A gazdasági növekedés problémái

A hazai gazdasági növekedés lassulásában részben a reálszféra, részben az államház-tartás problémáihoz kapcsolódó okok játszott ak szerepet. Az előbbi egyik mutatója a beruházások visszaesése, amely a vállalkozási szektorban már 2001-től csökkent. Eb-ben fontos szerepet játszott a makrogazdasági stabilitás hiánya, amely a befektetők számára jelentős kockázati tényezőnek bizonyult (Medgyesi, 2011).

A magyar államháztartás kedvezőtlen állapota – az, hogy a költségvetési bevéte-lek növekedése egyre kevésbé tartott lépést a kiadások növekedésével – is egyre in-kább a gazdasági kibontakozás gátjává vált. Az államháztartás szerkezetében 2006-ig a társadalombiztosítási és jóléti kiadások növelése volt a legjelentősebb változás.

A 2002-es politikai döntések (50%-os béremelés a közszférában, 13. havi nyugdíj bevezetése) az egy keresőre eső reálkereset és a háztartások fogyasztásának jelentős növekedését vonták maguk után, jóval alacsonyabb GDP-emelkedés mellett (lásd 2.2. ábra és Függelék 2.1. táblázat).

2.2. ábra

A GDP, az egy keresőre jutó reálkereset és a háztartások fogyasztása Magyarországon, 1989–2009 (%, előző év=100%)

Forrás: Magyarország 2009, 2010: 1.2 és 1.6 táblázat alapján Medgyesi, 2011

Mindebből és a magas arányú adósságtörlesztésekből adódóan 2006-ra 9,3%-os, kri-tikusan magas defi cit alakult ki. Ugyanazon évben – az uniós felzárkózás jegyében készített konvergencia-program keretében – jelentős fi skális kiigazításra került sor, amely számos állami bevételnövelő és több kiadáscsökkentő intézkedést tartalma-zott . A kiigazítás a GDP 52%-áról 48,8%-ára csökkentett e az államháztartási kiadá-sok arányát, de csak kismértékben módosított a kiadákiadá-sok szerkezetén; változatlanul hagyta a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások arányát (17,6%), és csökkentet-te az oktatásra (5,7-ről 5,2%), az egészségügyi és az általános közszolgáltatási kiadá-sokét (Medgyesi, 2011). Mindez azonban kevésnek bizonyult, s a 2008-ban kitört

vi-120

110

100

90

80 1989

GDP-volumenindex Egy keresőre jutó reálkereset Háztartások tényleges fogyasztása (egy főre)

1994 1999 2004 2009

lággazdasági válság⁴ hatására Magyarország kénytelen volt nemzetközi intézmények segítségét is kérni. A kormány 2009-ben – az államháztartási hiány és a begyűrűzött válság hatásainak enyhítése érdekében – ismét jelentős kiigazítási csomagot állított össze. Ennek egyik része a közszféra és a jóléti kiadások visszafogását tartalmazta, másik része adócsökkentést is magában foglaló gazdaságpolitikai intézkedéseket.

Ezek biztosították az államháztartási hiány növekedésének megállítását – amely az eurozóna országaiban átlagosan a miénknél magasabb, 6,3%-os mértékű volt –, ugyanakkor komoly gazdaságélénkítő csomag bevezetésére nem került sor. A vál-ságból való kilábalás 2010-ben kezdődött el, és a gazdaság ismét lassú növekedésnek indult (lásd 2.1. ábra és Függelék 2.2. táblázat). A 2008 novemberében a Nemzetközi Valutaalappal, az Európai Unióval és a Világbankkal kötött 20 milliárd eurós készen-létihitel-megállapodást 2010 júliusában – az éves 3,8 százalékos költségvetési hiány-cél megtartásának ígéretével – az új kormány nem újította meg (Orbán…, 2010).

Az OECD két – 2009 és 2010 nyarán végzett – felmérése⁵ szerint a 2008 őszén kezdődő gazdasági válság nem hagyta érintetlenül az oktatási rendszereket sem.

