A tudományszociológia

(Szegedi Péter)

Hesszennek természetesen nemcsak hívei voltak, hanem bírálói is. Az internalista ellenfelek olyasféle érveket hangoztattak, hogy a tudomány a tudósok személyes érdeklődései alapján fejlődik, vagy hogy a tudomány és a technika már rég szétvált stb. Ezek mellett a nem túl erős érvek mellett azonban volt olyan bíráló is, aki alapos

4J. D. Bernal:Tudomány és társadalom(Szikra, Budapest, 1954)

5John D. Bernal:Tudomány és történelem(Gondolat, Budapest, 1963)

6V. Gordon Childe:A civilizáció bölcsője(Gondolat, Budapest, 1959)

7Joseph Needham:Science and Civilisation in China(Cambidge University Press, Cambridge, 1954-2008)

elemzésnek vetette alá a Hesszen-féle állításokat. Az eredmény bizonyos szempontból azonban meg is erősítette a szovjet tudós által képviselt irányvonalat.

Ezt a komolyabb elemzést Robert K. Merton (1910-2003) amerikai szociológus végezte el. Munkássága a szociológiában általában is nagy jelentőségű (pl. ő alkotta meg az önbeteljesítő jóslat fogalmát), de mi most kizárólag a tudományszociológia atyjaként tekintünk rá. Azért annyit megemlítünk általános szociológiai elveiről, hogy erősen hangsúlyozta a középszintű elméletek fontosságát a szociológiában. Ez azt jelenti, hogy szerinte világosan definiált társadalmi jelenségekről, nem pedig a társadalom egészéről kell beszélni. Ezeket a középszintű elméleteket empirikus adatoknak kell alátámasztaniuk, illetve empirikusan ellenőrizhetőeknek kell lenniük. Így aztán világos, hogy miért nem tetszett neki Hesszen előadása és talán az egész marxista megközelítés, az ugyanis mindig a társadalom egészét, totalitását emlegeti.

Robert K. Merton.

Merton tehát nekilátott, hogy empirikus adatokat találjon newtoniPrincipiakeletkezésének környékén. Eközben szembekerül az internalistákkal is, hiszen világosan leszögezi, hogy nem a tudósok személyes érdeklődése számít a tudomány fejlődése szempontjából, hanem atudományos intézmények. Ahogy ugyanis a társadalomban, úgy a tudományban is vannak intézmények, struktúrák, szervezetek. Megjegyezzük, hogy a szociológiai irodalomban intézményen nem csak valamilyen épülettel azonosítható dolgot értenek, mint mondjuk egy egyetemet – de azt is –, hanem inkább egy állandósult emberi kapcsolatrendszert, vagy működési módot. Így tehát a tudományos akadémiákon kívül ennek számít mondjuk a család intézménye, vagy egy egyház is.

Merton a doktori disszertációjában⁸Hesszen állításai nyomán megvizsgálja a kereskedelmi és katonai hajózás fejlődését a XVII. századi Angliában. Adatokat szerez be ennek mennyiségi viszonyairól (darabszám, méret, bruttóregisztertonna stb.), amiből kiderül, hogy valóban óriási növekedésről van szó. Beszámol a navigációs stb.

igényekről, amelyek megkívánják a csillagászati helymeghatározás és az időmérés tudományos fejlesztését, valamint az árapály jelenség részletes feltárását. A hajózás után utánanéz az ipar (bányászat, textilipar stb.) fejlődésének is, ahol szintén kiderül, hogy a szivattyú, gépek fejlesztéséhez szükség volt a dinamikára, hidrodinamikára és más tudományos területek haladására. Minthogy alapvetőnek tekinti az intézményeket, statisztikát készít egy adott időszakban a Royal Societyben elhangzott előadásokról:

8Tudomány, technika és társadalom a XVII. sz-i Angliában (1938), ennek egy változata és a később ismertetett cikk is megtalálható Robert K. Merton:Társadalomelmélet és társadalmi struktúra(Osiris, Budapest, 2002) c. könyvében.

%

Láthatjuk, hogy többségében vannak a ma praktikusnak tekintett témák. Merton szerint ezzel a laikusok is tisztában vannak, mert pl. sikerül begyűjtenie egy dalt, amelyet a dokkokban énekeltek a Társaságról:

„A Kollégium világot mér

A másik intézmény, amit Merton megvizsgál, és arra a következtetésre jut, hogy hatással volt a tudomány fejlődésére az adott időszakban, az a puritanizmus volt. Cikkének címe: Puritanizmus, pietizmus és tudomány (1936). A puritanizmus az anglikán egyházon belüli – tehát protestáns – mozgalom volt, amely az egyház erkölcsi (és anyagi) megtisztításáért küzdött, német változata a pietizmus. Merton alapvető tétele az, hogy a puritán vallás erkölcsi alapjai és a tudomány céljai egybecsengenek. A szóban forgó erkölcsi kívánalmak: Isten dicsőségének hirdetése;

a közjó szolgálata; rendszeres, módszeres, szorgalmas munka; a tétlenség kerülése (a bűnös gondolatok stb. ellen).

Ehhez Merton idézetei a kor tudósaitól: F. Bacon: a tudományos tevékenység célja „a Teremtő dicsősége és az emberi sors könnyítése”; R. Boyle: a tudomány „a Természetet Isten nagyobb dicsőségére és az Emberiség Javára tanulmányozza”; J. Ray: „ha a természet az Ő hatalmának kinyilvánítása, akkor a természetben semmi sem lehet túl alantas a tanulmányozáshoz”. Az amerikai szociológus annak is utánanézett, hogy a Royal Society elődjének a Láthatatlan Kollégiumnak majdnem minden tagja bizonyíthatóan puritán volt. A továbbiakban XIX. századi német statisztikákat közöl annak bizonyítására, hogy a protestánsok (és pietisták) annál inkább felülreprezentáltak az oktatásban, minél magasabb szintre megyünk. Ennek okát a protestáns és katolikus karriertípusok különbségeiben látja (pl. a katolikus családban a legnagyobb karrier, ha valaki közreműködhet Isten és az ember közötti kapcsolatban, vagyis papnak akarják adni a fiukat; a protestantizmusban ez a funkció másképp működik, viszont érvényesül a Ray idézet tartalma – természetesen mindez csak statisztikailag lehet igaz).

Valamennyire ezen a vonalon haladva – természetesen a vallási elem kihagyásával – jut elA tudomány normatív szerkezete(1942) c. cikkében az intézményszerveződés számára megadott etikai normákhoz. Ez a híres CUDOS, ami az egyes normák angol kezdőbetűiből alkotott betűszó. Az első a kommunizmus (C): a tudományos felfedezések mindenki tulajdonát képezik – a tudósok feladják szellemi tulajdonjogukat, hogy a cserével elismerést vívjanak ki. A második az egyetemesség (U): az igazságra törekvést egyetemes és személytelen kritériumok alapján értékelik, tekintet nélkül a faji, osztály, nemi, vallási vagy nemzeti alapokra. A harmadik az érdek nélküliség (D): a tudósokat akkor jutalmazzák, ha látszólag önzetlen módon cselekszenek. Az utolsó pedig a szervezett szkepticizmus (OS):

minden gondolatot szigorú és alapos közösségi ellenőrzésnek kell alávetni. Nyilvánvalóan ezek a követelmények csak ideális esetben teljesülnek, vagyis soha. Az hogy mikor, milyen mértékben és miért, az a szociológiai vizsgálatok legérdekesebb tárgya lehet.