A technotudomány fogalma

A technotudomány kifejezés nyilvánvaló módon a technika és tudomány valamiféle összefonódására utal. Az európai kultúrában szokásos módon – a hétköznapi gondolkodástól a filozófiai elemzésekig terjedő tágas tartomány szemléletmódjaiban – a technika és a tudomány jól azonosítható és világosan eltérő területeket jelentenek. Egy neves technikafilozófus személyes beszélgetésben nemrégiben például úgy foglalta össze a különbséget, hogy

„amint azt jól tudjuk, a tudomány tényekkel, a technika, pedig mesterséges dolgokkal (’facts and artefacts’) foglalkozik”. A technotudomány fogalmának megjelenése éppen ennek a megszokott és elfogadott helyzetnek a megváltozására utal. A szóban forgó változás sokak szerint szembeszökő. Egyrészt feltűnő, hogy sok mai tudományos tevékenységben – különösen a kísérletezés során – nélkülözhetetlenek és szükségképpen jelen vannak a legkülönfélébb technikák. Másrészt számos olyan technika is mindennapjaink része lett, amelynek működtetése folyamatos tudományos támogatás nélkül lehetetlen. Illusztrációként gondolhatunk például egy fizikai alapkutatásokat végző részecskegyorsító komplikált technikákat igénybe vevő működtetésére, orvosi kutatásokhoz szükséges anyagok előállítására, vagy a biotechnológia olyan területeire, mint például génkezelt növények és állatok előállítása.

Kérdéses persze, hogy az efféle változások pontosabban miben is állnak, mennyire fontosak, vajon meghatározóak-e, csak átmenetiek, vagy tartósan fennállnak, éppen kialakuló vagy már stabilizálódott viszonyokat jelentenek-e – és talán az újdonságuk is kétségbe vonható. Továbbá az se teljesen nyilvánvaló, hogy a rendelkezésünkre álló hagyományos tudomány- és technikaelemző módszerek és diszciplínák vajon alkalmasak-e a változások követésére és értelmezésére?

2002-ben és 2003-ban a berlini Max Planck Tudománytörténeti Intézet azzal a céllal hívott meg filozófusokat, tudásszociológusokat és történészeket, hogy a technotudomány körül szaporodó kérdéseket tanulmányozzák³⁶. E találkozók résztvevőinek kommentárokkal ellátott dolgozatait aPerspectives on Sciencecímű amerikai folyóirat két különszáma közölte 2005-ben. Ez a 11 tanulmány illetve kritikai kommentár (ld. az irodalomjegyzékben felsorolt releváns hivatkozásokat) kiválóan alkalmas a technotudomány mibenlétének, és történeti formálódásának a jellemzésére. Ebből a szempontból különösen Barry Barnes, Ursula Klein, és John Pickstone írásai hasznosak³⁷ . A témakör feldolgozásának másik fontos forrása a Don Ihde és Evan Selinger által szerkesztett Chasing Technosciencecímű könyv³⁸lehet. Ez a kötet az Ihde által hosszabb ideje működtetettStony Brook Technoscience Research Seminartevékenységének a folyománya. Cikkeket és interjúkat közöl a témakör prominens képviselőitől (Bruno Latour, Donna Haraway, Andrew Pickering, Don Ihde), valamint nézeteiket összehasonlító tanulmányok sorát nyújtja. A témakör feldolgozásához mindezek mellett hasznosnak tűnik az összes említett szerző további írásainak a figyelembe vétele, valamint technikafilozófiai, STS (Science and Technology Studies), SSK (Sociology of Scientific Knowledge), és CT (Converging Technology) tanulmányok is.

* * *

Egyes történeti források szerint magát a technotudomány kifejezést Gilbert Hottois belga filozófus használta először az 1970-es évek végén.³⁹Ennek persze alig van jelentősége, hiszen fogalmi konstrukciója jóformán észrevétlen maradt. (Más nézetek szerint már Gaston Bachelardnál is van szó efféléről az 1930-as években.⁴⁰A technotudomány

36Ld: Klein, Ursula: Introduction: Technoscientific Productivity.Perspectives on Science, vol. 13, no. 2, pp. 139-141, 2005

