teljesen azonos státuszú iskolacsoportok különbségei

Láthattuk korábban, hogy az általam (szükségszerűségből) kialakított iskolacsopor-tok nem teljesen egységesek, s az iskolák státuszát (HHH arány) tekintve a tanulói adatok alapján is körvonalazódik némi különbség a reziliens és a veszélyeztetett iskolacsoportok között. Ezért a reziliens, illetve a veszélyeztetett iskolák kontextusát úgy is megvizsgálom, hogy mindkét iskolacsoportból kiválogatom azokat az isko-lákat, amelyeknek leginkább megegyezik a társadalmi-gazdasági státusza. Adódik a lehetőség, hogy mindkét iskolacsoportból azokat az iskolákat vizsgáljam, ahol 50 százalék feletti a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya. Azért a halmo-zottan hátrányos helyzetet jelző mutatót alkalmazom, mivel ez tanulói szinten is egyértelműen beazonosítható, ellentétben a roma/cigány nemzetiséggel, amelyről csak – az igazgatók által – iskolai szintre becsült információk állnak rendelkezés-re. Mindkét vizsgált iskolacsoportban vannak tehát olyan iskolák, melyek státusza egyezőnek tekinthető, s amelyek így a tanulói összetétel alapján biztosan hasonló problémákkal szembesülnek. Alapvető kérdés, hogy megmarad-e ekkor a reziliens iskolák sok esetben kedvezőbb kontextuális hatása.

Fontos hangsúlyoznom, hogy a reziliens és a veszélyeztetett iskolacsoportok iskolai kontextusának hatásait most csak azokra az iskolákra végzem el, ahol a hal-mozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya meghaladja az 50 százalékot. Ezt a szű-kítést jelen esetben azért tehetem meg, mert a kontextuális elemzésem az Országos kompetenciamérés tanulói szintű adatbázisán alapul, azaz még elemezhető tanulói elemszám marad a leválogatás után is: 13 reziliens iskola 248, illetve 28 veszélyez-tetett iskola 723 nyolcadik évfolyamos tanulója. Ugyanakkor az elemzés későbbi, pedagógusvéleményeket és attitűdöket feltáró részében ezzel a szűkítéssel már nem tudok élni, hiszen – mint ahogy azt a IV.7.4. alfejezetben is bemutattam – a peda-gógus-paneladatbázis almintájának elemszáma statisztikai elemzésre még alkalmas ugyan, de azért már így is elég alacsony, s így további szűkítésre nem ad lehetőséget.

Amennyiben az 50 százalék feletti halmozottan hátrányos helyzetű tanulói arány alapján leválogatott reziliens, illetve veszélyeztetett iskolákat vizsgáljuk,

akkor megállapítható, hogy az így képzett iskolacsoportok között már nem mutat-ható ki meghatározó különbség a markáns háttérváltozók (HHH arány, roma/cigány tanulók aránya, területi elhelyezkedés, fenntartó stb.) tekintetében. Mindkét iskola-csoportban átlagosan 70 százalék a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya, az átlagos roma/cigány tanulói arány is 75–77 százalék között mozog, és az összes ilyen típusú (gettó)iskola állami/önkormányzati fenntartás alatt működik.

Az eredményesség kapcsán teljesen ugyanazok a tendenciák és következte-tések rajzolódnak ki, mint mikor az összes reziliens, illetve veszélyeztetett iskola nyolcadik évfolyamos diákjainak teljesítményeit vetettem össze. Egy dologban ta-pasztalható eltérés, mégpedig abban, hogy a kiemelkedően teljesítők arányában nem mutatható ki semmilyen eltérés, vagyis az 50 százalék feletti halmozottan hátrányos helyzetű tanulói aránnyal rendelkező reziliens iskolákban elsősorban az alulteljesí-tők arányának csökkenése okoz magasabb kompetenciamérési eredményeket.

A tanulói elképzeléseket (elérni kívánt iskolai végzettség) tekintve markáns kü-lönbség rajzolódik ki a két iskolacsoport halmozottan hátrányos helyzetű tanulói közötti, mely elsősorban az érettségi alatti kategóriák közötti megoszlásokban mu-tatkozik meg: a reziliens iskolákban ezek a tanulók nagyobb arányban jelölik meg a leg-feljebb nyolc általános iskolai végzettség (11,5%), és kisebb arányban a szakmunkás végzettség elérését (36,4%), mint a veszélyeztetett iskolákban tanuló társaik (3,1%, illetve 44,1%). Korábban már utaltam rá, ez nagyban összefügg azzal, hogy milyen a szülők iskolai végzettsége. Jelen esetben ez még inkább elmondható: a reziliens iskolákban tanuló halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek szülei közül csaknem mindenki legfeljebb nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezik (94,5%).

