Technika, tudomány, technotudomány

Ezzel a technotudománnyal kapcsolatos elemzések áttekintését lényegében befejeztük. Bizonyára a bemutatás hiányosságain is múlik, de sajnos maradtak nyitott kérdések bőven. Sokat foglalkoztunk ugyan a tudomány és technika viszonyával, de talán csak külsődlegesen, s alig mentünk túl a fogalmak közönséges jelentésén. Ez bizonyosan határt szabott a technotudomány megismerése számára is. Talán érdemes volna kicsit alaposabban felderíteni a tudomány és a technika tulajdonképpeni természetét. Gondolatmenetünk középpontjában végig a tudomány és technika lehetséges kapcsolata állt – de sajnos elég keveset tudtunk mondani e kapcsolat természetéről.

Ezekben az ügyekben egy rövidebb gondolatmenet erejéig még igénybe vennénk az olvasó türelmét.

A továbbiakban abból indulunk ki, hogy egy, a tudomány, a technika és a filozófia közötti szükségszerű kapcsolatot rögzítő összefüggés tanulmányozása sokat segíthet a technotudomány pontosabb megértésében. A bemutatni kívánt összefüggést egy tézisbe sűrítettem.

6.3.3.1. A „tudomány = technika + filozófia” tézis

Azt állítjuk, hogy a következő formula a benne szereplő diszciplínák között érvényes relációt fejez ki:tudomány egyenlő technika plusz filozófia. Az összefüggés értelmezésében egy sajátos technikafilozófia játssza a kulcsszerepet.

Eszerint a technika az az emberi tevékenység – illetve az emberi tevékenységek ama aspektusa –, amelyben az ember uralkodik a technikai szituációk felett, azaz a szituációkban az történik, amit az ember célul kitűz. A technikai szituáció feletti uralomban a szituációtól függő technikai eszközök létrehozásának/használatának döntő szerepe van. Az eszközök mindenekelőtt interpretációval keletkeznek. Minden technikai praxis szituációhoz kötött. A tudomány jellegzetességei nagyon eltérőek – tulajdonképpen ellentétesek: a tudományokban szituációtól független tudást akarunk szerezni. A tudományos tudás nem szituációfüggő, hanem univerzálisan érvényes. A kérdés abban áll, hogy a szituációhoz kötött technikai tevékenységek támogatásával miként juthatunk univerzális érvényű tudományos tudáshoz? Megmutatható, hogy mindez filozófiai eszmék és elvek speciális alkalmazásával válik lehetővé. A filozófia képes világokat építeni szituációkból. Következésképpen, ha egyaránt követünk valamilyen meghatározott technikai és filozófiai gyakorlatot, akkor valójában tudományt művelhetünk. A következőkben néhány történeti és filozófiai érvet szeretnénk felhozni a fenti – a technika, a tudomány és a filozófia közötti fundamentális – összefüggés alátámasztására.¹¹⁹

A „tudomány = technika + filozófia” tézist nem én találtam ki, sőt azt se tudom megmondani, hogy ki. Emlékezetem szerint valakinek az üzenetében olvastam egy ún. diszkussziós listán.¹²⁰. Úgy rémlik, hogy az (immár ismeretlen) szerző üzenetében az állt, hogy „amint azt mindenki tudja a tudomány = technika + filozófia.” A megállapítás annak ellenére igencsak meglepett, hogy már meglehetős gyakorlatom volt a tudományfilozófia tanításában és kutatásában. Később rájöttem, hogy csodálkozásom nem volt teljesen alaptalan, hiszen a tudományra és technikára

116(Klein 2005b)

117(Harwood 2005a)

118(Ropolyi 2006, Forman 2007a, 2007b).

119(Ropolyi 2004)

120Sajnos se a hozzászóló nevére, se a diszkusszió témájára nem emlékszem. Azt hiszem, hogy talán 1999-ben történhetett mindez, és az is valószínű, hogy vagy aHOPOS-L-, vagy atechnology-, azsts, vagy aphilosoplista vitáján szerepelt. Sajnos nem tudtam fellelni a rendelkezésre álló archívumokban se.

vonatkozó filozófiai reflexiók valóban ritkán járnak együtt: más emberek, más kontextusban és tradícióban, más folyóiratokban beszélnek róluk – a másik témára való különösebb reflexiók nélkül. Ilyenformán a filozófia, illetve a tudomány- és technikafilozófia különállása a megszokott helyzet – különösen a pozitivista metametodológia évtizedek óta tartó dominanciája miatt. Ebben a szemléletmódban szinte lehetetlen egy efféle összefüggést észrevenni és kimondani.

