A START programok a foglalkoztatás költségeinek csökkentésével, adóked-vezmények révén járulnak hozzá a pályakezdők, a tartósan munkanélküliek és inaktívak, illetve az idősebb, képzetlen korcsoportok foglalkoztatásához.
A munkaadót terhelő járulékok kedvezménye két évre szól. Az első START program a pályakezdők munkatapasztalat szerzését segítette elő. A kedvező eredményeket követően került kidolgozásra a START PLUSZ és START EXT-RA program, amelyet 2007. július elsejétől indított el a szociális tárca TÁMOP 1.2.1 „Hátrányos helyzetűek foglalkoztatását ösztönző járulékkedvezmények”
címmel. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében. 2005-től 2009-ig összesen 142 788 munkavállaló után kaptak tá-mogatást a munkaadók.
Forrás: Fehérvári Anikó összefoglalása
5.6. Felnőttkori tanulás
5.6.1. Tanulási környezetek
A tanulási folyamat során az egyén középpontba állítása azt jelenti, hogy a tanulás folyamata, eredménye a hangsúlyos, annak helye és egyéb dimenziói mellékes ténye-zők. A tanulási környezet egyénközpontú meghatározása lehetővé teszi a formális, nem formális és informális tanulás összekapcsolását (lásd keretes írás és Tót, 2008).
(Az egyes formák definícióit lásd részletesebben az 5.1.2. alfejezet keretes írásában.) Az egész életen át tartó tanulás, mint a tanulás újabb paradigmája, a hazai köz-tudatban is jelen van, mégis azzal kell szembesülnünk, hogy ezen a területen Magyar-ország nemzetközi viszonylatban elmarad a fejlett Magyar-országoktól. Ugyan számos pozitív lépés is történt az elmúlt években, több felnőttképzési szakmai folyóirat, tematikus kiadvány is megjelent a témában, sőt az egyetemi oktatásban is szerepet kapott, és je-lentősen növekedett is az andragógiát tanulók száma. Mégis a magyar szakmai közélet pezsgése, nagysága elmarad a nemzetközitől, ahogyan a tanuló felnőttek aránya is.
Az MTA elnökének kezdeményezésre 2007-ben jött létre egy szakmai bizott-ság, amelynek az volt a feladata, hogy támogassa az egész életen át tartó tanulás és a felnőttképzés ügyét, adjon helyzetértékelést és javaslatokat a stratégiai döntés-elő-készítés számára. E bizottság főbb megállapításait foglaljuk össze. Magyarországon nem történt meg a tanulás új paradigmájának elfogadása, hagyományosan továbbra is a formális képzés hangsúlyos, a nem formális, informális képzésnek kevés szerep jut. Nemcsak a tanulás szervezeti formáinak kedvezőtlen arányai gátolják az egész életen át tartó tanulás terjeszkedését, hanem az a hazai felfogás is, miszerint a ta-nulás igazán fiatalkorban lehet sikeres. Így kevesen bíznak abban, hogy felnőttkor-ban is hatékonyan elsajátíthatók új ismeretek. Ma a szakemberek két területen látják fontosnak a felnőttkori tanulást. Az idegen nyelv elsajátítása területén, ami legin-kább Európához tartozásunk feltétele, illetve az általános képzés területén, mivel a 15 évesnél idősebb népesség egynegyede nem rendelkezik alapfokú végzettséggel.
Vagyis a funkcionális analfabéták felszámolásában fontos szerepet kell vállalnia a fel-nőttképzésnek. Magyarország a képzésben részt vevők aránya szerint azonban mesz-sze elmarad más európai és az OECD-államoktól is. A résztvevők végzettsége mesz- szerin-ti összetételében pedig azt tapasztalhatjuk, hogy éppen az iskolázottabbak aránya a legmagasabb, vagyis az ifjú korukban a formális képzésben már egyszer elbukók nem sok eséllyel indulhatnak a felnőttképzésben. Ennek következményeképpen a magyar népességen belül egy markáns iskolázatlan csoport termelődik újra és újra.
A szakmai bizottság számos pozitív folyamatról is beszámolt, amely az ezred-fordulót követően indult el a felnőttképzésben. Így 2001-ben jelent meg az első fel-nőttképzési törvény, majd 2002-ben megalakult az Országos Felfel-nőttképzési Tanács is. A Nemzeti Felnőttképzési Intézet és számos módszertani műhely létrejötte is kedvező változásokat hozott. 2007-ben azonban egyfajta visszarendeződés indult el, a felnőttképzési intézet és tanács is megszűnt, beolvadt a Nemzeti Szakképzési Intézetbe és a Nemzeti Szakképzési Tanácsba (ma NSZFI és NSZFT). A szakmai bi-zottság véleménye szerint ez óhatatlanul is a felnőttképzés leminősítésével, háttérbe szorításával járt együtt.
