A legnépszerűbb és legnagyobb, nemzetközi hírű hazai nyári zenei fesztivál-ra évek óta kutatói figyelem irányul (Gábor, 2000; Gábor–Szemerszki, 2008).
A zene összekötő szerepét széles kínálati palettán erősítő fesztivál közönsége – amelynek átlagéletkora 2008-ban 24,8 év – inkább a jobb anyagi helyzetű, iskolázottabb, városlakó fiatalokból kerül ki. Nem reprezentatív, de a jövő ma-gyar középosztály szempontjából fontos képet nyerhetünk róluk az idősoros vizsgálatokból. E csoportok egyben a leginkább nyitottak a külföld felé, így a
2.7.2. A diákok tanulási aspirációi
322009-ben a 10–16 éves diákok 3 korcsoportja átlagosan csupán 10–15%-a gondol az érettséginél alacsonyabb szintű végzettségre. Azok aránya, akik érettségihez vagy ezen túl technikusi végzettséghez akarnak jutni 31–33% között van. A diploma
meg-32 Az Országos kompetenciaméréshez (OKM) – erről lásd az oktatás eredményességről szóló 9.
fejezetet – tartozik egy, a tanulók által kitöltött kérdőív felvétele is; ezt használtuk fel a tanulók aspiráció-inak és mobilitási törekvéseinek elemzésére, az 2009. évi OKM nyilvános adataiból (Országos kompeten-ciamérés 2009, é. n.).
hazai és a nemzetközi fesztiválközönség összehasonlítása tágabb perspektívá-ba helyezi jellemzőiket.
A szigetlátogatók 15-16 évesen mennek először egyedül szórakozni, il-letve tesznek szert szexuális tapasztalatra. Az iskola befejezése a magyaroknál átlagosan 24 évesen, a külföldieknél kicsit hamarabb történik, de náluk a mun-kavállalás többnyire megelőzi a tanulmányok befejezését. Az első teljes állás vállalásának átlagéletkora a magyar fiataloknál magasabb, saját lakásba költö-zésük is több mint egy évvel későbbi, mint a külföldi fiataloké (25,4 és 23,8 év).
A gyerekvállalást átlagosan 30 éves korra teszik; a magyaroknak kétharmada, a külföldieknek csak egyharmada biztos abban, hogy lesz gyereke.
A szabadidős tevékenység életük kitüntetett része; középpontjában áll a zene, a fogyasztás, s jelentős részükre jellemzőek az aktívabb szabadidős tevékenységek (például zenélés, festegetés). Az internet használat, a zene- és filmletöltés sokak mindennapos tevékenysége, csakúgy, mint a fotó- és videomegosztók használata. A blogírásban a külföldi fiatalok valamivel aktí-vabbak, mint a magyarok, s ugyanígy, az internetes ügyintézésben is.
A fesztivál látogatói között ugyanazok az öltözködési stílusok; az alteres, alternatív stílusok a legnépszerűbbek. Az egyik leginkább elutasított csoport a skinheadeké; a magyar fiatalok több mint fele utasítja el a (külföldön nem is igen azonosított) félkatonai szervezeteket, s elenyésző arányban szimpatizál velük.
A magyar fiatalok alacsonyabb politikai és civilszervezeti aktivitása – mintegy kétötödüket érdekli a politika, a külföldiek több mint felével szemben – a társadalom jövőjének borúlátóbb megítélésével párosul. A magyarok eseté-ben igen nagy a szakadék az ország és a saját jövő megítéléséeseté-ben: míg több mint a megkérdezettek fele pesszimista a társadalom jövőjéről, saját jövőjét mintegy négyötöde optimistán ítéli meg.
A külföldiek sokkal toleránsabbak a magyar fiataloknál. Utóbbiak közel egyharmadának egyáltalán nem tetszene, ha közelébe roma család költözne, ami a külföldi fiatalok csak 7,9%-át jellemzi. Tízszeres vagy ahhoz közeli, azo-nos irányú a különbség az arab, a zsidó és a kínai családokkal kapcsolatban is.
Figyelemre méltó viszont, hogy a kedvezőtlen szociális helyzetűeket hasonló szituációban sem a magyar, sem a külföldi fiatalok nem utasítják el.
Forrás: Gábor–Szemerszki, 2008
szerzését a tanulók 54–57%-a tervezi. A gyerekek növekvő életkorával fokozatosan csökken az érettségi alatti, és ugyanígy nő a felsőfokú végzettséget szerezni kívánók részaránya (lásd Függelék 2.14. táblázat). A fiatalok ambiciózus iskolai terveket szö-vögetnek; a korai iskolaelhagyás, az alacsony iskolai végzettség nem a tervek és szán-dékok tükörképe, sokkal inkább kudarcba torkolló, mikroszintű – családi, iskolai, személyiségfejlődési – folyamatok következménye.
A tanulói továbbtanulási tervek és az anya iskolai végzettsége alapján képet nyerhetünk a tanulók elképzelt mobilitási törekvéseiről is. Ezek az információk megfelelnek annak a jól ismert jelenségnek, hogy a képzettebb szülők gyermekeinek magasabb lesz a végzettsége; itt az is látható, hogy maguk a gyerekek is többet akarnak elérni (lásd Függelék 2.15. táblázat). A kevesebb mint 8 osztályt végzett édesanyák gyermekeinek közel 40%-a szintén legalább érettségire gondol, 8–10%-a pedig felsőfokú végzettségre. A 8 osztályt végzett anyák gyermekei már magasabb célokat tűznek ki: 40–47%-uk középiskolát (érettségit, technikusképzést) képzel el magának, ötödük pedig felsőfokú végzettséget. A másik oldalon még határozottabb tervekkel találkozhatunk: az egyetemet végzett anyák gyerekeinek csak 1–1,3%-a nem gondol érettségire, 5–6%-uk csak érettségire, 92–93%-uk azonban diplomára, s ezen belül ötödük-negyedük doktori fokozatra is. A szakmunkás, szakiskolai végzettségű anyák gyermekeinek több mint 40%-a egy, további közel ilyen aránya két intergenerációs mobilitási lépcsőt kíván ugrani, azaz – az utóbbi esetben – két szinttel magasabb iskolázottságot szeretne magának a szülői generációéhoz képest.