Továbbá az is szembetűnő, hogy ezekben a reziliens iskolákban a nagyon hátrányos, illetve a kedvezőbb helyzetben lévő tanulók szociális és kulturális helyzetét jelző családiháttér-index átlagértékei között nagyobb a különbség (1,44), mint a veszé-lyeztetettekben (1,17). Hozzátéve, hogy a reziliens iskolák halmozottan hátrányos helyzetű tanulói esetében az index értéke lényegesen kedvezőtlenebb hátteret mutat (–2,13), mint a veszélyeztetett iskolák hasonló helyzetú diákjai esetében (–1,96).

Vagyis a reziliens iskolákban a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók annak el-lenére tudnak jobb iskolai eredményeket elérni, hogy az otthonról hozott kulturális tőkéjük alacsonyabb, mint a veszélyeztetett iskolában tanuló társaiknak.

Hogy ez minek is lehet köszönhető, arra választ kaphatunk akkor, ha a korábban is vizsgált jellemzőket vesszük górcső alá. Ezen jellemzők közül csak két olyan té-nyező mentén mutatható ki releváns különbség a leszűkített iskolacsoportok között, amely szorosan köthető az iskolához és pedagógusaihoz: (1) elmúlt év végi tanulmá-nyi átlageredmény és (2) iskolai szervezésű táborozáson, nyaraláson való részvétel az elmúlt négy évben.

A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók 50 százalék feletti arányai alap-ján leszűkített mintán az év végi átlageredmények – ellentétben a heterogénebb

2. Miként hatnak az eltérő iskolai kontextusok?

iskolacsoportosításkor kapott eredményekkel – Pygmalion-hatásra utalnak az így lehatárolt reziliens iskolákban. A reziliens iskolákban a veszélyeztetett iskolákhoz képest magasabbra értékelik a hátrányos helyzet alapján elkülönített mindkét tanu-lói csoportot, sőt, a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók esetében ez még inkább megnyilvánul (vö. Lannert–Csüllög 2014, illetve a II.4.3. alfejezet megállapításai-val). (9. ábra)

9. ábra: Az előző év végi tanulmányi átlageredmények a vizsgált iskolacsoportokban a tanulók halmozottan hátrányos helyzete szerint

Forrás: OKM tanulói és telephelyi kapcsolt adatbázis.

Megjegyzés: nr-nem HHH=66, nr-HHH=138; nv-nem HHH=181, nv-HHH=386.

* Szignifikáns különbség az iskolacsoportok és almintáik között független kétmintás t-próba szign.

p<0,1.

Az iskolai szervezésű táborozáson, nyaraláson való részvételt tekintve bizonyos értelemben hasonló kép rajzolódik ki. A reziliens iskolákban gyakrabban vesznek részt a tanulók ilyen jellegű programokon, mint a veszélyeztetett iskolákban. Ugyan-akkor az is kitűnik a reziliens iskolákban, hogy a nem halmozottan hátrányos hely-zetű tanulók részvételi esélyei jobban megugranak, mint a halmozottan hátrányos társaiké. Vagyis a reziliens iskolák általánosságban véve több ilyen jellegű alternatí-vát biztosítanak a tanulóiknak, azonban a nagyon hátrányos helyzetűek lehetőségei korlátozottabbak. (10. ábra) Ennek oka vélhetően abban is kereshető, hogy – mint ahogy korábban kimutattam – a reziliens iskolákban markánsabb a törésvonal a hal-mozottan hátrányos helyzetű és a némiképp kedvezőbb helyzetben lévők kulturális háttere között, ami a kulturális viszonyulások mellett az anyagi lehetőségekben is megnyilvánulhat. Ezt támaszthatja alá az is, hogy az utóbbi négy évben nem iskolai szervezésű táborozáson való legalább egyszeri részvétel a reziliens iskolák halmo-zottan hátrányos helyzetű tanulóinak kevesebb mint egyötödénél (18,2%) fordul elő, míg a veszélyeztetett iskolák hasonló aránya csaknem egyharmad (30,1%).

10. ábra: Az elmúlt négy évben iskolai szervezésű táborozáson, nyaraláson legalább egyszer részt vevők aránya a vizsgált iskolacsoportokban a tanulók halmozottan hátrányos helyzete szerint (%)^**

Forrás: OKM tanulói és telephelyi kapcsolt adatbázis.

Megjegyzés: nr-nem HHH=72, nr-HHH=158; nv-nem HHH=216, nv-HHH=455.

** Szignifikáns különbség az iskolacsoportok és almintáik között: független kétmintás t-próba szign.

p<0,05.

Mindezen adatok egyértelműen jelzik, hogy az iskola belső világa, az iskola és pedagógusai közrejátszanak a különböző szociális helyzetű tanulók iskolai si-kerességében, vagy éppen sikertelenségében. Ezért a továbbiakban a pedagógusok véleményei alapján körvonalazom, hogy az egyes légkördimenziók és szegregáció-val, hátránykompenzációval kapcsolatos attitűdök milyen különbségeket mutatnak a reziliens és a veszélyeztetett iskolacsoport között. Elemzésem további része az ele-mezhető elemszám miatt nem a halmozottan hátrányos helyzetűek kiemelkedő (50 százalék feletti) aránya alapján leszűkített iskolacsoportokra, hanem az eredetileg kialakított iskolacsoportokra vonatkozik.