Az 1960-as évekre a pozitivista metodológiák veszítettek korábbi intellektuális befolyásukból, így fontosabb szerepet kaptak alternatív metodológiák is. Gondoljunk például a különféle poszt-pozitivista tudományfilozófiák, a hermeneutikai és szociálkonstruktivista tudomány és technikafelfogás, a posztmodern gondolkodás felemelkedésére.

Ebben az ideológiai átrendeződésben alakult ki a tudományelemzésben az a helyzet, amelyről fentebb Ihde nyomán szót ejtettünk. Arra is felfigyelhetünk, hogy a pozitivizmus háttérbe szorulásával párhuzamosan a tudomány kulturális helyzete is változni kezdett. A tudomány fokozatosan elveszítette a modernitásban élvezett kitüntetett szerepét, s jószerivel egy szintre került más kulturális területekkel. Ennek nyomán megfigyelhetjük a cultural studies(kritikai kultúrakutatás) felemelkedését, amelyben a tudomány csak a kultúra egy alárendelt komponense, ugyanúgy ahogyan a – vele esetenként kölcsönhatásba kerülő – társadalmi értékek és érdekek, filozófiák, vallások, műalkotások, vagy a populáris kultúra összetevői. Átalakult a tudomány és technika viszonyának elképzelése is.

Érdekes megfigyelni, hogy Barnes egy 1982-es dolgozatában már diagnosztizálja az új helyzetet: a tudomány és technika szerinte immár nem hierarchikus viszonyban áll, hanem egy szinten, és az egyenlők közötti kölcsönhatás jellemzi viszonyukat.¹²¹Más racionális vállalkozásokhoz hasonlóan a filozófia is hasonló helyzetbe kerül: egy lesz a kultúra világnézeti karakterét meghatározó tényezők között. Az immár egy szintre került, hasonló kulturális helyzetben leledző tudomány, technika és filozófia közötti kapcsolatok újszerű elemzése akadálytalannak tetszhet.

A „tudomány = technika + filozófia” tézis felvetése és elemzése egy efféle projekt apró komponense lehet. A továbbiakban bemutatjuk a tézis néhány fontosabb aspektusát és megkíséreljük számba venni egyes, a tudományra, a technikára, és a filozófiára háruló következményeit.

Evidensnek tűnik, hogy a tudomány, a technika és a filozófia közötti fenti formális összefüggést interpretálni kell.

Ha a tézisbe foglalt összefüggést Venn-diagrammal reprezentálnánk, akkor a tudomány a technika és a filozófia metszeteként állna előttünk. Bár ez a kapcsolat túlságosan erős interpretációja volna, arra jó, hogy felhívja a figyelmet a következőkre: a technika és a filozófia nem minden komponense játszik szerepet a tudományban, hanem csak egy részük. A tudomány kevert identitású: technikai és filozófiai keveréke. Mindazonáltal a későbbiekben megelégszünk a tézist kifejező egyenlet gyengébb értelmezésével is: minden, ami tudományos, tartalmaz valamit, ami technikai és filozófiai. (Itt Arisztotelész eljárását követjük, aki Fizikájában azt mondja (193a31): ...de ami természetes, az természet is …)

A tézis „egyenletét” át is rendezhetjük: ezzel az összefüggések különböző aspektusaira tehetjük a hangsúlyt. A tudomány, vagy a tudomány és technika közötti kapcsolat jellemzése szempontjából a fenti „klasszikus” formula hasznos: tudomány = technika + filozófia. Ha átrendezzük a következő formába: „tudomány – technika = filozófia”

szemléletes képet kapunk a tudományok világnézeti szerepéről, illetve filozófiai elvek tudományos jelentőségéről.

A formula másik átrendezett változata (tudomány – filozófia = technika) hasznos lehet a tudományok technicizálódási folyamatának értelmezésében, vagy az ún. alkalmazott tudományok jellemzésében. Ezúttal csak a „klasszikus”

változattal foglalkozunk.