37Barnes, Barry: Elusive Memories of Technoscience.Perspectives on Science, vol. 13, no. 2, pp. 142-165, 2005, Klein, Ursula: Technoscience avant La Lettre.Perspectives on Science, vol. 13, no. 2, pp. 226-266, 2005, Pickstone, John: On knowing, acting, and the location of technoscience:

A response to Barry Barnes.Perspectives on Science, vol. 13, no. 2, pp. 267-278, 2005

38Ihde, Don – Selinger, Evan (eds.):Chasing Technoscience. Matrix for Materiality. Indiana U. P., Bloomington & Indianapolis, 2003

39Bensaude Vincent, Bernadette: Technoscience and Convergence: A Transmutation of values? (kézirat) Summerschool on Ethics and Converging Technologies, Dormotel Vogelsberg, Omrod/Alsfeld, Germany, 2008

40(Ihde 1993, 143. old., Rheinberger 2003)

kifejezés elterjedése azonban csak Bruno LatourScience in Actioncímű, 1987-ben publikált könyve nyomán – bár nem feltétlenül a Latour által javasolt tartalommal – figyelhető meg.

Latour aműködésben lévő tudomány jellemzésének szándékával különbséget tesz a különválasztottként kezelt

„tudomány és technika” valamint a technotudomány fogalmai között. Ha ugyanis arra a kérdésre keressük a választ, hogy a tudományos tevékenység valóságosan milyen szereplők aktív közreműködésével zajlik, Latour szerint két álláspontot különíthetünk el. Az egyik nézet szerint a tudománnyal kapcsolatos tradicionális elképzelések nyomán néhány vezető pozícióban lévő tudóst tehetünk felelőssé a tudomány és technika projektjeinek kivitelezéséért, így kizárunk minden egyéb szereplőt és hatást. A másik nézőpont szerint e népszerű, de leegyszerűsítő előfeltevések helyett a valóságos viszonyokat vehetjük alapul; ekkor észrevehetjük, hogy a tudósok, illetve a szükségképpen összefonódó tudomány és technika nem önálló szerveződési centrum, s legfeljebb szereplővé válhatnak más projektekben és hozzájárulhatnak más, illetve mások által kivitelezett projektekhez. Latour a technotudomány fogalmába a tudományos tevékenységgel kapcsolatba hozható minden olyan komponenst belefoglal, amelyik bármi módon kapcsolódik a tudományos tartalmakhoz, míg az elkülönítetten szemlélt „tudomány és technika” fogalmaiba csak az kerül bele, ami a technotudományból a felelősségek kiosztása után megmarad. Számára nagy jelentőségű kérdés a tudományos tevékenység szerveződésének módja: individuális személyek és intézmények jól azonosítható, világosan elkülöníthető kezdeményezéseiről van szó, s efféle képződmények alkotják a szerveződés aktívcentrumát, vagy a tudományos tevékenység individuális és intézményi komponensei csakrészei valamiféle tágasabb (pl.

társadalmi) környezetnek, s a szerveződés centruma is általában valahol másutt van. Latour szerint tehát a különálló

„tudomány és technika” fogalmainak használatával egy absztrakt tevékenység-modell foglyai vagyunk, míg a technotudomány fogalmának használata a tudomány valóságos működésének adekvát leírását teszi lehetővé.