A munkanélküliség növekedése sok helyen, így Magyarországon is a kötelező okta-táson túli oktatás-képzés iránti igények növekedéséhez vezetett. Több országban a válság hatása érzékelhető volt a képzési szerkezet átstrukturálódásában; hazánkban például csökkent a részvétel a felsőoktatás költségtérítéses és részidős képzéseiben.

Az oktatási kiadások számos helyen visszaestek, jóllehet az esetek egy részében csak részben a válság közvetlen következményeként. Általános volt az oktatásügyi magánbefektetések jelentős visszaesése is. Mindkét jelenség különösen erősen je-lentkezett Magyarországon. S miközben az országok döntő többsége alkalmazott pénzügyi vagy egyéb ösztönző eszközöket az oktatás területén a válság hatásainak csökkentésére, nálunk ez elmaradt, illetve az EU fejlesztési forrásai töltöttek be ha-sonló szerepet.

A 2010-es vizsgálat tanúsága szerint az oktatási kormányzatok többsége elég eredményes volt az oktatásügyi ráfordítások szintjének megőrzésében, néhány or-szágban sikerült a megkezdett reformokat továbbvinni, sőt felgyorsítani, kihasználva az oktatásnak a versenyképesség erősítésében játszott szerepét. Mindössze négy or-szág – köztük hazánk⁶ – adott olyan információt, hogy a válság valamennyi oktatási szintet negatívan érintette: vagy pénzügyileg, vagy a tervezett reformokat illetően.

Magyarországon a válság vezetett a közszféra, ezen belül a tanárok bérének befa-gyasztásához, illetve a 13. havi bér megszűnéséhez (erről lásd még a pedagógusokról szóló 8. fejezetet). A válság országunkban visszavetette az óvodai, általános és közép-iskolai szinten tervezett reformokat, a felsőoktatásban lelassította a többciklusú kép-zés bevezetését, így csak a szakképkép-zésben és a felnőttoktatásban történt gyorsítás, döntően az uniós fejlesztési forrásokból finanszírozott programoknak köszönhetően (OECD Educationtoday…, 2011).

4 A válság hatását mutatja, hogy a teljes világgazdasági GDP 2009-ben 5%-kal csökkent, s a foglalkoztatottak száma 50 millióval zsugorodott (Felborult a rend…, 2010).

5 Az online kérdőíves módszerrel folytatott vizsgálat az országok oktatásért felelős miniszté-riumai közreműködésével zajlott. A 2009-es vizsgálatban 17, a 2010-esben 25 OECD-ország, valamint Svájc vett részt.

6 A többi ország: Görögország, Izland és Írország.

A magyar gazdaság tartós növekedésének fő gátját a gazdaság strukturális jellegű problémái jelentik. Mindeddig nem sikerült a gazdaság átalakítása a magas hozzá-adott érték tartalmú termelés és szolgáltatások irányába. Igen szűk a nem húzóerőt jelentő, de magas foglalkoztatottságot biztosító ágazatokban működő vállalatok köre is. A hazai tőkehiányból adódóan erre képes, elsősorban külföldi nagyvállalatok – többek között megfelelő hazai beszállítói kínálat híján, valamint a versenyképesebb külső kínálat miatt – nincsenek elegen. A GDP több mint harmadát 100 vállalat termeli, döntően külföldi tulajdonú magáncégek, a nagy állami-önkormányzati vál-lalatok eredményessége messze elmarad ezek átlagától (Válságmozgás, 2010). A ha-gyományos, képzetlen munkaerőt igénylő és alacsony hatékonyságú, így nagyrészt versenyképtelen ágazatok a rendszerváltáskor túl gyorsan felszámolásra kerültek.