Már az európaikultúra történetérevetett rövid pillantás is alkalmas rá, hogy történeti érveket találjunk tézisünk támogatására. A technikák a kultúra legősibb komponensei, a filozófia és a tudományok sok ezer évvel a technikák alkalmazása után jöttek létre. Tudományokról csak az európai filozófia kialakulása után jó néhány száz évvel beszélhetünk. Soha nem létezett tudomány hatékony technikák és kialakult filozófiák nélkül. Az említett kulturális entitások kialakulásának meghatározott rendjére, mint atechnika elsődlegességeelvére fogunk hivatkozni. Az elv érvényessége a környezetük feletti uralom révén a túlélést támogató ősi emberi szükségletben gyökerezik. Minden technika lényege valamilyen (technikai) szituáció feletti hatékony kontroll. Az eszközök előállítása és használata ezt a célt szolgálja. Az eszközök előállításának döntő lépése mindig hermeneutikai természetű: egyes természetadta létezőknek a szituációhoz kötött (át)értelmezése révén keletkeznek. Minden technikai eszköz csak az adott szituációban működik eszközként. Minden technika (az ősi emberi technikáktól a számítástechnikáig) főként azokra a szituációhoz kötött ismeretekre támaszkodik, amelyek elvezetnek a szituáció feletti kontrollhoz. A technikai ismeretek a tudni hogyan megválaszolására termettek.

121(Barnes 1982).

A filozófia egészen más természetű. Kezdetektől fogva fontos karakterisztikuma a (közvetlen)haszontalanság.

Valóban, a filozófia nem szolgálja a konkrét szituációk feletti emberi kontrollt, sőt éppenséggel a bizonytalanság forrása. A szituációk kiterjesztésében és nem a felettük való uralomban érdekelt. A filozófiák működtetésével összehasonlítjuk és értelmezzük a különféle szituációkat, s a mindenségben érvényes örök igazságot keressük. Az elvont fogalmak létrehozása és használata is ezt a célt szolgálja. A fogalmi gondolkodás végtelen folyamatában a kétségbevonás, a reflexió, a kritikai gondolkodás, a bizonyosság hiányának kinyilvánítása révén építünk filozófiai rendszereket. Filozófiai elvek nem szituációkban, hanem világokban lesznek érvényesek. A filozófia világokat épít, s ehhez szituációfüggetlen tudásra is szüksége van – egyik alapvető feladata annak kigondolása, hogy miként építhető fel egy világ szituációkból.

A tudomány befogadja, működteti, hasznosítja, kombinálja, fejleszti és összeolvasztja a technika és filozófia egymásnak ellentmondó természete számos aspektusát. A tudomány a technikához képest alárendelt és haszontalan a mindenkori emberi gyakorlat számára, ugyanakkor a filozófiához mérve konkrét, korlátozott és gyakorlatias. A tudományok szituációkhoz kötött tapasztalatokat és világméretekben érvényes elveket és törvényeket is befogadnak.

A tudományok nem alakítanak ki valóságos szituációkat, és nem uralnak ilyeneket, ezek helyett fogalmi rendszereket alkotnak és kezelnek. A technikák a hatékonyságot és a túlélést támogató irányultságuk miatt a jelent, a pillanatot részesítik előnyben a múlt és jövő rovására. A túlélés mindig „itt és most” megoldandó feladat, nincs értelme

„halogatásnak”, míg a reflexió és a kritikai gondolkodás (tulajdonképpen bármiféle gondolkodás) szükségképpen

„nem-itt és nem-most” jellegű, kiemel az itt és most érzéki valóságból, teret és időt igényel. A szituációfüggetlen tudományos tudás a tudni hogyan, a tudni mit és tudni miért problémáival egyaránt szembesül. A filozófia technikai szituációkból épít világokat a tudomány számára.

