatal 2005–2007 között egységes módszertan alapján megfogalmazott adatgyűjtést végzett az unió tagállamaiban és a csatlakozásra várók körében, amelynek célja a felnőttképzésben való részvétel felmérése volt. Az adatfel-vétel mind az iskolarendszerű, mind az azon kívüli képzésre kiterjedt. Az eredmé-nyek azt mutatják, hogy Magyarország az utolsó helyen áll az uniós államok között, mivel a felnőtt népesség mindössze 9%-a vett részt a kérdezést megelőző 12 hónap-ban valamilyen képzésben (lásd Függelék 5.54. táblázat). Az európai átlagtól közel négyszeres a lemaradásunk (az EU 27 átlaga 35%), míg az Európa élmezőnyébe tar-tozó északi államokétól nyolcszoros (Svédország 73%). Az igen nagy lemaradás oka főként a nem formális képzésben való részvételben keresendő, mert a magyar lakos-ság legaktívabb korcsoportjának – a 25–34 éveseknek – mindössze 7,2 százaléka vett részt ilyen típusú képzésben, miközben az európai átlag 19,8 százalék⁴⁹. A képzésben való részvétel nemek és iskolai végzettség alapján is eltér Európában csakúgy, mint Magyarországon. Az európai tendenciával megegyező folyamat, hogy hazánkban is a magasabb végzettséggel rendelkezők vesznek részt aktívabban a képzésben (lásd Függelék 5.55. táblázat). Nemek szerint a magyarországi adatok különböznek az eu-rópaitól, mert a nők részvételi aránya megelőzi a férfiakét, míg Európában éppen for-dított összefüggés figyelhető meg (Statisztikai Tükör, 2010).

A végzettségek szerinti nemzetközi összehasonlító adatok azt mutatják, hogy a magyar diplomások kisebb arányban vesznek részt a nem formális képzésben, mint más fejlett országok diplomásai. Azonban míg diplomásaink lemaradása csak háromszoros, addig az alapfokú végzettségűeké hozzávetőleg nyolcszoros az OECD- és az EU-országok átlagához képest (lásd 5.14. ábra).

5.14. ábra

A formális és/vagy nem formális képzésben való részvétel a 25–64 évesek körében iskolai végzettség szerint, 2007 (%)

Forrás: Education at a Glance, 2010. OECD A5.1.b táblázat alapján

49 Forrás: Eurostat, Labour Force Survey, 2007 [online] {http://epp.eurostat.ec.europa.eu}

70

Míg a formális és nem formális tanulásban Európa északi része élenjáró, az in-formális tanulásban való részvétel némileg módosítja az európai országok sorrendjét.

Ezen a területen a közép-európai országok (Ausztria, Szlovénia) és Luxemburg kerül az élmezőnybe, ahol 2007-ben közel 80% vagy e fölötti az informális tanulásban való részvétel. Magyarország ezen a területen sereghajtó, mindössze 6% a részvételi arány (lásd 5.15. ábra és Függelék 5.56. táblázat). Iskolázottság szerint hasonló összefüggés tapasztalható, mint a többi képzési környezet esetében, vagyis a kvalifikáltabb cso-portok aránya magasabb. Életkor szerint azonban már mást tapasztalhatunk. Míg a formális, nem formális képzésben a fiatalabb korosztályok részvétele volt jellemző, addig az informális tanulás kiegyensúlyozottabb életkori megoszlást mutat. Ugyan az európai átlag azt mutatja, hogy az egyes korcsoportokban jellemzően csökken a részvételi arány, az ebből a szempontból Európa élmezőnyébe tartozó országokban (Szlovénia, Ausztria) még a legidősebbek körében sem csökken a részvételi arány, sőt Ausztriában növekszik.

5.15. ábra

Az informális tanulásban való részvétel az Európai Unió országaiban, 2007 (%)

Forrás: Eurostat, Labour Force Survey, 2007 [online] {http://epp.eurostat.ec.europa.eu}

Megjegyzés: Norvégiáról és az Egyesült Királyságról nincs adat.

A lesújtó eredmények magyarázatát kutatva, a KSH 2009-ben a munkaerő-felmé-rés munkaerő-felmé-részeként a nem formális oktatásról ismét adatgyűjtést végzett. Az újabb felvétel némi pozitív változást mutatott, 2009-ben a felnőtt lakosság 9,9 százaléka vett részt valamilyen nem formális képzésben az kérdezést megelőző 12 hónapban. Nemek és iskolai végzettségek szerint ugyanaz az eltérés tapasztalható, mint a korábbi adat-gyűjtés során, vagyis a nők és a magasabban kvalifikáltak körében nagyobb a rész-vétel. A KSH emellett a gazdasági aktivitás, a lakóhely és az életkor képzésre

gya-Ausztria Belgium Ciprus Csehország Dánia Észtország Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország Szlovákia Szlovénia Bulgária Románia EU-átlag

80 100

60

40

20

0

korolt hatását is vizsgálta. Megállapította, hogy az életkor előrehaladtával csökken a részvételi arány, míg a legfiatalabb korcsoport (a 25–34 évesek) 13%-a vesz részt a képzésben, addig a legidősebbek (55–64 évesek) között csak 4,5%. Hasonlóan nagy a különbség az egyén gazdasági aktivitása szerint: a gazdaságilag aktívak (14%) kép-zésben való részvétele többszöröse az inaktívakénak (3,1%). Régiók szerint az adatok azt mutatják, hogy a közép-magyarországiak képzik magukat a legtöbben, az alföldi-ek a legkevesebben (Statisztikai Tükör, 2010).

