A kötetünkben található táblázatok, ábrák jelentős része az októberi statisztika néven ismert KIR-STAT felhasználásával készült.
Az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program (OSAP) törvényi rendel-kezései alapján a közoktatásra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség hárul valamennyi közoktatási intézményre (OSAP 1410). Ezt az adatgyűjtést ko-rábban a KSH végezte megyei irodáin keresztül, papíralapú adatszolgáltatás formájában. A 90-es évek végén fogalmazódott meg az igény mind a tartalmi, mind a formai korszerűsítésre. Az új rendszer bevezetésére többéves előkészítő munkálatok és egy sikertelen kísérlet1 után 2001-ben került sor. Ez az Oktatási Hivatal által működtetett közoktatási információs rendszer (KIR) úgynevezett KIR-STAT programja, amely elektronikus adatszolgáltatásra épül és – kisebb-nagyobb, de a lényeget nem érintő változtatásokkal – mind a mai napig a köz-oktatási intézmények alapvető statisztikai adatainak összegyűjtésére szolgál.
A hatályos jogszabályok2 szerint az intézményvezetők minden tanév ele-jén kötelesek intézményükről – a KIR-en keresztül és az ott meghatározott
for-1 Ennek eredménye, hogy Magyarországon mind a mai napig nem áll rendelkezésre a 2000. évi közoktatási statisztika (csak becslések vannak).
2 20/1997. (II. 13.) Korm. rendelet a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról 12/C. § (1), illetve 1993. évi LXXIX. törvény 40. § (6) bekezdés.
5.4.1. Az iskola előtti nevelés
Az iskola előtti nevelés fontos intézménye a bölcsőde, amely a 3 éven aluli gyerme-kek napközbeni ellátását, szakszerű gondozását és nevelését biztosítja. A bölcsődei ellátás csak a gyerekek egy szűkebb csoportja számára érhető el (lásd még a 6.2.1.
alfejezetet), hiszen a gyermeknevelés hagyományos terepe ebben az életkorban a csa-lád. Az elmúlt években a bölcsődei férőhelyek száma ismét növekedésnek indult, s a beíratott gyerekeké is nőtt, a bölcsődék kihasználtsága így összességében javult.
A 2009/10-es évben 100 férőhelyen 130 gyereket helyeztek el, egy gondozóra 5,8 gyerek jutott (lásd Függelék 5.23. táblázat).
A gyerekeket hároméves kortól fogadó óvodai nevelés kettős funkciót tölt be:
egyrészt a szociális igazgatás körébe tartozó feladatként biztosítja a gyermek napközi otthonos ellátását, másrészt a közoktatás részeként felkészíti a gyermeket az iskolá-ba lépésre. A közoktatásról szóló törvény az ötévesekre vonatkozóan már általános érvényű nevelési kötelezettséget határoz meg: attól az évtől, amelyben a gyermek az ötödik életévét betölti, az óvodai nevelési év első napjától kezdődően napi négy órát köteles óvodai nevelésben részt venni.33 Részben a korábbi évtizedek során ki-alakult gyakorlat és a lakossági igények, részben pedig a tankötelezettség ötéves kori kezdetének következménye, hogy az óvodai ellátáshoz való hozzáférés hazánkban nemzetközi összehasonlításban is igen kedvező, az óvodáztatásban az érintett 3–6 éves korosztály részvétele 2009-ben közel 90%-os volt (lásd Függelék 5.24. táblázat).
Az óvodai felvételről a szülő kérése alapján az óvodavezető saját hatáskörében dönt.
A magyar oktatáspolitika az iskolaköteles kor kezdetét rugalmasan kezeli és értelmezi, ami annyit jelent, hogy az iskolakötelezettséget nem kizárólag az életkor határozza meg, hanem szerepe van a gyermek fejlettségének is.34 A gyermek, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget eléri, abban a naptári évben válik tanköteles-sé, amelyben május 31-ig a hatodik életévét betölti.35 Az óvodai elhelyezés annak a nevelési évnek az utolsó napjáig fenntartható, amelyben a gyermek betölti a hetedik életévét.36 A rugalmas beiskolázás révén kitolódott az óvodáztatás életkora, megnőtt a négy-öt évig (3-tól 7-8 éves korukig) óvodába járók száma. Az iskolaérettséget az óvoda igazolja, problémás esetekben az óvónők szakemberek segítségét kérhetik.
33 Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 24. § (3) bekezdés.
34 Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 6. § (2) bekezdés.
35 Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 6. § (2) bekezdés.
36 Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 24. § (5) bekezdés.
mában – úgynevezett közérdekű és közérdekből nyilvános adatokat szolgáltat-ni (közismert nevén ez az „októberi statisztika”). A kötelező jelleg miatt az ily módon létrejövő adatbázis teljesnek tekinthető, azaz az összes nyilvántartott magyarországi közoktatási intézmény adatait tartalmazza.
Az oktatási tárca ezekből az adatokból válogatva jelenteti meg, illetve te-szi közzé a világhálón évi rendszerességgel (a felmérést követő évben) az inter-neten is elérhető Oktatás-statisztikai évkönyveket.
Forrás: Tomasz Gábor összefoglalása
Hétéves kor felett óvodába járásra, szülői kérésre, az illetékes szakemberek vélemé-nye alapján van csak lehetőség.