A filozófiákban a világépítés számos módozatát kipróbálták. Talán a platóni módszer – világépítés igazolás segítségével – a legnépszerűbb. A platóni tudás az igazolt igaz vélekedés. Ez a tudást a vélekedéssel köti össze, míg Arisztotelész a tudást az ismeretekkel hozza kapcsolatba: a tudás az okok ismerete. Az arisztotelészi filozófiában a világépítés okok felkutatásával folyik. Különbséget tehetünk az esetleges ismeretek és a szükségszerű tudás között. Az arisztotelészi filozófiában a tudás két fontos típusa azepisztémé és atechné, előbbi a természetadta dolgokról való, utóbbi a mesteremberek készítette dolgokról való tudást jelöli, azaz a természetes és mesterséges létezőkre vonatkozó tudást.

Eme arisztotelészi eszmények nyomán a következő különbségeket állapíthatjuk meg tudomány és technika között.

A technika a „techné” (ismeret, a szituációhoz kötött alkotó tevékenység művészete) képességén alapuló emberi tevékenységet jelentette már az ókorban is. Egy olyan tevékenységet, amelyik adott szituációkban hatékony, és általában megelégszik az esetlegesen fennálló összefüggések ismeretével. Hasznosítva a szituációk feletti hatékony kontrollt, a technika mesterséges szituációkat tart fenn, létrehoz mesterséges létezőket, a kultúrát, a társadalmi struktúrákat, a személyiséget, mesterséges létezők garmadáját.

A tudomány ezzel szemben egy olyan emberi tevékenység az ókortól kezdve, amelyik az „episztémé” (tudás, a szituációtól független vizsgálódás művészete) képességén alapul. A tudomány a minden szituációban érvényes ismereteket keresi, és csakis a szükségszerű összefüggések (pl. az okok) ismeretével elégedett. A szemlélődés szabadságával élve és a lehető legtöbb hozzáférhető szituációt összehasonlítva a tudomány felfedezi az adott (természeti, társadalmi, kulturális, stb.) létezők világát, a világ (beleértve a természeti, társadalmi, kulturális, stb.

struktúrákat is) leírására és magyarázatára szükségszerűen összekapcsolódó fogalmi rendszereket alakít ki.

A technika elsődlegessége téziséből arra következtethetünk, hogy a technika „természetes” eredetű, de nem igazán világos a tudományos gondolkodás és tevékenység létrejöttének magyarázata. Nem érthető az sem, hogy miként vált el a technikától, és hogyan tudott a szituációhoz kötött esetlegességektől a szükségszerűségek közegébe behatolni. Ezekre a kérdésekre adott rövid válasz a következő: az ókori technika-filozófia kölcsönhatások a változások és elmozdulások okai. Azt figyelhetjük meg, hogy a filozófia kialakulását követően még pár száz évet kellett várni az új kulturális szereplő, a tudomány felemelkedésére. A tudomány természete, a tudományt szervező erők, és alakító hatások azóta is változatlanok, s mindezeket összefoglalóan talán így fejezhetők ki: „tudomány = technika + filozófia”.

Ezeknek az összefüggéseknek a felidézése után most már sikeresebben próbálkozhatunk a tudomány és technika viszonyának jellemzésével.

Megállapíthatjuk, hogy míg a technikát alehetőségekfoglalkoztatják, vagyis az, ami adott helyzetben lehetséges és megvalósítható, a tudományt inkább avalóság, vagyis az, ami minden szituációban, örökké és szükségszerűen

fennáll. A technika egy adott szituációban érvényes, az adottszituációhoz kötött ismereteket veszi igénybe, a tudományszituációktól függetlenismereteket, vagyis tudást gyűjt. A technika számára akonkrét szituációtaz elérni kívánt konkrét cél, a megvalósítandó folyamat vagy eszköz szabja meg; a tudomány számára aszituációk végtelen halmazakéntelképzelt világ megismerése lehet a cél. A technikai folyamatok működtetéséhez nem szükséges a tudományos értelemben vett tudás; a kiválasztott cél elérését befolyásoló ok-okozati összefüggéseket nem szükséges elvont általánosságban ismerni, elegendő a konkrét szituációban való működésüket regisztrálni. (Egy közismert történeti példa: a gőzgépek építéséhez nem volt szükség a termodinamika törvényeinek ismeretére.) Atechnikai tudástehát nem az elvont általános tudományos tudáshoz van közel – a tudomány felől nézve inkábbesetleges ismeretek halmazánaktűnik. Mindazonáltal, egy adott szituációval kapcsolatban összegyűlhet sok konkrét tapasztalat, s általánosításuk révén akár a szituáción belül maradó, akár azon túlmutató elvont általános összefüggésekre is következtethetünk, vagyis a technikai ismeretek tudományos tudássá is transzformálódhatnak. Technika és tudomány