2.8. Változó társadalom
Magyarország társadalmának leírásakor a kétezres években inkább a problémaorien-tált megközelítések jellemzők, amelyek a fejlett és a szomszédos országoknál alacso-nyabb születéskor várható élettartamot, ezen belül is a középkorú férfiak nagyará-nyú halálozását, az egészségmutatók fejlettségünkhöz viszonyítva alacsony értékeit, a társadalmi normavesztés, az anómia erősödését, az ehhez kapcsolódó úgynevezett rizikómagatartások, az alkoholizmus és az öngyilkosság magas arányát hangsúlyoz-zák (Kopp, 2008). Bár a születéskor várható élettartam némileg javult – 2009-ben 69 év a férfiaknál és 77,4 év a nőknél33 –, változatlanul elmarad még szűkebb régiónk országaiétól is. Becslések szerint a teljes lakosság közel egytizede alkoholbeteg; a traumatizált családokban élő gyermekeknél kimutatható a függőségre utaló hajlam (A tagadás…, 2008). A korai elhalálozásért a magatartástudományi kutatások a tar-tós stresszt teszik elsősorban felelőssé, amely olyan helyzetekben alakul ki, amelyek-kel az emberek nem tudnak megküzdeni. A legveszélyeztetettebb társadalmi csopor-tok e tekintetben is a leszakadók, a cigányok, különösen a férfiak. Az idősoros vizs-gálatból láthatóan a legkevésbé iskolázott rétegek helyzete egyre reménytelenebbé válik. Míg az 1990-es években még átlagosan 8,9 év volt a különbség a legmagasabb és a legalacsonyabb iskolai végzettségű férfiak várható élettartama között, ez 2006-ra 16,5 évre nőtt. A legiskolázatlanabb 30 éven aluli férfiak várhatóan kevesebb, mint fele éri meg a 65. életévét (Kopp, 2008).
33 Forrás: KSH, stADAT 1.1. táblázat.
Nemzetközi összehasonlításban az is markáns, hogy Magyarországon az em-berek kevésbé elégedettek és boldogok, mint máshol. Az EU keretében 2007-ben végzett életminőség-vizsgálat (EQLF)34 szerint Magyarországnál csak Bulgáriában és Macedóniában kevésbé elégedettek az emberek az életkörülményeikkel. Mint ku-tatások is jelzik, az anyagi helyzettől függő jóllét és a boldogságérzés nem azonos. Bár az anyagiak hiánya csökkenti a boldogságot, megléte nem növeli azt (lásd például Szondy, 2007). Bár csak öt ország lakói érzik boldogtalanabbnak magukat, mint a magyarok, bizonyos mentális potenciálra utal az, hogy az elégedettség és a boldogság hazánk esetében esik a legtávolabb egymástól: elégedetlenségünk ellenére képesek vagyunk a boldogságra. A 2006-os magyar Hungarostudy vizsgálat szerint a lakos-ság átlagosan 72%-a tartja boldognak magát; ezen belül a tanulók a legboldogabbak (91%-uk vallotta ezt), illetve a gyesen, gyeden lévő anyák (86%). A boldogság a leg-többeknél az anyagi javakhoz kötődik (gépkocsi), de a társas támogatás lehetősége (a gyakoriság sorrendjében: szülőtől, barátoktól, munkatársaktól, házastárstól) is erős kapcsolatban áll vele (Kopp–Skrabski, 2008). Magyarországon az életkörülmények-kel való elégedetlenség nagyobb fokú, mint azt az egy főre eső bruttó nemzeti termék átlagából kirajzolt európai trend alapján várni lehetne. Ugyanebből a vizsgálatból lát-ható, hogy a magyarok nemzetközi összehasonlításban a legpesszimistábbak – bár csaknem harmaduk optimista, s bő harmaduk se nem optimista, se nem pesszimista –, s hogy a társadalmi tőke – ennek egyik fő faktora, a más emberekbe vetett bizalom – nálunk igen alacsony fokú.35
Korábbi énképünknek ellentmond, hogy lakosságunk értékvilága nem a szom-széd vagy sok tekintetben példának tekintett nyugat-európai országokéval rokon, ahogy hittük, sokkal inkább hasonlít a Balkán és Kelet-Európa országai lakosságának értékszerkezetére (Keller, 2010). Ez a legfőbb tanulsága annak a nemzetközi vizsgá-latnak, amely a világ sok fejlett és közepesen fejlett országának lakossági értékvizsgá-latára irányult (lásd a keretes írást).
34 A 2007-ben végzett vizsgálatban 31 ország 35 000 állampolgára vett részt, az unió tagállama-in kívül Norvégia és a három tagjelölt: Törökország, Macedónia és Horvátország.
35 Second European Quality Life Survey [online:] {http://www.eurofound.europa.eu/
pubdocs/2009/02/en/2/EF0902EN.pdf}