Mindezek valamennyire érthető megállapítások, de távolról sem tűnnek világosnak. Inkább kicsit provokatívak, mint nyilvánvalóan igazak. Nem nagyon világos például, hogy Latour mikor beszél csak tudományról, mikor csak technikáról és mikor mindkettőről. Megfogalmazásuk is szokatlan: alaposan különbözik a megszokott tudományfilozófiai, tudományszociológiai szövegektől. Csak módjával használja a hagyományos nyelvezetet, s gyakran vesz igénybe saját (vagy sajátos) fogalmi (sőt metodológiai) konstrukciókat is. Ezek egyikének szánja a technotudomány kifejezést is. Mindez alighanem sajátságos szemléletmódján alapul. Latour maga így nyilatkozik attitűdjéről: “empirikus filozófusként határoznám meg magam”⁴¹Szerinte ugyanis ugyanúgy lehet a terepmunkából és az esettanulmányokból is olvasni, mint a szövegekből, ezekben a helyzetekben is a metafizikai vonatkozásokat, a filozófiai tartalmat keresi. Ilyenformán akár az ún. „görög hermeneutika” művelőjének is tekinthetjük, aki azzal foglalatoskodik, hogy az élet közegéből/ről állítson elő szövegeket⁴²Ez a gyakorlata valamennyire érthetővé teszi fogalmi újításait és játékait. Ezek közé tartozik az a törekvése is, hogy a létezők kategorizálása elfogadottnak és világosnak tűnő gyakorlatát módszeresen megkérdőjelezi, ennek során a jól megalapozottnak hitt kategoriális különbségeket kétségbe vonja, és radikálisan átértékeli. Az emberi és nem-emberi, a természeti és társadalmi, a gazdasági és politikai „tiszta” kategóriái helyett olyan „hibridek” valóságos létezéséről beszél, amelyekben – a hagyományos szemléletmód nyelvén szólva – szétválaszthatatlan módon keverednek a tradíció szerint különválasztottan kezelt meghatározottságok.⁴³ Úgy tűnik, ennek a fokozatosan kibontakozó Latour-i szemléletmódnak a korai megjelenése a technotudomány fogalmának konstrukciója is.

Latour népszerű könyve nyomán széles körben elterjedt a technotudomány fogalma. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a fogalom értelmezése korántsem egységes, sőt, jelentősen eltérő kontextusokban szerepeltetik, így a technika és tudomány összefonódásának deklarációja mellett további fontos tartalmakat is hordozhat. Új fogalmi eszközként lehetőséget nyújt az ún. konvergáló technikák (a nano-, bio-, info-, és kognitív technikák) értelmezésére és társadalmi következményeik bemutatására.⁴⁴Kritikai elméletként meghatározhatja a késő huszadik századi társadalomkritika kereteit.⁴⁵Más nézőpontból napjaink technotudományos kultúrájának inherens tulajdonságaként azonosítható.⁴⁶ Működésben lévő társadalmi gyakorlatként realisztikus és utópisztikus tudomány- és társadalompolitikai törekvések alapja lehet.⁴⁷

41(Ihde-Selinger 2003, 15. old.)

42(Ihde 1998, 9. old.).

43(Latour 1999a)

44(Bensaude Vincent 2008, Hackett – Amsterdamska – Lynch – Wajcman 2008, Hayles 2004, Goodman – Heath – Lindee 2003, Aronowitz – Martinsons – Menser 1996)

45(Clough 2004).

46(Michael 2006, Haraway 1997, Sassower 1997)

47(Haraway 1991, 1997, 2005, Asdal – Brenna – Moser 2007, Bensaude Vincent 2008)

Az értelmezések között való eligazodáshoz hasznosnak tűnik Barnes elemzését figyelembe venni.⁴⁸Szerinte az egyes értelmezések lényeges különbségeit a tudomány és technika együttlétezésében megfigyelhető dominanciára vonatkozó állásfoglalásukból érthetjük meg. Ilyenformán a technotudomány három jellegzetes felfogásáról beszélhetünk:

i)a technotudomány a tudomány egy változata, amelyben alapvető szerepet játszik a technika. A beleépült technika nélkül a tudomány eme formája nem létezhet, de a technikai komponensek jelenléte dacára megőrzi tudomány jellegét. Barnes szerint Latour felfogása is ebbe a kategóriába esik. Latour kérlelhetetlen monista: egy tevékenységforma van és az tulajdonképpen tudományos jellegű. Szerinte hasonló felfogást követ például Klein is,⁴⁹világosan demonstrálva, hogy a kémiában már a XVIII. századi kezdetektől fogva léteztek összekapcsolódó tudományos és technikai rendszerek, s ilyen értelemben a kémia mindig is technotudomány volt. Klein gondolatmenete meggyőzőnek tűnik: a kémiai kutatások során megszokott gyakorlat a vizsgálat tárgyának mesterséges előállítása, így a technika szükségképpen beleépül a tudományos praxisba. A kémiával kapcsolatban más kiindulópontból, de hasonló következtetésre jut Bensaude Vincent is.⁵⁰

ii) technotudomány létezhet továbbá tudományos és technikai tevékenységek közös részeinek, metszetüknek stabilizálódó, önállóvá válópraxisaként. Ebben a felfogásban tehát a technika és tudomány mindvégig megőrzi önálló létét, s mellettük, velük együtt alakul ki és formálódik a technotudomány, azaz ez egy háromszereplős ontológia. Ismét utalhatunk bizonyos kémiai tevékenységek jellegzetességeire, illetve egyes mérnöki területekre, vagy talán leginkább az NBIC (nano, bio, info, kognitív) technikáknak nevezett tevékenységformákra.