„mindennapi” kapcsolatban is állnak, hiszen a tudományos kísérletezés tulajdonképpen sokkal inkább technikai – és nem szorosan vett tudományos – jellegű tevékenység. A tudományokegységesvilágképbe illeszkednek, vagyis a különféle tudományos diszciplínák különbségeik ellenére hasonló vagy azonos alapelvekre, filozófiai előfeltevésekre épülnek, legalábbis egy adott kultúrán és történeti korszakon belül. A különféle technikai szituációkban gyakran nagyon eltérő elveket követnek, még azonos korszakokban is. A tudomány inkább a szemlélődő, összehasonlító,elemzőracionalitás; a technika inkább egy konkrétcélra irányuló(kalkulatív) racionalitás működtetésében érdekelt. A tudomány a valóságra vonatkozóigazságokatkeresi, a technika adott lehetőségek elérésének eredményességét és hathatósságát mutathatja fel. A tudomány az embertől független valóság megismeréséért, egy dezantropomorf világkép kiépítéséért küzd, a technika mindig meghatározott emberi célokat szolgál, az embertől független valóság „antropomorfizálásának” a szolgálatában áll. A tudósok inkább filozófusok, a mérnökök pedig a mesteremberek attitűdjéhez állnak közel. Tudomány és technika viszonyát legtömörebben talán a következő formulával jellemezhetjük: tudomány = technika + filozófia.¹²²

Az eddig felsorolt különbözőségeket az alábbi táblázatban próbáltuk meg összegezni.

Technika

Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a tudomány és technika összekapcsolása a filozófia segítségével lehetséges:

filozófiai eljárások, fogalmi elemzések és gondolatmenetek révén hozzuk összhangba a két szférát meghatározó adottságokat. Eltérő filozófiák eltérő tudományokra vezetnek. A tudományos diszciplínák, tevékenységek, metodológiák, eszmények, értelmezések történeti, társadalmi és személyes változatai elsősorban az igénybe vett filozófiai eszmék és elvek jellegzetességein alapulnak. A tudomány működése során a felhasznált filozófiai

122(Ropolyi 2006)

komponensek elveszítik kezdeti önállóságukat, szerves módon beépülve a tudomány saját fogalmi rendszerét gyarapítják, s legfeljebb alkalmas tudományfilozófiai elemzésekkel azonosíthatók. Néhány illusztratív példát felidéznénk.

Az egyik legalapvetőbb filozófiai probléma: hogyan építsünk fel (a tudomány számára) világokat az egymástól elkülönülő (technikai) szituációkból? Az egyik legegyszerűbb, naiv, de széles körben elterjedt filozófiai világépítő-eljárás szerint a világ a szituációk összessége, azaz világ = szituáció₁+ szituáció₂+ … + szituáció_n, aholnfilozófiai álláspontunktól függően lehet véges vagy végtelen is. Már egy ilyen egyszerű elgondolás is alkalmas rá, hogy segítségével megvilágítsuk a tudományos kísérletezés kettős természetét. A tudományos kutatások meghatározott fázisaiban a tudósok arra törekszenek, hogy egyre újabb és újabb (kísérletinek nevezett) szituációkat alakítsanak ki tudományos tudás érvényességének ellenőrzésére, illetve kiterjesztésére. Ilyenformán a tudományos kísérletezésnek (a szituációfüggetlenséget demonstráló) tudományos célja, és ugyanakkor (szituációhoz kötött) technikai jellege van.

Sokat tanulmányozott módszertani kérdés a tudományos modell és elmélet viszonya is. A fenti tézis alapján könnyen jellemezhetjük a köztük fennálló kapcsolatot: „modell + filozófia = elmélet”, azaz az elmélet egy szituációfüggetlen modell, amelyiket filozófiailag motivált interpretációval hozunk létre.