A mezőgazdaság és a hozzá kötődő ágazatok bekapcsolása a piacképes termelésbe máig megoldatlan, a versenyképes agrártermeléshez szükséges megfelelő nagyság-rendű termőföldhöz jutás korlátai (hazai magántőkehiány, a külföldi vásárlás mora-tóriuma, a cégek földszerzésének tilalma) miatt. Mindennek következtében milliós nagyságrendű, nagyrészt szakképzetlen munkaképes korú ember rekedt a munka-erőpiacon kívül (lásd a 2.1.3. alfejezetet). A dilemma az, hogyan lehet együttesen nö-velni a versenyképességet, illetve felszámolni az ennek gátját jelentő hosszabb távú belső problémákat. Ugyanakkor a bruttó hazai termék nemzetgazdasági ágazatok közötti megoszlásában a mezőgazdaság még így is az uniós átlag felett járul hozzá a GDP-hez, és az ipar részaránya is magasabb, mint az EU átlagában (lásd 2.3. ábra). Ez a szolgáltatási ágazat elmaradásából is adódik, bár a közszolgáltatások európai össze-hasonlításban kiugróan alacsony bérei alulértékelik e szféra kibocsátását.

A gazdaság teljesítőképességében komoly tényező a munka termelékenysége, il-letve ennek alakulása. Hazánkban igen jelentős, a régió országai között a legnagyobb a külföldi és hazai tulajdonú vállalatok termelékenységi szintje közti különbség, és a felzárkózásnak sincsenek meg a jelei (Elemzés…, 2010. május). Ebből adódóan is be-szélhetünk Magyarországon „behorpadt” szerkezetű duális gazdaságról, amelynek egyik pólusán a nagy nemzetközi vállalatok relatív részesedése a foglalkoztatásban alacsony, a GDP megtermelésében és az exportban pedig magas, a másik póluson lévő hazai kis- és középvállalatok (kkv) pedig éppen fordított módon jellemezhetőek (Palócz…, 2010, id. Medgyesi, 2011).

Mivel hazánk nyersanyagokban szegény, szűk belső piaccal rendelkező ország, a külpiaci nyitottság megfelelő kiaknázása a gazdasági fejlődés alapvető tényezője.

Kivitelünk aránya a GDP-hez a kétezres évek második felében több mint 75%. Ex-portunk és imEx-portunk döntően az EU-tagállamokkal, ezen belül Németországgal és közelebbi szomszédainkkal bonyolódik.

A versenyképesség szempontjából kiemelten fontos kutatás-fejlesztésre (K+F) Magyarország a KSH szerint 2009-ben a bruttó hazai termék 1,2%-át fordította, 0,3%-kal többet, mint 2005-ben.⁷ Az Európai Unió 27 tagországának 2%-os átla-gához képest ez arányában is elmaradás, nominál összegben pedig még inkább. Az összes ráfordítás 57,1%-át az üzleti vállalkozások adták, a felsőoktatás 20,9%, a kuta-tóintézetek 20,1% arányban járultak hozzá a kutatás-fejlesztéshez.⁸

7 Forrás: KSH, stADAT 7.2.10. táblázata.

8 Forrás: KSH, stADAT 7.2.10. táblázata.

2.3. ábra

A bruttó hazai termék gazdasági ágazatok közötti megoszlása Magyarországon és az Európai Unió 27 tagállamában átlagosan, 2009 (%)

Forrás: KSH, stADAT 7.3.3. táblázat alapján

Németországban, amely az innováció európai éllovasa, a cégek 60%-a innovatív, Ma-gyarországon 25%-a; ezzel a 23. helyen vagyunk.⁹ Az EU egészében minden ötödik, nálunk minden tizedik kis- és középvállalkozás végez valamilyen innovációt (Lefej-lesztés, 2009). A forráshiány mellett az összehangolatlanság, az állami és magánszféra közötti együttműködés gyengesége is oka a K+F csekély hatékonyságának (Török, 2006). Gond az is, hogy a hazai kutatás-fejlesztés és innováció erősen technológiai orientációjú; kevéssé érvényesül a mai fejlett gazdaságokban egyre inkább előtérbe kerülő szervezeti jellegű, illetve a kliensek, fogyasztók által generált tudásmegújítási igény (Oslo Manual, 2005; The OECD Innovation…, 2010).