A bizottság egyéb kritikát is megfogalmazott a felnőttképzés irányítási, döntési szintjével kapcsolatban. A felnőttképzési programok akkreditációja nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A felnőttképzés négyféle intézményrendszerre támaszko-dik: az állami intézményekre, nonprofit képzőszervekre, gazdasági társaságokra és a munkaadókra. A 2001-es felnőttképzési törvény rendelkezik arról, hogy minden fel-nőttképzést folytató szervezetet nyilvántartásba kell venni, és ezek az intézmények kérhetik képzési programjaik akkreditálását, amelyet a Felnőttképzési Akkreditáló Testület végez. Az állam a felnőttképzést a központi költségvetésből, a szakképzési hozzájárulásból, a Munkaerő-piaci Alapból is támogatja (Lada, 2008). További prob-lémaként jelentkezik a túlzott bürokrácia, illetve a transzparencia hiánya. Szintén ne-hézséget okoz, hogy még mindig nagyon erős ágazati, területi szemlélet érvényesül, és nincsenek megfelelő statisztikai adatgyűjtések, indikátorok, amelyekkel jól jelle-mezhető volna a képzés (Tót, 2008).
A felnőttképzés feltételrendszerével, eredményességével, a gazdaság munkaerő-igényének kielégítésében játszott szerepével az Állami Számvevőszék is foglalkozott, jelentése 2010 decemberében látott napvilágot. Ezt megelőzően az ÁSZ kutatóinté-zete készített egy nemzetközi összehasonlító elemzést arról, hogy Európában milyen felnőttképzési modellek vannak, illetve mik a magyar gyakorlat jellemzői, melyek a kritikus pontjai (Pulay, 2009). Ezekre a szempontokra támaszkodva végezte el az ÁSZ a felnőttképzés vizsgálatát, a 2006–2009-es időszak áttekintésével. Főként a rendszer azon elemeire fókuszáltak, ahol közpénzt használtak fel. A jelentés megállapítja, hogy a felnőttképzés jogszabályi háttere, irányelvei az uniós elvárásoknak megfelelnek, ugyanakkor azt is jelzi, hogy nem sikerült kiépíteni a pályakövetési rendszert, illetve a képzés eredményességét jelző indikátorok meghatározására sem került sor, a jogi szabályozást pedig bonyolultnak és hiányosnak írja le. További probléma az intéz-ményrendszer erős tagoltsága, átláthatatlansága. A többszintű irányítási rendszerben az egyes szintek között nem megfelelő a kommunikáció, a felnőttképzésért felelős minisztérium nem látja át a teljes felnőttképzési rendszert. A finanszírozással kapcso-latban a jelentés megállapítja, hogy a források nem követték a munkanélküliek számá-nak növekedését, és nem segítették a hátrányosabb régiók felzárkózását sem. Emellett a támogatott képzések hatékonysága is visszaesett (Jelentés a felnőttképzés…, 2010).
Jelenleg elsősorban az ÚMFT operatív programjai nyújthatják azokat a forrá-sokat, amelyek lehetővé teszik a jelzett problémák kiküszöbölését, a felnőttképzés fejlesztését, elősegíthetik az elmaradott térségek felzárkóztatását, a leszakadó, iskolá-zatlan rétegek képzésbe, munkába való integrálását, valamint a tanulási eredmények elismerésén keresztül ösztönözhetik az egész felnőtt népesség képzésbe való bekap-csolódását. A hátrányos helyzetű csoportok támogatására született a TÁMOP 2.1.1 Lépj egyet előre program, melynek előzménye a Foglalkoztatási Hivatal által meghir-detett és sikeresen zárult program volt. Célja az alacsonyan iskolázott, szakképzetlen rétegek képzése. A programban hozzávetőleg 22 ezren vesznek részt (Lada, 2008).
A TÁMOP 2.2.2 A pályaorientáció rendszerének tartalmi és módszertani fejlesz-tése címmel indított program célja az életút-támogató pályaorientáció rendszerének bevezetése Magyarországon. Az új rendszer ágazati, területi semlegességre törek-szik, és egységes módszertani alapokon nyugszik. A program hazánkban is szeretné meghonosítani a szélesebben értelmezett pályaválasztási tanácsadást, amely
min-denki (legyen az fiatal vagy felnőtt) számára hozzáférhető, és amelyben a tanácsadó hozzásegíti az egyént saját személyiségének, képességeinek jobb megismeréséhez, így feltárva képzési, munkavállalási igényeit. Az ország 28 pontján felállított tanács-adói hálózatban összesen 50 szakember a program első két évében több mint tízezer embernek adott elhelyezkedési, képzési tanácsot. A program nagy hangsúlyt fektet a munkaügyi, oktatási, szociális területen dolgozó, részben vagy teljes mértékben pá-lyaorientációs feladatokat ellátó szakemberek továbbképzésére, ismereteinek bővíté-sére is (Borbély-Pecze, 2010).