Az óvodai intézményhálózat az elmúlt években megfigyelhető intézmény-ösz-szevonások következtében jelentős mértékben átalakult. A 2006/07-es tanévhez képest a 2009/10-es tanévre az intézmények száma 22,5%-kal csökkent, ezzel szem-ben a feladatellátási helyek száma nem változott lényegesen, mindössze 3,5%-kal csökkent. A férőhelyek száma összességében 3,2%-kal nőtt, ez az óvodás gyermekek létszámának csak minimális mértékű (0,3%-os) növekedését jelentősen meghaladta.
Az egy csoportra jutó gyereklétszám gyakorlatilag stagnál, ugyanez tapasztalható az egy pedagógusra jutó gyermekek számában is. A csoportok közel fele 21-25 fővel mű-ködik, 23%-ukban helyeztek el 25 gyermeknél többet (lásd Függelék 5.25. táblázat).
Az óvodai ellátáshoz való hozzáférés igen egyenetlen az országban. Míg a gyer-mekek 88,6%-a három vagy több évet is eltöltött az óvodában, egyes területeken az igények meghaladják a rendelkezésre álló férőhelyek számát. Viszonylag nagyok a területi különbségek, így például a három évet óvodában töltők aránya Borsod-Abaúj-Zemplém és Nógrád megyékben a legalacsonyabb, Tolnában a legmagasabb.
Az adatokból összességében az tűnik ki, hogy az óvodázási arány még ma is ott a leg-alacsonyabb, ahol feltehetőleg a legnagyobb szükség lenne az ellátás kiterjesztésére (lásd Függelék 5.26. táblázat). Új, jól működő formának számít a gyerekellátásban a családi napközi, egyelőre azonban csak csekély számban működnek ilyenek.
5.4.2. Az alapfokú oktatás
Amint a korábbiakban már szó volt róla, alapfokú oktatáson az általános iskolai okta-tást értjük, ami az ISCED 1 és 2 szintjének felel meg. Ezen a területen a közelmúltban a legnagyobb változást az intézményrendszer átalakulása jelentette.
5.4.2.1. Intézményi jellemzők
Az általános iskolai oktatást az új évezred elején is alapvetően érintette a tartós de-mográfiai csökkenés (lásd 5.3.1.1. alfejezet). Az itt tanuló gyerekek száma 1987 óta csökken, a 2009/10-es tanévben az 1990/91-es létszámnak már csak 66,3%-át tette ki (lásd Függelék 5.27. táblázat). Ez természetszerűleg hatással volt az intézmények számának, átlagos méretének és a foglalkoztatott pedagógusok számának alakulá-sára is. Ezek jellemzően a tanulói létszámcsökkenést némi késéssel követik, a vizs-gált időszakban – a 2006/07-es és a 2009/10-es tanévek között – átrendeződésük azonban már folyamatos volt. Miközben a gyermekek létszáma 6,7%-kal csökkent, ennek mértékét meghaladóan csökkent a feladatellátási helyek (6,9%) és az osztályok (9,8) száma, de a legjelentősebb arányvesztés a pedagógusok létszámában (11,2%) következett be (lásd Függelék 5.27. táblázat). Az országos adatok mellett a területi különbségek jelentős mértékben módosíthatják az egy-egy megyében vagy régióban megfigyelhető tendenciákat (lásd Függelék 5.28. táblázat).
Mivel az intézményhálózat szűkítése részben iskolabezárással, részben iskola-ösz-szevonásokkal történt, az intézmények és a feladatellátási helyek (erről részletesebben lásd a keretes írást) száma eltérő mértékben változott. Nagyobb volumenű volt az
önál-lóan működő intézmények csökkenése, miközben nőtt az intézmények alá szervezett tagiskolák száma, s ezzel a több tagintézménnyel működő intézmények aránya is. Egy, a 2007/08-as OKM-statisztikai adatokra épülő elemzés azt mutatta, hogy egy intéz-ményhez átlagosan 3,35 tagiskola tartozott. Összességében úgy tűnik, hogy nem pusz-tán a demográfiai helyzet vagy a településszerkezet magyarázza az iskola-összevonások különbségeit, a háttérben fenntartónként más és más stratégiák vannak. A több tagis-kolával működő intézmények a nagyobb települések esetében jellemzően településen belül (73%-uk), a kisebb települések esetében települések között (93%-uk) szerveződ-nek. Megyék szerint is eltérések figyelhetőek meg: Vas, Somogy és Fejér megyékben a tagiskolák több mint 80%-a különböző településeken helyezkedik el, Pest, Hajdú-Bihar és Baranya megyékben azon tagiskoláknak nagyobb az aránya, amelyek egy települé-sen belül kerültek összevonásra. Eltéréseket mutat az összevonási hajlandóság fenntar-tók szerint is: az alapítványi és magániskolák esetében több tagiskola szerveződik egy intézmény alá, átlagosan 8,2 tagiskolából áll egy intézmény. Az önkormányzati iskolák esetében 3,6, a megyei önkormányzat által fenntartott intézmények esetében 3, az egy-háziak körében – amelyek kisebb összevonási hajlandóságot mutattak –, átlagosan 2,5 tagintézmény tartozik egy intézmény alá. Különböző az összevonások nyomán a há-lózat és a fenntartói szerkezet átalakulása település- és iskolaméret szerint is: a kisebb települések körében nagyobb volt mindkét vonatkozásban a változás. Feltehetően az iskola-összevonások következménye a bejárók arányának növekedése, ami a 2001/02-es tanévi 9,6%-ról, a 2008/09-2001/02-es tanévre 13,6%-ra nőtt (Imre–Hív2001/02-es, 2010a).