2.2. A munkaerőpiac és a foglalkoztatás alakulása

A magyar társadalom és gazdaság tartósan kritikus problémája, hogy az aktív élet-korú lakosság kirívóan alacsony arányban van jelen a munkaerőpiacon. Az Európai Unióban Magyarország foglakoztatási rátáját 2009-ben csupán Máltáé múlta alul.

Több mint kétszer annyi magyar férfi, és közel kétszer annyi magyar nő marad távol a munkaerőpiactól, mint holland (lásd Függelék 2.3. táblázat). Ez korlátot jelent a gazdaság növekedése számára, széles társadalmi rétegek és egész kistérségek elsze-gényedéséhez, illetve leszakadásához vezet, továbbá kedvezőtlenül hat a társadalmi devianciákra és a társadalmi szolidaritásra is (lásd a 2.8 alfejezetet).

Az alacsony foglalkoztatás okai között van a feketefoglalkoztatás magas, 16–

17%-ra becsült mértéke is (Elek et al., 2009). A foglalkoztatás bővítése évtizedes po-litikai prioritás, de a foglalkoztatáspolitikára költött évi százmilliárdok nem hoztak eredményt. 1997-től 2006-ig ugyan csak egyetlen év volt, amikor a foglalkoztatás nem bővült, de a bővülés mértéke egyik évben sem haladta meg a néhány tízezer főt, és összesen alig 4%-ot tett ki (Fazekas–Molnár, 2010). 2007-től kezdve, a 2008-ban beköszöntött válságot követően ugrásszerűen csökkent a foglalkoztatottak száma,

9 Forrás: Eurostat, Structural indicators.

Magyarország

ami 2009-ben a kilencvenes évek végének szintjére süllyedt. A foglalkoztatás bővülé-sét a beruházások alacsony szintje mellett akadályozták a munkaerő alkalmazásához kapcsolódó magas járulékos terhek, másfelől nem segítették a szociális ellátórendszer egyes elemei, így a rokkantnyugdíjazás és a korai nyugdíjazás lehetősége, továbbá a gyermektámogatási rendszer bizonyos sajátosságai¹⁰ sem (Medgyesi, 2011). Ezek egy-részt széles rétegek számára tették lehetővé a munkaerőpiactól való távolmaradást, hozzájárulva az alacsony gazdasági aktivitási rátához, másrészt magas költségei el-vonták a forrásokat a beruházásoktól, a vállalkozásbarát környezet megteremtésétől.

A magyar gazdaság egyik további jellegzetessége, hogy a 100 legnagyobb, döntően multinacionális vállalat, amely az export döntő hányadát is bonyolítja, mindössze 320 ezer főt foglalkoztat (Válságmozgás, 2010). Ilyen struktúrában a foglalkoztatás jelentős bővítése csak a ma kevéssé versenyképes, hazai tulajdonú kis- és középvállalkozói szektor foglalkoztató képességének javításával volna lehetséges.

A foglalkoztatási arányok erősen eltérnek nemek, életkori csoportok és iskolázottság szerint. A férfiak mutatója 2009-ben 11,2%-kal volt magasabb, mint a nőké (lásd Függelék 2.3. táblázat). Az eltérés azonos az uniós átlagértékkel, de a foglalkoztatás jóval alacsonyabb szintje mellett. Nagyok a foglalkoztatás regionális eltérései is: 2009-ben Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon a 15–64 éves lakosságnak 10–13 százalékponttal magasabb aránya dolgozott, mint Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön (lásd Függelék 2.4. táblázat). Az eltérések az évtized során alig változtak, makacsul ellenállnak a területi különbségeket csökkenteni szándékozó politikának és az EU strukturális alapokból erre a célra fordított erőforrásoknak.