Egy újabb vizsgálat viszont azt bizonyítja, hogy a felnőtt lakosság (25–64 éves korúak) formális képzésben való részvételében is komoly a lemaradásunk. Egy 2008-as adatfelvétel szerint Magyarországon mindössze 2,5% azok aránya, akik valami-lyen formális képzésben vesznek részt. Ezzel a második legrosszabb mutatóval ren-delkezünk Európában. Az európai átlag 6%, de a skandináv országok (Svédország, Norvégia) mutatói jóval kedvezőbbek (16%). A formális képzésben is ugyanazokat az összefüggéseket fedezhetjük fel, mint a nem formálisban, vagyis a nők, a legfiata-labbak, a gazdaságilag aktívak és az iskolázottabb csoportok részvételi aránya felül-reprezentált (lásd Függelék 5.57. és 5.58. táblázat). Magyarországon az egész életen át tartó tanulás 35 éves korig tart, az utána következő korcsoportokban már erőteljes zuhanás figyelhető meg a képzésben való részvétel tekintetében (Sagi–Robert, 2011).

Egy 2009-es oktatásügyi közvélemény-kutatás szintén foglalkozott a felnőttko-ri tanulással. A válaszok azt mutatták, hogy a felnőtt lakosság csupán 18%-a vett részt valamilyen szervezett képzésben a kérdezést megelőző 12 hónapban. Tanfolyami képzésekben vesznek részt a legtöbben (38%), és jóval kisebb mértékű a munkahe-lyek által szervezett képzések aránya (15%). Összességében a szervezett képzések na-gyobb hányadát (56%) az iskolarendszerűek teszik ki, mert a felkeresett 18 év felüliek 18%-a még középiskolába, 14-14%-a főiskolára, egyetemre jár, illetve közel 10% vesz részt valamilyen iskolarendszerű szakképzésben (Oktatásügyi…, 2009).

A formális, nem formális, informális képzés empirikus megragadása igen ne-héz, hiszen az egyes fogalmak definíciója sem letisztult. Ezért egy kérdőíves vizsgálat során még nehezebb a laikus számára olyan kérdéseket feltenni, amelyekből megbíz-ható adatok nyerhetőek a felnőttek tanulási szokásairól. A tanulás szó Magyarorszá-gon erősen kötődik az iskolához, ezért úgy kell a kérdéseket megfogalmazni, hogy a válaszoló el tudjon ettől vonatkoztatni. A népesség informális tanulását célszerű különböző tevékenységek végzéséhez kapcsolni. A válaszok alapján a felnőttek tv-nézés, rádióhallgatás során tanultak a legtöbbet (74%), közel hasonló azok aránya is, akik olvastak valamilyen könyvet, folyóiratot, újságot, és így tettek szert új ismeretre (71%). A megkérdezettek több mint fele (59%) társaságban, barátoktól, ismerősöktől tanult. Az informális tanulás lehetőségei közül a legalacsonyabb a társadalmi, poli-tikai munka során ismereteket szerzők (19%) és a multimédiás eszközöket igénybe vevők aránya (30%) (Oktatásügyi…, 2009).

A felsorolt 11 tevékenység a lakosság iskolázottsági szintje alapján számottevő különbséget mutat. Minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik valaki, annál valószínűbb, hogy munkavégzés, hobbi tevékenység, internethasználat vagy kulturá-lis intézmény látogatása közben tanul valamit. (Bizonyos tevékenységek előfordulási gyakorisága is iskolai végzettséghez kötött.) A tv-nézés viszont éppen fordított össze-függést mutat, vagyis az alacsonyabb végzettséggel rendelkezők körében gyakoribb

tanulási forrás, mint a magasabban iskolázottak között, bár a legtöbben nem az alap-fokú, hanem a szakmunkás végzettségűek közül (82%) jelölték meg a tv-nézést (lásd Függelék 5.59. táblázat).

Láthattuk, hogy nemzetközi szinten a magyar lakosság képzésben való rész-vétele igen alacsony. Nem tudni, hogy ennek oka vagy következménye az, hogy a felnőtt népesség olvasási és szövegértési képességei terén is az utolsók között kullo-gunk Európában. Az OECD SIALS felmérése szerint, amely a felnőttek írásbeliségét vizsgálta, a legjobban teljesítő országok Svédország és Norvégia, míg a legrosszabbul Lengyelország, Portugália és Szlovénia. Magyarország a részt vevő 20 ország között a 15. helyen szerepelt (Jelentés…, 2000, 1.3.2.2. alfejezet).