A tudás és hatalom viszonya az újkori filozófiai felismerésektől fogva – azaz az ember számára a tudás biztosítja a természet feletti hatalmat – alapvető kérdés. Ennek a felismerésnek a jegyében a modern tudás szükségképpen hatalmi orientációjú, a modern ember nem szemléli, hanem birtokolja világát. Miként oszlik meg a hatalom a tudományba beépült komponensek között? Eredendő természetének megfelelően a technika hatalomra tör, de a tudomány nem. A tudomány a belefoglalt filozófiai attitűd nyomán szükségképpen kontemplatív és demokratikus.

Érvényesül benne a szituációk demokráciája.

Ha a tézis átrendezett változatát (tudomány – filozófia = technika) vesszük szemügyre a tudomány technicizálódásának jelenségét jellemezhetjük. Ennek szokásos változatában a tudományos állítások, illetve diszciplínák filozófiai tartalmait figyelmen kívül hagyják, vagy eliminálják. Ezt a „sajátos” eljárást gyakorolják az ún. értékmentes tudást megcélzó ideológiák nyomán is.

A tézis másik irányú átrendezéséből adódó összefüggés a filozófia tudományokban betöltött szerepének tanulmányozását segíti: „tudomány – technika = filozófia. Efféle összefüggés nyomán jelenthette ki Heidegger, hogy „a tudomány nem gondolkodik.” Hozzátehetjük, hogy ez a technicizált tudományra lehet érvényes, a valóságosra nem, hiszen az tartalmazza a filozófiai komponenseket – s, így a gondolkodást is. Másrészt Kuhn nyomán azt is mondhatjuk, hogy a (normál) tudomány nem gondolkodik - de a normál tudós persze igen.

6.3.3.3. Technotudomány

Az előrebocsátott tézis és a tudomány és technika természetének kicsit részletesebb vizsgálata után, most térjünk vissza a technotudomány további jellemzéséhez.

Mindenekelőtt vegyük észre, hogy a tudomány minden változata technotudomány, azaz a tudomány minden változatában tartalmaz technikai összetevőket. Ez persze nem azt jelenti, hogy technikaként viselkedik, hiszen a technikai komponenseket a filozófiai előfeltevések, eszmények, elvek használatával manipulálják. Adott társadalmi és kulturális helyzetekben a tudomány konkrét természetét, a benne foglalt technikai és filozófiai arányát és konkrét formáit a befoglaló környezet alapvetően befolyásolja. Pickstone történeti megfigyelései könnyen értelmezhetőek ebben a keretben. Amit ő „csinálásnak” nevez, az a tudomány technikai komponensének működése, amit ő „ismerés”-nek nevez a tudomány filozófiai komponensé„ismerés”-nek használata. A Pickstone, Klein, és Harwood által leírt technotudományos gyakorlatok, illetve korszakok a technikai és filozófiai arányok – társadalmilag megkívánt – módosulásának következtében alakulnak ki.

A modern tudomány alapvető tendenciája a XVII. század óta a technicizálódás. A tudástársadalom irányába való elmozdulás a gyakorlatban a tudományos tudás technicizálódását jelenti – de egyes formáiban még őriz filozófiai érzékenységet. Illusztrációként elegendő a mai egyetemi praxisra utalni, ahol egyes szakokon jószerivel tilos a gondolkodás, és a hallgatók kizárólag ügyes és új technikák elsajátításában érintettek és érdekeltek.

Az NBIC ún. konvergáló technikák vagy a genetikai, orvosi technikák, nanotechnikák, egyes pénzügyek állnak a mai technotudományos ku tatás centrumában.¹²³Az alkalmazásaik körül zajló diszkussziók gyakran elvi, etikai kérdéseket járnak körül.¹²⁴Ez a helyzet is világosan mutatja a CT-k jószerivel tisztán technikai természetét, mivel bennefoglalt filozófiai értékek híján mintegy kívülről kell „alkalmazni” rájuk, illetve társadalmi és kulturális következményeik tanulmányozására a filozófiai meggondolásokat.

A technotudományban a tudományos és technikai közötti határ elmosódott. Határozatlanok a technikai szituáció határai (ez jól látható például a manó- vagy az infotechnikáknál), elmosódottak az uralom határai (amiként

A technotudományban a tudományos és technikai közötti határ elmosódott. Határozatlanok a technikai szituáció határai (ez jól látható például a manó- vagy az infotechnikáknál), elmosódottak az uralom határai (amiként