iii) e két technotudomány-felfogás nem szüntette meg a tudománynak, mint tudománynak a létét, de kialakíthatunk egy olyan felfogást is, amelybena tudományalapvetően átalakul,valóban technotudománnyá válik. Eme nézet szerint a technika befolyása annyira jelentős lehet, hogy megszünteti a tudomány tradicionális meghatározottságait, s alapvetően saját képére formálja azt. Ez is egy monista rendszer: csak a technikai karakterisztikumokkal jellemezhető technotudomány létezik, és tudományról tulajdonképpen már nemigen lehet beszélni. Ilyen módon lehet gondolkodni például az NBIC technikákról, különösen akkor, ha az együttműködésük révén definiált konvergáló technikákra (CT) tesszük a hangsúlyt. Ezzel a felfogással rokonítható Forman értelmezése is,⁵¹ amelyben a posztmodern kor (ez nála az 1980 utáni éveket jelenti) alapvető jellemzőjeként a technika tudománnyal szembeni elsődlegességét jelöli meg.

A fenti három kategória jól leírja ugyan az egymást különféle mértékben meghódító tudomány és technika lehetséges stabil elrendeződéseit, de csak a jelenségek szintjén vizsgálódik, ahhoz nem elég érzékeny, hogy magyarázatot is adjon az egyes összefüggésekre és folyamatokra. A technotudományelméletileírására a cselekvő-hálózat- elmélet (ANT: actor-network theory) vállalkozik.

A cselekvő-hálózat elméletet az 1980-as évek végén főként Callon, Latour és Law alakította ki.⁵²Az elmélet nem annyira a technotudomány elmélete, hanem „sokkal inkább egy technotudomány központú általános társadalomelmélet”⁵³Az elméletben heterogén természetű cselekvők (pl. emberek és nem-emberek) ugyancsak heterogén hálózatokat alakítanak ki. Az egészet el lehet képzelni egy olyan gép mintájára, amelyben az alkotóelemek úgy vannak kialakítva, hogy együttműködésük konzisztens következményekkel járjon. Az elmélet célja a cselekvő-hálózatok alakulásának és működésének bemutatása. A technotudomány szerepe a hálózatban kettős: a különféle cselekvők érdekeinek megértése, valamint ezeknek az érdekeknek olyan (helyek és formák közötti) transzlációja, hogy a cselekvők együtt, illetve egyeztetve tevékenykedjenek. A tudomány és technika transzlációja anyagi műveletek és erők különböző formái között zajlik. Például úgy, hogy laboratóriumi és leíró eszközök alkalmazásával anyagdarabkákból írott dokumentumokat állítanak elő. Némileg leegyszerűsítve azt is mondhatjuk, hogy a hálózatok a technotudomány révén alakíthatók és működtethetők. A cselekvő-hálózat elmélet fontos vonása az emberi és nem-emberi közötti szimmetria: a társadalmi és anyagi világok egyaránt emberi és nem-emberi cselekvők által létesített hálózatok termékei. Egy efféle elképzelésben nyilvánvalóan értelmetlennek látszik a hagyományos értelemben vett technika és tudomány szétválasztása. Mivel a hálózatok produktumainak előállítása számos cselekvő valóságos szövetkezését ill. együttműködését követeli meg, a hálózat egésze a leginkább figyelembe vehető entitás.

A hálózatok alakulásának és működésének részletesebb leírását megtalálhatjuk Király dolgozatában.⁵⁴A

cselekvő-48(Barnes 2005).

hálózat elmélet fontos problémája, hogy közelebb van a jelenségek leírásának, értelmezésének és ügyes csoportosításának egy érdekes módszeréhez, mint egy valódi elmélethez. Akár társadalomelméletként, akár a technotudomány elméleteként tekintünk rá. Ilyenformán szükségesnek látszik a technotudomány további elemzéseivel is foglalatoskodni.

6.3.2. A technotudomány a tudományelemzés